Kultúra

A drámairodalom kanonizált klasszikusainak színpadra állított műveit nemcsak a szakma, de rendszerint a nézők részéről is felfokozott várakozás kíséri. A Hevesi Sándor Színház társulata – amelynek repertoárjában fennállása óta először szerepelt a XIX. század európai hírnevű norvég szerzőjének darabja – az idei évadban Henrik Ibsen A fiatalok szövetsége (1869) című drámáját mutatta be.

Az Ibsen-darab cselekményének színhelye egy norvég kisváros, tartalma a lokális gazdasági, politikai, emberi miliő megjelenítése. Olyan világ, ahol „természetesen minden öröklődik”, a megszokott társadalmi viszonyok, hatalmi szerepek évtizedek óta konzerválódtak. Az élet élhetősége érdekében éppen ezért szükséges a változtatás, a hatalmon lévő elit monopóliumának és privilegizált státusának a megtörése. A változás vezéralakja a néhány hónapja a kisvárosba érkező, a fiatalok támogatását megnyerő, ambiciózus, ugyanakkor karrierje érdekében megalkuvásra képes, konformista Stensgard ügyvéd lehet, aki önmaga fogalmazza meg életszemléletét: „A cél, hogy képviselő vagy miniszter legyek, s beházasodjak egy gazdag és előkelő családba.”, éppen ezért „keresztülmegyek mindenkin, aki elállja utamat, aki eltorlaszolja érvényesülésemet.” Gátlástalansága, morális ellehetetlenülése, elvtelen kompromiszszumkötése és érzelem nélküli, érdekviszonyokra alapozott „szerelmi kapcsolatai” miatt azonban nem csupán a szövetséget kötő fiatalok támogatását veszíti el, hanem a megcsontosodott hatalmi viszonyok fenntartásában érdekelt helyi érdekszövetség kiszolgáltatottjává válik.

A fiatalok szövetsége az író életművének korai szakaszára datálható, ezért sem témaválasztásában, sem dramaturgiai kivitelezettségében nem tartozik az érett ibseni színművek sorába. Ennek ellenére az írott mű szövegének retorikai felépítettsége, zárt kompozíciója, helyenként metaforikus nyelvhasználata alapján a norvég szerző drámáját rangos irodalmi alkotásként értékelhetjük, még akkor is, ha annak nyelvi megformáltsága a mai verbális kommunikációnkhoz viszonyítva kissé archaikusnak tűnik. A formai elemek mellett külön érdemes odafigyelni a cselekmény tartalmából direkten következő vagy abban látensen meghúzódó jelentésrétegekre: a nemzedékek közötti konfliktusok éleződése (Bratsberg kamarás, Lundestad bérlő – Stensgard ügyvéd), a polgári értékekre felépített családmodell funkciózavarai (Bratsberg kamarás – Erik Bratsberg, a fia), az önző érdekekre épített, őszintétlen szerelmi kapcsolatok (Stensgard ügyvéd – Ragna, Thora), az emberi kapcsolatok fölé rendelt karriervágy (Stensgard ügyvéd), valamint a hatalmi törekvések és a morális tisztaság összeegyeztethetőségének problematikája (Stensgard ügyvéd – Lundestad bérlő – Monsen földbirtokos) – amelyek külön-külön is a darab értelmezési lehetőségét rejtik magukban.

A fiatalok szövetsége című darabot Babarczy László Kossuth-díjas rendező állította színpadra. Babarczy több vonatkozásban is változtatott az eredeti ibseni drámán. Ezek közül a leglényegesebb a „műfaji átértékelés”, hiszen a szerző vígjátékként jegyzett darabját középfajú drámaként interpretálta. Ez a rendezői koncepció alapvetően nem befolyásolta az előadás színvonalát. Több kifogásunk lehet amiatt, hogy felfogásában csupán a cselekmény fő vonulata, a politika, hatalom, morál kérdéskörét tartotta fajsúlyosnak, emiatt a többi jelentésréteg háttérbe szorult. Talán ez is oka lehetett, hogy az előadás – különösen az első felvonás – meglehetősen átlagosra sikeredett.
A díszlettervező, Znamenák István munkájával elégedettek lehetünk, mint ahogyan tetszettek Cselényi Nóra korhű jelmezei is.
A színészi alakításokban – Ilyés Róbert (Bratsberg kamarás), Szemenyei János (Stensgard ügyvéd), Kiss Ernő (Fjeldbo doktor), Farkas Ignác (Lundestad bérlő), Szakács László (Monsen földbirtokos) Balogh Tamás (Daniel Heire) – inkább az alakok valósághű megformálására irányuló törekvést értékelhetjük.
Sajnos, a Hevesi Sándor Színházban – a nem túl szerencsés darabválasztás ténye, az egysíkú rendezői koncepció érvényesülése és az alakok markáns megformálásának hiánya következtében – ezúttal gyorsan feledhető színházi élménnyel kellett megelégednünk.

