Kultúra

Jelentős változás történt 2002-ben, amikor központi pályázattal és önkormányzati támogatással elkezdődött a Gönczi ÁMK átépítése, mintegy 400 millió forintos beruházással. A megújult épület átadására idén január 22-én került sor, ám ekkor nem csak egy csinosabb házzal találkozhattak az érdeklődők. Megújult a struktúra, a működési rend és az avatással együtt névváltozás is történt a művelődési központ életében: közép-európai kulturális intézetté avanzsált. Hogy mindez mit jelent a mindennapokban? Garamvölgyi György igazgatóval, országgyűlési képviselővel a közép-európai kapcsolódásokról, a hagyományos értelemben vett közművelődési-népművelési tevékenység kitágításáról beszélgettünk.

– Miért érezték úgy, hogy bővíteni kell az általános művelődési központ tevékenységét? Összefügg ez az uniós csatlakozásunkkal?
– A Gönczi egy sajátos konglomerátum. Célkitűzései közé tartozik a hazai és a határon túli magyarság hagyományainak őrzése és ápolása, fórum teremtése a kelet-európai művészetek és művészek számára, a kortárs művészetek bemutatási lehetőségeinek megteremtése. Azért is döntöttünk a névváltozás mellett, hogy Zalaegerszegen a párhuzamosan futó közép-európai kapcsolódásoknak legyen egy koordináló rendszere, ami eddig nem volt. Fontosnak tartottuk továbbá a külvilág felé való kommunikálást, ezért is adtunk otthont a Pannon Tükörnek, amely a Zalai Írók Egyesületének a folyóirata. Szakmai szimbiózisban élünk, velük csináltuk meg az indító konferenciánkat is a közép-európai gondolkodásról és folytattuk egy Németh Jánosról szóló kötet közös kiadásával. A jövő héten, június 2–5. között pedig a háromnapos ünnepi könyvhét programjaira várjuk az érdeklődő zalaegerszegieket. Sokszínű kulturális közegben élünk, a Gönczi ennek koordinálását és karbantartását tűzte ki célul. Ennek a munkának a folyamatában nagyon sokan vesznek részt, említhetem a múzeumot, a hangversenytermet, az együttműködő szakmai egységeinket. Elindult tehát valami, nemcsak a folklór, hanem a társművészetek területen is. És nemcsak a történelmi Magyarország területéről, hanem Közép-Európából is érkeznek hozzánk nagyszerű művészek – mondja Garamvölgyi György és megjegyzi: – A közeljövőben Forgách András: Tercett című drámáját, melyet Merő Béla, a közép-európai projekt művészeti koordinátora rendezett, bemutatják Herszonban is. A darab a Zalai Nyári Színházak Kht. és a veszprémi Petőfi Színház közös produkciója. De Merő Béla más előadásokat is rendez majd Herszonban.
– Az elmondottak alapján meglehetősen tudatos kapcsolatépítés kezdődött.
– Szeretnénk az uniós kapunyitás légkörét transzportálni azokra a területekre, ahol történelmi múltjuknál és hátrányosabb helyzetüknél fogva, ebből most kimaradtak az emberek. Igyekszünk a kultúrán keresztül közlekedni, erősíteni a mindennapi kapcsolatokat. Ez a Gönczi hivatása. A határon túli magyarsággal való kapcsolat az úgynevezett mag, ez most kiteljesedik a szélesebb értelemben vett régió felé. Úgy is fogalmazhatnék, Zalaegerszeg kapunyitása történt meg, igyekszünk nyitott gondolkodással eljutni az európai országokba. Sokan keresnek mindent, csúnya szóval élve, a kapacitásunk le van kötve, most igazán a minőségen van a hangsúly. Remélem, a tevékenységünk igazán hosszabb távon válik tervezhetőbbé.
– Most, a ciklus közepén lett országgyűlési képviselő és a parlament kulturális bizottságának tagja. Milyenek az első benyomások?
– Rövid idő telt még el, de amit már látok, hogy nincs megfelelő művészeti lobbi. A művészeti intézményekért nem lobbiznak. Az egész áfakérdés fejbe vágta ezeket az intézményeket, ami mintegy 20 százalékos forráselvonást jelent. Terveim között szerepel: hogyan lehetne Vas megyével egy olyan jellegű művészeti szerepmegosztást kialakítani, ami kölcsönösen előnyös mindkét megyének.
– Mire gondol?
– Jövő márciusban mutatkozik be Zala megye a Nemzeti Színházban: a Hevesi Színház két darabbal. A Ruszt József rendezésében színre kerülő Ember tragédiájával és Bereményi Géza új darabjával. De nemcsak a teátrum lesz jelen, több együttes is fellép majd Budapesten. Nos, erre az eseményre szeretnénk meghívni Vas megyét, mert nekik nincsen színházuk, viszont van egy kiváló szimfonikus zenekaruk. Azon gondolkodunk, hogyan lehetne elindítani egy olyan együttműködést, amiben partner Vas megye. Jó lenne másodikként egy zenés színházi tagozatot létrehozni, ez lenne Szombathelyen. Ott mutatnának be három zenés darabot, míg Egerszegen három prózait, így a harminc játszott darabot közel hatvanra fel lehetne emelni. Ha egy kulturális intézmény vezetője országgyűlési képviselő, ezt elsősorban kapcsolatépítésre, gyorsabb információszerzésre lehet kihasználni. Szeretnék is élni ezzel a lehetőséggel. A legfontosabb mégiscsak az, hogy, bár nem gazdasági értelemben, de Zalaegerszeg régióközponti rangra emelkedhessen. Egy élhető, kulturális, turisztikai értékeire, termálfürdőjére büszke várost és megyét szeretnék látni.

