Horizont

Müller Imre (1943) Pécsen született. Meghatározó volt életében a Nagy Lajos Gimnázium, a soproni erdészeti és faipari egyetem, majd a műszaki egyetem. Végzettségét tekintve okleveles erdőmérnök és okleveles mérnök-tanár. Első munkahelye az egervári faipari ktsz. Volt, ahol műszaki osztályvezetőként dolgozott. 1971-től a Deák szakközépiskola igazgatóhelyettese, 1978-tól országos szakfelügyelő és vezető szaktanácsadó. „A középfokú faipari oktatás tartozott hozzám az országban” – mondja. 1990–94 között Zalaegerszeg alpolgármestere, 1995 februárjától a megyei önkormányzat vezető főtanácsosa. Jelenleg kijelölt igazságügyi szakértőként dolgozik, ezt a munkát egyébként már több évtizede végzi. 1966 óta nős, felesége óvónő. Három gyermekük és két unokájuk van. „Mindent Gertivel együtt csináltunk végig” – utal arra, hogy az MDF-be is együtt léptek be 1988 végén.

– Hogyan keveredett a politikába?
– Nem emlékszem már, honnan tudtam meg, hogy a Móriczban csütörtökönként ellenzéki összejövetel van. Érdekelt, ezért elmentünk. Ott jöttünk össze Tóth Tihamérral, a Balogh házaspárral, a Marx családdal, Heves Istvánnal, Várszegi Jóskával. Aztán beléptünk az MDF-be, ami akkor még mozgalom volt és csak később alakul párttá. Az egyik ajánlóm Fekete György belsőépítész volt, a másikra már nem emlékszem... A másfajta gondolkodás addigi életemet is végigkísérte, mivel tanulmányaim során jó néhány oktatóm volt, aki másképpen beszélt, mint a hivatalos menet. Emlékszem, már 1967. március 15-én is egyetemi konfliktusba keveredtünk... Rendszeresen kaptam a szamizdat iratokat a hetvenes években, amit úgy adtak át, hogy hat példányban le kellett gépelni és továbbítani. Például Orwell Állatfarmját a soproni egyetem lapjában olvastam... Egyébként 1988 vége, 89 eleje egy nagyon izgalmas időszak volt, úgy éreztem, mintha illegális munkát végezne mindenki körülöttem.
– Miből lehetett ezt érezni?
– Óriási ünnep volt Zalaegerszegen 1989. március 15-e. A Deák téren Szabolcs Péter beszélt, rengetegen voltak. Később mesélték, hogy két fiatal, helyi rendőrtiszt utazótáskában lévő magnóval vette fel az egészet. 89 augusztusában részt vettünk a Páneurópai Pikniken, ahol Habsburg Ottó lányán és Konrád Györgyön kívül ismertebb politikus nem vett részt. Életem egyik meghatározó élménye volt ugyanebben az évben október 23-a, amikor én mondtam az ünnepi beszédet. Az sem volt olyan egyszerű, mint sokan manapság gondolják. December 24-én pedig a fiammal Erdélybe utaztunk, a forradalom alatt Aradra vittünk gyógyszereket... Nem szabad elfelejteni, 1989-ben még minden úgy működött Magyarországon, mint évekkel korábban. Állampárti irányítás volt, létezett a munkásőrség.

– Félt?
– Igen. Én azt hiszem, bizonyos szituációkban mindenki félt, persze lehet nagyképűen azt mondani, hogy milyen bátor vagyok...
– Akkor miért vállalta?
– Beletartozott az életembe. Egyetértettem az MDF célkitűzéseivel, hogy változzon meg a rendszer, változzanak meg a tulajdonviszonyok. Akkoriban mi nem egy párthoz, hanem egy hatalmas tömegeket vonzó mozgalomhoz csatlakoztunk. Ideológiailag a népi baltól a nemzeti liberálisokon keresztül a keresztény konzervatív vonalat képviselőkig jól megfért egymás mellett mindenki. Amit akkor álmomban sem gondoltam és máig sem értem, miért van így, hogy a tulajdonhoz való viszony tizenhat év után sem állt helyre. A „kisprivatizációval” már Németh Miklós kormánya alatt megkezdődött a vagyonjuttatás a saját klientúrának, és akik a régi rendszert képviselték, ma ők a magyar tőkésosztály tagjai.
– Párt vagy mozgalom? Zalaegerszegen is sokat vitatkoztak erről.
– A párttá alakulás mellett foglaltam állást. Azt gondoltam, mire az első demokratikus választásra sor kerül, addigra a klasszikus értelembe vett pártok kialakulnak, és mindenki elmegy a maga helyére. Végülis így történt.

