Kultúra

Minden alkotó legfőbb vágya, nyomot hagyni az utókorra. Szerdahelyi Károlynak mindez sikerült. Az éppen 50 éve tevékenykedő zalaegerszegi építész nevét lakóházak, templomok, műemlékek tucatjai őrzik szerte az országban.

Ezek közül válogat az a kiállítás, amely a Gönczi Galériában várja a látogatókat. Szerdahelyi Károly munkásságának ötven évét Zóka Gyula örökítette meg fotókon. A tárlatot Cséby Géza, a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ és Szabadtéri Színház igazgatója ajánlotta a meghívottak figyelmébe. Beszédében a legnagyobb tisztelet hangján építészmesterként említette Szerdahelyi Károlyt, és hozzátette: mester csak az lehet, akinek munkája korszakokon átívelően meghatározó.
Az évforduló kapcsán pályafutása kezdetéről, és legkedvesebb munkáiról kérdeztük Szerdahelyi Károlyt.
– Ennyi év távlatából nem tudom megmondani, hogy saját magam döntöttem-e arról, hogy építész leszek. Annyi biztos, hogy már gyerekkoromban is vonzódtam az épületekhez, a házakhoz, főként a népi, illetve a műemléki építészet érdekelt. Úgy alakult aztán, hogy sikerült bekerülnöm a Műegyetemre. Azért volt ez különösen nagy szó, mert apám hivatása nem volt igazán vonzó akkoriban. Hivatásos katonatiszt volt, majd a háború után csőfektető munkás lett. Én ez utóbbit írtam be felvételi önéletrajzomba – emlékszik vissza pályafutása indulására a ma 74 éves Szerdahelyi Károly. – Jól helyt álltam az egyetemen. Tanulmányi eredményem alapján kiemelt ösztöndíjat kaptam, 470 forintot egy hónapra. Tisztességes összeg volt ez az 50-es években, amikor az Astória helyén 90 fillérért adtak egy tányér csülkös bablevest. Az egyetem elvégzését követően a pécsi tervezőirodához kerültem. Akkoriban kezdtünk kilábalni a „szocreálból”.

– Mik voltak az első munkái?
– Gyakorló építészként első feladatul egy transzformátorház tervezését kaptam – válaszol nevetve Szerdahelyi Károly. – Pécsre, a Tettyére szánták az építményt, így a védett környezetnek megfelelően kellett megadni neki a fazont. De komolyra fordítva a szót, az első igazi munkám a szászvári négy tantermes általános iskola tervezése volt. Ez volt az első bilaterális tantermi világítású iskola az országban, úgy kellett kiképezni a mennyezetet, hogy két oldalról kapja az a fényt. Az Építőművészek Szövetsége elismerését fejezte ki a megvalósításért, ma is büszke vagyok erre a munkámra.
Ezt követően jó építészek között dolgoztam. A regionális tervezőirodák – abban a kemény időszakban – is ki tudtak alakítani egy műhelyszellemet. Volt párbeszéd, sokat tanultam.
– Hogyan került Zalaegerszegre?
– 1962-ben hívtak. Akkor önállósultak a tanácsi tervezőirodák. Egy ötvenfős iroda vezetésére kértek fel. Megmondom őszintén, nem terveztem sokáig maradni. Ám annyira megszerettem ezt a hallatlanul szép tájat, olyan sok menthető értéket találtam, hogy ittragadtam.
– Milyen munkákkal gazdagította tovább ezt a vidéket?
– Megbízásaimban a népi építészet mértéktartását, hihetetlen tisztaságát és következetességét igyekeztem visszahozni. Nem vagyok barátja a divatnak, a mértéktartást megbízhatóbbnak gondolom. Nem tartom magamat olyan horderejű építésznek, hogy meghökkentő dolgokat csináljak! Inkább arra törekszem, hogy munkáim tartósak, időtállóak legyenek, örömüket leljék bennük használóik – avat be gondolatvilágába az építész. – Én terveztem Zalaegerszegnek a fedett uszodát, az első kilencemeletes lakóházat, majd később a városháza épületét is.
Legbüszkébb mégsem tervezőirodai munkáimra vagyok. Valaki úgy fogalmazott, hogy nyugdíjba vonulásomat követően kezdtem igazán virágozni. Németh János Munkácsy-díjas keramikusművésszel való barátságom kapcsán számtalan köztéri alkotás tervezésében vettem részt, különös tekintettel a Millennium időszakára. Egymás után nyertük a pályázatokat. Galgamácsától kezdve Százhalombattán keresztül Mendéig dolgoztunk. Zalaegerszegen a török elleni küzdelmeknek emléket állító alkotás fűződik kettőnk nevéhez. Ezek a köztéri dolgok nagyon kedvesek számomra.

