Horizont

Szalay Péter (1952) Budapesten született, a fővárosban végezte általános és középiskoláját. Gépész-üzemmérnöki, majd később munkavédelmi-üzemmérnöki diplomát szerzett. 1982-ben házassága révén került Zalaegerszegre. Mint mondja, megtetszett neki az emberléptékű, átjárható város, és soha nem gondolt arra, hogy visszatérjen a fővárosba. Szerinte, aki folyamatosan Budapesten él, az tudja, hogy az emberek lehajtott fejjel járnak. „Én depressziós városnak tartom”. Édesanyja kilencvenéves korában halt meg, édesapja jelenleg kilencvenegy éves, Gyálon él. A családi gyökerekről annyit mond: „Apám testvére az 56-os forradalomban való részvétel miatt börtönbe került, ott is halt meg.” Dávid fia 21 éves, bölcsésznek készül, a kisebbik Bence 8 éves. A rendszerváltozásig nem politizált aktívan, 1989-ben lépett be az SZDSZ-be. 1990-től 98-ig önkormányzati képviselő, a második ciklusban alpolgármester.

– Ki győzte meg, hogy érdemes politikával foglalkozni?
– Az Univerzál Ipari Szövetkezetnél dolgoztam, eleinte műszaki előkészítőként, majd részlegvezetőként. Itt ismerkedtem meg Pohánka Ivánnal, és sokat beszélgettünk a világ dolgairól. Tulajdonképpen az ő révén kerültem 89 tavaszán az SZDSZ-be. Megismerkedtem Sebestyén Péterrel, Pénzes Csabával, Navratyll Józseffel. Sok közös programunk volt.
– Mi játszott szerepet a pártválasztásában?
– Akkoriban jártunk egymás rendezvényeire az MDF-esekkel, és nekem a szabaddemokraták szimpatikusabbak voltak.
– Miért?
– A radikálisabb politikájuk miatt. 1989 igazán izgalmas volt. Emlékszem Varga Gyula megyei MSZMP első titkár megbuktatására és a kampányra az időközi országgyűlési választásokra készülve. Az akkori ellenzék (MDF, SZDSZ, Fidesz) együtt kampányolt Marx Gyuszi bácsi mellett. Szerveztük a jelölőgyűléseket, ragasztottuk a plakátokat, győzködtük az ismerősöket.

– Aztán rá egy évre már nem foglalkoztak közös jelöléssel.
– Minden párt meg akarta határozni önmagát, elindult az igazi pártosodás. Már nem csak a közös ellenféllel szembeni küzdelem volt a cél, az új pártok meg akarták mérettetni magukat. És hát nyilván a hatalomért is folyt a küzdelem. Részt vettem az ellenzéki kerekasztal munkájában, Zalaegerszegen példaértékűen működött. Amikor már érezhető volt a rendszerváltozás szele, akkor Varga László, a megyei tanács elnöke koordinált, rendkívül tisztességesen, kulturáltan. Minden fontos kérdést a kerekasztal elé hozott. Az 1990-es képviselőválasztásra való készülődés óriási lelkesedéssel folyt. Számomra nagyon fontos volt, mert úgy éreztem, ez egy olyan pillanat, ami nem biztos, hogy minden embernek megadatik. Hogy valamikor cselekvően részt vehessen egy társadalmi folyamat alakításában. Ezt éreztem meg, és ezért is csatlakoztam ehhez a folyamathoz. Úgy éreztem, ha az embernek lehetősége van, bűn lenne kihagyni, hogy a saját sorsát és a „helyi történelmet” befolyásolja.
– Az SZDSZ helyi szervezete 89–90-ben több, mint száz fős volt. Mi történt? Hol vannak az egykori társak?
– Valóban sok szimpatizánsunk volt, részben a párt országos politikusainak köszönhetően. Hiteles embereknek tartották őket. Aztán 1994-ben hidegzuhanyként ért bennünket, hogy az országgyűlési választások után az SZDSZ koalícióra lépett az MSZP-vel. Nem volt koalíciós kényszer, és szinte az utolsó pillanatig azt az információt kaptuk Budapestről, hogy Horn Gyulával nem kötnek megállapodást. Végül mégis koalíciós kormány alakult.

