Kultúra

Moliere Don Juan című drámája (1665) már a szerző korában bemutatott előadásokon – tizenöt alkalommal kerülhetett színpadra – botrányt váltott ki. A Hevesi Sándor Színház idei évadjának egyik reprezentáns darabjaként jegyzett mű, noha nem indukált fokozott indulatokat, valószínűleg a szezon emlékezetes bemutatójának bizonyult.

Moliere darabja az öntörvényű életet élő Don Juan alakját helyezte a középpontba, aki a konvenciók elleni lázadó magatartásával megtagadott minden értéket, ami a kor szokásai szerint szentnek minősült. Legfőbb bűnének ateista világképe számított, hiszen olyan ember, akit egyaránt érzéketlenül hagyott az evilági életet követő mennyországi megdicsőülés felemelő érzése, illetve a pokolbéli elkárhozás rémisztő képének fenyegetettsége.
Moliere művének eseménysora röviden összefoglalható: a cselekmény során a világ földi értékeiből kiábrándult Don Juant ismerhetjük meg. Gátlástalan szerelmi szenvedéllyel szerzi meg magának az apácakolostor szentélyének erkölcsi tradícióit lerombolva Donna Elvirát, akitől egyetlen éjszaka után elhidegülve, felfokozott férfiúi méltósága tudatában kegyetlen búcsút vesz. Az érzelmeket mélyebben átélni nem tudó, ezért földönfutóvá váló férfi – egy kudarcba fulladt szerelmi kaland reményét követően – ez idáig hites felesége testvéreinek bosszúja elől különböző módon próbál kiutat találni. Közben saját kálváriájának stációit járva el kell viselnie az általa megölt parancsnok „jelenlétének” nyomasztó lelki terhét, megtébolyult felesége megrázó erejű, de szánalmas megalázkodását, apja erkölcsi tanácsait, a pénzügyi hiteleket nyújtó Vasárnap úr látogatását, s mindenekelőtt fontoskodó szolgája szentenciózus intelmeit. A bűnös élet beteljesülése Don Juan sorsának „megváltását” hozza magával, a bűnhődést, amely az ég bosszújaként lesújtva a főhős szükségszerű pusztulásához vezet.
Bagó Bertalan klasszicista oszlopokra épített, barokkos motívumokkal díszített tágas színpadtérben rendezte meg a darabot. A fekete szín díszletben és jelmezekben is megnyilvánuló dominanciájának hangsúlyozása a lámpással többször megjelenő alakokkal egyetemben a főhős életsorsának kárhozatba torkollását vetítette előre. A fekete kontrasztjaként a bűnös életet ellensúlyozó lelki, morális tisztaságot jelképező fehérség kétszer kap funkciót az előadásban: a halottaskocsin menekülő Don Juan „ruházatának”, illetve a férfi üdvösségéért esdeklő Donna Elvira viseletének színeként.
Bagó Bertalan rendezése alapvetően megtartja a moliere-i cselekményvezetést, de több lényeges ponton korunkra értelmezi a darabot. Don Juan személyiségének fontos vonásaként mutatja meg az érzelemmentes, hűvös férfi típusát, aki nemcsak a vallásos hitben nem talál kapaszkodót, hanem korunk „fenegyerekeként” az élet visszásságaiban, fonák dolgaiban leli kedvét. Közömbös minden iránt, így a normális emberi viszonyulások is átértékelődnek számára: szerelemben az érzelmen alapuló férfi-nő kapcsolat helyett a leszbikus játékba tévelyedő lányok látványában, illetve a látensen meghúzódó homoszexuális megnyilvánulásokban leli örömét, az apa-fiú viszony pedig eltérő értékrendekből fakadó, nemzedékek közötti nézeteltéréssé válik. Egyetlen meghatározó kapcsolat csak talán szolgájához Sganarelle-hez fűzi, nem véletlen, hogy a szolga monológjai adják az előadás keretét.
Bagó értelmezése lényegében – Don Juan megtévesztő jellemváltása előtt, a darab tetőpontján mondja ki a morális értékítéletet – mégis egy korunkban erőteljesen jelen lévő, elítélhető emberi tulajdonságra hívja fel a figyelmet. „Nincs már ebben ma semmi szégyellnivaló: a képmutatás divatos bűn, és minden divatos bűn erényszámba megy... a képmutatásnak kiváltsága van…”
A színpadi hatás helyenként modern (egyszerű) eszközeit alkalmazó Bagó Bertalan darabértelmezése, színpadi megoldásai vitathatóak, de rendezésének eredetisége mindenképpen üdvözölhető.
A színészi teljesítmények megfeleltek a rendezői elvárásoknak. Ilyés Róbert Don Juan alakítása a hős jellemének szoborszerű hajlíthatatlanságával, Szakács László (Sganarelle) az urával perlekedő szolga szerepének hiteles átélésével, Tánczos Adrienn Donna Elvira alakjában a romlatlan női természet tisztaságának megjelenítésével hívta fel magára a figyelmet.

