Zalaegerszegnek
1885-től 1949-ig, a tanácsrendszer megalakulásáig összesen tíz polgármestere
volt (Kovács Károly 1885–1895), Botfy Lajos (1895–1900), Várhidy Lajos
(1900–1907), Korbay Károly (1908–1915), Keresztury József (1915–1918), Czobor
Mátyás (1918–1936), Tamásy István (1936–1945), Baráth Ferenc (1945–1947), Mikula
Szikfrid (1947–1949), Siklósi Mihályné 1949-től a tanács megalakulásáig).
Közülük Kovács Károly, Botfy Lajos és Czobor Mátyás neve vésődött be leginkább a
város történelmébe, róluk van tér, illetve utca elnevezve. Köszönhető ez
egyrészt a hivatalban eltöltött hosszú éveknek, (Kovács Károly tíz, Czobor
Mátyás pedig tizennyolc évig volt polgármester) és a város ezekre az évekre
tehető lendületes fejlődésének.Kovács Károly polgármestersége idején jelentősen fejlődött az addig gyalázatosnak nevezhető közlekedési helyzet. Megépült a Zalaegrszeg–Zalaszentiván vasúti szárnyvonal, s megteremtődtek a feltételei a Bak–Lenti irányú kiépítésnek is. Ezekben az években egyesült Ola városrész Zalaegerszeggel. A rendezett tanácsú város első évtizede óriási építkezésekkel telt. Ekkor készült a pénzügyi palota, az új városháza, az első hivatalos óvoda és az Arany Bárány Szálló is. Kovács Károly nevéhez fűződik az állami főgimnázium létrehozása. Az ipar és a kereskedelem pezsdítése érdekében elérte, hogy egy huszárhadosztályt telepítsenek Egerszegre. Számukra a város költségén emeltetett kaszárnyát, istállót és lovardát. Polgármestersége utolsó éveiben azonban személyisége ellentmondásossá vált, mert bírálói szerint nem számolt a város teherbíró képességével, s adósságokat halmozott fel. 1895-ben, megromlott látására hivatkozva lemondott.
Botfy Lajos Kovács Károly lemondása után, ismerve a város megromlott pénzügyi helyzetét, vállalta a rá váró nehéz feladatot, s megfelelő programmal is rendelkezett a probléma orvoslására. Szigorú takarékossági programot hirdetett meg, de egy percre sem adta fel elődje városfejlesztési terveit. Sikeresen csökkentette a város adósságállományát, ám közben mégis rendbe hozta az utakat, s aszfaltjárdákkal látta el a központi területeket. Előkészítette a villanyvilágítás bevezetését, ösztönözte a magánépítkezéseket. Alapítványt hozott létre a szegény sorsú gimnáziumi tanulók számára, és az elaggott, szegény iparosok megsegítésére is. Sikeres, aktív polgármesterként, 53 éves korában érte a halál.
A 20-as, 30-as évek kiemelkedő személyisége Czobor Mátyás volt, aki 1918-tól, tizennyolc éven át vezette a várost. Ő alakította ki a két világháború közötti városképet. Tevékenysége nyomán új városrészek alakultak (Páterdomb, Jánkahegy), s közel 40 új utca nyílott. Új középületekkel is gazdagodott Egerszeg, ekkor épült a Postapalota és a vasútállomás. Új köztemető létesült, szeretetház, bérlakások sora épült, s bővült a közkórház is. Támogatta az egyházi intézmények létesítését is, így épült fel a ferences templom és a Notre Dame zárda. Czobor Mátyás indította útjára a „virágos Zalaegerszeg” programot, s az ő idején lettünk megyei jogú város is. A legnagyobb terek, parkok és a piactér kialakítása is erre az időszakra tehető.
A II. világháború alatti zűrzavaros politikai helyzetben négy polgármestert is „elhasznált” a város. Közülük Vitéz Tamásy István nevéhez köthető a város árvízvédelmi munkálatainak elvégzése. A korabeli újságok szerint kevés pénzen hatalmas munkát végeztek: betonhidak, csatornák létesültek a veszélyes csomópontokon és azok környékén.
1950-től négy tanácselnöke volt a városnak, – Szabó János (1950–54), Nagy György (1954–58), Nátrán János (1958–1967), Kustos Lajos (1967–1990) – majd az első szabad önkormányzati választások után Bogár Imre került a negyven évre „félretett” polgármesteri székbe.
A
szemészeti osztály 1998-ban jutott hozzá egy akkor nagyon korszerű
phacoemulzifikációs készülékhez ugyancsak az említett cég jóvoltából. Az
ultrahangos lencsedaraboló műszer segítségével azóta évente több mint kétezer
szürkehályog-műtétet végeznek a pózvai kórházban. Tavaly 2149 operációt
hajtottak végre a korszerű módszerrel.