Az EZE Lokálpatrióta Klubja az idén is meghirdette a „Milyen volt a régi Zalaegerszeg?” című pályázatot, mellyel az idősebb korosztályt kívánják évről évre „szóra bírni”. Számos pályamunka érkezett be most is, melyek közül négy került díjazásra. A könyvutalványokat és a Zalaegerszeg című könyvet a nyertesek a klub múlt heti ülésén vehették át a Balaton Szállóban Török Zoltántól, a város kulturális bizottságának elnökétől és Takács Évától, az egyesület jegyzőjétől.

Csernák Zsoltné (I. helyezés) az olai városrészről készített lírai dokumentációt, Kupcsóné Sövény Piroska (II. helyezés) a Jákum utcai Juhász Mária nénivel készített interjút, melyből kiderül, hogy hogyan teltek el régen egy iskolás-, majd kamaszlány mindennapjai Egerszegen. Csiszár Dénes (III. helyezés) az 1940-45 közötti majorsági uradalmakat dolgozta fel. Tóth Miklósné (IV. helyezés) az Ady utcáról és környékéről írt személyes visszaemlékezést, ám betegség miatt nem tudta befejezni a munkát. Iványi Ildikó – a díjazott távollétében – ebből a pályamunkából olvasott fel részeket.
„Lovak patája dobog a macskaköveken” – így emlékszik vissza Tóth Miklósné az 50-es évek Ady utcájára, ahol gyermekkora nagy részét töltötte, hiszen itt laktak, és itt járt iskolába is. Az utcáról a békesség jut eszébe, mert ahogy írja, jól megfért egymás mellett főorvos, iskolaigazgató, munkás és kocsis. Minden háznak volt konyhakertje, és disznókat is tartottak, ami ma már elképzelhetetlen. Az autóforgalom nagyon kicsi volt, ezért a gyerekek nemcsak az udvarokban, hanem az utcán is nyugodtan játszhattak.
Sokat jártak a Május 1. ligetben, és az új strandon, ami a temető helyén épült. Az ott álló magas fa termését a lányok körömlakknak használták. Nyaranta mindenki a Zalára járt, a Gömbös- vagy a Kaszaházi malomhoz, de sokan kirándultak az Alsóerdőre is.
Ebben az időben épült az Ady Mozi, ami a fiatalok egyik jelentős szórakozási helye lett. Ha éppen nem „moziztak”, beültek a Bárány presszóba egy kávéra, vagy a Kossuth utcai korzón sétáltak. Ezt azonban az iskolába járó fiatalok csak este nyolcig engedhették meg maguknak, utána ugyanis már nem lehetett az utcán tartózkodni. A szabályt nagyon szigorúan vették, s a „bűnösöket” másnap reggel felelősségre is vonták.