Degré Alajos zalaegerszegi jogtörténész és levéltáros halálának 20. évfordulója alkalmából rendezett az elmúlt héten tudományos emlékülést a Magyar Jogászegylet Zala Megyei Szervezete, a Zala Megyei Bíróság, a Zala Megyei Levéltár és a Degré Alajos Zalai Honismeretei Alapítvány a város önkormányzatának dísztermében.

Dr. Gyimesi Endre polgármester elmondta, Degré Alajos jellegzetes figurája volt a városnak. Vékony, csontos, magas alakja minden rendezvényen feltűnt. Munkásságával nemcsak példát mutatott, hanem a jövőnek is nevelt. Életének állomásai a század értelmiségeinek buktatóit is magába foglaló pályaképet állítanak elénk.
Az emlékülés első részében Degré Alajos jogtörténészi munkásságáról emlékezett meg dr. Mezey Barna, az ELTE jogtudományi karának dékánja, dr. Béli Gábor a pécsi egyetem adjunktusa, és dr. Máthé Gábor, a közgazdaságtudományi egyetem jogtudományi tanszékének vezetője. Ezt követően Németh László levéltáros Degré Alajos miniszteri biztosi tevékenységét méltatta, kiemelve a székely szombatosok ügyében végzett munkáját 1941 és 1944 között. Kapiller Imre történész pedig a neves jogtudós zalai levéltár-igazgatói pályafutását értékelte. Előadásában rámutatott, hogy a helytörténeti anyagok katalogizálása, rendszerezése, a zalai levéltári kutatómunka újraindítása is mind Degré Alajos nevéhez fűződik.
Az emlékülés utolsó részében Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója az egykori levéltár-igazgató tudományszervező munkáját ismertette. Degré hazaköltözésével nemcsak művelt igazgatója lett a levéltárnak, hanem kiterjedt kapcsolatrendszere is. Lojzi bácsi nem bújt el a levéltár magányában, hanem gyors kapcsolatot épített ki a megye többi közgyűjteményével. Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy ma is az általa megalapozott módszerekkel dolgoznak együtt ezek az intézmények. Neki köszönhető az is, hogy a népművelés bekerült a közgyűjtemények falai közé, hiszen már 1958-tól fogadott iskolai osztályokat a levéltárban, bemutatva a meglévő helytörténeti dokumentumokat. Degré Alajos kezdeményezte az 1970-es évektől a Zalai Gyűjtemény helytörténeti sorozat megszerkesztését is. Ennek ma már 50 kötete jelent meg. Jellemző, hogy még halála után két évvel is jelentek meg általa szerkesztett munkák. Degré Alajos szakmai, szellemi igényességet, munkabírást hagyott örökül. Az emléküléssel párhuzamosan a díszteremben kiállítás is nyílt.
Mint Molnár András levéltár-igazgató – házigazda elmondta, a konferencia anyagát a jövőben kötet formájában szeretnék megjelentetni.

