Horizont

Tavaly oly mértékben megnövekedett a kutatások száma a Zala Megyei Levéltárban, hogy az intézmény úgy döntött: fejleszti és bővíti a kutatószolgálatot. S hogy ez mit jelent? További egy munkatárs segíti az ide betérőket és fejlesztik az itt található berendezéseket, bővítik a könyvtárat.

Több pályázaton is nyertek pénzt a kutatómunkához.

A levéltár jó évet tudhat maga mögött. Rekord mennyiségű pályázaton nyertek pénzt az iratok kezeléséhez, védelméhez és természetesen a kutatómunkához, valamint azok eredményeinek közléséhez, kiadványok készítéséhez. Egy levéltárosnak szíve csücske maga a kutakodás, utánajárás, a tudományos munka. Legalábbis Káli Csaba igazgatóhelyettes számára bizonyosan.
– Van, amikor öt-tíz év múlva érik kötetté egy munka, de általában 2–3 év kutatás szükséges egy könyv megírásához. Az előkészítés során átnézzük az anyagot, szisztematikusan válogatunk, cédulázunk, fénymásolunk, interjúkat veszünk fel. Fél-egy év kell a könyv megírásához, tehát valamivel kevesebb idő ez, mint a kutatás – mondja az igazgatóhelyettes. – Egy rutinos kutató már a dokumentum kézhez vételekor tudja, hogy hova fogja azt helyezni, miként írja le. Az átnézett iratok 10–20 százalékából ír le valamit, céduláz ki. Ennek az anyagnak további 30 százaléka esik ki a könyv írásakor. A megmaradt kiválogatott munkát sok esetben felhasználjuk később is.
– A kutatószolgálat nemcsak önöknek segít. Hányan és miként veszik ezt igénybe?
– A levéltáros leginkább a szobájában vagy otthon dolgozik, de néha mi is ott vagyunk, mert lusták vagyunk felvinni a dobozokat. A hozzánk betérő szinte minden iratba betekintést nyerhet, a 20 századi dokumentumoknál vannak bizonyos adminisztratív korlátok. A hatvan évnél fiatalabb iratoknál kell figyelni, mivel hazánkban a személyiségi jogvédelem hatvan esztendő: azaz a születéstől számítva kilencven, és a haláltól számítva harminc év. Ez azt jelenti, hogy személyi adatot nem ismerhet meg a kutató, ezt ő nem nézheti meg első körben. Vagy egy anonimizált fénymásolatot kap, bár ez nagyon költséges a kutató számára, nem is szoktuk alkalmazni igazán. Másik megoldás, ha az adott személynek vagy annak hozzátartozójának hozza a beleegyezését. Ez is szinte lehetetlen. Marad a harmadik változat: ha tudományos munkának számít egy kutatás, akkor egy támogatói állásfoglalást kell hozni. Az ő munkáját egy tudományost kutatást végző szerv által kell tudományosnak minősíteni. Családfakutatásnál nincs gond, hiszen saját családjának őseit keresi, az engedély már adott.
– Található a levéltárban 50–60-as évekbeli irat? Itt leginkább az 56-os perekre, illetve a későbbi ügynökiratokra gondolok.
– A III/III-as, III/II-es iratoknak nincsen igazán Zala megyei vetülete. Az ÁVH vagy a rendőrség állambiztonsági iratai már eleve Budapestre kerültek. 1989–90-ben a rendőrkapitányságokról, főkapitányságról a fővárosba vitték a dokumentumokat. Annak egy része átkerült az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához. Az ÁVH-nak például vagy megsemmisültek az iratai 56-ban vagy eltűntek. Néhány dosszié van csak, melyek úgy maradtak meg, hogy a forradalom előtt folyó rehabilitáció kapcsán kikérték az iratokat a bíróságok. Aztán ezeket ittfelejtették, évtizedekig porosodtak egy páncélszekrényben. Valamikor a 90-es évek közepén kerültek át hozzánk ezek a dokumentumok a többi bírósági irattal együtt. De hangsúlyozom, nagyon jelentéktelen írások, tyúklopási ügyek. Ha én szeretnék kutatni egy ilyen témában, akkor nekem is engedélyt kell kérnem a történeti levéltárban. Véleményem szerint egy kicsit több a misztikum és valamennyire felfújt ügynek érzem ezeket a dossziékat. Egy-két idősebb úr, hölgy jött be eddig hozzánk, akik kíváncsiak voltak a róluk szóló jelentésekre. Ők tudták, hogy kik írtak róluk és kíváncsiak voltak ezekre. Ám eddig még nem jöttek tömegével hozzánk emiatt az emberek. Az új kutatószolgálat továbbra is a tudományos munkáknak ad helyet elsősorban, s mi ennek nagyon örülünk.

