Horizont

A ZalaEgerszeG október 28-i számában „Megdöbbentő visszaemlékezések” címmel felidéztük az 1948 október 30-án Zalaegerszegen, a Mindszenty iskolában történt diákmegmozdulást és az azt követő megtorlást. Az érintettek, érettségi előtt álló, egykori diáklányok emlékeztek vissza a több mint 50 évvel ezelőtt történtekre... Írásunk megjelenése után többen is jelezték, ismerik a történteket, szenvedő alanyai voltak, de az elmúlt évtizedekben nem beszélhettek az 50-es évek szörnyűségeiről. Néhányan nem is akartak, mondván, jobb nem bolygatni az akkori időket. Mások viszont úgy vélték, meg kell ismerni azokat az éveket. A ma fiataljainak tudniuk kell, mi történt és miért. Tirpák Endréné Hári Margit is az osztálytársak egyike, aki felemelte szavát az iskolából kicsapottak érdekében. A 17 éves, barna hajú, copfos lányt a tanóráról vitték a rendőrségre, aztán az ÁVO-ra, majd Budapestre az Andrássy út 60-ba, végül pedig a kistarcsai internálótáborba. Nyolc hónapig nem látta a családja. Az utolsó időben 15 sort írhatott egy levelezőlapra, erre kapott engedélyt. A szülei így tudták meg, hogy él... Államvédelmi szempontból internálták...

– Még rágondolni is rossz. Valami szorítja a torkomat, amikor beszélek azokról az évekről – fogad a ma 73 éves Margit néni, miközben kávéval kínál. – Az unokáim is csak hitetlenkednek, hát ezért kell emlékezni, még ha fáj is...
Szerencsétlenül jött össze két esemény. Alsóbagodban, ahol a Hári család lakott, sokan tiltakoztak az iskola államosítása ellen, ezért elvitték a fél falut, köztük a szüleit is. Az ÁVO-n édesapját annyira megverték, hogy alig maradt foga. A győri népbíróság jött Zalaegerszegre és éppen folyt a tárgyalás, amikor a mindszentys lányok szolidaritásból, hogy megvédjék jó pár osztálytársukat, az utcára vonultak. Hári Margitot is beidézték a tárgyalásra, azzal az indokkal, hogy biztosan a szülei uszították a kivonulásra. A népbíróság édesapját kettő, édesanyját egy évre, míg őt 8 hónapra ítélte, de egy év próbaidőre bocsátással. A fiatal lány visszament az iskolába, készült az érettségire.

– 1949 elején történt, hogy egy ívet hoztak az osztályba, melyen az állt, hogy „kérjük Mindszenty méltó büntetését”. Összebeszéltünk páran, hogy ezt nem írhatjuk alá, mert tisztességtelen, hiszen ő a papunk. Én a második padban ültem, előttem pedig egy Lenke nevű osztálytársam, aki hátrafordult és azt mondta, ő aláírja, mert le akar érettségizni. Közben becsengettek, nem tudtam neki válaszolni, ezért fogtam egy darab papírt és ráírtam: gondold meg, nem teheted tönkre az osztály becsületét, a lelkedet ne add el egy tál lencséért... Másnap a második órán kopogtak, kihívtak a tanteremből. Egy megtermett férfi megfogta a karomat, lekísért és beültetett egy kocsiba. Ekkor kezdődött a kálváriám... A rendőrségre vittek, fel az emeletre, egy terembe, ahol egy magas, barnahajú férfi ült a fotel szélén. „Gyere ide”, mondta. „Te írtad ezt a papírt”? , mutatta a Lenkének szóló fecnit. „Én”, válaszoltam. „És miért írtad”? „Nem akartam, hogy aláírja”... Durr, kaptam egy nagy pofont. „Ki mondta, hogy ezt kell írni? Melyik csuhás”?.. „Egyik se”... Jött a pofon ismét. „Melyik kezeddel írtad”?... „Ezzel”– mutattam. Hatalmasat csapott bele a gumibottal. Úgy megdagadt a kezem, hogy összeragadtak az ujjaim. Nem szóltam többet. A lábaim remegtek és valami hihetetlen makacsság költözött belém...

Másnap este Szombathelyre vitték, a rendőrségre, ott egy orvos megnézte, kapott egy injekciót, de nem tudja miért. Két nap után Budapest következett, az Andrássy út 60, a mai Terror Háza.
– A pince sötét volt és nagyon hosszú, már nem emlékszem, hogy 13-as, vagy 15-ös cellába tettek, ahol volt egy fapriccs, szembe vele egy vödör. Semmi más nem volt. Nagyon fáztam, nem volt takaró, levettem a téli cipőmet és a fejem alá tettem... Ugyanazok a ruhák voltak rajtam, amibe elvittek az iskolából. Minden nap egyszer hoztak egy nagy kancsóba forró rántott levest. Az nagyon jól esett, pedig a ráragadt a szám szélére. Két hétig voltam a sötétben, nem tudtam mikor van reggel, és este. Egy pici villanykörte világított csak, olyan volt, mint egy gyertyafény. Borzasztó volt hallani éjszaka az ordítást, amikor vallatták az embereket, verték a talpukat. Onnan tudom, hogy mennyi időt töltöttem az Andrássy út 60-ban, mert az utolsó napon egy egyetemista lány került a cellába, aki röplapokat osztogatott Budapesten. Ő mesélt...