Országosan kimagasló részvételi arány

Segíts, hogy segíthessünk! – állt abban a körlevélben, melyben véradásra invitálták az elmúlt héten a Flextronics mindkét telephelyének dolgozóit. Az elektronikai gyártóipari szolgáltató nagyvállalat 2000-től a Vöröskereszt Zalaegerszeg Városi Vezetőségével közösen évente két alkalommal, tavasszal és ősszel szervez kiszállásos véradást.

Dr. Papp Éva foglalkozás-egészségügyi orvos, a szervezett véradás programjának elindítója és Benkő Lászlóné, a Vöröskereszt Zalaegerszeg Városi Vezetőségének titkára vezet bennünket körbe a helyszínen. A helyiségben a szakszemélyzet felügyeletével három ágyon zajlik a véradás. Gecse Szabolcs operátor második alkalommal ad vért; azért vállalta, hogy másokon segítsen. Nála ez már hagyomány, mondja Véghné Offenmüller Katalin sorvezető, ugyanis ez a 24. alkalom. Úgy érzi, hogy ez egy egészségügyi teszt is saját maga megnyugtatására, és egyúttal nem utolsósorban embertársain is segít. Nagy Katalin operátor először ad vért, ezért is izgul. Mint mondja, ennek ellenére jó dolognak tartja, mert sok embernek van rá szüksége, és ő úgyszintén rászorulhat mások segítségére.
– A személyi igazolvány és a Taj-kártya alapján először a személyi regisztrációra kerül sor, majd egy alap laboratóriumi vizsgálat – ennek segítségével tájékozódnak a vérkép állapotáról – és egy rutin vizeletvizsgálat következik – magyarázza a folyamatot dr. Papp Éva. – Ha ekkor gyanús állapotot, például vérszegénységet észlelnek, a véradást felügyelő orvos dönti el, hogy az illető adhat-e vért, vagy sem. Ezt követően a leendő donor egy kérdőívet kitöltve nyilatkozik előző, vagy fennálló betegségéről, gyógyszerszedéséről, életmódjáról. Ha megfelel a kritériumoknak, egy belgyógyászati vizsgálaton – vérnyomásmérés, szív-tüdő hallgatózás – esik keresztül, és ha itt is „negatív”, akkor adhat vért. A tényleges vérvétel a további vizsgálatok céljából kémcsövekbe valamint felcímkézett zacskóba történik; egy-egy személytől 470 milliliter vért vesznek le ilyenkor. A véradás után ételt és italt kapnak a donorok, ugyanis a folyadékpótlás rendkívül fontos ebben a helyzetben. Mivel az egész folyamat orvosi felügyelet mellett zajlik, rövid pihenő után visszatérhetnek a dolgozók a termelésbe.

Szakszemélyzet fogadja a véradásra jelentkezőket.