Ritkán fordul elő Zalaegerszegen, hogy ugyanazon a héten három jelentősnek ígérkező zenei esemény is történjen. Szélsőséges város vagyunk, egyszer kapunk mindent, mi kultúra sűrítve, aztán a pihenés (ráhangolódás) hosszú hetei következnek. Most éppen dömping volt: komolyzenét, jazzt és nosztalgiázós rock-blues koncertet is választhattunk. Meghallgattuk...

Van az úgy, hogy az ember beül a filharmónia bérletesek közé, csakhogy rájöjjön, hogy még mindig nem nőtt fel a feladathoz eléggé. A „komolyhoz” idő kell, meg türelem, még akkor is, ha éppen zalaegerszegi költők verseire írt zeneművet hallgatunk. Mozsár Imre, Háry Emma, Vajda Jocó, Kondákor Gyöngyi, Wettstein Tamás (végül technikai okokból kimaradt), Szép Ágnes, Mészáros Gábor és Móra Magdolna költeményeire írt átiratot városunk szülötte Király László zeneszerző, a Magyar Rádió zenei rendezője Az „Egerszegi daloskönyvnek” ez már a második kötete, az első produkciót 2001-ben hallhatta a közönség. Előadóknak nem kisebb művészeket sikerült megnyerni, mint (a szintén zalaegerszegi) Sáfár Orsolya és Szappanos Tibor operaénekeseket, valamint Mali Emese zongoraművészt.

Király László a versek kiválasztásánál nem törekedett tematikus egységre, ahogy mondta, az egyes tételek önálló lábakon állnak. Az a vers nyert, melynek hangulata megfogta, hiszen ő érzelmes, rapszodikus személyiség, s a zenéiben is ezt fejezi ki. Ezért nem is követi a mai alkotók absztrakt trendjeit, inkább amolyan hagyományos 20. századi, ám modern darabokat ír. A dalciklusok alaphangulatát a nosztalgia, a szerelmi költészet és a városhoz való kötődés határozta meg. Talán a versírók egy részének közhelyessége lehetett az oka annak, hogy kicsit sok lett a „patakcsörgedezés”, „madárcsicsergés”, és az „erdő mélye” hanghatás. Valószínű, hogy egyik költő sem sértődött volna meg azon, ha a férfi verseket nemcsak Szappanos Tibor, a női verseket nemcsak Sáfár Orsolya énekli, ráadásul felváltva. Elvégre a művészet már régóta koedukált, ha meg még modernnek is nevezzük, pláne.

A Hot Jazz Band nem egyszerűen jazz, hanem minden, ami az 1920–30–40-es évek zenei anyagába belefér. Egy kis dixi, egy kis swing és mindez a korabeli magyar dalokkal fűszerezve. Az énekhang meg aztán annyira korhű, mintha régi gramofonról szólna, csak hála a technikának nem recseg. Koncert közben kiderült, hogy a zenekarnak komoly zalaegerszegi kötődése is van, hiszen az énekes, zenekarvezető Bényei Tamás sok más művésszel együtt itt töltötte katona éveit, s az együttes 1985-ben lényegében városunkban jött létre. Emiatt vegyes érzelmekkel érkezett, de a közönség lelkesedése meggyőzte, hogy azért annyira nem rossz itt, különben is, azóta már demilitarizált övezet lettünk.
Szóval szólt az ős „amarican” jazz, meg a Bankba nincsen betétem és a Fekete Péter. Ez utóbbit az 50-es években nem volt szerencsés énekelni, mert a hatalom arisztokrata csökevénynek titulálta, ráadásul a horthysta katonák is erre mulattak. „Az én babám, egy fekete nő”, meg nem más, mint az Amerikából Párizsba települt Josephin Backer, aki a 20-as években banánszoknyában táncolt, felborzolva ezzel a francia közhangulatot. Sajnos a Seress Rezső által írt egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap ezúttal kimaradt a repertoárból. Sebaj, legalább vidáman „lazulós” csütörtök esténk volt, és a többszöri visszatapsolás ellenére, nem is nyúltunk nagyon az éjszakába. Így a pénteki munkanap sem a fejfájásról szólt.

