Horizont

A drámatörténet kiemelkedő korszakainak, a világ- és magyar irodalomban kánonként elfogadott drámai alkotások interpretációs lehetőségeinek bemutatását, a színházi kulisszatitkok megismertetésének és a színház nevelő hatásának fontosságát ismerte fel a Hevesi Sándor Színház egykori főrendezője, Ruszt József, amikor ún. beavató színházi előadásokat tartott a középiskolás diákok számára. Valószínűleg a hagyomány folytatásának igénye is ösztönözte a színház irodalmi vezetőjét, Tucsni Andrást, aki a házi színpadon Bornemisza Péter Elektra című darabjának értelmezésére/rendezésére vállalkozott.

A magyar szerző darabjában magánál a történetnél lényegesebb a szöveg példázat célzatú ereje, a belőle levonható, kortársainak címzett erkölcsi tanulság: „...hiszem, hogy meg is tanulta kigyelmetek ez históriának játékából, hogy az Úristen még az pogányok közt is szerencsébe teszi azokat, kik tökéletes jámborságba élnek, és viszontag, kik az gonoszságba telhetetlenek, azokat harmad- és negyedíziglen megveri. Nekünk azért, kik keresztyéneknek valljuk magunkat, naggyal inkább illik tisztaságban, igazságban és szentségben élnünk.”

Bornemisza Péter Elektrájának művelődéstörténeti értékét nyelvezetében kell keresnünk. Nem sajátos írói műnyelv megteremtésével „fordítja” magyarra az ókori darabot, hősei beszédét kora köznyelvi normái határozzák meg, így darabja a mohácsi vész utáni magyar nyelv állapotának megbízható tükörképe is, igazi nyelvtörténeti kincsestár.

A magyar Elektra cselekménye a „jó” és „rossz” küzdelmének kettőssége. Clytemnestra és szeretője, Aegistus fondorlatos módon megölik az asszony trójai háborúból hazatérő férjét, Agamemnont. A gyilkosságot követően a hatalom birtokosai: király és királynéként „boldogságban” élik az életüket. A palotában lakik Agamemnon és Clytemnestra gyermeke, a két lánytestvér, Electra és Chrisothemis. Oresztészt pedig, hogy baja ne essék, még csecsemő korában a mester közreműködésével Electra titokban elvitette a királyi házból.

A lánytestvérek közül Electra képtelen belenyugodni apja elvesztésébe, míg húga kompromisszumot köt anyjukkal és a trónt bitorló királlyal. A gyilkosság elkövetése óta húsz év telt el, Aegistus király vadászatra indul, az egyedül maradt királynét rémálmok kínozzák. A halálát keltő híresztelések ellenére a királyi palotába érkezik Oresztész, aki leszámol apja gyilkosaival: előbb anyján áll bosszút, majd végez a hazatérő, a hatalmat jogszerűtlenül bitorló királlyal is.

Elektra történetét színpadra állító Tucsni András valóban beavató színházi előadást hozott létre. Nem a dráma színpadra állításának technikájával foglalkozott, narrátori szerepben sokkal inkább az írott szöveg értelmezését tartotta elsődlegesnek. A végletekig „lecsupaszított” és puritán volt maga az előadás, hiszen – a ruszti mintát követve – díszletek és jelmezek nélkül, (csupán egy évszázadokkal ezelőtti diákszínjátszást megjelenítő kép részlete adta a hátteret) köznapi ruházatot viselő színészek közreműködésével került bemutatásra.

A színészek számára a legnagyobb próbatételt az ötödfélszáz éves magyar nyelvű szöveg megtanulása jelenthette. A különböző szerepekbe való beleélést változó színvonalon sikerült megoldaniuk. Szakály Aurél (Aegistus király), Fritz Attila (Parasitus, a király szolgája), Meisitz Fáni (Clytemnestra), Tisza Anita (Chrisothemis), Mihály Péter (Oresztész), Kricsár Kamill (Mester) alapvetően azonosult szerepével. Pap Lujza (Electra) az egyik legjobb alakítást nyújtotta, kár, hogy helyenként túljátszotta a lázadó nőtípus indulatait. A színház tehetséges és fiatal színészeiből összeállított szereplőgárdából ezúttal leginkább Ecsedi Erzsébet (Chorus) visszafogott és természetes alakításával lehettünk elégedettek.

A magyar mentőknek és tűzoltóknak gyakran okoz problémát, hogy odataláljanak a segélykérő címre, mivel a rendelkezésre álló papírtérképeken nem mindig tüntetik fel az újonnan kialakított utcákat, valamint a kisebb földutakat. Ennek orvoslására egy segélyakciót indítottak, melynek első állomásaként – több Győr-Moson-Sopron megyei cég és magánember felajánlásának köszönhetően – számos mentő- és tűzoltóautóba vásároltak modern GPS navigációs készüléket. Zala megye is csatlakozott a kezdeményezéshez, így a minap három GPS-berendezést vehettek át a mentők, illetve a tűzoltók képviselői.

