Az ostobaság határtalan

Könyvajánló

Az ostobaság határtalan

PIRANDELLO-DARAB A HÁZI SZÍNPADON

Az Így van (ha így tetszik) tartalmában és műfaji megjelölésében is pontosan megfelel annak a bipoláris (egyszerre tragikus és komikus) életszemléletnek, amelyet a szerző sajátságos módon „humorosnak” nevez. A „humor” mögött meghúzódó írói látásmód, a darabba kódolt üzenet megfejtése azonban nem ígér könnyű kalandot a néző számára, hiszen nem elég az egyébként kevés külső cselekményre koncentrálnunk. Pirandello műve olyan összetett létfilozófiai, szociológiai, szociálpszichológiai, egzisztenciális kérdéseket érint, amelyek ismerete nélkül lehetetlen vállalkozás annak megértése: a benne megjelenített világban a személyiség szabadságának korlátot szab a közvélemény torzított ítélete, ám az ítélkezők önmaguk kisszerűségének, fel nem ismert lehetőségeiknek csapdájában szenvednek. A történet színhelye egy dél-olasz falu a maga zárt világával, megkövesedett szokásaival és morális értékrendjével. Agazzi polgármester házában éppen leánya, Dina születésnapjának megünneplésére készülődnek. A meghívott vendégek: a polgármester titkára, Sirelli és annak felesége. Az előkészületek cseppet sem meghitt körülmények között zajlanak, hiszen a nyugtalanságot csak fokozza, hogy a polgármester munkájára hivatkozva később csatlakozik az ünneplőkhöz, illetve betoppan a család rokona, a világutazó Laudisi. Az ünneplés helyett azonban a faluba költözött idegenek sorsa körüli bonyodalmak kerülnek előtérbe, osztják meg a társaság tagjait. A születésnap résztvevői különböző okoskodásokkal próbálják kideríteni az odaköltözött család életét körüllengő rejtélyt, sőt „ideiglenes ítélőszék” szerepébe helyezkedve alkotnak róluk ítéletet.

A befejezésben világossá válik, hogy e lokális közösség értéknek hitt világa megrendült, életük a megszokott módon nem folytatható. A konkrét helyzetre vonatkoztatva, de általános érvénnyel – talán az író véleményét is summázva – vonja le Laudisi a konklúziót: „De a legnagyobb nyomor az, amikor valaki fel sem ismeri a saját nyomorát... a bánat nem tart örökké. Az ostobaság viszont határtalan tud lenni.” A darab tartalmából levonható generális igazságot azonban – kitűnő dramaturgiai érzékkel az utolsó jelenetben színre lépő – Giulia fogalmazza meg: „...én akkor is az vagyok, akinek önök hisznek. Az fontosabb, hogy jómagam számára milyen vagyok, mert mi mindannyian azok vagyunk, leszünk, amit el tudunk képzelni magunkról.”
Luigi Pirandello darabja – noha kompozíciójában hibátlan alkotás – tragikomikusságából fakadóan nehéz feladat elé állította a rendezőt. Sárdi Dóra, nyilván Giuseppe Bevilacqua művészeti munkatárs közreműködésével, nagyszerűen kiállta a próbát. Mindenféle átértelmezgetési kísérletezés nélkül, nem megfeledkezve a művészet nyújtotta élmény hatásának fontosságáról, a pirandelloi dráma esszenciáját vitte színpadra. A házi színpadon kialakított színpad nélküli különleges játéktér, az előadásra érkezőket fogadó szolgálólány szerepeltetése, a nézők közvetlen, játék közeli elhelyezése olyan kontaktust teremtett, amely mesterkéletlen intimitásával az előadás „beavatott szereplőivé” tett bennünket. A polgári elegancia miliőjét megjelenítő esztétikus díszletelemek, a szereplők egyéniségéhez illő jelmezek (mindkettő Fabio Meschini munkája) a tiszta és világos rendezői koncepciót erősítették.

Az egyes figurákat megformáló színészek kollektív produkciója mellett elismeréssel szólhatunk a fegyelmezett, szakmai igényességre törekvő egyéni teljesítményekről. A darab viszonylagos eseménytelensége és a rendezői elképzelések miatt koncentráltabb figyelmet igényelt a szövegtartalom árnyalt visszaadása, a legapróbb lelki rezdülések megjelenítése, felértékelődött a mimikában és a gesztusokban rejlő lehetőségek erőteljesebb kihasználása.
Az egyéni alakítások közül különösen tetszett Farkas Ignác (Lamberto Laudisi) magabiztos, karakteres játéka. Az utóbbi időszakban folyamatosan jó teljesítményt nyújtó Tánczos Adriennben (Dina) ezúttal sem kellett csalódnunk. Az idegeneket megformáló Szegezdi Róbert (Ponza), Bessenyei Emma (Frola) és Pap Lujza (Giulia) magas színvonalon azonosult a szerepével. Balogh Tamás (Agazzi polgármester) igazi köztisztviselői habitusával, stigmatikus felszisszenéseivel, Szakács László (Sirelli) fontoskodó magatartásával, Mester Edit (Amalia) és Ecsedi Erzsébet (Sirelliné) a hivatalnokfeleségek összetéveszthetetlen hitelességével maradt meg emlékezetünkben.
Liugi Pirandello Így van (ha így tetszik) című darabjának színpadra állítása igazi csapatmunka eredménye volt. Talán ennek is köszönhető, hogy a színház művészei az évad legjobb előadásával ajándékoztak meg bennünket.

vissza az elejére

Könyvajánló

Jeffrey Deaver: A Majomkirály. Rhyme és gyönyörű pártfogoltja, Amelia Sachs újra New Yorkban nyomoz, ahol most a kínai szervezett bűnözés borzalmas világával veszik fel a harcot. Az FBI a Bevándorlási és Honosítási Hivatallal együttműködve kéri fel őket, hogy találják meg a New Yorkba tartó kéttucat, illegális bevándorlót bújtató teherszállító hajót, csakúgy, mint a Démon néven elhíresült embercsempészt és hidegvérű gyilkost. Meg kell őt állítaniuk, mielőtt megtalálná és meggyilkolná a hajóról elmenekült két családot, akik New York kínai közösségének labirintusában keresnek menedéket. Az elkövetkező 48 órában a Démon briliáns taktikával könyörtelen hajtóvadászatot indít a két család ellen... A Majomkirály című regényben megtalálható minden, ami a kitűnő író munkáit jellemzi: a pergő események lélegzetelállító sebességét, a mesterien kitalált váratlan fordulatokat, a megdöbbentően élethű szereplőket.

Stephen E. Ambrose: Civil katonák. (Az amerikai hadsereg útja Normandia partjaitól az Ardenneken át Németország fegyverletételéig – 1944. június 7–1945. május 7.) A történész Ambrose ebben az újabb izgalmas kötetében ott folytatja, ahol a D nap című legsikeresebb művében abbahagyta. A szerző ismét a brutális, tragikus és időnként nemes küzdelem résztvevőinek nyomába szegődik a hadvezérektől a közkatonákig. Sok száz interjúra támaszkodva döbbenetes élességgel és közvetlenséggel rekonstruálja a háborút. A Civil katonák a második világháború valódi történetét meséli el, azoknak a férfiaknak és nőknek a szemszögéből, akik a győzelmet kivívták.

vissza az elejére