Aztán a pesti internálótáborba került, a fapriccset felváltotta a szalmazsák és a rántott leves után kapott egy tányér bablevest. Három tanítónővel volt egy szobában, ők az iskolájuk államosítása ellen tiltakoztak. A Sas-hegy alatti tábor után egy reggel felpakolták a társaságot és irány Kistarcsa. Több, mint hat hónapot töltött az internálótáborban.
Az internálást elrendelő határozat szerint: „gyanúsított egyes személyek demokratikus meggyőződése ellen izgatott, valamint valótlan hírt terjesztett. 1948-ban egy fasiszta diáktüntetésben való tevékeny részvétel miatt gyanúsítottat a győri népbíróság 8 hónap fogházra ítélte... Fentiek alapján internálása államvédelmi szempontból szükséges”.

– Amikor hazajöttem édesapámat már hazaengedték és édesanyámat vitték el. Azért nem egyszerre voltak börtönben, mert hatan voltunk testvérek és a legkisebb öcsém még csak négy éves volt. Elmentem az iskolába, kértem az igazgatót, hogy szeretnék leérettségizni. Azt mondta, vegyem tudomásul, nem csak Zalaegerszegen, de az egész országban ki vagyok tiltva az oktatási intézményekből. Nem tudtam elhelyezkedni sem... 1950-ig rendőrségi felügyelet alatt álltam. Végül elmentem a Nógrád megyei nagynénémhez, aki postahivatal-vezető volt. Ott kaptam munkát, így lettem és maradtam is postahivatalnok. Megismerkedtem a férjemmel, és 1975-ben visszajöttünk Zalaegerszegre. Két gyermekem született, és négy unokám is van. Imádom őket. És hogy milyen a sors, a lányunokám a Mindszenty iskolába jár.
Margit néni azt mondja, egy életre sokkot kapott, de az a szeretet és megbecsülés, amit a családja nyújt neki, kárpótolja. Apropó, kárpótlás... Mutatja nyugdíjszelvényét, a kitelepítés miatt kap az államtól 3 ezer 149 forintot havonta. Mert meghurcolták. Hát ennyit, erről...

Az elmúlt hét csütörtökön a késő délutáni órákban riasztották a tűzoltókat a Zalaegerszegi Büntetés-végrehajtási Intézethez, ahol az elkülönítő helyisége gyulladt ki. A tüzet hamar eloltották, de az egyszemélyes zárkában lévő fogvatartott, a 30 éves Forgács Attila életét nem sikerült megmenteni. Három személyt szállítottak kórházba füstmérgezés gyanújával, ők a mentés közben kisebb sérüléseket szenvedtek.

Képeinken a felháborodott romák a börtön épülete előtt.

Szinte a tűzoltókkal egyidőben érkeztek a helyszínre a helyi romák első csoportjai is, akik ekkor már tudni vélték, hogy az Egerszegen közismert személy az elhunyt.
Fél hétig újabb, mintegy száz-százötven roma érkezett az épület elé, köztük az áldozat édesapja, testvérei és rokonai. A tűzoltók munkájuk végeztével elvonultak, a rendőrség is megérkezett, miközben az egyre nyugtalanabb tömeget senki sem tájékoztatta a történtekről.
Ennek ellenére ekkor már többen biztosan tudtak az áldozat személyéről, mivel elmondásuk szerint már a tűz észlelése előtt a börtönablakokból néhány elítélt kikiabálta, hogy „megölték” a fogva tartottat. Ez fokozta az amúgy is feszült hangulatot. A tömegből többen becsengettek az épületbe, ezért a készenléti rendőrség sorfallal biztosította a bejáratot.
Újabb hosszú percek teltek el, míg végre rövid tájékoztatást kaptak a romák a történtekről és hivatalosan is megnevezték az áldozatot. Ez olaj volt a tűzre – gyilkosok, gyilkosok – skandálta a tömeg. Majd megérkezett a halottaskocsi is, amely komoly nehézségek árán tudott az épületbe be- valamint kijutni, és a holttestet előzetes orvosi vizsgálatra a zalaegerszegi Új temetőbe szállította.
Az áldozat édesapja elmondta, fia egy pofon miatt kapott harmincnapos elzárást, melyet eddig a városi kapitányságon töltött, és nem tudja, miért hosszabbították meg a büntetést újabb harminc nappal, és azt sem tudja, miért került a börtönbe. Nem érti, hogyan került gyufa a fiához az elkülönítőbe, hiszen tudomása szerint, oda csak motozás és a helyiség átvizsgálása után tehetnek be elítéltet. Érthetetlen számára, hogy miért nem vették észre időben a tüzet, mivel az elkülönítőben lévőket sűrűn ellenőrzik.

