Címlap

Városfejlesztés, városépítészet címmel tartott fórumot az EZE Lokálpatrióta Klubja a Balaton Szálló különtermében. Az egyesület tagjait már régóta foglalkoztatják a városfejlesztés stratégiai kérdései – különösen a belvároskép alakulása –, ezért vendégeket is hívtak az összejövetelre.

Dr. Gyimesi Endre polgármester a város múltjáról, valamint a rövid, közép- és hosszú távú elképzelésekről beszélt, Sziráki István a városfejlesztési és tervezési osztály vezetője pedig a konkrét tervekről. A szakmát a meghívott vendégek soraiban többek között Agg Ferenc építész és Matyéka István építési vállalkozó képviselte.
Az egyesület nevében elnöklő Vándor László múzeumigazgató elmondta, hogy Zalaegerszeg a maga öröklött városmagjával és utcaszerkezetével különleges városnak számít. A fejlődés szempontjából két meghatározó korszaka volt, az első Kustos Lajos idején, a másik pedig Gyimesi Endre óta. Mindkét időszakban nagyarányú városfejlesztés történt, és olyan építkezések indultak meg, amik ma is irányt adónak számítanak.

A stratégia. Dr. Gyimesi Endre polgármester felszólalása elején kiemelte, hogy a jelenlegi városkép, és az ezzel kapcsolatos problémák eredete az 50-es évekre nyúlik vissza. Zalaegerszeg addig a hivatalnokok, kereskedők és iparosok kisvárosa volt, az 1950 utáni rohamos iparfejlesztés következtében azonban óriási népességnövekedés történt. Tízezres városkából hatvanezres középváros lettünk, sőt a „holdudvarral” együtt száz-százötvenezres forgalom bonyolódik le nap mint nap. A rendszerváltozás után mindezt csak tetézte a gépjárművek számának rohamos emelkedése, ami ma azt jelenti, hogy háztartásonként akár több autóval is számolni kell. A belváros utcaszerkezete és a parkolóhelyek száma nem ilyen méretű közlekedésre épült, így nem csoda, hogy mára problémák adódnak. Kiemelt feladat tehát az infrastruktúra fejlesztése. Ebbe a koncepcióba tartozott az elkerülő utak megépítése, a folyamatban lévő körforgalmak kialakítása, és a belvárosi parkolóházak, mélygarázsok létesítése.

A következő időszakra közel 2 milliárd forintot szán a város fejlesztési célokra. Ezek között szerepel szennyvízcsatorna-hálózat cseréje, hulladékprogram, elkerülő vasútfejlesztés, belvárosi forgalomcsillapítás, fedett fürdő és számos, városképet javító intézkedés. Már zajlik a piac környékének és a Rákóczi út egy részének rekonstrukciója (itt egy új kulturális negyed is kialakulhat), és a zsinagóga melletti – sok vitát kiváltott – parkoló hasznosítása. A polgármester ezzel kapcsolatban elmondta, hogy örül a lakossági észrevételeknek, hiszen a civil kezdeményezés hatására sikerült ésszerűbb és a városképbe esztétikailag jobban illeszkedő, „alacsonyabb” épületet tervezni. Ennek alagsorában pedig parkoló kerül kialakításra.

A tervek. Sziráki István osztályvezető szerint a „városfejlesztés” egy komplex és összetett folyamat, melybe a parkolóktól az utakig, a szennyvíztől a terekig sok minden beletartozik. Mindennek a lelke a rendezési terv, mely megszabja a közlekedés, az építkezés, a zártkertek és belterületek játékszabályait.
Ebbe a játékba aztán egy ponton túl a befektetők is bekapcsolódnak, akiknek a célja az, hogy sikeres legyen a beruházás, ezért ők minél magasabb házat szeretnének, sok lakással. A lakosság viszont alacsony épületeket akar, és kevésbé zsúfolt belvárost. Mindkét fél igényét meg lehet érteni, s az önkormányzatnak az is feladata, hogy összehangolja az álláspontokat. A közeljövőben számos építkezés kezdődik majd a belvárosban. Már folyik a munka a piac környékén, ahol a régi városmag teljesen átalakul. Mediterrán terekkel, fasorokkal – amolyan budapesti „Ráday utcás” hangulatban. (A fórum ideje alatt ennek terveit a hallgatóság meg is tekinthette, csakúgy, mint a zsinagóga melletti épület immár átszabott látványrajzát.) Hamarosan térburkolatot kap a nagytemplom és a Mindszenthy tér, a Kosztolányi úton parkolóház épül, és megindul a városi strand környékének rekonstrukciója is.

