Kultúra

Ne számítson könnyed színházi estére, aki a házi színpadon bemutatott Az ékszerész boltja című darab megtekintésére vállalkozik. Az előadás megerősíti azt az előfeltevésünket, hogy az önmagukban is értékes és hiteles irodalmi szövegek közvetítése felerősíti azok hatásértékét, ezáltal a befogadó számára különös élményt képesek kiváltani.

Kricsár Kamill és Mester Edit a darab egyik jelenetében.

Karol Wojtyla – a későbbi II. János Pál pápa – gondolatilag rendkívül árnyalt, filozofikus mélységű darabjának a kontextusban és a drámai szituációban tetten érhető kompozíciója (közülük egyik ritmikusan visszatér) négy, markánsan körvonalazható cselekményelemből – a férj és a feleség; a feleség és az idegen férfi; a férj és a feleség; a férj, az idegen férfi és a feleség közötti, dialógusokban kifejezett viszony megjelenítéséből – tevődik össze. A különböző, jelenetekbe tömörített történéseknek, így magának a darab egészének is kevés a külső cselekménye. Az ötvenes éveiben járó, egzisztenciális helyzetével elégedett, magára maradt – három gyermekük önálló életet él – értelmiségi házaspár kapcsolata (a valamikori érett és mély érzések ellenére) érzelmileg üressé vált, mindennapjaikat a formalitások uralják. Házassági évfordulójukon a férj elutazni készül, az asszony magányosan tölti az estét, miközben egy ismeretlen fiatal férfi csönget be a lakásba. Bemutatkozásakor megtudjuk, hogy feleségének a családját kereste, de eltévedt az idegen vidéken. Az asszonnyal folytatott meghitt beszélgetés alkalmával bevallja, hogy házassága válsága miatt éppen most válik a feleségétől. A mindkettejüket gyötrő emocionális űr, a szeretet (szerelem) hiánya összekapcsolja sorsukat: férfi és nő új érzelmi kapcsolatának kezdeteként élik meg találkozásukat, szerelem alakul ki közöttük. Az asszony elmeséli férjének a történetet, aki a házasságukban bekövetkezett érzelmi deficitet konstatálva, szomorúan bár, de felesége boldogságigényét tiszteletben tartva nem akadályozza meg annak döntését...

Wojtyla darabjának erejét az emberi lélekben lezajló folyamatok bonyolultságának megmutatása, illetve azok kivetítése adja. A szerző felfogásában az ember pszichikai attitűdjének alfája és omegája a szeretet, amely a mű lexikai elemeként nem csupán a szöveg grammatikai hangsúlyát viseli, de jelentésének megértése az írói üzenet megfejtésének kulcsát is magában hordozza. Ezt bizonyítja, hogy a textus (a szeretetet a szerelem variánsaként is értelmezve) több helyütt is utal rá: „A szeretet rossz annak, akiből hiányzik.” „Az ember maga a szeretet.” „A szeretet legyőzi ezt a szorongást. A jövő formálója a szeretet.” „Szeretni annyit jelent, mint életet adni.” „Egy a biztos, hogy minden emberben megvan az adottság valamilyen létre és valamilyen szeretetre.” „Szeretni és élni a szeretet által, ami az emberiség mozgatórugója.” „ A szeretet Istentől nekünk küldött kihívás, amit alighanem azért küld, mert kevélységünkkel kihívtuk a sorsot.” „Csak a szeretet örök.” Ebben az értelemben a mű gondolatisága nem csupán kapcsolataink újragondolására késztet, hanem kisiklott, emberekhez kötődő viszonyaink rendezéséhez a terápiát is megmutatja.

Az ékszerész boltja című dráma egyéni történetet beszél el, de annak példázatszerűsége mellett a hús-vér alakok névadásának egyedisége is (a keresztény kultúrkör ismeretében) – Teréz, István, Ádám, Anna (nem jelenik meg a műben) – az univerzalitás irányába mutat. Alig szerepel benne Isten említése, szellemiségében mégis az isteni világrend harmóniát teremtő ereje mutatkozik meg.
Az evilági szereplők mellett sajátos funkciót kap az ékszerész transzcendens és mitikus figurája, aki a mű lazán szerkesztett struktúrájában az író szócsöveként a narrátor szerepét is betölti. Felfogása szerint férfi és nő kapcsolatának milyenségét nem az őket összekötő gyűrű nemesfémben mért súlya határozza meg, sokkal inkább a köztük lévő lelki kapcsolat minősége, a másik sorsa iránt érzett felelősség.

