Mozaik

Hamlet rajzol címmel Gábor Miklós Kossuth-díjas színművész rajzaiból nyílt emlékkiállítás a Hevesi Sándor Színházban. Az eseményen részt vett Gábor Júlia, a művész lánya is, aki Vass Éva színművésznő, Gábor Miklós özvegyének köszöntőlevelét olvasta fel. A tárlatot Ruszt József Kossuth-díjas rendező nyitotta meg, aki szólt a Zalaegerszegen született művészhez fűződő több évtizedes barátságáról, a 30 éves munkakapcsolatról. „Sokat köszönhettem ennek a barátságnak, mesteremnek tartottam Gábor Miklóst. Húsz évvel ezelőtt vendége volt a színház nyitó előadásának, és most ismét vendég... – fogalmazott Ruszt József.
A kiállított rajzokról szólva elmondta: van közöttük olyan alkotás, amely a 40-es években született, de a legtöbb és legérdekesebbek akkor születtek, amikor a művész a Hamlet megformálására készült. A kor lenyomata az a küzdelmes életpálya, ami megmutatkozik a kiállított rajzokon – tette hozzá Ruszt József.

A történet két és fél évvel ezelőtt kezdődött. Matyéka István, az ismert vállalkozó 12 szakembert, tervezőket, kivitelezőket hívott meg az Eötvös utcai pincébe, hogy egy kis baráti beszélgetés közben megkérdezze: szeretnének-e egy újabb lakóház építésében sikeresen részt venni. Volt olyan idősebb statikai tervező, aki azt válaszolta, ő ebből nem is szeretne kimaradni, mert bizonyára ez nem egy mindennapi szakmai kihívást jelent számára. „Milyen házat építesz?” – kérdezgették. „Szépet” – hangzott a válasz. „De mégis, hogyan fog azon a telken kinézni?” „Mint egy szép nő, a Dél Hercegnője” – mondta Matyéka István, akivel az építkezés körülményeiről, titkairól váltottunk szót.

– Három építészt hívtunk meg a meghívásos pályázatra, ebben már szerepelt, hogy a házat Dél Hercegnőjének hívják. A nyertes Darabos Géza lett, aki az Eötvös utcai lakóházat is tervezte. Az instrukcióm csak annyi volt, hogy egy mediterrán épületet képzelek el, mediterrán udvarral. A tervezés során több éjszakát is átbeszélgettünk Gézával, amikor hozta papíron az elképzeléseit. Olyanok voltunk, mint két barát, aki kedvét leli egy gyönyörű feladat megvalósításában. Ebben a Kossuth utcai házban benne van az ész, az értelem, benne van az az érzelemvilág, ami jellemző rám és benne vannak a tervezővel közös érzéseink is.
Darabos Géza először megrajzolta az épület térfogatát, a szintek elhelyezését, aztán a lakóegységek kialakítását. Eredetileg 60 lakást terveztünk, végül 58 lett belőle, mert igény volt, hogy összevonjunk lakásokat.
– Mi a közös az Eötvös utcai házban és a Dél Hercegnőjében?
– Mindkettőben benne van a lelkem és a szenvedélyem is. Ha valaki ránéz a két épületegyüttesre, láthatja a Matyéka- házak egyediségét. Hogy valami mást próbálunk megfogalmazni, mint a többiek. Látszik a Dél Hercegnőjén a fejlődés útja is, és az igényességünk. Mintegy másfél milliárdos beruházás készült el.
– Hány álmatlan éjszakája volt az elmúlt két évben?
– Idegileg megpróbáltam jobban uralkodni magamon. Annyira nem viselt meg ennek a háznak az építése, mert előre felkészültem lélekben, hogy az utolsó átadás előtti időszak mit fog hozni. Az utolsó héten közel 180 ember dolgozott az épületen és még Csillag István miniszter érkezése előtt egy órával aszfaltoztak. Öt órakor pedig felhangzott az Örömóda, ami azt jelezte, hogy megvalósult egy álom.
– Önök is átköltöznek az új lakóépületbe?
– Igen. És a ház tervezője is ott fog lakni, ez is kellő garanciát jelent. A 38 négyzetméterestől a közel 150 négyzetméteresig többféle nagyságú, egyedi tervezésű lakások találhatók a Dél Hercegnőjében.