– Az 1990-es önkormányzati választásokon az MDF polgármester jelöltje volt. Mivel a polgári oldalnak nem volt többsége, a közgyűlés Bogár Imrét választotta meg. Ön pedig alpolgármester lett.
– SZDSZ–Fidesz többségű közgyűlés állt fel 1990 őszén, a testületben mellettünk mindössze két szocialista és két kereszténydemokrata képviselő volt, és ha jól emlékszem, egy kisgazda. Kialakult egy önkormányzati rendszer, aminek nem volt előzménye. Valójában a legkeményebb időszakot csináltuk végig. Ebben a ciklusban történt meg, hogy nagyon jó barátok kerültek az asztal két oldalára. Bár az alakuló ülésen a polgármester mellett az alpolgármestert is meg akarták választani, erre csak egy hónappal később került sor.
– Miért? Alkudoztak?
– Az MDF-nek voltak bizonyos kikötései. Például, hogy dr. Tóth László maradjon a jegyző. Ezen kívül még megállapodtunk néhány úgynevezett kétharmados témában. Csak érdekességként említem, és ez jellemző volt az akkori viszonyokra: több mint tíz évvel később mesélték nekem, hogy az egyik SZDSZ- összejövetelen azt beszélték meg, hogy ki fog ellenem szavazni. Nehogy alpolgármesterként több szavazatot kapjak, mint amikor a polgármestert megválasztották.

– Miért romlott meg a következő években a kapcsolata az MDF-fel?
– Nehezen viseltem a pártfegyelmet, a kötelező szavazásokat sem szerettem.
– Milyen munkák kezdődtek az első ciklusban?
– Már abban az időben tárgyaltunk a szelektív hulladékgyűjtésről, sok szó esett ipari park kialakításáról. Izer Nándor műszaki osztályvezetővel el is mentünk Győrbe, megnézni az ottani ipari parkot. Hasonlót szerettünk volna létrehozni, a városban működő vállalkozásoknak helyet biztosítani. Akkoriban a Balatoni és Kanizsai útról délre képzeltük el a területet, az adottságai miatt. Emlékszem nagy vitákra, bizony. Így például a hulladékdepónia kérdésében. Osztrák kézbe kerüljön-e vagy maradjon a városgazdálkodásnál? A szerződést az osztrákokkal 1990 decemberében írtuk alá. A dolog érdekessége, hogy a tárgyalásokat még Kustos Lajosék bonyolították le, nagyrészt készen kapott csomagról volt szó. Érdekes kérdés ez, mert hidat és autópályát sem azok avatnak általában, akik elkezdik a munkát. Egy-egy ilyen beruházás nem egy-két év alatt bonyolódik le, rengeteg idő kell hozzá a tervek elkészítésétől a megvalósulásig... Még egy példát említenék: a Flextronics idetelepítésének legelső tárgyalásait a mostani elődökkel még én kezdtem el.
– Nem volt konfliktusmentes a kapcsolata Bogár Imrével sem. A hivatalban akkoriban beszélték, hogy a „két Imre nem beszél egymással”.
– Volt ilyen, igen.

– Mi történt?
– Nem mindig értettem egyet a polgármester úr személyi döntéseivel és úgy éreztem, az SZDSZ erősen befolyásolja. Ennyi... De azért megjegyezném, hogy teljesen normális és korrekt volt az átmenet 1990-ben, és ebben szerepe volt az utolsó tanácselnöknek, Aradi Tibornak.
– Rosszul esett önnek, hogy 1994-ben nem javasolták ismét polgármesternek?
– Igen. Nem mondták a szemembe, hogy nem te leszel a jelölt, ez háttérbeszélgetésekből derült ki. Aztán 1994 tavaszán elveszítette az MDF a választásokat. Már az is teljesen megdöbbentett, amikor Lengyelországban 1993-ban visszajött a baloldal. Utána meg nálunk... Rossz időszak volt.
– Teljesen szakított a párttal?
– Már nem jártam az MDF rendezvényeire és nem akartam tovább csinálni az önkormányzati munkát sem. Úgy döntöttem, hogy befejezem. Egyszerűen nem érdekelt már, elszállt a lelkesedésem, vissza akartam menni a szakmámba.