A legfrissebb Magyarország- térképpel ellátott GPS navigációs készülékeket a Dísz téren adták át, melyeket a zalai mentőknek és a tűzoltóknak dr. Gyimesi Endre Zalaegerszeg polgármestere, a Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás, valamint a Varázs-Garázs Zala GPS-bolt ajánlotta fel. Dr. Gyimesi Endre hangsúlyozta, fontos, hogy a segélykérés után a mentők, vagy éppen a tűzoltók munkatársai minél gyorsabban a helyszínre érjenek, s munkához lássanak. Ezt csak akkor tehetik meg, ha naprakész információk állnak a rendelkezésükre.

Zalaegerszegen az elmúlt tíz esztendőben 123 új utca létesült, azaz a fejlesztések nem könnyítik meg a dolgukat. A modern GPS-készülék – amely mintegy 70.000 forintba kerül – azonban a legkisebb utcát is jelzi, vagyis nem okozhat problémát a tájékozódás. Ezt követően a polgármester és Fodor Dóra, a Zalaegerszeg és Térsége Többcélú Kistérségi Társulás munkaszervezetének vezetője átnyújtotta az új berendezéseket a mentők és a tűzoltók képviselőinek.

Fodor János a felajánló üzlet nevében elmondta: szeretnék, ha rövid időn belül valamennyi mentő- és tűzoltóautóba kerülne egy ilyen berendezés, hiszen nagy segítséget jelent a mindennapi munkához. Folyamatosan várják a felajánlásokat, s arra kérik a vállalkozókat és a politikusokat, hogy aki tud, az támogassa a kezdeményezést. Hozzátette: boltjuk vállalja, ha az adományokból összegyűlik tíz készülék ára, akkor minden esetben egy berendezést ajándékoznak a mentőknek, a tűzoltóknak, vagy a katasztrófavédelemnek.

A Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének oktatója, dr. Grezsa Ferenc pszichiáter volt a legutóbbi vendége a Zalai Mentálhigiénés Egyesület „Mentálhigiénés Esték” című rendezvénysorozatának.

Az előadó az önazonosság–nemzeti közösség–lelki egészség közötti összefüggéseket vizsgálta, egy közelmúltban megfogalmazott programterv alapján. Eszerint a nemzeti öntudat és a társadalom „újraélesztésének” az önazonosság az alapja. Az identitás gyengülése, és a magyar társadalom lelki egészségének megromlása ugyanakkor visszavezethető történelmi és politikai eseményekből fakadó frusztrációkra.

A pszichiáter helyzetleírása szerint az ország mentális állapotát számos tényező rontja: önkárosító magatartásformák, szorongás, egyéb hangulati problémák és a negatív életérzés. A felmérések szerint az emberek nagy része rossznak érzi saját egészségi állapotát, és ha ez tartósan fennáll, akkor romlik az önazonosság- és a jövőkép. Szorongás lép fel, megszűnik a biztonságérzet, életvezetési problémák adódnak.

Hosszú távon ez az anómia fogalmához vezet, melyet már Durkheimtől Andorka Rudolfig sokan megfogalmaztak. Ez olyan lelkiállapotot jelent, melyben az egyén erkölcsi gyökereit elveszíti, s ezzel együtt meggyengül a társadalmi összetartozás érzése is. Egyfajta sodródás zajlik, amiben a hétköznapokat csak átéli, és nem megéli az ember.

Grezsa Ferenc szerint a háttérben történelmi folyamatok állnak. Ezeket a régmúlt (1945 előtti), a közelmúlt (1945–1990), és a jelenkor (1990–) eseményeivel lehet magyarázni. A magyar történelem tele van évszázados dilemmákkal, melyek feldolgozása máig nem történt meg, és identitászavarhoz vezet. Elég, ha csak az István–Koppány, Széchenyi–Kossuth, Hunnia–Pannónia „ellentétpárokra” gondolunk.

De mély sebeket ejtett a kiegyezés és a trianoni békeszerződés is. 1945 után ezekre a „zavarokra” települt rá a Rákosi-rendszer, ami ismét ellenségképeket gyártott. Arról nem is beszélve, hogy a társadalmi szerkezet átalakítása és a hagyományos közösségek felbomlása egy újabb sokk volt a magyarság számára. Az ellentmondásokat a rendszerváltozás és a jelenkor politikai eseményei sem oldják fel.

A 2004-es népszavazás óta világosan látszik, hogy olyan fontos nemzeti kérdésekben sem alakult ki egyetértés, mint a határon túli magyarok ügye. A politikai kommunikáció pedig egyre gyakrabban használja ki az emberek alapvető félelmeit, bizonytalanságérzését. Ilyen volt például, amikor román munkavállalók millióival riogatták a választókat.

A társadalom mindezt gyakran „nyugatimádattal” és mániákus fogyasztással igyekszik kompenzálni. Ám az, hogy ki, mit tud megvásárolni, ismét frusztrációt szül. A piacorientált gondolkodás a versenyre épít, és ebben a közegben a szegénység egyet jelent az alkalmatlansággal, ami jelentősen károsítja az önképet. A kiút a pszichiáter szerint mindenekelőtt a múlt feldolgozásában rejlik. Széles körű ismeretterjesztésre és önszervező csoportok kialakítására van szükség. Ami pedig a legfontosabb, hogy nyitni kell a fiatalok felé, hiszen ha az ő önazonosságuk javul, és bővül a tudásuk, akkor a társadalom egészében pozitív irányú változások történhetnek.