– Szintén egyedi elgondolás a recepció felállítása. Hogyan született az ötlet?
– Amikor elkezdtük az építkezést, úgy döntöttem, szakítok a hagyományos szemlélettel és azt mondtam, a ház külcsínére, a közös közlekedők minőségére, a fogadórészre nagyobb hangsúlyt fektetek és többet áldozok. Most úgy néz ki, hogy a tervezettnél jóval többet áldoztam, de evés közben jön meg az étvágy, és a tervezőnek nem kellett visszafognia magát, hanem boldog volt, mivel újabb lehetőségeket kapott. Így történt, hogy az erkélyeken a vaskorlátokra díszeket szereltünk. A Zsolnay-évforduló tiszteletére döntöttünk úgy, hogy Zsolnay-eozinokat szerelünk fel és ezek ékszerként díszítik az épületet.
Amikor elmentem a gyárba, a raktár egyik zugában fedeztem fel szétszedve egy szép kályhát, amit kiállításokra szoktak összerakni – folytatja Matyéka István. – Azt mondtam, amennyiben üzletet kötünk, szeretném még pluszban ezt a Zsolnay-kályhát is megvásárolni. Az üzlet megköttetett. A kályhát tulajdonképpen magamnak szántam, de annyira szép volt, hogy úgy döntöttem, másnak is látnia kell. Közben a véletlen úgy hozta, hogy találkoztam a zalai származású, de Budapesten élő belsőépítésszel, Budai Ildikóval, aki az egyik lakás átalakításán dolgozott. Beszélgetés közben elmondtam neki a Zsolnay-kályha történetét és tulajdonképpen ekkor, szinte egy óra alatt terveztük meg a recepciót. Ha valaki bemegy egy épületbe és lát egy kályhát, mindjárt az otthon melegét érzi. Úgy gondoltuk, ha van kályha, legyen egy szép recepcióspult – nővérek és koordinátorok tartanak itt ügyeletet –, ahová be van építve a technika és az egész ház élete figyelemmel kísérhető.

– Díszkivilágítást is kapott az épület...
– Különböző reflektorokat szereltünk fel, melyek kiemelik a homlokzat különböző részeit, valamint a járdatestbe süllyesztett díszkivilágítás is emeli a ház színvonalát.
– A házavatóra rengetegen jöttek el. Hány meghívót küldtek szét?
– Kilencszázat. Jóleső érzés volt találkozni a meghívottakkal. Az volt a szándékunk, ha már évtizedekre szóló maradandót alkottunk, ünnepeljük meg hercegnőhöz méltóan. A hölgyek például egy-egy szál vörös rózsát kaptak. Egyébként, akik arra járnak, szinte mindenki megáll egy pillanatra és megnézik az épületet. Ez nagyon jó érzés. Úgy gondolom, a Dél Hercegnője az épületek ékszere.
– Hogyan tovább? Épülnek újabb Matyéka-házak Zalaegerszegen?
– Most elfoglal még bennünket a a ház belső csinosítása, a költözködés, utána pedig minimum fél évig pihenni szeretnék, regenerálódni. Az elmúlt két évben mindent alárendeltem az építkezésnek. Ezt követően még nem tudom pontosan mit fogok csinálni, de az biztos, hogy nem hagyom abba eddigi tevékenységemet. Még magasabb színvonalon szeretnék dolgozni, olyant alkotni, amihez kedve van az embernek és maradandó. Vannak elképzeléseim, de erről még nincs értelme beszélni. Úgyis gyakran ér az a vád, hogy én vertem fel a lakásárakat Egerszegen. Szeretném elmondani és javasolni, hogy azok, akik ezt terjesztik, szintén verjék fel nyugodtan a lakások árait és építsenek olyan lakóépületeket, melyek olyan színvonalúak, mint a Dél Hercegnője.

Blanka névnap környékén minden esztendőben ünnepel a Teleki Blanka Leánykollégium. Az idei Teleki-napokat október 28-a és 30-a között rendezték. A programok zöme megegyezett az előző években megszokottal. Megnyitóként koszorút helyeztek el a diákönkormányzat képviselői a névadó domborműve előtt, majd kiállítás nyílt az intézmény földszintjén.

Míg az elmúlt esztendőkben egy-egy ismert, vagy kevésbé ismert zalaegerszegi művészt invitáltak a kollégiumba, ezúttal a szeptember óta működő Városi Középiskolai Kollégium növendékeinek munkáival díszítették ki a termet. A közös kiállításnak is az volt a legfőbb célja, hogy segítse az integrált intézmény lakói közötti kapcsolat kialakulását, tudtuk meg Deák Enikőtől, a Teleki Blanka Leánykollégium vezetőjétől.
– Szeretnénk, ha kicsit jobban összeforrna, együtt dolgozna az összevont négy kollégium. Megpróbáljuk a gyerekeket munkásságukban, szabadidős tevékenységükben, kikapcsolódásukban is közösségi munkára bírni. Ezt a célt szolgálta a közös kiállítás megszervezése csakúgy, mint a sport-, illetve szellemi vetélkedők, amelyekre ugyancsak meghívót kaptak a másik három kollégium növendékei is – mondja Deák Enikő. – Másik törekvésünk, hogy megtarthassuk magunknak a Teleki-napokat. Nem szabad, hogy az integráció miatt elvesszenek hagyományaink. Mi továbbra is Teleki Blanka Leánykollégium vagyunk, melynek diákjai és nevelői nem feledkeznek meg névadójukról.
A megnyitóünnepséget követően sportvetélkedőre invitálták a Városi Középiskolai Kollégium diákjait, majd a „Kollégiumi élet” című irodalmi pályázat, illetve a „Vidéki gyermekekért” Alapítvány ösztöndíjpályázatának eredményével ismerkedhettek meg az érintettek. Másnap a zalai nemzetközi művésztelepek alkotásaiból nyílt kiállítás az intézményben, ám a nap legérdekesebb és egyben legszórakoztatóbb programja kétségkívül a gólyaavató és a gólyabál volt.