Június 2. szerda – 18 óra: „Született 70 éve” – Kostyál László és Péntek Imre beszélget Németh János keramikusművésszel a róla megjelent új kötetről. Helyszín: József Attila Városi Könyvtár.
Június 3. csütörtök – 15 óra: Ünnepi Könyvhét megnyitó a Dísz téren. Megnyitja: dr. Gyimesi Endre polgármester. Vendég: Jókai Anna Kossuth-díjas író. 17 óra: Beszélgetés Jókai Annával. Helyszín: Deák Ferenc Megyei Könyvtár.
Június 4. péntek – 11 óra: Tőzsér Árpád (Pozsony) Kossuth-díjas költő Tanulmányok költőportrékról című új kötetét bemutatja Mezey Katalin, a Széphalom Könyvműhely vezetője. Helyszín: József Attila Városi Könyvtár. 14 óra: Köszöntő műsor az Énekmondó Együttes előadásában a Dísz téren. Új könyveiket dedikálják: Tőzsér Árpád, Bereményi Géza és Pék Pál, valamint muravidéki szerzők, Bence Utrosa Gabriella, Varga József, Zágorec Csuka Judit, Göncz László, Bence Lajos, Halász Albert és Czimmermann Toplak János. 19 óra: Irodalmi Kávéház az egykori MMIK belső udvarában.
Június 5. szombat – 14 óra, Dísz tér: Zala megyei és elszármazott szerzők új kötetei. Dedikálás a Pannon Tükör pavilonjánál: Chak István, Karay Lajos, Kara Kocsis Gabriella, Tóth Imre, Mátyus Aliz, Bakonyi Erzsébet, Ruszt József, Cséby Géza, Kostyál László–Zóka Gyula, Molnár András, Göncz János. 19 óra: Irodalmi Kávéház az MMIK belső udvarában. Az új kötetek bemutatója. Házigazda: Péntek Imre, a Pannon Tükör főszerkesztője. Közreműködik: Reflex–Velorex, Lukács Sándor, Salamon Ferenc, (Sala) zenészek, Czegő Teréz és Major Zsolt színművészek.

„Valószínűleg mindannyiunkban mélyen ott gyökerezik az őseink harcászata iránti vonzalom, és borzongással vegyes büszkeség tölti el, amikor „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket” egykori imaszöveget hallja.”

A fenti mondattal invitált minden hagyománykedvelőt Zalaboldogfára a Flagella Dei íjkészítő vállalkozás a Pünkösdöt megelőző pénteken. A szakmai előadással egybekötött gyakorlati bemutatón az érdeklődők betekinthettek a hagyományőrző íjászat rejtelmeibe, sőt próbára is tehették – az elődöktől öröklött – képességeiket.
Kaffka Andrea, a Boldogfán tevékenykedő vállalkozás vezetője köszöntőjében elmondta, hogy 1999 óta vesznek részt Európa-szerte történelmi rendezvényeken, ahol a nomád népek íjait, és a magyar kézművestermékeket népszerűsítik nagy sikerrel. Fő profiljuk azonban a lovas íjak készítése.
Hun, avar, magyar, mongol, tatár és török hagyományokból merítve készülnek a visszacsapó reflexíjak, de foglalkoznak angolszász hosszúíjjal is.
Tarcsi Veres Imre, a cég szakmai vezetője előadásában beszélt az íjkészítés fázisairól, s a honfoglaló magyarok harcászati sikereinek titkáról. Mint mondta, nem véletlen, hogy a kalandozó magyarok a Gibraltárig és a Boszporuszig is eljutottak, hiszen előre, oldalra és hátrafelé is tudtak nyilazni, míg az ellenség ennyire nem volt „mozgékony”.
Minden lovas civilizáció hasonló anyagból – általában juhar- és kőrisfából – készítette az íjait. A legfontosabb maga az ív, mert ha az nem megfelelő, az íj eltörik. A belső ívre szaru, a külsőre pedig szarvasín került. Ez utóbbi olyan tulajdonsággal bír, amit modern anyaggal szinte lehetetlen helyettesíteni: nemcsak megfelelő nyújtása van, de enyvvel keverve „vissza is húz”. Az íj megfeszítése azonban még így is túl nagy energiát igényelt volna, ha nem használnak a hajlításhoz „szarvakat”, azaz emelőrendszert.
Az íjak fejlődésének csúcspontja egyébként a török íjakkal fejeződött be. A történelem egyik legnagyobb „kilövése” a krónikák szerint egy janicsárhoz köthető, aki átlőtte a Boszporuszt (kb. 1000 méter).
A modern, hagyományőrző íjak szintén kőrisből készülnek, és most is túlnyomóan kézimunkával. Az inat és szarut viszont üvegrostlemezzel helyettesítik.
A szakmai előadást gyakorlati bemutató követte, s bár az eget nem tudták a vállalkozó kedvű férfiak elhomályosítani, azért a szél és az időnként eleredő eső ellenére is jelentős nyílzápor zúdult a céltáblákra, s néha mellé. Szerencsére az almákat a táblák közepére helyezték...