Panoráma

A számvitel, a „tesióra” meg a lovaglás. Ez elsőre elég furcsán hangzik így együtt. Mindhárom szóról más kép jut eszünkbe, mégis egy történet lesz belőle, ami ráadásul az előírásoknak is megfelel.

A felsőoktatási intézményekben kötelező legalább négy féléven keresztül testnevelésórára járni. Ez nem azt jelenti, hogy „középiskolás módon” mindenkit beterelnek egy tornaterembe, némi „állagmegóvó” gimnasztikára, hanem lehet választani különböző sportolási lehetőségek közül. Ahogy Balaicz Zoltán, a Zalaegerszeg Felsőfokú Oktatásáért Közalapítvány igazgatója mondja, a három helyi főiskola – a számviteli, az egészségügyi és a műszaki – eddig kosárlabdát, focit, úszást, aerobikot és konditerem-használatot tudott felajánlani a hallgatóknak. Az intézmények vezetőivel közösen azonban azt gondolták, hogy lehetne érdekesebbé is tenni a kínálatot, ezért ebben a tanévben két új „menüvel” bővült az ajánlat. A Jégcsarnokkal kötött megállapodás alapján a diákok járhatnak korcsolyázni, az I. Huszárezred jóvoltából, pedig a boncodföldei lovardában a lovaglás rejtelmeit lehet elsajátítani. Balaicz Zoltán elárulta, hogy jövőre ez utóbbi mellé az íjászat oktatását is szeretnék elindítani. A lovaglás egyelőre kísérleti jelleggel működik, ám mindjárt az első körben, csak a számviteli főiskoláról huszonöten jelentkeztek, így több csoportban zajlik a foglalkozás. Ez azt jelzi, hogy van igény a hagyományostól eltérő sportolási lehetőségekre is, s ezért érdemes volt (huszár)lépéseket tenni...

Csondor Csaba, az I. Huszárezred parancsnoka, elmondta, hogy a boncodföldei oktatással a főiskola a testnevelésórákat váltja ki, s erre az országosan zajló Nyitott Lovarda Programok keretében elvileg anyagi fedezete is van.
– Szerettük volna, ha a Gébárti-tónál indul el a program, mert az közelebb van a belvároshoz. Ekkor az általános és középiskolásokat is be tudtuk volna vonni, amire nagy szükség lenne. Reméljük, hogy azért egyszer erre is lesz lehetőségünk. Jelenleg huszonöt-harminc számviteli főiskolás jár ki buszokkal Boncodföldére, ahol szakképzett lovas- és íjászoktatóink vannak.
Ottjártunkkor éppen a harmadik rendhagyó testnevelésórán vettek részt a diákok. Volt, aki még futószárral próbálkozott, ám néhányan már önállóan rótták a köröket... miután a lovat sikerült „pályára állítani” (az Ellentétes kéz-láb! edzői utasítást követően).
– Az oktatásnak megvannak a szintjei. A diákok most egyformán a „nulláról” indultak, így az első lépés az volt, hogy futószár segítségével elsajátítsák az alapvető „mozgáskoordinációt”. Ez annyit jelent, hogy megtanítjuk a fiatalokat úgy ülni a lovon, hogy ne kelljen túlzottan a kengyelre támaszkodniuk, vagy a szárba kapaszkodniuk, mert az terhelés a lónak. Csípőre tett kézzel és labdajátékokkal lehet a megfelelő egyensúlyi állapotba eljutni. Ha ez megvan, akkor jöhet a kengyel és a szár. Az első három alkalom így egyfajta beavatás, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy 12 óra alatt el lehet sajátítani a leglényegesebb dolgokat, s innentől lehet önállóan is lovagolni.
A kezdeményezéssel egyébként a főiskolák, a diákok és a huszárezred is jól jár. Az intézmények azért, mert teljesítik a törvényben foglaltakat egy színes programmal, a diákok viszont nem érzik annyira a testnevelés „kötelező jellegét”, így nemcsak egy aláírást szeretnének az indexükbe. A huszároknak pedig szükségük van utánpótlásra...

Rendhagyó testnevelésórán a főiskolások.