A VITA.Vándor László örömtelinek találta az elmúlt esztendők építkezéseit, és azt, hogy a városvezetés nyitott volt a lakossági észrevételekre a „zsinagóga melletti” ügyében. Vannak azonban vitára okot adó jelenségek. Meg kellene őrizni a belváros építészeti értékeit, a földszintes jelleget, a régi polgárházak stílusát és homlokzatát, és szellőssebbé is lehetne tenni a belvárost, hiszen nem jó, ha minden talpalatnyi teret beépítenek. A rendezési terv sem feltétlenül szentírás, annál is inkább, mert sok esetben mást mond a szakember, és mást, aki az átalakításra váró utcában lakik.

Ifj. dr. Marx Gyula a közlekedési és parkolási problémákat vetette fel, kiemelve a Zárda utca kaotikus állapotait: az út mindkét oldalán autók parkolnak, kocsival is, gyalogosan is nehéz arra járni. Izsák János a város régi ligeteit állítaná vissza eredeti állapotukba. Nehezményezte továbbá, hogy a Kosztolányi úti „villasor” kerítései rondák, (üzenet az ott lakóknak) és az ipartelepek bűzére és zajára pedig végképp nem lehet büszke a Zalaegerszeg (mások viszont pont gyárakat szeretnének építtetni a várossal?).

Matyéka István szerint az a baj, hogy az emberek trehányak, így elsősorban a mentalitáson kellene változtatni. Hiába épül és szépül ugyanis a belváros, ha a virágokat széttapossák, a buszmegállók üvegeit betörik, a szemeteseket meg lerúgják a vandálok. Arról nem is beszélve, hogy van, aki még a saját portáját sem képes rendben tartani. (Szóval, előbb mindenki söprögessen a saját háza táján.)

A polgármester válaszképpen elmondta, hogy egyetért azzal, hogy az egykori, értékes házakból minél több megmaradjon, és van is rendelet a régi homlokzatok védelmére. De azt is tudomásul kell venni, hogy Zalaegerszeg a felvázolt szociológiai és urbanizációs jelenségek miatt már soha nem lesz olyan csendes és magasföldszintes kisváros, mint egykoron. A várossal együtt nekünk is változni kell. A közlekedéssel kapcsolatban kiemelte, hogy a sokat említett zsinagóga melletti parkoló hasznosítása, és a strand környékének rekonstrukciója éppen az Ady–Zárda utca problémáira kínál megoldást. Addig is az ott lakók türelmét kéri. A távlati cél az, hogy a teljes közúti és vasúti elkerülő úthálózat kiépítésével egy csökkentett forgalmú belváros jöjjön létre, ahol a gyalogosoké és a kerékpárosoké lehet a főszerep.

A „Nemzedékek kézfogása” programmal Zalaegerszeg több korosztályának komfortérzetét igyekszik javítani, a városhoz való kötődését erősíteni az önkormányzat. Ennek keretében működik az „Aranykor” nyugdíjprogram is, a 62 évnél idősebb kisnyugdíjasokat segítve 10 ezer forinttal.

