Horizont

Április 7-e az egészség világnapja mellett az idei évtől az otthonszülés napja Magyarországon. Számos nagyvárosban – köztük Zalaegerszegen – megmozdulást szerveztek azok az édesanyák és családok, akik amellett érvelnek, hogy a szaksegítséggel zajló otthonszülés hazánkban is választható lehetőség legyen. Megmozdulásukkal ugyanakkor ki kívántak állni a szülész-nőgyógyász szakma által kiátkozott orvos, dr. Geréb Ágnes mellett.

Hazánkban az elmúlt 10–15 évben mintegy 3000 csecsemő látta meg kórházon kívül a napvilágot, jóllehet a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium nem ismeri el az intézeten kívüli, szaksegítséggel zajló szülés létjogosultságát. Míg több nyugat-európai országban bevált gyakorlat a bábák kísérte otthonszülés, hazánkban hátrányos megkülönböztetés éri azokat a családokat, melyekben otthon jönnek világra a gyermekek, nem jogosultak a társadalombiztosítási ellátásokra, és nehezített számukra újszülött csecsemőjük anyakönyveztetése is. Így kívánja ellehetetleníteni az egészségügy az intézményen kívüli szülést.
– „Szabadon szülni, szabadnak születni”, ez volt az április 7-i megmozdulás mottója – mondja Simon Katalin, a zalaegerszegi figyelemfelkeltő akció egyik szervezője. – Furcsa törvényi helyzet van ma Magyarországon, amíg a szülő nőnek joga van gyermeke intézményen kívüli világrahozatalára, nincs joga szaksegítséget igénybe venni. Így, ha valaki kellő körültekintés és mérlegelés után élni kíván az otthonszülés törvény adta jogával, a szülésénél segédkezőket törvénytelenség elkövetésébe sodorja. Mivel a Szülészeti Szakmai Kollégium, valamint az egész magyar egészségügyi rendszer határozottan elzárkózik attól, hogy a biztonságos otthonszülés feltételeit megteremtse, felelősek az otthonszülések esetén bekövetkező bármely tragédiáért.

Két gyermekemet kórházban hoztam a világra, a harmadikat otthon szültem – beszél saját történetéről Simon Katalin. – Első várandósságom idején feltétlen és teljes bizalmat szavaztam az orvosnak, eljártam a javasolt vizsgálatokra, készséges és együttműködő voltam, mígnem egyszer csak megjelent bennem a szorongás, ami minden vizsgálattal egyre nagyobbra nőtt. Úgy éreztem, a vizsgálatokkal azt üzenem a testemnek: nem bízom benne, nem tartom alkalmasnak a gyermekem kihordására, ettől aztán elhatalmasodott bennem, hogy elárulom önmagam.
Bár magamat a szülés témakörében kellőképpen tájékozottnak hittem, fölkészületlenül ért, amivel a kórházban szembesültem. Számomra nem kellően alátámasztott döntést hozott az orvos a szülés megindításáról. Úgy vélem, saját kényelme előbbre való volt az enyémnél, miatta kellett hanyatt feküdnöm, a hanyatt fekvés miatt került sor gátmetszésre, a gátvarrás miatt kaptam hashajtót, amelynek hatóanyaga átkerült az anyatejbe, tehát a gyermekemet is érintette.

Mivel a szülés indított volt, a fájások nem voltak kellően hatékonyak, így kémiai szereket kaptam, azok a vérárammal ugyancsak átkerültek a gyermekembe. Nagyon durva, számomra minden addig tapasztalt fájdalmat fölülmúló fizikai beavatkozásokat szenvedtem el, mint a méhszáj kézzel való tágítása. A gátmetszésre előkészített szeméremtest, a beöntés, a szülésem közszemlére tétele – a műtőssegéd úgy nézte végig a gátam összevarrását, mint egy mozifilmet –, a tapintat teljes hiánya, a magamra hagyatottság, a gyermekem elvétele közvetlenül a szülés után, a gyengédnek csöppet sem mondható ellátása, mind-mind olyan tényezők, amelyek miatt végül az otthonszülést választottam.
Második gyermekem mégis kórházban született, Geréb Ágnes – saját negyedik gyermeke világrahozatala miatt – nem tudta vállalni a jelenlétet. Ezzel a kör újra bezárult. Teljes kétségbeeséssel vonultam kórházba, ismét indított szülés várt rám, a listába kapaszkodtam, amit összeírtam, mit és hogyan szeretnék, és aztán alkudoztunk az orvossal az egyes tételek fölött.