A próbaérettségi rossz eredményei miatt több végzősnek óriási fejtörést okozott, hogy a kétszintű érettségin melyik vizsgára jelentkezzen. A pánikba esett diákok helyzetének megkönnyítése érdekében – értesülhettünk a híradásokból – két szülői szervezet az érettségi jelentkezési határidő meghosszabbítását kérte az Oktatási Minisztériumból. A Zrínyi- és a Kölcsey-gimnáziumban, valamint a Báthory-iskolában arról érdeklődtünk, hogy a zalaegerszegi fiataloknak mennyire okozott problémát a jelentkezési határidő betartása.

Horváth József, a Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatóhelyettese elmondta: náluk valamennyi diák leadta a jelentkezését, így minden tanuló tudja, hogy mely tantárgyakból tesz kétszintű érettségi vizsgát. A végzősök dolgát egyébként nagyban megnehezítette, hogy csekély előzetes információ birtokában kellett határozniuk arról, hogy melyik vizsgára jelentkeznek.
A próbaérettségin a Kölcsey-ben is a várnál gyengébb eredmények születtek, ugyanis a megfelelő bemérés, valamint előkészítés hiányában a felmérésben részt vevő 11. évfolyamosok felkészületlenek és motiválatlanok voltak. Horváth József szerint azonban az eredményekből messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, hiszen ezek nem a tanulók valós tudását tükrözik. A szokatlan feladatok meglepték a diákokat és emiatt gyengébben teljesítettek. Az igazgatóhelyettes hozzátette: a jelentkezési határidő kitolásával nem értenek egyet, hiszen aki eddig nem döntött arról, hogy melyik vizsgatárgyat választja, annak az a plusz két hét sem fog segíteni.
Bogár Imrétől, a Báthory-iskola igazgatójától megtudtuk: az intézmény tanulói körében semmiféle pánik nem tapasztalható, és valamennyi fiatal a határidő lejárta előtt leadta jelentkezését az érettségire. A diákok rengeteg forrásból szerezhettek információt az előttük álló érettségivel kapcsolatban és a tanév kezdete óta alaposan átgondolhatták, hogy mely vizsgákon szeretnének részt venni. A tájékoztatás jól sikerült, hiszen több tavaly maturáló diákjuk is bejelentkezett az emelt szintű érettségire, akik szintén tisztában vannak a szükséges követelményekkel. Az igazgató úgy véli, a jelentkezési határidőt felesleges kitolni, hiszen a rendelkezésre álló idő elég volt arra, hogy a tanulók meghozzák a fontos döntést.
Bogár Imre kiemelte, a diákok és a tanárok is egy újszerű dolog előtt – ide tartozik például a történelem írásbeli érettségi – állnak, így ilyenkor természetes, ha valakikben egészséges drukk dolgozik. Ez minden bizonnyal elmúlik, és az idei érettségin sem fognak a korábbinál rosszabb eredmények születni. A próbaérettségi nem adott reális képet a tanulókról, hiszen a nem kellően összeállított dolgozatok néha megoldhatatlan feladat elé állították a középiskolásokat. Előfordult, hogy olyan témakörre is rákérdeztek, amelyet a próbaérettségit író 11. évfolyamosok nem tanultak. Ennek köszönhető, hogy az előzetesen vártnál jóval gyengébb eredmények születtek.
A Zrínyi-gimnáziumban szintén minden tanuló leadta a jelentkezését az érettségi vizsgatárgyakra. Horváth Attila, az intézmény igazgatója kifejtette: a diákoknak és a szülőknek sem okozott gondot a 2005. február 15-i határidő és minden probléma nélkül határoztak arról, hogy mire jelentkezzenek a fiatalok. A kitűzött időpontot felesleges megváltoztatni, hiszen aki tudta, az már meghozta a döntést. Az igazgató meglátása szerint a mostani érettségin is csak a komoly munka hozhat sikert, s ehhez a végzősöknek keményen kell dolgozniuk. A próbaérettségi eredményét már régóta ismerik a diákok, így ezek viszonylag gyengébb mutatói sem akadályozhatták a diákokat abban, hogy határozzanak arról: melyik tárgyakból kívánnak érettségi vizsgát tenni.

Döbbenetesnek és szomorúnak tartja Tolvaj Márta, a választókerület önkormányzati képviselője, a 2003 nyarán átadott Tüttössy utcai játszótér állapotát.

