Közélet

Nyugdíjba vonult Andráshida háziorvosa

Negyven éven át gyógyította éjt nappallá téve Andráshida, Zalaboldogfa, Kiskutas, Nagykutas és Szenterzsébethegy lakóit dr. Bedő Tivadar háziorvos. Ha kellett fogat húzott, szülést vezetett le, vagy maláriát, tífuszt diagnosztizált. Életét a betegek gyógyítására, valamint Andráshida fejlesztésére tette fel.

Dr. Bedő Tivadar (jobbról a második) vendégei körében.

A január 1-jével nyugdíjba vonult háziorvost a közelmúltban búcsúztatta a településrész lakossága. Megjelent és köszöntötte az orvost az ünnepségen dr. Gyimesi Endre polgármester, Kugler László, a településrész önkormányzati képviselője és dr. Kvarda Attila megyei tiszti főorvos. Az Öveges ÁMK diákjai, és a helyi népdalkör műsorral kedveskedett dr. Bedő Tivadarnak. Az ünnepség legmeghatóbb pillanatai mégis azok voltak, amikor a településrész valamennyi utcájából, szám szerint 40 volt beteg és tisztelő egy-egy szál vörös rózsával mondott köszönetet háziorvosuk és barátjuk fáradhatatlan munkájáért.
Dr. Bedő Tivadar Rédicsen született, s már kora gyermekkorában megismerte az országot. Nála 15 évvel idősebb nővére vitte magával mindig abba a városba, ahová őt a sors vetette. Így lakott négyévesen Mohácson, majd Sátoraljaújhely és Budapest következett, ahol gimnáziumi tanulmányait is végezte.
Zalába 1960-ban, a szegedi orvosi egyetem elvégzését követően került vissza. A megyei kórházban helyezkedett el, ahol a belgyógyászaton dolgozott, de szükség esetén besegített a szülészeten, a sebészeten, és a fertőző osztályon is.
– Négy évet töltöttem el a kórházban, majd egyik napról a másikra Andráshidán találtam magam. 1964-ben megüresedett a háziorvosi körzet a faluban, mert akkor még önálló falu volt Andráshida, a kórház igazgatója pedig engem választott erre a munkára. Megmondom őszintén, nem szívesen jöttem ide. Maximum két évet terveztünk maradni a feleségemmel, s lám, végleg itt ragadtunk – meséli a ma már nyugdíjas napjait töltő dr. Bedő Tivadar.

– Mi késztette a maradásra?
– Talán az, hogy menet közben megszerettük ezt a kis települést, és az itt élőket. Mindig akadt tennivaló. A gyógyítás mellett intézkednem kellett egy megfelelő rendelő építéséről, s szerencsére támogatókra találtam. El is készült az új rendelő és orvoslakás, aminek nagyon örültünk. Az emeleten laktunk, a rendelő, a tanácsadó helyiség és a gyerekorvosi részleg pedig a földszinten kapott helyet. Én láttam el a felnőtteket, gyerekeket egyaránt. Igényt tartott a munkámra az Állami Gazdaság is. Elindítottam a mezőgazdasági üzemorvosi vonalat, amely később követőkre talált az ország más területein. Maradtunk tehát és nem bántam meg.
Nem mondhatom, hogy könnyű dolgom volt, de szerettem. Sok olyan eset fordult elő itt a településen, ami máshol nem. Rögtön praxisom elején tífuszjárvány ütötte fel a fejét Andráshidán. Sikerült felismernem a betegséget, majd sorra küldtem a pácienseket a fertőző osztályra. A járvány megfékezése érdekében beoltottuk az egész falut. Nem okozott különösebb nehézséget a feladat, csak nem voltam felkészülve rá.
Csakúgy, mint a nagy körzetre, amelyet el kellett látnom. Autót akkoriban nem volt egyszerű venni, meg pénzünk sem volt rá, nem volt tehát más lehetőségem, vásároltam egy biciklit és azzal jártam a környéket. Biciklivel közlekedtem Szenterzsébethegytől Zalaboldogfáig, s mellettük Kiskutas, Nagykutas is hozzám tartozott. Kétkerekűvel jutottam el a sürgős esetekhez, a hét egy napján, az úgynevezett körutas napon pedig az Állami Gazdaságtól kölcsönkapott hintóval utaztunk az asszisztensemmel. A hintót télen szánra váltottuk.