Nem könnyebb otthon szülni, csak más! Összehasonlíthatatlanul más! – folytatja a többszörös édesanya. – A kórházban úgy éreztem, nem lehetek önmagam, civilizált lény voltam, akinek tekintettel kell lennie másokra. Otthon önmagam lehettem, és magam is meglepődtem, amikor egy-egy fájás alatt ritmikusan ringattam a csípőmet, és figyeltem: nahát, ilyen egy magától megindult szülés. Amikor kisebbik lányom megszületett, kinn már felkelt a Nap, meleg nyári reggel volt, szöszölős csönd odakinn, puha csönd odabenn.
Életem egyik legjobb döntése volt az otthonszülés, mondja befejezésül Simon Katalin, s bár maga mindannyiszor ezt a módszert választaná, senkit sem biztat példája követésére.
– Azt szeretném, és ezzel a többi demonstráló nevében is szólok, vagyis azt szeretnénk, hogy minden nő szabadon választhassa meg, hol és hogyan szeretne szülni. Hogy a szülészeti szakma felnőtt, magáról és a sorsáról felelősen dönteni tudó embernek tekintsen minket is, akik az otthonszülést választjuk. Döntésünket tartsa tiszteletben, abban partnerként, biztonságos baráti háttérként legyen jelen.

* * *
A témával kapcsolatban szerettük volna megkérdezni dr. Hetényi Ferencet, a zalaegerszegi kórház szülészetének vezető főorvosát, ő azonban, hivatkozva a személyét ért támadásokra, elzárkózott a nyilatkozat elől. Annyit azonban elmondott, hogy a szakmai kollégium álláspontjával megegyezően, a megyei kórház szülészei és szülésznői sem értenek egyet az otthonszüléssel. Nem biztosítottak annak infrastrukturális feltételei, ily módon felesleges veszélynek teszi ki mind magát, mind magzatát az az anya, aki az otthonszülés mellett dönt. Az újszülött szempontjából tízpercnyi késedelmes ellátás is végzetes lehet, szögezte le a főorvos.

A tizenhatodik alkalommal megrendezett Eötvös-napok idén is versenyekkel, vetélkedőkkel indultak. A város és városkörnyék több mint 300 diákja – egyebek mellett – matematikában, számítástechnikában, helyesírásban, valamint angol és német nyelvben mérte össze tudását. Külön érdekessége volt a német nyelvi versenynek, hogy a zsűrit az Eötvös-iskola osztrák testvériskolájának pedagógusai alkották.

Az Eötvös-napok rendezvényeire a koronát ezúttal is az Eötvös-műsor tette fel. Idén „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség” címmel mutattak be fergeteges előadást az intézmény tanulói.
– Kilencedik alkalommal szerkesztettük meg előadásunkat. Mintegy 200 tanulónk szerepel a műsorban, elsősök és nyolcadikosok egyaránt – tudtuk meg Pesti Lászlóné felkészítő tanártól. – „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség”, ez a témánk ezúttal. Úgy gondoljuk, hogy 2006-ban minden diák és minden ember boldog lehet ezen a földön. 2000-ben bemutatott Eötvös-műsorunk keretében megkoronáztuk István királyt. Ezúttal jelentjük István királynak, hogy pár év elteltével „él nemzet e hazán”. Ez a mottója, a lényege az idei produkciónak. Néptáncokkal, versekkel bejárjuk az országot. Azt kívánjuk tolmácsolni, hogy jó élni ezen a földön.
A díszelőadást több alkalommal is műsorra tűzték az Eötvös-napok keretein belül.