Utcazenésznek lenni első hallásra nem túl szimpatikus dolog. Aluljárók, „homeless-érzés”, kalapba remélt forintok jutnak az ember eszébe. A veszprémi fesztiválon azonban nem erről szólt a történet.– Létező zenekarok, profi zenészek és énekesek léptek fel az öt nap alatt, ezért is nagy megtiszteltetés, hogy a szakmai zsűri díját nyertük el – mondja Lukács Sándor. – Az események forgószínpad-szerűen zajlottak. A rendezvény minden napján, mindig más színpadon kellett egy-egy órát játszani. A találkozó attól utcazenész, hogy Veszprém belvárosában voltak a fellépések, az utcákon, tereken. Igazi sörsátras, koncertes fesztiválhangulat uralkodott. A színpadok egymástól 50 méterre helyezkedtek el, így mindenki megnézhette, hogy hogyan zenél a másik, és a zsűrinek is bőven volt lehetősége a mérlegelésre.
Az Utcazene Fesztiválra már bekerülni sem volt könnyű, hiszen a zsűri egy országos előválogatás után választotta ki azt a húsz zenekart, akik részt vehettek a találkozón, mely idén már hatodszorra került megrendezésre. Az együttesek inkább az akusztikus műfaj képviselői: gitárosok, hegedűsök, nagybőgősök, trombitások, ám a stílust tekintve komolyzenétől egészen a bluesig képviseltették magukat.
– Ami igazán fontos, hogy a fesztiválon mindenki élőzenét játszott – folytatja Sanyi. – Semmiféle hazugság és csalás nem volt a produkciókban. Csak az szólt, amit a zenészek a saját tudásuk szerint képesek voltak elénekelni, eljátszani. A zsűri is ezt értékelte a színpadokat járva, akik között zenészek, rendezvényszervezők és menedzserek is akadtak.
A TEA Culpát azonban valami mégis megkülönböztette a többi együttestől: Eszter és Sanyi csak saját szerzeményeket adtak elő, melyek nemcsak a zsűri, hanem a közönség tetszését is elnyerték. Ők pedig ezáltal, a díjat.
– Az utcazene eredetileg feldolgozásokról szól, amit lehet nagyon jól csinálni, és ahhoz is hozzáteheti minden együttes a maga stílusát. A zsűri azonban úgy látszik, hogy most jobban értékelte azt, ha valaki a saját dalait adta elő.
Lukács Sándor egyébként úgy érzi, hogy az akusztikus zene képviselői körében van egy nagy szünet. Dinnyés József és Cseh Tamás után kimaradt egy „dalszerző generáció”.
– Aki feldolgozást játszik, az nehezebb helyzetben van, mert már meglévő alkotásokból kell valami újat kihozni. Volt olyan csapat, aki diszkóslágereket dolgozott át folk-hangzásra, s ez elég jó ötletnek bizonyult.
Eszter és Sanyi számára azonban a lényeg az önálló dalokban van elrejtve, melyek bármilyen név alatt fussanak is, bármilyen formációban játsszák is őket, mindig eredetiek maradnak, mert saját szerzemények. A zalaegerszegi közönség pedig augusztus 19-én este az Agóra kávéházban minderről személyesen is meggyőződhet.
Korszerű, az uniós szabványok szerint készült játszótérrel gazdagodott a Május 1. liget. A város egyik legrégebbi parkjában korábban is várta játszótér a gyerekeket. Az eszközök azonban elhasználódtak az évek folyamán, melyben nagy szerepet játszottak a vandálok.
Ügyfélszolgálati iroda