– Mivel indokolták önöknek ezt a lépést?
– Hogy az SZDSZ jelenlétével legyen egy belső fék a parlamentben. Sokan elfordultak ezért a párttól, ez érződött itt helyben is. Problémát okozott az is, hogy a saját tagjaink helyett nagyon sokszor „külsősöket” nyomtunk előtérbe. Nem mindenki értett ezzel egyet. A harmadik ok, amiért kevés a szabaddemokrata politikus a városban, hogy a párt megyei központja Zalaegerszegről Nagykanizsára került.
– Nyolc évig volt önkormányzati képviselő, az első ciklusban a legnagyobb frakció vezetőjeként dolgozott, majd ’94–98 között alpolgármesterként. Hogy érezte magát a testületben?
– Jól. A kilencvenes országgyűlési képviselőválasztást megnyerte az MDF, és elkezdődött a kormányzás. Az őszi önkormányzati választások viszont SZDSZ-es győzelmet hoztak. A helyi Fidesz akkor még nem volt elég erős, ezért Zalaegerszegen SZDSZ–Fidesz közös jelöltként indultunk a helyhatósági megmérettetésen. Ha jól emlékszem, egyedül Schwáger Konrád volt fideszes képviselő. 1990 őszén teljesen új önkormányzat állt fel Bogár Imre polgármester vezetésével, akit akkor még nem közvetlenül választottak az egerszegiek. A törvény szerint a közgyűlés választotta, többségi szavazással. Alpolgármester lett az MDF-es Müller Imre, aki kezdettől fogva nagyon erősen részt vett a rendszerváltozásban, és sokat tett azért, hogy Zalaegerszegen így alakultak a dolgok. A képviselők többségének nem volt tapasztalata, ezért is a döntések nagy-nagy viták árán születtek meg, de úgy érzem, alapvetően egy normális önkormányzati alapot sikerült letenni. Örülök annak, hogy a tendencia folytatódott, ezért is nyerhette el Zalaegerszeg a néhány évvel ezelőtt a legdemokratikusabb város címet. Sok más várostól eltérően kulturált politizálást sikerült meghonosítani, ami ma is működik.

– Milyen feladatokkal küzdöttek az első években?
– Meg kellett alkotnunk a közgyűlés működési rendszerét. Létrehoztuk a bizottságokat, ahol a szakmai munka folyt, és egy olyan albizottságot is működtettünk, ami elsőként alakult az országban: ez a közbiztonsági albizottság volt, amit dr. Wolf László vezetett. Az első közgyűlésben nagyon sok értékes ember dolgozott, ezért sajnálom, hogy Heves István, Várszegi doktor és Kapiller Imre egy év után abbahagyták.
– Csalódtak, hogy 1994-ben elveszítették a polgármesteri tisztséget?
– Természetesen, de ekkor már a választók döntöttek. Dr. Gyimesi Endre függetlenként a Fidesz és még néhány kisebb ellenzéki párt jelöltjeként megnyerte a választásokat, de nem volt közgyűlési többsége. Kárászné dr. Rácz Lídiával (MSZP) ketten végeztük az alpolgármesteri munkát.

– A polgári oldal kisebbségben volt...
– Igen, de az önkormányzat vezetése kvázi nagykoalícióként működött. Gyakoriak voltak a pártegyeztetések, és minden fajsúlyos kérdést megbeszéltünk a közgyűlés előtt. Ezenkívül nagyon jó bizottsági, előkészítő szakmai munka folyt.
– Semmi veszekedés?
– Nem emlékszem arra, hogy bármilyen kérdésben tüske maradt volna bennem. Korrekt együttműködésről tudok beszámolni.

– Mi volt a jellemző a második ciklusra?
– Nagy horderejű beruházások előkészítő munkái kezdődtek meg: az elkerülő út, vasútfejlesztés, hulladékdepónia európai uniós pályáztatása, a gébárti, idegenforgalmi fejlesztés, ipari parkok kialakítása, városi térinformatika kialakítása, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Szó volt már akkor és tervek is készültek a sétálóutca megvalósításáról. Szép számban épültek bérlakások, és a Göcseji úti temetővel szemben abban a ciklusban kezdődött a kereszteződés átépítése is. Az akkori elképzelések, tervek nagy része már megvalósult.
– 1998-ban már nem indult az önkormányzati választásokon, szinte egyik pillanatról a másikra eltűnt a közéletből. Miért?
– Az SZDSZ akkor olyan helyet kínált a listáján, amit nem tudtam elfogadni.
– Bántotta?
– 1989-től tíz évig elég keményen dolgoztam a pártban, jól esett utána a pihenés. Hogy hírtelen tűntem-e el? Úgy gondolom, csak így szabad befejezni. Vagy az életét teljesen betöltően foglalkozik valaki a közélettel, vagy sehogy. Félgőzzel nem lehet. A végén már nem éreztem jól magam az SZDSZ-ben, és ki is léptem a pártból.