– Hogy került a megyei önkormányzat hivatalába?
– Varga László, a megyei közgyűlés elnöke hívott fel telefonon. Azt mondta: „hallom, otthon ülsz, szerintem ez hülyeség”. Azt mondta még, ismerik a szakmai munkámat. És nem utolsósorban szeretnék megmutatni, hogy az ellenfeleikkel is tudnak együtt dolgozni. Elfogadtam az ajánlatot.
– Figyeli a napi politikai eseményeket?
– Hát persze, tavaly óta ismét tagja vagyok az MDF-nek. Úgy érzem, odatartozom. Akik tizenhat éve a pártban vannak, nem funkcióra, képviselőségre vágynak, csak jól érzik magukat együtt.
– Milyennek látja a párt helyzetét?
– Sajnos rossznak. De tudomásul kell venni, amelyik párt a rendszerváltozást végigcsinálta, az nem lehet befutó a következő években. A másik: nem értek egyet egy alakuló demokráciában a kétpártrendszerrel. Bízom benne, hogy lesz öt százaléknyi állampolgár, aki a két nagy párttal szemben választ egy harmadikat, mégpedig az MDF-et...

Az Ady-iskola művészeti gimnazistáinak elmúlt egyéves munkáiból nyílt tárlat az iskola galériájában. A rajzórák és műhelyfoglalkozások anyagaiból álló kiállítást Dienes Gyula tanár nyitotta meg.
Mint mondta, az iskolai rajzoktatás lényege, hogy az elemek közötti összefüggésekre választ keressenek, ezért jórészt tanulmányrajzokat készítenek a diákok. A természet utáni rajzok vagy skiccek a látványból, tárgyból indulnak ki. Csendéleteket, emberi alakokat, testrészeket, mozdulatokat ábrázolnak változatos technikával. A kerámiaműhelyesek ezúttal terrakotta szobrokkal mutatkoztak be, de láthatunk kreatív reklámgrafikákat is.
A megnyitó után Frimmel Gyula grafikus-tanár nívódíjban részesítette a legkiemelkedőbb alkotókat. Ezenkívül ketten – Hantó Réka és Magyar Réka – egyhetes nyári alkotótáborban vehet részt a Buday Galéria jóvoltából.

Nemcsak ma, évtizedekkel ezelőtt is kitűnő hangulatban zajlottak a lakodalmak Göcsejben. Ez derült ki a Honvéd Nyugdíjasklub műsorából. Az idősek arra vállalkoztak, hogy Vajda József gyűjtése alapján felelevenítik a göcseji lakodalmas hagyományokat. A menyasszony és a vőlegény bevonulásától kezdve, a kásatáncon át, egészen a menyecsketáncig eljátszották a régi szokásokat a szép számú vendégsereg – vagy ebben az esetben hívjuk őket násznépnek – nagy örömére.
– Nyugdíjasklubunk tagjai közül többen emlékszünk még a Göcsejre oly jellemző lakodalmas szokásokra, ezért határoztunk úgy, hogy megmutatjuk ezeket a mai fiataloknak. A mai korosztály sajnos nemigen ismeri már ezeket a régi rigmusokat, mondókákat, viccelődéseket – fogalmazott Szatmári Bálint, a Honvéd Nyugdíjasklub vezetője, aki maga is részese volt a Helyőrségi Klubban megtartott előadásnak.
A sok gyakorlásnak meglett az eredménye, óriási sikert aratott a nyugdíjasok előadása. Nem kell búsulniuk azonban azoknak sem, akik ezúttal kihagyták a göcseji lakodalmat. Legközelebb az Apáczai ÁMK-ban, majd terveik szerint az Erdei Színházban és falunapokon elevenítik fel a régi hagyományokat a Honvéd Nyugdíjasklub tagjai.