Ha a szakszervezetek házában koncert van, az már önmagában felér egy időutazással. Ha meg a négy fellépő zenekar közül az egyiket Pókháló Blues Bandnek hívják, akkor „flukszuskondenzátor” nélkül is működik az időkép. Pedig a fiúkról nem is nagyon kellett „leszedni a pókhálót” (azt amúgy is Lukács Sanyi és a By the way énekli), mert annyira nem kezdte ki őket az idő. Talán csak a tíz év után hazatérő Csacsa (Csanády Krisztián) haja tűnt el és Sziszi (Szilágyi László) „bővült” kicsit, a zenélés ment magától. „Fekete égen arany csillagok, csak ragyogjatok”...még Szekeres (azóta Németh) Évi egykori énekestárs is feltűnt néhány szám erejéig. A tömeg meg akkora volt, mint az elmúlt évtizedben soha, és olyan figurák tűntek fel, akikről már nem is gondoltuk, hogy a városban laknak.
A Pókhálónak állítólag komoly tervei vannak a jövőre nézve. Reméljük, írnak új dalokat is, mert jó néha egy kis nosztalgia, de azért olyan sokszor nem egészséges a múlton rágódni. Még akkor se, ha jó volt...

Hadnagy György iparművész vezetésével évek óta foglalkoznak intarziakészítéssel a diákok a Deák-szakközépiskolában, akik munkáiból most kiállítás nyílt az intézmény galériájában.

A kiállítás megnyitóján elsőként Rozmán Sándor, az iskola igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta: jó, ha vannak olyan pillantok, amikor egy kicsit félbe lehet hagyni a mindennapi munkát és az élet pozitívumaiban merülünk el. A tárlat megtekintése ehhez nyújt remek alkalmat, ezért külön dicséret illeti meg azokat a fiatalokat, akik két kezükkel járultak hozzá az egyedülálló élményhez.
Ezt követően dr. Gyimesi Endre polgármester ajánlotta a kiállítást az érdeklődők figyelmébe. Kiemelte: nem szabad kiveszni hagyni a kiváló szakmák kiváló szakembereit, ezért különösen örömteli, hogy az iskola diákjai ilyen színvonalas munkákat tártak a közönség elé. Mindez remek példa arra, hogy akarattal és elszántsággal egy-egy szakmát milyen magas szinten lehet elsajátítani.

2005 végére Zalaegerszeg területének mintegy nyolcvan százalékán elkészült a kábeltévé-rendszer rekonstrukciója. Mindez azt jelenti, hogy a korábban egyirányú, 300 MHz-es frekvenciatartományú kábeltévé-rendszert átépítik, melynek 860 MHz lesz a felső frekvenciahatára. Ennek következtében az új tartománynak köszönhetően bármiféle probléma nélkül működtethető az internet, az IP-telefon, valamint az ehhez hasonló adatátvitelek.

Dömők József, a Zelka Rt. vezérigazgatója elmondta, az átépítés pozitívuma, hogy ezt követően nem kell többször frekvenciaváltást végrehajtani, vagyis nem szükséges egyik csomagból a másikba műsorokat átrakni. Ilyen változtatásra csak akkor kerülhet sor, ha valamilyen állami intézkedés során indítanak el új digitális tévéprogramot. Megtudtuk, hogy a korábbi időszakban elkészültek a rekonstrukciós munkálatok az alábbi területeken: Botfa, Besenyő, Csácsbozsok, Pózva, Nekeresd, Neszele, Ságod, Andráshida, Vorhota, a teljes Kertváros, a teljes landorhegyi városrész, a Platán sor, az Arany J. utcától nyugatra eső terület az olai városrésszel együtt, a Stadion út környéke, a kórháztól délre eső terület, a belvárosi terület nagy része. Ezek már mind olyan területek, ahol lehet venni minden programcsomagot és lehet széles sávon internetezni, szolgáltatunk a lakosságnak, és szolgáltatunk a cégeknek, intézményeknek. Folyamatban van a Berzsenyi út és környékének építése, és a belvárosban kisebb kimaradt területek átépítése, előkészületi-tervezési stádiumban van a Páterdomb területe.
Pályázatot nyújtottak be az Ebergény és Bazita területén történő kábeltévé-hálózat kiépítésére. Tervezik a Könyök utca–Rákóczi utca rekonstrukcióját is.
A vezérigazgató hangsúlyozta, még ebben az évben befejezik a zalaegerszegi kábeltelevíziós rendszer teljes rekonstrukcióját, és ha sikeresen szerepelnek a pályázataik, akkor még a bazitai és az ebergényi városrész munkálatait is szeretnék megvalósítani. Ezeket a beruházásokat mindenképpen végre kell hajtani, hiszen e nélkül nem lehetséges, hogy egyéb szolgáltatások terén – internet, IP-telefon – fejlődés menjen végbe. Ha ez a rekonstrukció elkészül, akkor alkalmas lesz arra, hogy digitális programokat és csomagokat vigyenek át műsor szempontjából a hálózaton úgy, hogy nem kell megszüntetni analóg programokat. A rekonstrukció elvégzése után sokkal kevesebb lesz az áramkimaradás miatti hibabejelentés és a hálózati probléma, vagyis egy nagy minőségi fejlődést tapasztalnak majd a városlakók.