A késő esti órákban Vajda László kisebbségi tanácsnok is a helyszínre érkezett, akit beengedtek az épületbe, majd a kapott értesüléseket megosztotta a felháborodott romákkal. Elmondta, hogy a fiatalember zárkájában egy öngyújtót találtak, és a feltételezések szerint maga okozta a tüzet. Ez a tömeget nem nyugtatta meg, a család is elképzelhetetlennek tartotta, hogy a fiuk bármilyen szándékból öngyújtást kövessen el.
Másnap kiderült, a biztonsági cellából kiszűrődő füstre csütörtökön este, negyed hat körül figyeltek fel az épület őrei. Ekkor azonnal megpróbálták felnyitni a zárka két ajtaját, ám a belső ajtót a nagy hőmérséklet miatt már nem tudták megközelíteni. Azt ezért csak a helyszínre riasztott tűzoltók feszítették fel, addigra azonban a zárkában tartott, többszörösen visszaeső elítélt életén már nem lehetett segíteni. A mentés nehézségében közrejátszott az is, hogy a zárka ajtaját távirányítással nem lehetett kinyitni.
Ürmösi Árpád, az elhunyt ügyvédje a börtön és a rendőrség vezetőivel a helyi cigány kisebbségi önkormányzat képviselőivel arról állapodott meg, hogy új, független szakértői vizsgálatot kezdeményeznek. Újraboncolják az elhunytat, rekonstruálják a történteket és külön védelem alá helyezik a tanúkat.
Szombaton újabb fejleményként válságstábot hozott létre az Országos Cigány Önkormányzat, a börtönben történt haláleset kivizsgálását sürgeti. Közleményük szerint a testület feladata az lesz, hogy felkeresse az illetékes hatóságokat az ügy tisztázása érdekében. Kolompár Orbán elnök a belügy- és az igazságügy-minisztert valamint a kisebbségi jogok országgyűlési biztosát is kéri, hogy vizsgálják ki az esetet.

Kompenzálni kellene az energiafelhasználásnak azokat a költségeit (áfaemelés, gázdíjemelés), amelyet a kórház nem tud befolyásolni. Ezért elhatároztuk, hogy lehetőséget biztosítunk, kapcsolt energiatermeléssel – utalt Borsos József, a megyei közgyűlés alelnöke arra a pályázatra, melynek során megújuló energiát használó rendszert alakítanak ki a kórházban.

Dr. Csidei Irén és Borsos József a pózvai helyszínen.

A helyszínen, a külső kórházban megtartott sajtótájékoztatón az alelnök elmondta még: hat pályázó közül választották ki az energiarendszer létrehozására az Aquaplus és Kalor Center Kft-t. A termálkút fúrása most került olyan stádiumba, hogy érdemes bemutatni és szólni a munkáról. Megtalálták ugyanis a tervezett hőfokú vizet.
György Zoltán, az Aquaplus Kft. ügyvezetője azzal kezdte, hogy Magyarország egyik legnagyobb hozamú termálkútját találták meg Pózván, amely a tervszerű, hidrogeológiai kutatómunka eredménye. A több mint 1700 méter talpmélységű kútból percenként 2 ezer liter 92 fokos vizet tudnak kitermelni. Ez több mint 10 megawatt hőenergia, ami ezer családi ház fűtési igényét tudná kielégíteni. A feltárt vízminőség kiváló, a kórház és a kapcsolódó intézmények (szociális otthon, gyermekotthon) fűtését szolgálja, de ez a hőenergia alkalmas az AquaCity és a termálfürdő hőigényének a fedezésére is. A jövő évben 35–38 Celsius-fokos lesz a víz a termálfürdőben, ígérte az Aquaplus ügyvezetője. A tervek szerint a közeljövőben felépülő fedett fürdő és a leendő szálloda fűtését is tudnák biztosítani. Hozzátette még: az Európai Unióban előírás, hogy 2006-ig Magyarországnak az összenergia-szükséglet 6 százalékát megújuló energiaforrásból kell fedeznie. Ez jelenleg 3,8 százaléknál tart. A kitermelt termálvíz egyébként semmiféle káros anyagot nem tartalmaz, zárt rendszerben működik. Ezáltal évente 100 millió köbméternyi füstgázzal kevesebb kerül a levegőbe a rendszer üzembe állításával.
A kórház 20 százalékos megtakarítást vár a termálvizes energiától, és mint dr. Csidei Irén, a kórház főigazgatója mondta, szeretnék jól kihasználni a hőenergia lehetőségeit.