Krónika

A közelmúltban tartotta vasmiséjét pappá szentelésének 65. évfordulóján P. dr. Huszár Imre, Jeromos ferences szerzetes atya a Jézus Szíve-templomban. Akárcsak a legnagyobb ünnepeken, megtelt a templom, hiszen aki csak ismeri, szereti a fél éve 90. életévét betöltött atyát. Csendes, békét sugárzó lénye hozzátartozik a kolostorhoz, a szentmisékhez. Magas kora ellenére fáradhatatlanul szolgálja a teremtőt és a híveket: gyóntat, vigaszt nyújt a rászorulóknak, a betegeknek, segít abban, hogy a ferences kolostor a szűkös személyi állomány mellett is betöltse szerepét.

Jeromos atya 1931-ben lett novícius Búcsúszentlászlón, majd Pápán a bencések gimnáziumában tanult. Teológiai tanulmányait 1937-től Salzburgban és Budapesten végezte, Szegeden pedig történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Pappá szentelése után 1941–1990 között Esztergomban, a ferences gimnáziumban működött tanárként és igazgatóként. 1991-től a zalaegerszegi kolostorban él, és a plébánia lelkipásztora.
Vasmiséjén elsőként dr. Gombocz Károly, az egyházközség világi elnöke, Ruisz Jánosné, a képviselő-testület tagja, P. Rácz Piusz házfőnök, ferences tartományfőnök-helyettes köszöntötte. Prédikációjában pedig Tokár Imre fr. János az esztergomi ferences gimnázium igazgatója beszélt elődje tartalmas munkásságáról.
A jubileumi szentmise végén Jeromos atya fogadta tisztelői jókívánságait, majd a kolostorban a belső ünnepségen dr. Barsi Balázs tartományfőnök köszöntötte Jeromos atyát, aki hosszú életútján számos elismerésben részesült: megkapta az „Év zalai embere” kitüntetést, valamint az Eötvös-díjat.

Díjat, kitüntetést kapni mindig felemelő érzés, hiszen mindez azt jelenti, hogy az ember tevékenységét, munkáját eddig elért eredményeit mások is elismerik. Éppen ezért nagy megtiszteltetésnek tartja Igazi István azt a Pro Urbe-díjat, melyet ebben az évben a zalaegerszegi közgyűlés neki ítélt oda. Az andráshidai Öveges ÁMK jelenlegi igazgatóját nem kell különösebben bemutatni az itt élőknek, hiszen sokan tanítványai voltak a kiváló pedagógusnak, s vannak, akik a sportpályán kerültek közelebbi kapcsolatba a korábban labdarúgóedzőként is tevékenykedő örökifjú tanárral.

Igazi István Mikekarácsonyfán született, s az általános iskola elvégzése után a zalaegerszegi Zrínyi Miklós Gimnáziumban tett érettségit. Tizenéves korában a tanulás mellett a sport játszotta a főszerepet, és a középiskola harmadik osztályától a ZTE labdarúgó-szakosztály igazolt labdarúgója volt. Ügyesen bánt a labdával, ezért rövid időn belül az első csapat keretének tagja lett. A gimnázium befejezése után a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakára nyert felvételt. A matematika mindig is közel állt a szívéhez, s ezt a szeretetet tovább mélyítették azok a remek tanárok – például Tuboly Tibor és Koller Nándor –, akik az iskolában ezt a tantárgyat oktatták neki. A főiskola mellett továbbra is aktívan sportolt, s többször magára ölthette a ZTE akkor még zöld-fehér dresszét. Egy sajnálatos lábtörés miatt néhány hónapot kénytelen volt labdarúgás nélkül tölteni, majd két évvel a sérülés után, alig 25 évesen, felhagyott az aktív játékkal. Amikor a ZTE felkerült az NB I/B-be, Igazi Istvánnak döntenie kellett, hogy a sportot, vagy a pedagógusi pályát választja. Ő az utóbbi mellett tette le a voksát.

– Mindig a hivatásomnak tekintettem a pedagógus pályát, s már a főiskolán tudtam, hogy az ott elsajátított ismereteket, pedagógiai módszereket a munkám során remekül tudom majd ötvözni a sportban szerzett tapasztalatokkal. Időközben labdarúgóedző képesítést szereztem, és fiatal nebulókkal kezdtem el foglalkozni. Arra büszke vagyok, hogy korábbi iskolámban, a Landorhegyiben, ahol 1986-tól 1997-ig igazgatóként dolgoztam, nagyon sok sportoló pályafutását indítottam el. Körülbelül félszáz későbbi NB I-es labdarúgó itt kezdett el komolyan foglalkozni a labdarúgással. Ezt óriási eredménynek tartom – emlékszik vissza ma is büszkén a kitüntetett pedagógus. – Akkor építettük meg az iskolában a tornacsarnokot, és a megyében mi indítottuk el a sportosztályos beiskolázást. Ma is szívesen emlékszem vissza azokra a tanulókra, akikkel országos diákolimpiai döntőkön vettünk részt, és a városi, megyei sporteseményeken roppant eredményesen szerepeltünk.
1998-tól már az Öveges ÁMK igaztatásával bízták meg, ahol azóta is dolgozik. Itt újra igazi otthonra talált, mint mondja, nagyon jó közösségbe került. A családias környezetben élmény a napi munka, s örömteli, hogy egyre több gyerek választja iskolájául az andráshidai Öveges ÁMK-t.

