Egészségügy

Egyre gyakrabban halljuk ma azt a szót, hogy hiperaktív. A jelző mögött olyan kis „sajtkukacok” rejtőznek, akik különösen élénkek, képtelenek tartósan egy dologra koncentrálni, a nap 24 órájában pörögnek.

Hihetetlennek tűnik, de néha már magzati korban felfedezhető, hogy túl sokat mozog, rugdos a baba. Kisgyermekkorban aztán nem megy, hanem szalad, majd a következő években is fokozott mozgásra képes. A tünetek alapján gyakran csak később kerül felismerésre a betegség, hiszen a gyerekek többsége örökmozgó, nem ritka, hogy a szülő előbb elfárad, mint a kis csöppség. Érdemes azonban tudni, hogy míg az egészséges gyermek szépen elalszik egy-egy fárasztó nap után, a hiperaktív gyerek szélsőségekbe sodródik, míg este a kimerültségtől egyszer csak „összeesik”. A hiperaktív gyerekek egyébként keveset alszanak. Másik szembetűnő jellegzetessége a hiperaktivitásnak, hogy nem tudnak elmélyülni ezek a gyerekek az egyes tevékenységekben. Szerteszét csapong a figyelmük, ami a későbbiekben gondot okoz a tanulásban.
Több nemzetközi kutatás is napvilágot látott a közelmúltban, melyek arra engednek következtetni, hogy a ma forgalmazott ételekben fellelhető adalékanyagok és színezékek, mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre nő a hiperaktivitás jeleit mutató gyerekek száma. Ezen megállapítás tükrében kerestük fel Srágli Lajosné pszichopedagógust és dr. Harkány Éva pszichiátert, s arról érdeklődtünk, valójában milyen kiváltó okai lehetnek a hiperaktivitásnak, s létezik-e hatékony kezelés a megszüntetésére.
– Összefüggést mutathat a tüneti hiperaktivitás a táplálkozással, ám nem az adalékanyagokra gondolok itt elsősorban. Napjainkban nagyon egyoldalúan táplálkoznak a gyerekek. Nagyon sok szénhidrátdús ételt fogyasztanak, ami a vércukor ingadozása révén figyelemzavar, hiperaktivitás tüneteit produkálhatja. Abban az esetben viszont, amikor hirtelen leesik a vércukorszint, figyelemzavar következhet be – tájékoztat a magatartászavar kialakulásának lehetséges okairól Srágli Lajosné pszichopedagógus. – De hozzájárulhatnak a hiperaktivitás kialakulásához a különböző, allergiára szedett gyógyszerek is, éppen úgy, mint a családi élet visszásságai, egymással vitatkozó, veszekedő szülők. Megfigyelhető, hogy elvált családokban gyakrabban hiperaktívak a gyerekek, ami az érzelmi kiegyensúlyozatlanságból adódhat. Ugyanakkor iskolai problémák, részképességzavarok, illetve egyéb érzelmi okai is lehetnek a hiperaktivitásnak.
Fontos azonban tudni, hogy a felsorolt okok az úgynevezett tüneti hiperaktivitás kialakulását idézhetik elő. Létezik egy másik nagy csoportja ennek a fajta magatartászavarnak, amit úgy hívunk, hogy valódi hiperaktivitás. Ez utóbbinak is különböző kiváltó okai lehetnek. Ezek közé tartozik a születés alatt elszenvedett oxigénhiányos állapot, ami a központi idegrendszer zavarához vezethet. De okozhatja más is a központi idegrendszer meghibásodását, amelyről nem tudjuk egyelőre, hogy kémiai anyag, vagy sejtszintű zavarról van-e szó. Nagyon nehéz megkülönböztetni egymástól a hiperaktivitás két fajtát, hiszen megnyilvánulásaiban azonos a két jelenség. Éppen ezért hosszú időt igényel a kiváltó okok feltérképezése.
– Mikor forduljanak szakemberhez a szülők?
– A hiperaktivitás többnyire fokozott mozgásos nyugtalansággal, érzelemvezéreltséggel, súlyos figyelemzavarral, nagyfokú belső feszültséggel jár, amelyek következménye lehet a tanulási zavar is. Fontos tudni, hogy a valóban hiperaktív, s nemcsak különösen élénk gyerek, nagyon nehezen viselhető el. Elég belőle 15–20 perc egy olyan embernek, aki nem él együtt hiperaktív gyerekkel, s máris nagyon ingerültté, feszültté válik.
Amennyiben ilyen problémákkal találkozik a szülő, érdemes szakemberhez fordulni. Célszerű minél korábban megindítani a kivizsgálást, hiszen a hiperaktív gyerekeket – az előbb említett viselkedés miatt – rendszeresen visszautasítja környezetük, ami előbb-utóbb másodlagos, illetve harmadlagos tüneteket is okoz. Kiválthat neurotikus, akár súlyos depressziós állapotot is. Az óvónők, pedagógusok is segítenek egyébként a szülőknek felismerni a problémát.