Mint mondja, céljuk a közel 5 millió forintos beruházással az volt, hogy egy kis „zöld szigetet” varázsoljanak az emeletes épületek közé minden korosztály számára, hogy a játszótereken az egészen kicsi gyerekektől a nagyobbakig el tudják magukat foglalni. Az úgynevezett pihenő pedig az idősebbeket szolgálná, akik szomorúan tapasztalják, hogy a padokat, ülőkéket megrongálták, telefirkálták. Az európai uniós elvárásnak megfelelő, korszerű játszópark egyes részei szomorú látványt mutatnak. Tolvaj Márta ígéretet tett arra, hogy tavasszal lecsiszolják, felújítják a megrongált pihenőt.
Sajnos, nem egyedi esetről van szó. A közelmúltban elkészült páterdombi játszótér egyik elemének szintén letörték a tetejét és megrongálták. A képviselők úgy vélik, a lakóközösségek érdeke a rendezett, tiszta környezet, ezért érdemes odafigyelni a vandálokra és szóvá tenni, ha kárt tesznek.

Mang Béla, felsőoktatásért felelős államtitkár a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy 2005 szeptemberétől jelentősen – akár 5000–6000 forinttal is – többet fizethetnek a költségtérítéses formában tanuló főiskolások és egyetemisták. A Zalaegerszegen működő felsőoktatási intézményekben annak kérdeztünk utána, hogy a következő tanévtől hogyan alakulnak a költségtérítéses hallgatók tandíjai.

Zsigmond Edit, az egészségügyi főiskola igazgatója érdeklődésünkre elmondta: a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Kari Tanácsa 2005. február 2-i ülésén döntött a 2005–2006-os tanév költségtérítési díjairól, melynek értelmében a tanulók által fizetett díjak a 2004. évi inflációs ráta mértékével – 6,8 százalékkal – emelkednek. Mindez minimális növekedést jelent, amely nem okoz majd komoly problémát a hallgatóknak. Az intézményben egyébként nappali tagozaton nem tanulnak költségtérítéses diákok, csupán levelező tagozaton vannak olyan tanulók – összesen harminckilencen – akik költségtérítéses formában végzik tanulmányaikat. A 2005–2006-os tanévtől az ilyen képzésben részt vevő hallgatóknak félévente 128 ezer forintot kell fizetniük, amely az igazgató szerint nem drasztikus emelés, hiszen a legtöbb felsőoktatási intézményben ekkora összeget áldoznak a költségtérítéses tanulók.
A pénzügyi és számviteli főiskolán – a távoktatásos képzés keretében – mintegy 140 költségtérítéses diák tanul, akik félévente 120–130 ezer forintot fizetnek az oktatásért. Az intézmény vezetése mindig az éves költségvetési terv alapján határoz a költségtérítéses hallgatók tandíjáról, de mint dr. Tóht Józseftől, a főiskola vezetőjétől megtudtuk, a következő tanévtől nem kell a diákoknak drasztikus emeléstől tartaniuk. A korábbi évekhez képest előreláthatólag a 2005–2006-os tanévben sem változnak a hallgatók által fizetendő összegek, de ez már megszokott a PSZF-en.
A műszaki főiskolán szintén nem várható jelentős tandíjemelés. Dr. Németh Árpád, a helyi képzés vezetője kifejtette: az idei felvételi tájékoztatóban nyilvánosságra hozták, hogy a költségtérítéses tanulóknak mennyi tandíjat kell fizetniük. Itt évfolyamonként 25 hallgatóból 2–3 diák tanul költségtérítéses képzésben, akik félévente 120–150 ezer forint közötti pénzösszeget áldoznak felsőfokú tanulmányukra. A képzésvezető hozzátette, a végleges tandíjról a kari tanács ülésén határoznak, ahol a tervek szerint a korábbihoz hasonló összeget fognak majd megállapítani.

Budapesten rendezte meg február 12-én a Szakmai Középiskolásokért Kulturális Egyesület az „Örökségünk ’48” történelmi vetélkedő területi döntőjét, ahol a Ganz–Munkácsy Szakközépiskola háromfős csapata első helyezést ért el. Mint Baján Antal, az intézmény igazgatója tájékoztatott, ezzel első helyen jutottak be a fiatalok az országos döntőbe. A csapat tagjai: Molnár Beáta, Hajdú Róbert, Tóth Csaba 11. S. osztályos tanulók. Felkészítő tanár: Molnár Beáta.