Panoráma

Az ebergényi településrészi önkormányzat 1998 óta minden évben megrendezi a szőlészeti és borászati napot az új idény nyitányaként. Ilyenkorra már a pincékben összeérik az előző évi termés, az ültetvények pedig az új ígéretét mutatják. Van tehát miről beszélgetni a borversennyel egybekötött találkozón a Vándor Vigadóban.

A rendezvényt dr. Káldi Dávid, a terület önkormányzati képviselője nyitotta meg a szőlő és a bor sok évszázados tradícióját ecsetelve, majd a Hevesi Sándor Színház művészei és a KISZÖV táncegyüttes hangolta jókedvre a résztvevőket. Ezt követően Sorok Pál borász, a borbíráló bizottság elnöke értékelte a beérkezett bormintákat. Számozás alapján, személyre szólóan hallgathatták meg a szakvéleményt, amely segítséget nyújt a további munkához. Ennek hatása az évek során egyre javuló mezőnyt mutat, egyre kevesebbet hibáznak a gazdák. Csak elvétve hangzottak el negatív jelzők: labruska, kénes, szagos, opálos, lusta. Domináltak a pozitív jelzők: kellemes, harmonikus, illatos, telt és még lehetne sorolni az árnyalt kifejezéseket. Összesen 97 bormintát hoztak a bírálatra, amiből 67 fehér-, 30 pedig a vörös kategóriába tartozott. Arany minősítést kapott 17 fehér- és 11 vörösbor, ezüstöt 27 fehér- és 12 vörös-, bronz elismerést 19 fehér- és 4 vörösbor kapott. Mindössze három mintát kellett súlyos hibák miatt kizárni. A bírálók elnöke elmondta, hogy sok szép élményben volt részük a zsűrizésnél, sokat javult a minőség, s ami meglepő, a vörösborok kategóriájában nagyobb arányú az arany és az ezüst minősítés. Ugyanakkor a fehérborosok kedvet kaptak az utóbb divatos couve (küvé) készítéséhez, vagyis a borházasításhoz, és nagyon szép eredményt értek el. A fajborok – Zenit, Zengő, Valentin, Rozália – kiemelkedően mutatkoztak be.

Az okleveleket dr. Gyimesi Endre polgármester, országgyűlési képviselő és dr. Káldi Dávid önkormányzati képviselő adta át. A kiemelt minőséget hordozó Vigadó Bora címet ezúttal dr. Bakonyi Károly keszthelyi szőlőnemesítő professzor új fajtájával, a Valentinnal Kaszás József nyerte el. A díjat a Vándor Vigadó tulajdonosa Bödör Károly adta át. A nyertes termelő elmondta, 200 tőkén terem a Zenit és Nektár szülőktől származó, finoman illatos Valentin és a szakberkekben a jövő fajtájának tekintik. Szeptemberben érik, magas a cukorfoka és aszúsodásra képes. Kaszás József egyébként négy arany, három ezüst és két bronz minősítést vihetett haza.
Tekintettel az esős napra, a már hagyománnyá vált Bor utcai pincelátogatás elmaradt, a vendéglőben kóstolgatták egymás borait a résztvevők, este pedig bor-bálon szórakoztak.

A Zalaapáti környékén legeltető Tüttő család fafaragásaiból és pásztorremekeiből nyílt tárlat az MMIK kiállítótermében. Az Apáti melletti Vörösmező pusztán született Tüttő Györgyről és unokaöccséről, Sándorról, már az 1911-ben megjelent Malonyay-kötet is írt. György apja, Tüttő János, a bencés uradalom számadó juhászaként szintén készített faragványokat, bár róla és legidősebb fiáról, Józsefről kevés szó esett a szakirodalmakban. Idáig...

A mostani kiállítás – túlteljesítve a néprajzi kutatások eredményeit – minden eddiginél részletesebb képet ad a zalai faragók munkásságáról, alátámasztva mindezt korabeli fotókkal és családi dokumentumokkal. A felvonultatott használati és dísztárgyak magángyűjtők (Baki Lászlóné, Győri Endréné, Nagy Sándorné, Nagy Sándor, Dr. Radnay Endre, Török András) és hét múzeum (köztük a zalaiak) jóvoltából kerültek az MMIK-ba. A Tüttő család szétszórt és nehezen fellelhető emlékanyagának összegyűjtésében nagy segítséget nyújtott Szelestey László néprajzkutató is, akinek sikerült két olyan Tüttőt is „előásnia”, akikről még a fővárosi kutatók sem tudtak.
Fejős Zoltán, a Néprajzi Múzeum főigazgatója szerint ebből is látszik, hogy mennyire feltáratlan még a hazai pásztorművészeti anyag. Hiszen arról sem tud mindent a szakma, ami egy adott családon belül történt. A kiállítás azonban ráirányítja a figyelmet az egész 20. századra, vagyis arra az időre, amikor a régi paraszti hagyományok felbomlottak, a tárgykultúra pedig szerte szóródott a Kárpát-medencében.