Régóta tervezi már a város vezetése tovább bővíteni a nyugdíjasok részére nyújtott kedvezmények, támogatások sorát. A legutóbbi közgyűlésen elfogadott rendelet értelmében április 1-jétől átvállalja az önkormányzat a rászoruló nyugdíjasok hulladékdíját.
– Háromszor is nekirugaszkodtunk az új kedvezmény kidolgozásának. Elsőként arra gondoltunk, hogy a 75 éven felülieket segítjük a szemétszállítási díj átvállalásával. Majd lejjebb vittük a korhatárt 70 évre, míg végül úgy döntöttünk, hogy a 62 év feletti, nyugdíjban, illetve nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásban, időskorúak járadékában, valamint korhatárra való tekintet nélkül rokkantsági nyugdíjban, vagy özvegyi nyugdíjban részesülő zalaegerszegiek részére biztosítjuk a szemétszállítás ingyenességét abban az esetben, ha a háztartásban élők egy főre jutó havi jövedelme nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum kétszeresét. Ez az összeg jelenleg 51 ezer 600 forint – számol be az új kedvezményről dr. Gyimesi Endre polgármester. – További kitétele a támogatás megállapításának, hogy a kérelmező az előző évben eleget tett a hulladékkezeléssel kapcsolatos díjfizetési kötelezettségének, vagyis nem tartozik a Zala-Depo Kft.-nek.

A nyugdíjra vonatkozó adatokat bizalmasan kezeli a nyugdíjigazgatóság, így egyelőre nem tudja az önkormányzat, hány zalaegerszegi időskorú nyugdíja nem éri el a havi 51 ezer 600 forintot. Éppen ezért arra kéri a kisnyugdíjasokat a város vezetése, amennyiben megfelelnek a hulladékdíj-támogatás feltételeinek, nyújtsák be kérelmüket a polgármesteri hivatalhoz. A kérelem benyújtása természetesen térítésmentes.
– Nem vizsgáljuk a kérelmező vagyoni helyzetét, egyéb jövedelmi viszonyait, nem végzünk környezettanulmányt, csupán az egy főre eső nyugdíj összege határozza meg a jogosultságot – fűzi hozzá a polgármester. – Úgy gondolom, el kell telnie fél évnek ahhoz, hogy lássuk, van-e igény a támogatásra. Az ismeretek birtokában dönthetünk arról, szükség van-e a kedvezmény kiterjesztésére. Első körben 30 millió forintot irányzott elő a költségvetés a hulladékdíjak átvállalására. Amennyiben a meghatározott feltételek mellett nem érkezik ekkora igény a hivatalhoz, mindenképpen határozunk a továbblépés lehetőségéről.

A rendelet április 1-jén lép hatályba, ettől az időponttól fogadja a polgármesteri hivatal a hulladékdíj-támogatás iránti igényeket. A jogosultak egy évre visszamenően, egy összegben kapják meg az általuk befizetett díjat. A tömbházban lakók esetében a közös képviselő, a családi házban élők esetében a Zala-Depo Kft. nyilatkozik arról, hogy a kérelem benyújtását megelőző évben mekkora összegű hulladékkezelési díjat fizetett a támogatást kérő nyugdíjas. Egy háztartásban kizárólag egy jogosult részesülhet támogatásban.
Gecse Lászlótól, a Zala-Depo Kft. ügyvezetőjétől megtudtuk, az 1–2 fős háztartásban élők, illetve az alacsony jövedelműek korábban is kaptak kedvezményt a hulladékkezelési díjból. Míg egy négyfős család 12 ezer forintot fizet évente a szemétszállításért, az 1–2 fős háztartásban élők ennek 50 százalékát, az alacsony jövedelműek pedig további kedvezményt kapnak. Az önkormányzat által nyújtott támogatásra jogosultak kiadásai mindezeknek megfelelően évi 3–6000 forinttal csökkennek.

Ha valaki úgy határozna, hogy holnaptól, vagy netán a jövő héttől szeretné bölcsődébe adni gyermekét, bizony elutasítással találná szemben magát. Nagy valószínűséggel a Napsugár-, az Űrhajós-, a Tipegő- és a Cseperedő-bölcsődében is azt a választ kapná, hogy sajnos minden férőhely foglalt, nem tudják felvenni gyermekét.