Dr. Bedő Tivadar körzete rohamosan nőtt. Egy idő után már nem volt képes egyedül ellátni a betegeket. Sikerült kiharcolnia a már említett új rendelőt, majd gyermekorvost szerződtetett a faluba. A gyermekorvosi körzet az időközben felszabadult tanácsi hivatalban kapott helyet, szomszédságában pedig idősek klubja alakult ugyancsak a háziorvos közbenjárására, akit szociális érzékenysége, tenni akarása a közélet felé vezetett. Jól ismerve betegei életkörülményeit, gondjait, szívesen segített szociális problémáik megoldásában is.
1980-tól tagja volt Zalaegerszeg Város Tanácsának, a rendszerváltozás után pedig önkormányzati képviselőként működött közre a településrész fejlesztésében. Nevéhez fűződik az andráshidai óvoda létrejötte, sokat tett a városrész infrastrukturális fejlődéséért. Tevékenysége idején kiépült az úthálózat a településen, és sor kerülhetett a gáz bevezetésére is. Áldozatos munkáját az elmúlt év végén Zalaegerszegért Díjjal ismerte el a város vezetése.
Jelen pillanatban nyugdíjaséveit tölti dr. Bedő Tivadar. Ideje nagy részében olvas, s mellette bepótol minden olyan teendőt, amire az elmúlt negyven évben nem jutott ideje. A háziorvosi teendőket saját nevelésű utódjára, dr. Berki Barnabásra hagyta.
– Megmondom őszintén, a nyugdíjba vonulásomat követő két hétben nem csináltam semmit – vallja be a nyugdíjas háziorvos. – Pillanatok alatt kiolvastam hat könyvet. Meg sem tudom mondani, mikor nyílt erre lehetőségem utoljára. Egyébként elröpülnek felettem a napok. Szinte észre sem veszem, s máris este van. Mindig van valami tennivalóm. Akad munka az udvaron, vagy kis hétvégi házunk környékén, máskor meg jönnek az unokák. Korábban a családomra sem jutott sok időm.
– Nem hiányzik a munka?
– Egyelőre nem. Nyugdíjba mentem, mert megöregedtem. Hatvankilenc éves vagyok, lassan belépek a 70-esek táborába. Most érzem igazán, hogy szükségem van egy kis pihenésre. Mindez nem jelenti azt, hogy nem dolgozom soha többet. Úgy búcsúztam el a kollégáktól, hogyha szükség van rám, szívesen vállalok a későbbiekben ügyeletet, vagy helyettesítem a kollégákat, ha szabadságra mennek. Úgyis mindig gondot jelent a helyettesítés! Nem kizárt az sem, hogy nyitok idővel egy magánrendelést. Egy-két napot rendelnék a héten. Úgy érzem, tartozom ennyivel a betegeimnek. Annyira kedvesen búcsúztattak, könnyekig meghatódtam. Jó volt szembesülni azzal, hogy ilyen sokan megszerettek az évek folyamán. Ezúton is köszönöm mindenkinek a bizalmat.

A Zalai Mentálhigiénés Egyesület vendége volt az elmúlt héten Jankovics Marcell filmrendező, aki a Gönczi ÁMK-ban tartott előadást „Nemzeti identitás és európai kultúra” címmel.