Büszke vagyok továbbá önálló templomterveimre. Az alsónemesapáti templomot együtt építettük a faluval és a plébánossal, mindössze egy kőműves közreműködésével. Pályázaton nyertük kedves kollégáimmal közösen a marcali templom megálmodását, ami nagy visszhangot váltott ki. De terveztem falusi templomot Kilimánban, amit ugyancsak nagyon szeretek.
Szerdahelyi Károly pályafutásának jelentősebb munkái november 5-éig tekinthetők meg a Gönczi Galériában. Nem kell búsulniuk azoknak sem, akik nem tudják felkeresni a kiállítótermet, „50 éve a pályán” címmel kötetben is megjelentek az építész munkásságának remekei.
Jelen pillanatban Egerváron tölt sok időt Szerdahelyi Károly, ahol az ő tervei alapján alakítják múzeummá a Széchenyiek egykori borospincéjét. Zalaegerszegen hamarosan két munkáját is felavatják. A Landorhegyen Csaba királyfinak, a színház előtt a korabeli toronyórának biztosított méltó megjelenést.

A jubileumi év alkalmat adott arra, hogy a helyi műhelyek is bekapcsolódjanak a költő jobb megértésébe. A Pannon Tükör új száma is ezt teszi: majd 70 oldalnyi anyagot közöl a témáról, jórész helyi – zalai és lendvai – szerzők tollából.

Mi az érdekessége az összeállításnak? Talán kezdjük a szépirodalommal. Makkai Ádám – a lap munkatársa – Felgőzölgő képek az „öles kondérból” című versciklusában, Chicagóból „üzen” a mai olvasóknak, értelmezőknek. Péntek Imre színműve alighanem revelációként hat: József Attila és Szántó Judit hatéves kapcsolatát maliciózus megjegyzésekkel szokták kommentálni. Pedig volt ennek a történetnek egy nagyon szép, emberi és megrendítő vonulata. A szerző erről írt két felvonást. Érdekességként: szerepel benne Fejtő Ferenc is, aki éppenséggel e viszony ellendrukkere volt. A lendvai Hagymás István a mitikus József Attila alakját állítja elénk hosszabb tanulmányának első részletében.
Mit jelent ez? Azt, hogy az élet és mű rejtett, titkos, a laikus szemek elől elrejtőző összefüggéseit tárja elénk megdöbbentő erővel. Mi köti össze József Attilát Csontváryval? Hogyan született újjá a kis Pista Attilaként? Milyen összefüggés van József Attila és a vizek között? Pogány volt-e, sámán? Nos, aki kíváncsi, választ kaphat e kérdésekre. Ugyancsak hihetetlenül érdekes József Attila verseinek komolyzenei feldolgozása. Igazán nem foglalkozott a témával senki. Király László a rádió archívumából búvárkodott elő zenei ritkaságokat. Írásának első része olvasható a lapban. Ugyancsak különleges „csemege” a József Attila fotóiról szóló tanulmány, melyben az egykori szereplők „önmagukat” adják, csak akkor ez nem volt nyilvánvaló. Gyimesi Katalin, Bence Lajos és Nagy Beáta igényes tanulmányai teszik teljessé a képet. Olvashatjuk még a folyóirat hagyományos részében Grósinger Zoltán novelláját, Beck Tamás elemzését Háy János: A Herner Ferike faterja című drámájáról. Az egerszegi tárlatokról – Fehér László új képeiről és a szombathelyi képzőművészek bemutatkozásáról – Péntek Imre írt áttekintést. A skanzenban látható Ljudmila Lipatova-fotókat (Jamali tájak, emberek) Csepregi Márta méltatja.

Az idei zenei világnap különösen ünnepélyesre sikerült a Pálóczi Horváth Ádám Zeneiskola, vagy új nevén Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanulói és nevelői számára. A programsorozat részeként avatták fel az intézmény megújult udvarát, az ünnepségen részt vett a város polgármestere is.

Az esős időben korábban használhatatlan udvar az önkormányzat 3,5 millió forintos ráfordítása révén aszfaltburkolatot kapott. Emellett egy építőanyag-gyártó cég pályázatán 500 ezer forint értékű térkövet nyert a zeneiskola, melyből parkolóhelyeket készített a kivitelező.
– Nagy öröm számunkra, hogy több éves kihagyás után jelentős fejlesztés ment végbe iskolánkban. Használhatóvá vált udvarunk, melynek köszönhetően mostantól biztonságos helyen tehetik ki az autóból gyermeküket a szülők. Korábban a forgalmas úton kellett átkelniük a zeneórára igyekvőknek, amiből sajnos balesetek is adódtak. Mindez mára a múlté! Az udvart használhatják a szülők, a kollégák, és mindazok, akik nálunk muzsikálnak – számolt be Győrffyné Könczöl Kinga, az Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója.
Megtudtuk tőle azt is, hogy további terveik vannak az udvar hasznosításával kapcsolatban. A későbbiekben zenélő udvarként is használnák, helyet adnának koncerteknek.
Az udvar rendbetételével nem értek véget a munkálatok a zeneiskolában. Jelen pillanatban az épületen belül dolgoznak a szakemberek, a fűtési rendszer rekonstrukcióját végzik.