Zalaegerszegen jelen pillanatban négy bölcsőde üzemel 280 férőhellyel. Annak igyekeztünk utána járni, vajon elegendő-e ez a szám? Nem lenne-e szükség több bölcsődére, ha sorba állnak a szülők a helyért, és nem egyszer már egy évvel a valós beíratás előtt bejegyeztetik gyermeküket annak érdekében, hogyha szükségessé válna, vinni tudják. Olyan eset is előfordult, amikor egy anyuka még szülés előtt kérte ikrei felvételét a bölcsődébe.
A 90-es évek elejéig 11 bölcsőde üzemelt a városban. Egy időben 755 kisgyermeket tudtak fogadni az intézmények. A bölcsődék számának csökkentése a rendszerváltást követően kezdődött meg, elsősorban annak hatására, hogy megszűnt a csecsemők után biztosított állami normatíva. Ezzel párhuzamosan folyamatosan csökkent a gyereklétszám, így városunk bölcsődéi sem kerülhették el a szűkítést. A 90-es évek elején, majd 96-ban hozta meg az önkormányzat azt a döntést, melynek következményeként ma mindössze négy bölcsőde közül választhatnak a zalaegerszegi szülők.

– Jelen pillanatban 280 férőhelyen fogadják a 0–3 éves korú gyerekeket a város bölcsődéi. Bár tapasztalataink szerint folyamatosan növekszik az igény a bölcsődék iránt, egyelőre elegendő ez a férőhelyszám. A 90-es években végzett felmérés szerint a 0–3 éves korú gyerekek 13 százalékát vitték bölcsődébe a szülők, ma 17 százaléknál tartunk – tájékoztat Zimborás Béla, a népjóléti osztály vezetőhelyettese. – Fontos megemlíteni, hogy a valós helyzet megismerése érdekében, két adattal kell számolunk a bölcsődék esetében. Az egyik a felvett, a másik a ténylegesen ellátott, gondozott gyerekek száma. Ez az egyetlen intézménytípus, melyben lényeges különbségek lehetnek a két adat között. Ennek egyik oka, hogy nem kötelező a bölcsőde, bármikor határozhat úgy a szülő, hogy nem viszi bölcsődébe gyermekét, ugyanakkor életkoruknál fogva, betegség miatt is sokat hiányoznak a kicsik. Statisztikáink szerint, a beíratott gyerekek 30–35 százaléka – természetesen nem mindig ugyanazok – rendszeresen hiányzik a bölcsődéből. Ezért engedi a jogszabály, hogy a férőhelyszám 120 százalékáig feltöltsük az intézményeket.
Zalaegerszegen a 280 férőhelyre 338 gyermeket vettek fel az elmúlt évben, de ténylegesen csak 230 csecsemőt gondoztak. Mindez 82 százalékos kihasználtságot jelent, ami alátámasztja álláspontunkat, miszerint elegendő városunkban a bölcsődei férőhelyek száma.

– Miért tapasztalják mégis azt a szülők, hogy nincs hely gyermekük részére a bölcsődében?
– A probléma az érvényben lévő felvételi rendszerben keresendő – veszi át a szót Ádász Ildikó intézményi szakreferens. – Jelen pillanatban az év bármely szakában kérheti a szülő gyermeke bölcsődei felvételét. Ebből kifolyólag akár februárban is beírathatja az anyuka csecsemőjét annak ellenére, hogy mondjuk csak szeptemberben viszi. Ebben az esetben a gyermek már februártól lefoglal egy férőhelyet, holott tényleges gondozása csak szeptemberben kezdődik. Mivel nem kötelező a bölcsőde, nem kényszeríthetjük a szülőt arra, hogyha beíratta gyermekét, vigye is el a bölcsődébe. Sajnálatos módon, egymás elől veszik el a helyet az ilyen szülők. Mindenképpen szeretnénk változtatni ezen, dolgozunk a felvételi rendszer átalakításán.
Azt az intézményi szakreferens is megerősíti, hogy bizony nem egyszer fordulnak a népjóléti osztályhoz kétségbeesett szülők, miszerint nem veszik fel gyermeküket bölcsődébe. A legnagyobb problémát az jelenti az ő esetükben, hogy azonnal szükségük lenne a férőhelyre: munkát kaptak, vissza kell menniük dolgozni, és nincs kire hagyni a kicsit.