– Még a közgyűlés delegálta 1995-ben a ZTE elnökségébe. Aztán ott maradt. Mit csinál jelenleg?
– ’98-ban, amikor rt.-vé alakult a ZTE, még akkor is engem delegált a város az igazgatóságba. Később marketinggel foglalkoztam, majd ügyvezető igazgató lettem, jelen pillanatban a ZTE FC Rt. irodavezetőjeként dolgozom.
– Teljesen elszakadt a politikától, a közélettől?
– A nagypolitikát és a helyi közéletet is figyelemmel kisérem, és kialakult véleményem van mindkettőről. Zalaegerszegen az átlagnál sokkal kulturáltabb a közélet. A város fejlődését nem lehet megkérdőjelezni, ez szemmel látható. Most került egy kicsit nehezebb helyzetbe, néhány hagyományos cég (ruhagyár, Zalahús, Zalabaromfi) bukása miatt. Az önkormányzat egyiket sem tudta volna megmenteni. Elfogadtuk, hogy Magyarországon kapitalizmus van, ezek a cégek pedig magántulajdonban voltak. Az önkormányzat úgy tud segíteni a munkaerőhelyzeten, hogy lehetőségeket biztosít olyan cégek letelepedésében, akik munkahelyeket tudnak teremteni. Olyan adópolitikát folytat, amely vonzza a vállalkozásokat. Zalaegerszeg eddig is így cselekedett. Én további sok sikert kívánok a városnak...

A német–magyar kulturális kapcsolatok elmélyítésére pályázik a Hevesi Sándor Színház. A Német Szövetségi Kulturális Alapítvány szeretne ugyanis olyan közös programokat támogatni, melyek fellendítik a két ország közötti művészeti életet. A „Bipolar” projektre első körben háromszáz jelentkezőből választottak ki harmincat, s ebbe bekerült a zalaegerszegi teátrum pályázata is.

Tompagábor Kornél rendező, a színház művészeti munkatársa elmondta, hogy normalitás, utópia és kollektív emlékezet témakörökre lehetett jelentkezni. Ezek közül a színház az utóbbit választotta. A „Parcellák” munkacímen futó pályázatuknak több része is van. A tervek között szerepel egy hagyományos kapcsolatfelvétel helyi és német középiskolások között, valamint találkozók, konferenciák szervezése a kulturális együttműködés fejlesztése céljából. A programban helyet kapna egy kiállítás is, mely az 1956-os évfordulóra helyezné a hangsúlyt.
A zalaegerszegiek a testvérváros Marl színházi referensével megállapodtak abban, hogy közösen nyújtják be a pályázatot. Tompagábor Kornél a kuseli városvezetőkkel is tárgyalt, s az elképzelések szerint a nyertes pályázat egyes programjai hozzájuk is eljutnának majd. A rendező elárulta, hogy az egész projekt csúcsán egy színházi előadás állna. A Don Carlos parafrázis megidézné az elmúlt század migrációit és emigrációit. Persze ezek még csak tervek, hiszen az eredményhirdetésre júniusban kerül sor, ám ha a pályázat elnyeri a bírálók tetszését, akkor októberben már Marlban és Kuselben látható lenne az 56-os kiállítás.

Az eredményes 2005-ös esztendőt követően számos újdonsággal indította az idei évet a Volán Oktatási Kft. Az ISO-minősítését megerősített társaság legfontosabb mottója továbbra is az emberközeli képzés. Igyekeznek lehetőséget biztosítani az érdeklődőknek a hiányszakmákban, ennek megfelelően rendszeresen indítják ADR- és gépkezelői tanfolyamaikat. Emellett továbbra is jelen vannak a kategóriás képzésekben. Ha szükséges, akár 2–3 fő részére is elindítják tanfolyamaikat, de hajlandók a kitelepülésre is.