Maga Tüttő György is megvált a pásztorélettől már 1909-ben, s évtizedekre abbahagyta az alkotói munkát. Csak 1953-ban faragott legközelebb, és Szelestey szerint ezek a munkák már egy megfáradt, a helyét a világban nem találó emberről vallanak. A tárlatot végignézve az is kiderül, hogy hogyan változott a család élete, s hogy kik voltak a zalai és somogyi kortársak.
A faragott tükörkeretek, díszes borotvatokok, sótartók, gyufatartók, pipafejek és egyéb miniatűrök több, mint fél évszázadot ölelnek át. Ez azért jelentős, mert a kutatók eddig főleg csak a 19. században faragó pásztorok munkáit ismerték, vagyis a virágkort. A 20. század a népi iparművészet hanyatlásának a kora, ám Szelestey László tárlatvezetéséből kiderül, hogy ennek ellenére is remek és sokszínű a fellelhető anyag.
Mert pásztorfaragónak lenni minden korban egy révülési „lehetőség” volt, s az alkotók igazi mélységekbe jutottak. Kiváló grafikai képességüket pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a faragások díszítéséről készített felnagyított rajzok, melyek szintén a tárlat szerves részét képezik.

Szeptemberben a korábbi éveknél kevesebb első osztályos kisdiák kezdi meg az általános iskolát, mivel az országosan tapasztalható csökkenő gyermeklétszám idén Zalaegerszegen is „keményen” érezhető. Ezen az őszön egy olyan korosztály ül iskolapadba a zalai megyeszékhelyen, melyről már korábban is tudták, hogy alacsonyabb gyermeklétszámú „évjárat”.

– A demográfiai mélypont most érte el a zalaegerszegi általános iskolákat, melynek eredményeként a korábbi esztendőkhöz képest kevesebb gyermek kezdi meg ősszel az iskolát – kezdte Szeli Gábor általános iskolai szakreferens. – Egerszegen 1999–2000-ben viszonylag kevés gyermek született, s mivel most ők váltak iskolás korúvá, az oktatási rendszerben törvényszerűleg jelentkezett a gyerekhiány. Szerencsére, az ezt követő években már több gyermek született, s az óvodai rendszerben beállt egy olyan egyensúly, hogy annyi gyermek megy el óvodába, mint amennyien megkezdik az általános iskolát. Ilyen kevés általános iskolai osztály, mint amennyi idén ősszel, egyébként még nem indult a városban, de az alacsony diáklétszámot csak a kevesebb osztály beindításával tudtuk ésszerűen és praktikusan kezelni. Az oktatási bizottság már előző év novemberében dönt arról, hogy milyen feltételekkel történjen a beiskolázás, szerencsére ezt idén is sikerült jól lebonyolítani.

Megtudtuk, 2006 márciusáig 454 gyermeket írattak be, de ez a szám még emelkedhet, hiszen akadnak olyanok, akik mindezt elfelejtették, vagy a pótbeiratkozáskor íratják be kislányukat, illetve kisfiukat. Az óvodai adatok alapján ősszel mintegy 480 gyermek marad ki a nagycsoportból, azaz biztosan lesznek olyanok, akik ezután „csorognak be” a rendszerbe. Az Izsák ÁMK-ban egy első osztály, az Öveges ÁMK-ban kettő, a Kertvárosi-iskolában négy, a Belvárosi-iskolában öt, a Landorhegyi és Paisban szintén öt, és három osztály az Ady-iskolában. Az Ady-iskola iránt most is nagy érdeklődés mutatkozott, a három művészeti képzésre többszörös volt a túljelentkezés. Itt az előre meghatározott osztálylétszámoknak megfelelően 26 fővel indulnak majd az első osztályok az ősszel.

– Ősszel összesen húsz első osztály indul idén Zalaegerszegen, s várhatóan a fogyatékos gyermekek számára a Béke-ligeti iskolában is elindul egy osztály. Tavaly egyébként 21 első osztályban 495 kisdiák kezdte meg általános iskolás tanulmányait. A vidéki tanulók problémája minden esztendőben jelentkezik a beiratkozáskor. Sok vidéki szülő itt dolgozik a városban, ezért szeretné, ha gyermeke is ide járna iskolába, viszont a lakóhelyükön ezek a tanulók hiányoznak az iskolarendszerből. Ebből adódóan mindig van egy kisebbfajta konfliktus a környező települések iskolái és Zalaegerszeg között. Mindezt úgy próbáltuk orvosolni, hogy meghatároztuk, hogy vidéki gyermeket csak a pótbeiratkozáskor vehetnek fel az egerszegi intézmények. Természetesen az ésszerű szülői kéréseket itt is figyelembe vettük, azaz például ha valamelyik vidéki gyermek nagyobbik testvére már régóta valamelyik zalaegerszegi iskolába jár, az beiratkozhatott oda. Annak viszont korlátot szerettünk volna szabni, hogy a vidéki gyermekek tömegesen jöttek volna Egerszegre, hiszen ezzel az ottani iskola további működése került veszélybe.

Szeli Gábor elmondta: idén azt ugyancsak megfigyelték, hogy ebben az évben 2,5–3 százalékkal több gyermek marad vissza az óvodában, mint a korábbi esztendőkben. Ez körülbelül 20–22 gyereket jelent, amely majdhogynem egy osztályt tesz ki. Azt ők is meglepődve tapasztalták, hogy ennyi gyermek marad vissza az idén, okát azonban nem tudják.
– Valószínűleg jövőre már több első osztályt tudunk elindítani, és hosszú távon 21 első osztályos struktúrával tud működni a zalaegerszegi oktatási rendszer – tette hozzá az általános iskolai szakreferens.