Megfogni a lelket is

Ismét hármas ikrek születtek


Jókai Anna nyitotta meg a könyvhetet

Megfogni a lelket is

 

A 75. ünnepi könyvhetet gazdag programmal várták Zalaegerszegen. A Dísz téren megtartott ünnepségen először dr. Gyimesi Endre polgármester köszöntötte a megjelenteket. Márait idézve szólt az olvasás szeretetéről, mely a „legnagyobb emberi ajándék, mert csak az ember olvas”. Mint fogalmazott, a könyvhét szervesen beépült az emberek életébe, fontos esemény, amely összefogást igényel. Ez az összefogás az idei évben jól sikerült, hiszen a határon túli kulturális élet szereplői is jelen vannak.

Gazdag választék várta az érdeklődőket a könyvhéten.Jókai Anna Kossuth-díjas író azzal kezdte, vajon a számítógépek elterjedésével kimegy-e a divatból az olvasás? Átveszi-e a gép a könyvek helyét életünkben? Az írónő nem hisz ebben. Aki igazán szereti az irodalmat, vonzódik a könyvekhez, az egy regényt biztosan nem tudna elolvasni számítógépen. „Nekem a könyv ugyanaz maradt, mint harminc évvel ezelőtt. Az új könyvnek illata van, a kölnivíznél is édesebb. Ezt az internetről sohasem mondhatjuk el” – fogalmazott. Meggyőződése, hogy az embereknek szükségük van a maradandó értékre, és nemcsak a „panelrealizmus könnyű, habosított darabjaira”. Mert a televízióban nap mint nap találkozhatnak a vacak, értéktelen művekkel. Olyan kell, mondta, ami beleragad a másik lelkébe. Ez nem azt jelenti, hogy egyet kell mindennel érteni, hogy nem lehet vitatkozni. De mindenképpen a tartalom a fontos és a megszólalás, ami feladata az írónak.
Ezután Varga József lendvai költő a határon túli területeken élők nevében szólt és köszönte meg, hogy együtt ünnepelhetik a könyvhetet a zalaegerszegiekkel. A program a megyei könyvtárban folytatódott, ahol Jókai Annával beszélgethettek, többek között legújabb könyvéről, a Virágvasárnap alkonyáról.

vissza az elejére


Zoltán, Dávid és Márk is egészséges

Ismét hármas ikrek születtek

 

Zoltán, Dávid és Márk békésen alszanak kiságyaikban, egyelőre a kórház koraszülött intenzív osztályán. Kis súlyuk miatt egy ideig még nem mehetnek haza, pedig már nagyon várják őket szüleik, nagyszüleik és az egész rokonság.

Az édesanya a három picivel.Vizsi Zoltán és Szőke Éva négy évvel ezelőtt esküdtek örök hűséget egymásnak. Körülbelül ennyi ideje szerettek volna kisbabát, a gyermekáldás azonban sokáig váratott magára. Tavaly októberben végre pozitív eredményt mutatott a teszt, a fiatalok óriási örömére. A következő kellemes meglepetés a kilencedik héten érte őket, amikoris az ultrahangos orvos egyszerre három csöppséget vélt felfedezni az anyuka pocakjában.
– Spontán módon fogantak a babák. Egyikünk családjában sem voltak ikrek, éppen ezért álmodni sem mertünk róla, hogy esetleg többen vannak. Ennek ellenére nagyon örültünk a hírnek – emlékszik vissza terhességének kezdeti időszakára Vizsiné Szőke Éva. – Megmondom őszintén, az öröm mellé egy kis aggodalom is társult. Én egyrészt amiatt izgultam, hogyan férnek el majd hárman a hasamban, hogyan tudom kihordani őket, egészségesek lesznek-e? Majd jöttek a további kérdések: hogyan oldjuk meg egyszerre három baba etetését, fürdetését, és így tovább. Ugyanis nincsenek még tapasztalataink. Bizony kellett egy kis idő, mire felfogtuk, hogy egyszerre három gyerekünk lesz.
– Milyen volt a terhesség a három picivel?
– Hála istennek, komolyabb problémám egészen a végéig nem volt. Óriásira nőtt a hasam, a huszadik héttől pedig be kellett feküdnöm a kórházba, ami bizony unalmas volt egy kicsit. A végére aztán elkezdtem vizesedni, felment a vérnyomásom, ezért a 33. héten elvégezték a császármetszést. Dr. Kovács Lajos volt a választott orvosom, de valamennyi doktor nagyon kedvesen bánt velem a kórházban.
– Hány gramm súllyal születtek meg végül a babák?
– 1650 grammal jött világra Zoltán és Dávid, Márk pedig 1570 grammot nyomott. A szülés után kicsit visszaesett a súlyuk, néhány napig inkubátorban voltak és lélegeztették őket, de szerencsére mostanra minden rendben van. Még mindig az intenzív osztályon vannak, ám már kiságyakban. Kétóránként szoptatom őket.
– Mindvégig három fiúra számított a család?
– Nem. Az első ultrahangnál úgy tűnt, két kislány lesz és egy fiú, majd két fiúra és egy kislányra változott a kép. Végül három fiú született május 10-én. Férjem nem is tudta először, mi lett a harmadik fiú neve, mert kislányra számítottunk. Amikor megmondták neki, hogy három fiú, egyből azt kérdezte, hogy hívják a harmadikat.
– A bevásárlás megtörtént már?
– Mostanra igen, ám a fiúk megszületése előtt nem vásároltunk semmit. Mindent kinéztünk, babakocsit, kiságyakat, ruhákat, de babonából nem vettük meg őket. A férjem vásárolt be a szülés után. Már otthon van minden szükséges felszerelés.
A gyerekszoba berendezése egy kis ideig még várhat, körülbelül egy hónapot a kórházban tölt még az anyuka gyermekeivel. Hazaérkezésükkor segítséget szüleiktől, testvéreiktől és más rokonaiktól is kapnak majd. Éva édesanyja hozzájuk költözik az első időkben, később pedig váltják egymást a nagymamák. Zoltán is igyekszik úgy alakítani munkáját, hogy amikor hazatérhet a család, ő is ott tudjon lenni velük legalább néhány hónapig.
A három csöppség egy időben történő ellátása mellett problémát okoz a családnak, hogy a negyedik emeleten laknak. Lift sajnos nincsen a házban, így külön tortúrát jelent majd naponta több alkalommal lehozni a kicsiket, a babakocsikat, s minden egyéb szükséges kelléket.
Mégsem ez az indoka annak, hogy nem tervez több gyermeket Vizsi Zoltán és Szőke Éva. Kérdésemre, hogy próbálkoznak-e kislányokkal is, csak nevet a fiatal anyuka. Mint mondja, kezdetben két gyermeket szerettek volna „csupán”. Mivel rögtön három lett, a kislányokat a család többi tagjára hagyják.

vissza az elejére


ZalaEgerszeG

Zalaegerszeg város honlapja

Zala Média online