Mindenekelőtt olyan fontos fogalmakat tisztázott a hallgatóság előtt, mint „nemzet”, „kultúra”, „evidencia”.
Jankovics szerint nem szabad hinni azoknak a kijelentéseknek, melyek szerint a 21. században már nem értelmezhető a nemzet fogalma, mert az elveszítette funkcióját. A fogalom tartalma valóban megváltozott, ám fontosabb, mint valaha. A globalizáció ugyanis feloldó hatással volt a tájegységekre, falvakra. A hagyományos Magyarország felbomlása már Trianon után megtörtént, és ez a kommunizmus alatt csak tovább erősödött. A rendszer összeomlása után pedig „bedőlt a kapitalizmus Gorenje formájában”, azaz „alja európai szellemiségben”. Ilyen közegben a nemzet nem veszítheti el a funkcióját, sőt, az unió előnye abban lesz, hogy benne a nemzet újra eggyé válhat, ha a környező országok is csatlakoznak.
A kultúrának számos definíciója ismert. Jankovics Marcell a meghatározások közül leginkább azt tartja valósnak, mely szerint a kultúra egy nemzet evidenciáinak összességét jelöli. Az evidencia pedig nem más, mint a magától értetődő dolgok – normák, intézményrendszerek, hagyományok stb. – rendszere.
A globalizáció tulajdonképpen ezeket az evidenciákat rombolja le.
„Ma már sajnos nem magától értetődő, hogy a magyaroknak magától értetődő dolgaik vannak” – mondja a filmrendező.
Régen például evidencia volt, hogy a Himnuszt énekelni kell ünnepségek alkalmával, nem pedig hallgatni. Manapság erre külön fel kell hívni a figyelmet: „Kérem, énekeljük el a Himnuszt” – halljuk a rendezvényeken.
Jankovics ideálja a középkori város, ahol kis területen a kis közösség alapvető kötelességének és feladatának tartotta, hogy áldozzon a város értékeiért. Egy kisebb közösség (kisebbség) tudatosabban őrzi saját kultúráját. A nagyvárosi embernek nincs ilyen védelme, a „lakótelepi tömbökben csak a tévé marad a hamis idolaival”. Az országot mérhetetlen igénytelenség jellemzi, sokaknál csak elemi vegetáció (lakás, étel, tévé, nemi élet) működik tartalmas élet helyett. Emiatt egy méltatlan ország jut be az EU-ba, azért méltatlan, mert igénytelen. Sajnos, a szocializmus évei alatt felgyülemlett szabadságvágy az emberekben szabadosságot szült, nem kulturáltságot. Pedig évezredes hagyományaink vannak, amire támaszkodni kell, nyelvünk kuriózum az egész világon.
Jankovics szerint el kellene hinnünk végre, hogy – ahogy Teleki Pál mondta – „Európának mi magyarként vagyunk fontosak”. Nem szabad elhinnünk, hogy a magyarságnak „kicsinek kell lennie”! Sajnos azonban a felnőttek kultúráján már nehéz segíteni, ezért a gyerekek felé kell fordulni.
Jankovics Marcell filmrendezőként is igyekszik a legkisebbeket megszólítani animációs filmjeivel, melyekben a magyar és európai hagyományok, illetve azok gazdag szimbólumrendszere jelenik meg. Ha ugyanis elvész a múlt, jövőnk sem lesz.

Orbán Viktor kabinetfőnöke szerint

A Fidesz és a jobboldal helyzetéről, a 2002-es választások tanulságairól, a vereség okairól, a párt lehetőségeiről, az európai parlamenti választásokra való készülődésről szólt Navracsics Tibor politológus, egyetemi tanár, Orbán Viktor kabinetfőnöke a Fidesz megyei kulturális tagozatának összejövetelén.

Utalt arra a fejlődésre, melyet a polgári párt elért: míg 1988-ban 28 százalékos támogatottságot tudott maga mögött, 2002-ben 42 százalékot ért el. S bár a választások második fordulóját megnyerték, nem tudtak kormányt alakítani. A legfontosabb feladat ebben a helyzetben az volt, hogy egyben tartsák a szavazóbázisukat. Ehhez a kohéziós erőt a polgári körök biztosították, megakadályozva, hogy a jobboldal szétzilálódjon. A párt vezetése tisztában volt azzal, hogy a klasszikus pártmodell a szocialistákkal szemben kevés (míg a Fidesznek országosan volt 50 alkalmazottja, addig az MSZP Köztársaság téri székházában 150-en dolgoztak, jegyezte meg a politológus), ezért a pártot is szélesíteni kellett, ezért történt meg a szövetséggé alakulás.
A júniusi európai parlamenti választások legfontosabb kérdése, hogy ki képviseli jobban a nemzeti érdekeket? A Moszkván szocializálódott, de most Brüsszelre és Washingtonra egyaránt kacsingatók, vagy a Fidesz jelöltjei, akiknél a nemzeti érdekek érvényesítése erősebb. Navracsics Tibor felhívta a figyelmet arra, ha egy jobboldali szavazó otthon marad, az a szocialistákra adja szavazatát. Mert az biztos, hogy a baloldal elviszi az összes szavazóját („ígéretekkel, gulyással, apró ajándékokkal”.) Megjegyezte: a rendszerváltozás óta csak az MSZP -t ítélte el bíróság kétszer választási csalásért.
Sajnálatosnak tartja, hogy az MDF külön úton indult el, nem sikerül már 1994 óta egy pártunió, vagy uniópárt létrehozása, ami egyértelműen erősítené a polgári tábort. A Jobbik Magyarországért Mozgalom pedig azzal követett el hibát, hogy azt kérte híveitől ne menjenek el szavazni júniusban. Ezzel szándékuktól függetlenül is, a szocialistákat segítik.