– Létezik-e hatékony kezelési mód a hiperaktivitás leküzdésére?
– A tüneti hiperaktivitás esetében nincs más feladat, mint a kiváltó okokat megszüntetni. Pszichoterápiával nyílik erre lehetőség – veszi át a szót dr. Harkány Éva pszichiáter főorvos. – A valódi hiperaktivitás esetében azonban mindenképpen szükség van gyógyszerre, anélkül nem tudunk eredményt elérni. A központi idegrendszert serkenti a rendelkezésünkre álló gyógyszer. Nem teszi ez még izgatottabbá a gyereket, hanem harmonizálja a központi idegrendszer működését.
Segítségünkre lehet a gyógyszer a tüneti és a valódi hiperaktivitás differenciálásában is. Minimális mennyiséget adunk a gyereknek, amennyiben az használ, megerősít bennünket abban, hogy valódi hiperaktivitásról van szó, ha viszont rontja a gyógyszer a tüneteket, a másik fajtával állunk szemben, azaz más módszerekkel kell megindítani a kezelést.
– Létezik teljes gyógyulás?
– A tüneti hiperaktivitás esetében igen. Amennyiben a kiváltó tényezőket megszüntetjük, leküzdhető a hiperaktivitás is. A valódi hiperaktivitás megnyilvánulásai a gyógyszeres kezeléssel enyhíthetők, ám amint abbahagyja a gyerek a gyógyszer szedését, ismét jelentkeznek a tünetek. A különösen jó képességű gyerekek egyébként megtanulják idővel szabályozni a viselkedésüket, ennek ellenére a valódi hiperaktív gyerekből hiperaktív serdülő, majd felnőtt lesz. Egy életen keresztül elkíséri őket ez az állapot, önszabályozás révén azonban egy idő után elrejthető. Sőt vannak olyan pályák, ahol előnyt jelenthet a túlzott aktivitás.
– Mennyire gyakori ma a gyerekek körében a hiperaktivitás?
– Amennyiben mind a tüneti, mind a valódi hiperaktivitást figyelembe vesszük, akár a gyerekek 20–25 százalékát is érintheti. Közülük azonban mindössze 4–8 százalék az, aki valóban hiperaktív. A fiúknál négyszer gyakoribb ez a magatartászavar, mint a lányoknál.
Srágli Lajosné és dr. Harkány Éva is megerősítenek abban, hogy hiperaktív gyerekek 20–30 évvel ezelőtt is voltak, ám akkor máshogy nevezték őket. Igaz az is, hogy felgyorsuló világunk emeli a túlmozgásos fiatalok számát. Amint megszületik egy gyermek, számtalan inger veszi körül, melyek hatására nem képes elmélyedni egy adott tevékenységben. Míg évekkel ezelőtt órákig bámulta édesanyját a baba, most a számtalan játék köti le figyelmét. Éppen ezért azt javasolják a szakemberek, hogy ne pakolják tele a szülők különféle színes, zenélő játékokkal a kiságyat! Ösztönözzék már a csecsemőt arra, hogy egyszerre egy dologra koncentráljon. Érdemes később is egy könyvvel lekötni a gyereket, s nem a tv elé ültetni, ahol folyamatosan változik a kép.

A sclerosis multiplex (SM) neuro-immunológiai betegség, úgynevezett autoimmun probléma: idegennek ismeri fel a test a központi idegrendszer anyagát és ellenanyagot termel ellene, mely az idegrostok velős hüvelyeinek foltos széteséséhez és pusztulásához vezet. A betegség, amely általában a húszas-harmincas évek között kezdődik – mintegy kétharmada jóindulatú, a betegek hosszú évekig munkaképesek maradnak. Van abszolút jóindulatú formája is, amikoris egy-két shub (betegségszakasz) után a folyamat leáll, a rosszindulatú elváltozásnál a betegek 5–10 százaléka öt éven belül tolószékbe kényszerül.