– Ha valaki egyszer megszereti a lovat, az később is keresi majd a lehetőséget, hogy lóra üljön. Ez több, mint egy egyszerű testnevelésóra, ráadásul történelmi hátteret is kapnak hozzá a hallgatók. Az is fontos, hogy legyőzzék az istállóval szembeni kezdeti ellenszenvet. A lóval nem az kerül ugyanis közelebbi kapcsolatba, aki felül rá, hanem aki el is látja! Vagyis kitrágyázza, lecsutakolja, megitatja. Szerencsére a fiatalok fogékonyak erre, így azt hiszem, hogy lesznek olyanok, akik később is szeretnének az egyesület munkájában részt venni. Sőt, a mostani főiskolás napokon néhányan már fel is lépnek. Szóval, már egy-két óra után is lehet bizonyítani az évfolyamtársak előtt, hogy ki mit tanult meg ilyen rövid idő alatt.
A helyi huszárok parancsnokát még az sem zavarja, hogy az oktatásra jelentkezők többsége lány. Mint mondja, manapság már az isaszegi csata megemlékezésein is sok nő „harcol”. Azt azért szomorúnak tartja, hogy a mai fiúk többsége úgy hiszi, hogy a „férfiasság” hosszát az autó határozza meg...
– Nincs baj azzal, hogy a jelentkezők között sok a lány, bár alkatilag elsőre nem mindenki „lovas” típus. Ilyenkor szoktuk mondani, hogy cicit ki, pocit be, a fenékről pedig garantáltan lemegy a felesleg. A lovaglás ezenkívül fizikai és mentális téren is tartást ad. Púpos háttal, amolyan „komputerüléssel” nem lehet lovagolni. Az oktatás tehát elméleti, gyakorlati és egészségnevelő szolgáltatás is egyben. A helyes tartás méltóságot ad, s ez lelkileg is jótékonyan hat. Ha valaki felül a lóra, az büszkén vonulhat mások elé, s mondhatja: ez én vagyok. Fontos az is, hogy a lovaglás elismertségét növeljük. Érdekes, hogy Nyugat-
Európában járva azt látjuk, hogy a lovassport elitsport, és nagyobb tekintélynek örvend, mint nálunk. Pedig elvileg mi vagyunk a lovas nemzet...

Országos szavalóversenyt rendeztek az elmúlt héten a József Attila Városi Könyvtárban. A verseny rendhagyó is volt, mert az intézmény József Attila születésének 100. évfordulója előtt tisztelegve, azoknak a könyvtáraknak a csapatait és egyéni versenyzőit hívta a megmérettetésre, akik a költő nevét viselik. Így a zalaegerszegivel együtt öt József Attila-könyvtár – a dunaújvárosi városi, a makói városi, a tatabányai megyei és a gyenesdiási községi – vett részt a versenyen, melyet Gyutai Csaba alpolgármester nyitott meg.

Kereki Judit, a városi könyvtár olvasószolgálatának vezetője kérdésünkre elmondta, hogy összesen 18 általános iskolás gyerek indult két korcsoportban, ezenkívül voltak csapatversenyek is, melyekben három-három fő versengett egymással. Mindenki két költeménnyel nevezhetett. Az egyiknek József Attila-versnek kellett lennie, a másik viszont bármelyik magyar költő alkotása lehetett. A versválasztás változatos volt, bár akadt olyan, aki korához képest túl komoly művet választott, s a zsűri (Farkas Ignác színművész, Kálmán Józsefné, a keszthelyi Goldmark Művelődési Ház igazgatóhelyettese és Schmidt István, a Kanizsai Versmondó Kör elnöke) ezt olykor szóvá is tette.
A szavalóverseny végén azonban az apróbb hibák ellenére sem távozott senki üres kézzel, hiszen mindenki kapott ajándékkönyvet és egy Keresztury Dezsőről szóló CD-t. A vendéglátók pedig a négy azonos nevű könyvtár számára összeállítottak egy promóciós csomagot, amelyben a zalaegerszegi könyvtár kiadványai szerepelnek. A versenyen a legjobb csapatnak a makóiak bizonyultak, ők egy József Attila-emlékplakettet vehettek át, az egyéni küzdelemben pedig egy tatabányai kislány nyert díjat. A zalaegerszegiek sem szerepeltek rosszul, Varga Veronika második helyezést ért el a szavalóversenyen.

Hallássérülteknek szólt április 10-én Szabó Magda Régimódi történet című színműve a Hevesi Sándor Színházban.

A teátrum a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány meghívásos pályázatán sikerrel szerepelt, az elnyert támogatás és az önerő révén olyan berendezéseket helyezett el, amelyek segítségével a közönségnek e mindeddig kényszerűen távol maradt rétege is élvezheti mostantól kezdve az előadásokat.
Tompagábor Kornél rendező elmondta, vásároltak egy projektort, egy számítógépet a szükséges szoftverrel, a tájékozódást segítő információs táblákat és egy úgynevezett indukciós hurkot. Ezen rádióadóként működő hangtechnikai rendszer lényege, hogy segítségével a színpadra irányított mikrofonokból a hang háttérzajtól mentesen közvetlenül juttatható el a hallókészülékekbe. A vezeték a nézőtér első sorától a tizenegyedikig biztosít megfelelő „vételt” a hallókészülékkel rendelkező nézők számára.
A rendhagyó esten Szabó Magda Régimódi történet című színművének követését a színpad fölötti feliratozás is segítette, emellett már a fogadótérben útbaigazító rövid szövegek segítették a hallássérültek tájékozódását. A Siketek és Nagyothallók Zalai Egyesületén kívül a somogyi, vasi és veszprémi szervezetek érdeklődőit is meghívták az előadásra, amelyet, mint mondta a rendező, a következő évadban több hasonló követ. Az indukciós hálót azonban addig is folyamatosan működtetik, hogy bármelyik előadást élvezhessék a halláskárosult színházlátogatók.