Wojtyla színművét Sárdi Dóra állította színpadra, akinek fiatal kora ellenére sikerült dekódolnia a szöveg alapüzenetét: az ember önmaga burkába zárt személyiség. Az őt körülvevő burok szorításán csupán a szeretet (szerelem) képes lazítani, ezért az egyén emberléte csak a másikhoz fűződő érzelmi viszonyában kapja meg értelmét.
Elismeréssel szólhatunk a rendező és a díszleteket és jelmezeket tervező Laczó Henriette ötletesen kialakított színpadáról: a kereszt alakú játéktér szemközti pontjain – a talapzaton Ádám, a tetőponton az ékszerész, oldalt Teréz és István – átlátható, mégis a bezártság érzését sugalló kirakatban helyezkedtek el a szereplők. Az üveg áttetszősége az alakok karakterével egyetemben láthatóvá tette azokat a relikviákat is, amelyek a házaspár együtt töltött éveinek emlékét őrizték. A rekvizítumok közül funkcionálisan a gyűrű és a hinta értelmezhető. A jegygyűrű végtelenítettségével szimbolizált házastársi hűség ugyanolyan erőfeszítéseket kíván, mint a tornaszerként ismert eszközön végzett gyakorlatok, a hinta szerepe pedig Teréz és Ádám szerelmének kezdetén válik nyilvánvalóvá.

A darab szereplőit megformáló színészek alakításával elégedettek lehettünk. Mester Edit (Teréz, a feleség) és Zalányi Gyula (István, a férj) érett játéka a kiüresedett házastársi kapcsolatban is egymás iránt szolidáris, a másik érzéseit tiszteletben tartó férj és feleség típusáról adott hiteles képet. Kricsár Kamill (Ádám, az idegen férfi) a szerelmi háromszög külső pontjaként, a romantikus hősszerelmes érzelmileg túlfűtött figurájánál filozofikusabb és racionálisabb alakot formált meg. Hertelendy Attila (Kristóf, az ékszerész alakjában) a nehéz bölcseleti monológok értő tolmácsolása mellett fizikai teljesítményéért is dicséretet érdemel.
Az ékszerész boltja című előadás részeseiként joggal érezhettük úgy, mintha közös szertartás beavatottjai lennénk, valamely személyiségfejlesztő tréning keretében együttes önvizsgálatot tartanánk. Miközben nézőtársaink arcát figyeltük, csendben újragondoltuk emberi kötődéseinket, s talán megsejtettünk valamit a szeretet (szerelem) emberfeletti erejének nagyszerűségéből.

Új korszak, új formanyelv, más tartalom. Eltűntek a megszokott és megszeretett, több jelentést is hordozó bohócok, tűzzománc figurák. Németh Klára festőművész a Hevesi Sándor Színház galériájában bemutatott képein az új kifejezésmódhoz igazodóan a nagyobb lehetőséget adó technikát, az akvarellt választotta.
Matyovszky Márta pszichológus ajánlotta a tárlatot az érdeklődők figyelmébe. Mint fogalmazott, a szigorú, geometrikus hatások mély szellemi és érzelmi élményt közvetítenek. Értelem és érzelem. Mintha álomképeket látnánk, vagy egy ismeretlen univerzum kultikus tárgyait. Különleges formák, körök, vonalkák, négyzetek, téglák, háromszögek, hullámok. Ritmus és beszabályozottság. Borongás és tiszta ész, tiszta és átütő színek: vízzöldek, kékek és vörösek, bordók és aranyak, majd hírtelen fehérek. Nem tudni hiány-e, befejezetlenség-e, vagy a mindent összefogó tökéletesség, a fehér. Belefér minden: a titok, a fájdalom, a méltányosság, bölcsesség, várakozás, vágyakozás... Szigorú, racionális konstrukció – Németh Klára nagyszerű alkotásai.