– Sajnos – a már említett okok miatt – nem képesek intézményeink azonnal reagálni az ilyen kérésekre. Természetesen mindenkit fel tudunk venni, de nem azonnal! Meg kell várni, amíg egy szülő kiveszi gyermekét a bölcsődéből, vagy elmennek a nagyok óvodába – hangsúlyozza Zimborás Béla. – Az is előfordul, hogy ragaszkodik a szülő egy bizonyos bölcsődéhez. Elképzelhető, hogy a másik intézmény tudná fogadni gyermekét, de ő nem abba szeretné beíratni. Az ilyen esetekben kompromisszumra van szükség.
Mindenképpen azt tanácsoljuk a szülőknek, hogy gondolkodjanak előre! Ha januártól kívánják bölcsődébe járatni gyermeküket, már az előző év közepén jelezzék igényüket az intézményvezetőnél. Ily módon elkerülhető az elutasítás.

Azok a gyerekek, akik bekerültek a bölcsődébe, többnyire élvezik az ottlétet. A Petőfi utcai, Cseperedő-bölcsődében ottjártunkkor több olyan kicsivel találkoztunk, akik azért sírtak szüleik megérkezésekor, mert nem akartak hazamenni, nem akarták otthagyni játékaikat és játszótársaikat.
Szalontai Jánosné bölcsődevezető érdeklődésünkre elmondja, a legtöbb anyuka azért dönt gyermeke bölcsődei beíratása mellett, mert kénytelen visszamenni dolgozni. Ha már van lakása a családnak, azért küzdenek anyagi gondokkal, mert fizetniük kell a törlesztő részletet, ha még nincs lakásuk, azért kénytelenek mindketten dolgozni, hogy gyűjteni, majd vásárolni tudjanak egyet.

– Nem a minimálisan növekvő gyereklétszám miatt nőtt meg az utóbbi években a bölcsődék iránti kereslet, sokkal inkább a családok gazdasági helyzete irányítja a szülőket a bölcsőde felé – mesél tapasztalatairól a bölcsődevezető. – Nem minden anyuka teheti meg azt, hogy három évig otthon marad csecsemőjével. Ha időközben visszahívják a munkahelyére, vagy ráakad egy jó munkalehetőségre, nemigen mondhat nemet.
Ugyancsak gyakran hozza el bölcsődébe gyermekét az az anyuka, aki a gyes mellett tanulásra adja a fejét, és bizony segítségre van szükségük az egyedülállóknak is. Sajnálatos módon tapasztaljuk, hogy gondozott gyermekeink egyharmadát egyedül neveli édesanyja. De, hogy ne csak szomorú tényekről beszéljek! Sok szülő azért hozza el hozzánk gyermekét, mert úgy érzi, társra vágyik a kicsi. Nem elegendők már számára a szülők, nincs a környezetükben kicsi gyerek, ezért eljönnek a bölcsődébe.
– Melyik korosztályból kerül ki a gyerekek többsége?
– Tavaly a legfiatalabb gyermekünk 10 hónapos volt, a többség azonban 18–24 hónapos. Örömmel mondhatom, hogy imádnak itt lenni a gyerekek, ami nagyban köszönhető a gondozónőknek. Kollégáim zöme évtizedek óta a szakmában dolgozik, ismerik a babák minden rezdülését.