Hogy pontosan mi okozza a betegséget, nem tudják az orvosok, és igazán okilag gyógyítani sem tudják. A sclerosis multiplex a neurológiai problémák között a második leggyakoribb betegség hazánkban; országosan 6 ezer, a megyei kórház ellátási területén mintegy 150 beteget tartanak nyílván. Számukra szerveztek a közelmúltban betegnapot a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben.
– A központi idegrendszerben lejátszódó folyamat ahhoz hasonlít, amikor egy villanyvezeték szigetelése megsérül, és emiatt zárlat keletkezik. Tulajdonképpen az idegrostok velős hüvelyei is zárlatossá válnak, és ennek következtében bizonyos funkciók károsodnak – tájékoztatott dr. Nikl János, a kórház neurológiai osztályának vezető főorvosa.
– Az SM krónikus, folyamatosan zajló betegség, így a betegeknek állandó immunmoduláns gyógyszerkezelésben kellene részesülnie, amit fizikoterápiával és gyógytornával egészítünk ki. A betegek jelentős részének lassan romlik az állapota, ezért őket folyamatosan gondozni kell. Ennek két módja van, az egyik az orvosi kezelés. A neurológiai osztályon működik a neuro-immunológiai szakrendelés, ahova a betegek péntekenként panasz esetén fordulhatnak. A másik forma a lelki segélynyújtás, mivel a betegek nagy részét ez a betegség visszahúzódóvá teszi, kell egy olyan civil szerveződés, ahol találkozhatnak egymással és megbeszélhetik problémáikat. Ez pedig az SM-klub, amely tulajdonképpen a betegek önszerveződő, érdekérvényesítő mozgalma.
Dr. Nikl János elmondta, a rendezvény célja az is, hogy megkezdődjön a sclerosis multiplexszel kapcsolatos előítéletek leépítése. Még ma is végzetes betegségként élik meg az SM-et a betegek, de hasonló a betegség társadalmi megítélése is, holott nincsen ez már így. Ma már hosszú ideig változatlan életet élhetnek a páciensek.
Az SM-klub hat évvel ezelőtt jött létre a kórház neurológiai osztályának szakmai támogatásával. Darabos Károlyné diplomás ápolónő, klubvezető elmondta, a klub – amely több mint 50 tagot számlál – életét különféle programokkal színesítik. Havonta tartanak foglalkozásokat, ahol a betegek megbeszélhetik problémáikat. Kéthetente uszodába és gyógytornára járnak. Kirándulásokat szerveznek, civil napokon vesznek részt, a közeljövőben az egyik beteg hegyi hajlékába látogatnak. A klubvezető hozzátette, a foglalkozások, programok sokat segítenek abban, hogy könnyebben éljék meg a betegek mindennapjaikat. Éves visszatérő rendezvényük az SM-nap, ahol előadásokkal, közös tornával, kulturális műsorral töltik együtt az időt.
A résztvevők ez alkalommal előadást hallhattak a sclerosis multiplex történetéről, a civil szervezetek új irányáról és a pozitív gondolkodásról. Dr. Gyenes Edit pszichiáter kifejtette, a pozitív gondolkodás igen törékeny építmény, amit a médiumok és a könyvek sugároznak róla, az túl amerikai, és kevés a valóságalapja. Szlogenekkel nem lehet megtanulni ezt a képességet, ugyanis elsajátításában leginkább az egyén pozitív beállítódása saját magához és a világhoz játszik fontos szerepet. Ha az ember úgy éli meg, hogy önmagában és a világban végül is több a jó, mint a rossz, ez már az optimizmus alapjának tekinthető. Ehhez azonban néhány feltételnek teljesülni kell; ilyen a valós önismeret, az önbizalom megléte. Olyan célokat kell kitűzni, melyek elérhetőek. Továbbá reális képpel kell rendelkezni a világról, amihez bizalom és kapcsolatkészség szükséges. Fontos még az elengedés képessége; lemondani dolgokról, amik nem megvalósíthatóak, és lemondani emberekről, akiket elveszítettünk. A pozitív gondolkodás legfőbb akadálya a negatív érzelmek; a bizalmatlanság, a gyanakvás, a féltékenység, az irigység és a gyűlölet. Ezek leküzdésében és a helyes magatartás kialakításában nagy szereppel bír az önkritika, a lemondani tudás, a bizalom és a „mindig van megoldás” szemlélet. Nagyon el kellene sajátítani mindezt ahhoz, hogy élni tudjunk ebben a világban, hangsúlyozta a pszichiáter.