– Az hihetetlenül nagy meglepetés volt, amikor megtudtam, hogy ebben az évben a közgyűlés nekem ítélte oda a Pro Urbe-díjat. Dr. Gyimesi Endre polgármester hívott fel, amikor éppen a kertben munkálkodtam. Először csak viccelődött velem, és nem akarta elárulni, hogy miért is hívott. Pár perc múlva azonban elmondta, azért keres, mert elsőként szeretne gratulálni, mivel a város közgyűlése nekem is megszavazta ezt a rangos elismerést. Nagyon megörültem, és hirtelen el sem akartam hinni. Úgy gondolom, ezzel a díjjal az elmúlt negyven év alatt végzett pedagógusi, vezetői, közéleti és sporttevékenységemet ismerték el. Tudom, hogy ezt a kitüntetést mások is megkaphatták volna, hiszen sokan vannak olyanok, akik legalább ennyit, vagy lehet, hogy többet tettek a városért. Éppen idén augusztusban lesz negyven esztendeje, hogy elkezdtem tanítani, ezért azt mondom, hogy a négy évtized méltó lezárásának tekintem a Pro Urbe-díjat. A munkám során mindig a város érdekeit tartottam szem előtt, s a jövőben is ebben a szellemben fogok tevékenykedni.

Igazi István szerint a pedagógusi munkát csak alázattal és hittel lehet végezni, és mindenkinek bíznia kell magában, a kollégáiban. Minden körülmények között a gyerekek, a diákok a legfontosabbak, rájuk folyamatosan oda kell figyelni.
– A ZTE-meccsekre természetesen most is kijárok, és szívből szurkolok a csapatnak. Kiabálni azonban nem szoktam, mindig csendben figyelem az eseményeket. A munka mellett a családom jelenti a kikapcsolódást. Unokáimmal sok időt töltök, akik mellett nem lehet unatkozni. A családi ház körül is akad mindig tennivaló, és nagyon szeretek kertészkedni. Rajongok a természetért, és kedvelem a természetes dolgokat – fűzte hozzá a Pro Urbe-díjjal kitüntetett iskolaigazgató.

Három évfolyam, 6–6 tanulójának részvételével szervezett vetélkedőt a Landorhegyi és Pais Dezső Általános Iskola tanulói részére az ÁNTSZ Zalaegerszegi Intézete. A tanév utolsó napjaira időzített verseny két részből épült fel. Elsőként a Pais-iskola alatti kiserdőben ismerkedtek a gyerekek az allergiát okozó növényekkel, majd tesztet töltöttek ki, kirakóztak, és képeket ismertek fel.

– A tisztiorvosi szolgálat munkatársa keresett meg bennünket a felvilágosítást szolgáló vetélkedő ötletével. Nagyon sok diákunk allergiás, ezért fontos, hogy megismertessük őket a szénanáthát, asztmát okozó növényekkel – beszélt a célokról Márton Tiborné, a Landorhegyi Általános Iskola pedagógusa. – Az erdei séta alkalmával közelről is megtekinthették a gyerekek a legfőbb allergéneket, de természetesen biológiaórák témája is az allergia. A vetélkedőn ezúttal az 5., 6., és 7. évfolyamosok tették próbára tudásukat.
– Nagyon hasznos volt a vetélkedő – mondta Stankovics Ádám, akinek csapata a második helyet szerezte meg a versengésben. – Több olyan növényt láttunk, melyről nem is gondoltuk volna, hogy allergiát okoz. Emellett megtudtuk azt is, hogyan lehet kezelni az allergiát, és mit tegyünk annak kialakulása ellen.
A legjobb csapatok tagjait könyvutalvánnyal jutalmazta az ÁNTSZ.

Török Eta népi iparművész, zalaegerszegi lakos ajánlásával a Szlovéniában működő csentei, pincei, göntérházi hímzőkörök tagjai (összesen 52-en) megkapták a Zalaegerszeg Város Tiszteletbeli Polgára címet. Köszönet érte Zalaegerszeg önkormányzatának, valamint dr. Gyimesi Endre polgármester úrnak.

A címnek nagyon megörültünk, és büszkék vagyunk rá. Először is azért, mert minden tag megkapta. Így is van jól, hiszen mindegyikünk a maga módján igyekszik. A pinceiek és a csenteiek már majdnem húsz éve kitartóan és jókedvvel. A göntérháziak egy éve tele lendülettel. Másodszor pedig azért, mert a címért valamit tettünk is. Aprólékosan megismertük vidékünk, Hetés mintavilágát, hímezzük is szorgalmasan. De megismertük Magyarország más tájegységeit is, sőt szívesen készítünk hímzéseket erdélyi mintákkal. 2003 novemberében Horváth Margit (Csente) megkapta a Népi Iparművész címet. Ő Mura-vidék első és egyetlen ilyen kitüntetettje. 2000-ben az országos Kisjankó Bori-kiállításon III. díjat kapott mezőségi munkáira. 2005-ben az országos népművészeti pályázaton, Budapesten aranyplakettel ismerték el hetési alkotásait. Köszönjük még egyszer munkánk elismerését és támogatását a jövőben is. A pincei, göntérházi, csentei hímzőkörök tagjai nevében: