Jókai Anna nyitotta meg a könyvhetet |
A 75. ünnepi könyvhetet gazdag programmal várták Zalaegerszegen. A Dísz téren megtartott ünnepségen először dr. Gyimesi Endre polgármester köszöntötte a megjelenteket. Márait idézve szólt az olvasás szeretetéről, mely a „legnagyobb emberi ajándék, mert csak az ember olvas”. Mint fogalmazott, a könyvhét szervesen beépült az emberek életébe, fontos esemény, amely összefogást igényel. Ez az összefogás az idei évben jól sikerült, hiszen a határon túli kulturális élet szereplői is jelen vannak. |
Jókai
Anna Kossuth-díjas író azzal kezdte, vajon a számítógépek elterjedésével
kimegy-e a divatból az olvasás? Átveszi-e a gép a könyvek helyét életünkben? Az
írónő nem hisz ebben. Aki igazán szereti az irodalmat, vonzódik a könyvekhez, az
egy regényt biztosan nem tudna elolvasni számítógépen. „Nekem a könyv ugyanaz
maradt, mint harminc évvel ezelőtt. Az új könyvnek illata van, a kölnivíznél is
édesebb. Ezt az internetről sohasem mondhatjuk el” – fogalmazott. Meggyőződése,
hogy az embereknek szükségük van a maradandó értékre, és nemcsak a
„panelrealizmus könnyű, habosított darabjaira”. Mert a televízióban nap mint nap
találkozhatnak a vacak, értéktelen művekkel. Olyan kell, mondta, ami beleragad a
másik lelkébe. Ez nem azt jelenti, hogy egyet kell mindennel érteni, hogy nem
lehet vitatkozni. De mindenképpen a tartalom a fontos és a megszólalás, ami
feladata az írónak.
Ezután Varga József lendvai költő a határon túli területeken élők nevében szólt
és köszönte meg, hogy együtt ünnepelhetik a könyvhetet a zalaegerszegiekkel. A
program a megyei könyvtárban folytatódott, ahol Jókai Annával beszélgethettek,
többek között legújabb könyvéről, a Virágvasárnap alkonyáról.
Zoltán, Dávid és Márk is egészséges |
Zoltán, Dávid és Márk békésen alszanak kiságyaikban, egyelőre a kórház koraszülött intenzív osztályán. Kis súlyuk miatt egy ideig még nem mehetnek haza, pedig már nagyon várják őket szüleik, nagyszüleik és az egész rokonság. |
Vizsi
Zoltán és Szőke Éva négy évvel ezelőtt esküdtek örök hűséget egymásnak.
Körülbelül ennyi ideje szerettek volna kisbabát, a gyermekáldás azonban sokáig
váratott magára. Tavaly októberben végre pozitív eredményt mutatott a teszt, a
fiatalok óriási örömére. A következő kellemes meglepetés a kilencedik héten érte
őket, amikoris az ultrahangos orvos egyszerre három csöppséget vélt felfedezni
az anyuka pocakjában.
– Spontán módon fogantak a babák. Egyikünk családjában sem voltak ikrek, éppen
ezért álmodni sem mertünk róla, hogy esetleg többen vannak. Ennek ellenére
nagyon örültünk a hírnek – emlékszik vissza terhességének kezdeti időszakára
Vizsiné Szőke Éva. – Megmondom őszintén, az öröm mellé egy kis aggodalom is
társult. Én egyrészt amiatt izgultam, hogyan férnek el majd hárman a hasamban,
hogyan tudom kihordani őket, egészségesek lesznek-e? Majd jöttek a további
kérdések: hogyan oldjuk meg egyszerre három baba etetését, fürdetését, és így
tovább. Ugyanis nincsenek még tapasztalataink. Bizony kellett egy kis idő, mire
felfogtuk, hogy egyszerre három gyerekünk lesz.
– Milyen volt a terhesség a három picivel?
– Hála istennek, komolyabb problémám egészen a végéig nem volt. Óriásira
nőtt a hasam, a huszadik héttől pedig be kellett feküdnöm a kórházba, ami bizony
unalmas volt egy kicsit. A végére aztán elkezdtem vizesedni, felment a
vérnyomásom, ezért a 33. héten elvégezték a császármetszést. Dr. Kovács Lajos
volt a választott orvosom, de valamennyi doktor nagyon kedvesen bánt velem a
kórházban.
– Hány gramm súllyal születtek meg végül a babák?
– 1650 grammal jött világra Zoltán és Dávid, Márk pedig 1570 grammot
nyomott. A szülés után kicsit visszaesett a súlyuk, néhány napig inkubátorban
voltak és lélegeztették őket, de szerencsére mostanra minden rendben van. Még
mindig az intenzív osztályon vannak, ám már kiságyakban. Kétóránként szoptatom
őket.
– Mindvégig három fiúra számított a család?
– Nem. Az első ultrahangnál úgy tűnt, két kislány lesz és egy fiú, majd két
fiúra és egy kislányra változott a kép. Végül három fiú született május 10-én.
Férjem nem is tudta először, mi lett a harmadik fiú neve, mert kislányra
számítottunk. Amikor megmondták neki, hogy három fiú, egyből azt kérdezte, hogy
hívják a harmadikat.
– A bevásárlás megtörtént már?
– Mostanra igen, ám a fiúk megszületése előtt nem vásároltunk semmit.
Mindent kinéztünk, babakocsit, kiságyakat, ruhákat, de babonából nem vettük meg
őket. A férjem vásárolt be a szülés után. Már otthon van minden szükséges
felszerelés.
A gyerekszoba berendezése egy kis ideig még várhat, körülbelül egy hónapot a
kórházban tölt még az anyuka gyermekeivel. Hazaérkezésükkor segítséget
szüleiktől, testvéreiktől és más rokonaiktól is kapnak majd. Éva édesanyja
hozzájuk költözik az első időkben, később pedig váltják egymást a nagymamák.
Zoltán is igyekszik úgy alakítani munkáját, hogy amikor hazatérhet a család, ő
is ott tudjon lenni velük legalább néhány hónapig.
A három csöppség egy időben történő ellátása mellett problémát okoz a családnak,
hogy a negyedik emeleten laknak. Lift sajnos nincsen a házban, így külön
tortúrát jelent majd naponta több alkalommal lehozni a kicsiket, a babakocsikat,
s minden egyéb szükséges kelléket.
Mégsem ez az indoka annak, hogy nem tervez több gyermeket Vizsi Zoltán és Szőke
Éva. Kérdésemre, hogy próbálkoznak-e kislányokkal is, csak nevet a fiatal
anyuka. Mint mondja, kezdetben két gyermeket szerettek volna „csupán”. Mivel
rögtön három lett, a kislányokat a család többi tagjára hagyják.