Ugyancsak a Volán Oktatási Kft. mellett szól, hogy akkreditált társaságként valamennyi képzésük esetében igénybe vehetik a hallgatók a 30 százalékos adókedvezményt, és lehetőségük kínálkozik a részletfizetésre. Biztosan nincs azonban szükség ez utóbbira a „B” kategóriás elméleti képzésesek esetében, melyeket idén 5000 forintért ajánl a leendő gépkocsivezetők figyelmébe az oktatási kft.
– Az elmúlt évben elnyertük az OKJ-s autóbusz-vezető és tehergépkocsi-vezető képzési és vizsgáztatási jogosultságot. Mindezzel szakmát tudunk adni hallgatóink kezébe. OKJ-s tanfolyamunkat a közelmúltban indítottuk – beszél az újdonságokról Kiss Ferenc, a Volán Oktatási Kft. ügyvezető igazgatója. – A 8 általánost végzetteket célozzuk meg elsősorban új képzésünkkel, de várjuk olyanok jelentkezését is, akik már nem piacképes szakmájukból szeretnék átképezni magukat. Feltétele a 600 órás tanfolyamon való részvételnek a „C”, illetve „D” kategóriás jogosítvány megléte.
Az Országos Képzési Jegyzék által elfogadott szakmát adó autóbusz- és tehergépkocsi-vezetői tanfolyam meglehetősen költséges. Valószínűleg ez az oka annak, hogy első körben mindössze 15-en iratkoztak be a képzésre. Kovács Attilától, a kft. oktatásszervezőjétől megtudtuk, dolgoznak azon, hogy a szóban forgó képzést is bevegye a támogatott képzések sorába a munkaügyi központ.

– A munkáltatók egyelőre nem követelik meg alkalmazottjaiktól az OKJ-s bizonyítvány meglétét, éppen ezért nem is támogatják a képzésre vállalkozókat. Csökkenthetők viszont a költségek, amennyiben sikeresen pályázik a hallgató a „Lépj egyet előre” program keretében. A munkaügyi központhoz kell fordulniuk az érdeklődőknek a programban való részvétel iránti igényükkel – tájékoztat Kovács Attila.
A munkáltatók nem teszik kötelezővé a szakmai képzettséget, miért érdemes mégis elvégezni a Volán Oktatási Kft. tanfolyamát!? A legdöntőbb érv talán, hogy a magasabb végzettség magasabb fizetést von maga után. Érdemes ugyanakkor azt is szem előtt tartani, hogy 2007-től hazánkban is minden személy-, illetve áruszállítást végző járművezetőnek rendelkeznie kell európai szakmai alkalmassági bizonyítvánnyal. Az OKJ-s végzettségűek mentesítést kapnak az újabb vizsgák alól.
Tartogat újdonságot a kft. a „B” kategóriás képzések iránt érdeklődőknek is. Március 24-től folyamatosan indítják gyorsított tanfolyamaikat.

– Már jól ismert kedd–csütörtöki tanfolyamaink mellett, bevezetjük hétvégi, gyorsított képzéseinket. Pénteken 14 órától, szombaton és vasárnap pedig reggel 8 órától várjuk a hallgatókat. A résztvevőket hat alkalmat követően vizsgára bocsátjuk – ajánlja a képzést az érdeklődők figyelmébe Kontler Károly, a Volán Oktatási Kft. oktatásvezetője. – Az említettek mellett természetesen nem hagyunk fel nyári gyorsított tanfolyamainkkal sem. Június 14-től minden hónapban szervezzük „B” kategóriás képzéseinket.
Ugyancsak folyamatosan indulnak a társaság „C”, „D”, „E” kategóriás, valamint nemzetközi és belföldi árufuvarozó, személyfuvarozó, ADR-, illetve taxivezető tanfolyamai. Az elvárásoknak megfelelő, sikeresen végzett hallgatóknak munkalehetőséget közvetít a Volán Oktatási Kft.
Kontler Károly fontosnak tartja felhívni a gazdálkodók figyelmét, hogy kötelezően rendelkezniük kell „a mezőgazdasági vegyszerek és üzemanyagok mezőgazdasági vontatóval, vagy lassú járművel vontatott pótkocsival történő közúti szállításra” vonatkozó képesítéssel. Ennek hiányában nem végezhetik tevékenységüket. A tanfolyam és a vizsga díja mindössze 20 ezer forint.