Dr. Papp Évától megtudtuk, a laboratóriumi vizsgálatok a biztonságos véradást szolgálják, úgy a véradó, mint a vérkészítményt kapó szempontjából. Ezért a kérdőív is tartalmaz olyan szempontokat, amik kizáró okot képezhetnek. Nem adhat vért cukor-, szív- és koszorúérbeteg, a magas vérnyomásban szenvedő, ha kombinált terápiában részesül, és a vérrögösödést gátló gyógyszert szedő. Műtétek, tetoválás vagy fogászati beavatkozás után meghatározott időn belül sem adható vér. A kérdőív kitöltését követően a leendő donor nyilatkozik arról, hogy vállalja-e a véradást. Lehetősége van azonban arra is, hogy meggondolja magát, és egy „önkizáró” cédula felragasztásával elálljon a szándékától. Fontos önismereti kérdés, hogy a donor tisztában legyen életvitelében rejlő esetleges veszélyekkel, és ezeknek ne tegyen ki másokat. A levett vér további vizsgálata már a vérellátóban történik. Itt megállapítják a vércsoportot, és Hepatitis A, B, C, HIV 1, 2 valamint Luesz-tesztet végeznek azért, hogy kizárják ezeket a fertőzéseket.
– Az első fázis a beteget védi, míg a második a donort, aki ha két héten belül nem kap értesítést egy esetleges betegségről, teljesen egészségesnek tudhatja magát – kapcsolódik a beszélgetésbe Benkő Lászlóné vöröskeresztes titkár. – Ezért használjuk propagandánkban azt a kifejezést, hogy „szűri magát”, hiszen az egész eljárás egy átfogó szűrésnek tekinthető.
– Valójában a véradás egy széles körű, térítésmentes szűrési lehetőség, ami egyben a prevenciót is szolgálja – erősíti meg az elhangzottakat dr. Papp Éva. – Egy-egy betegség időben történő felfedezése és kezelése az adott egyén gyógyulási esélyeit javítja, ugyanakkor bizonyos vírusfertőzések esetén mások védelmét is szolgálja. Éppen ezért, akik minden körülménnyel tisztában vannak, különösen a rendszeres véradók, egyfajta értékrendet képviselnek, ami azért is figyelemre méltó, mert ezzel másokat is ösztönöznek. Ennek következtében az előzetes felmérési létszámhoz képest mindig két-háromszor annyian jelennek meg a véradáson.

Egy alkalommal 470 milliliter vért vesznek le.

Dr. Papp Éva tájékoztatott arról is, minden véradást komoly szervezési munka előz meg; előzetes igényfelmérést és ütemtervet készítenek a mintegy 7–10 napon át zajló programról. A véradó mozgalom beindítása hamar meghozta sikerét, 2001 novemberében a Flextronics Kft. a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének elismerő oklevelében részesült. Akkor 17,2 százalék volt a részvételi arány, ami azóta 15 százalék körüli. Az országos 10, illetve a megyei 5 százalékot nézve, ez kiemelkedő teljesítmény.
– Évente megjelenő 1000–1200 fő legalább 470 liter vért ad, és ezzel a mennyiséggel, úgy gondolom, komoly bázisa lettünk a megyei vérellátó rendszernek – mondja a doktornő. – Mindez a vállalatvezetés, a menedzsment, az egészségügyi szolgálat munkáját egyaránt dicséri. A Flextronics minden véradót bizonyos összeggel jutalmaz, ezenkívül sorsolás alapján 10–15 fő céges ajándékcsomagban és 3 fő kétszemélyes vendéglői vacsorameghívásban részesül.
– A Vöröskereszt és a Flextronics vezetősége között 1999-ben került sor arra a megbeszélésére – vette át a szót Benkő Lászlóné –, ahol dr. Papp Évának és a munkaügyi vezetésnek köszönhetően a véradás kivitelezésének módjáról egy kidolgozott javaslatokat tartalmazó tervezet került az igazgatóság asztalára. Ezzel olyan helyzetet teremtettek, hogy a vezetőség igent mondott az indítványra. A doktornő komoly előkészítő munkát végzett a véradó mozgalom elindításában, és azóta is ő koordinálja a programot. Tevékenységét a Vöröskereszt Országos Vezetősége Kiváló Véradószervező ezüst emlékéremmel díjazta 2003 novemberében. Szervezetünk minden alkalommal megköszöni az együttműködést; az a hozzáállás, amit a Flextronics vezetése részéről tapasztalunk, úgy gondolom, példaértékű. Ez azért is fontos, mert változott a kiszállásos véradás módja. Manapság kevesebb az emberek szabadideje, könnyebb megtalálni őket a munkahelyükön, ezért a csoportos véradások helyszíne áttevődött ide. A Flextronics dolgozói negyedik éve adnak vért, önzetlen, segítő szándékuk nagyban hozzájárul a megyei kórház zavartalan vérellátásához.