Kultúra

Aranyműves is, meg fémműves is, ékszerbecsüs is, meg ékszerkészítő is, formatervező is, meg design-menedzser is. Santák Judit tavaly végzett fémműves formatervezőként, ebben a tanévben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (egykori Magyar Iparművészeti Egyetem) design- menedzser szakán másoddiplomázik. A volt adys diák érettségi után járt a Budapesti Szolgáltató és Kézműves Iskolába, majd a Budai Rajziskola és Művészeti Szakközépiskola aranyműves és ékszerkészítő szakára.

Az iparművészetire 2001-ben nyert felvételt. Néhány hete kiállítása nyílt a zsinagógában. Ennek apropóján beszélgettünk tárgyakról, formákról, ékszerekről. Miután tisztáztuk, hogy az egyes kézműves szakmák pontosan milyen foglalkozást jelentenek, s hogyan kötődnek egymáshoz.

– A hagyományos ötvös szakma felbomlott, s olyan specializált területek váltak le belőle, mint az aranyműves, ezüstműves, vagy akár a vésnök, drágakőfoglaló, lánckészítő. Egy ékszerkészítő tehát manapság specializálódik bizonyos szakmai fogásokra. Persze azért átjárhatóság van az egyes szakágak között, valaki több területen is lehet képzett. A fémműves formatervező egyesíti az egyedi jellegű, és más szakemberek tudását integráló feladatokat. Céljuk az emberi környezet minőségének, esztétikai színvonalának emelése, humanizálása. A design-menedzser pedig a tervezéstől az értékesítésig átlátja az egész folyamatot, szervező, irányító feladatokat lát el.

– A kiállításon használati tárgyak, ékszerek egyaránt láthatók. Melyik tervezése áll hozzád közelebb?
– Valóban vegyes a tárlat, hiszen van olyan darab, ami még a Budai Rajziskolában készült, a többség meg valamilyen vizsgafeladat volt. A munkák azonban főleg egy folyamatot jelképeznek. Az egyetemen a félévek is úgy épülnek egymásra, hogy az egyszerű, egyanyagú ékszerkészítéstől kell eljutni a bonyolultabb, közösségnek szóló formákig. Van külön kurzus az otthon tárgyainak készítésére, valamilyen nemes anyag ékszerbe foglalására, és éremkészítésre. Ha nem konkrét feladatot kell végrehajtanom, akkor inkább kézbe vehető használati vagy dísztárgyakat készítek szívesen. Gyertyatartót, vázát, vagy akár kiskanalat is...

– ... meg úrvacsora-készletet...
– Az a diplomamunkám, a békásmegyeri evangélikus templomnak készült. Szép tervezői feladat volt, nemcsak a keresztény téma miatt, hanem mert közben egy olyan egyház szertartásába nyerhettem betekintést, amit eddig nem ismertem. De, visszatérve a kreatív feladatokhoz, az is mindig nagy kihívás, mikor konkrét személynek készítek ékszert.

– Mert abba magadon kívül egy másik személyiséget is bele kell foglalni?
– Szeretem, ha beszélnek a tárgyak. Egy ékszernél különösen fontos, hogy ne csak rólam szóljon, hanem a viselőjéről is. Nem jó, ha egy ékszer pusztán értéktárgyként funkcionál. A megalkotáshoz koncepció és filozófia kell, a viseléshez meg stílus és valami kis titok, amitől izgalmas lesz az egész. Arra törekszem, hogy az adott ékszer beszéljen arról, aki hordja. És hogy eljussunk egyszer odáig, hogy nem az az érték, amikor „hat” nyaklánc, meg „nyolc” gyűrű van valakin. Ezek ugyanis kioltják egymást. Azt is tudni kell, hogy egy öltözékkel mit akar hangsúlyozni valaki: a ruháját, vagy az ékszerét. Ha ez utóbbit, akkor színben, szabásban és anyagban egyszerűbb ruhát célszerű felvenni.

– Ha már a filozófiát és a koncepciót említetted, hogyan jellemeznéd a saját stílusodat, hiszen a formabontó karikagyűrűtől az egyedi kéz ékszeren, több ujjas gyűrűn át a műanyag fejdíszig sok minden szerepel a tárlaton? És van műanyag is.
– Egyszerűség, tisztaság és mély gondolatiság. Érdekelnek a sima felületek és az anyagváltozások is. Ezenkívül vannak korszakaim, amikor ez vagy az a dolog jobban érdekel. Most éppen fotómaratásos technikával foglalkozom. Itt a vizuális kép és az ékszer kerül közeli kapcsolatba egymással.

– Ezt egy laikusnak hogyan kell elképzelni?
– Mondjuk a levilágításhoz hasonlóan. Olyan speciális eljárásról van szó, amikor valamilyen sima felületre egy képet „másolunk”. Így a vizuális üzenet megjelenik a gyűrűn, medálon vagy dísztárgyon. Minél kisebb formába akarjuk „menteni” a képet, annál nehezebb az eljárás.

– Az iparművészeknél is fontos, milyen „iskola” tagja valaki? A képzőművészetben mindig hangsúlyos, hogy ki, melyik „mesternél” tanult. A formatervezők esetében is van ilyen hagyomány?
– Van, és egymást fel is ismerjük, bár jó, ha valaki minél előbb magára talál. Ezenkívül az iparművészetről elmondható, hogy egy új korosztály, sőt néha egy új évfolyam is, mindig előjön valami meglepő ötlettel. A szakma ezt meg is követeli. Viszont a nagyközönség, sőt még a műtárgygyűjtők is jóval kevesebbet tudnak az iparművészet nagyjairól, mint mondjuk más művészeti területek képviselőiről.

– Ruhatervezőt ismerünk párat...
– A média tényleg „futtat” néhányat, ám valójában ők nem végzett tervezők, s a szakma nem is ismeri el őket. Az a szomorú, ha bárkit megkérdezünk arról, hogy ki a kedvenc hazai építésze, vagy formatervezője, akkor nem tudnak mondani senkit. A tervezők, készítők gyakran ismeretlenek a vásárlók előtt. Annak ellenére, hogy a magyar tervezők méltó versenytársai még a külföldieknek is.

– A tájékozatlanságnak mi az oka? A média nem közvetít eléggé, vagy a szakmának önmaga menedzselésével vannak problémái?
– Is-is. Nehéz a jól megtervezett tárgyakat eladni, mert sokan drágának gondolják a design-tárgyakat, az iparművészeti alkotásokat, pedig van itthon olyan réteg, aki bőven megengedhetné magának, hogy vásároljon, csak nekik meg szemük nincs rá.

Le kell küzdenünk évtizedes mentalitásokat. A magyar formatervezők nagyon jók, és Európában a többi jó iskola mellett is versenyképesek. Ráadásul a designnak fontos gazdasági szerepe van. Külföldi kapcsolatokat jelent, élénkíti a gyártást és a kereskedelmet, és képet ad egy ország tárgykultúrájáról, életérzéséről.

– Ez utóbbiakban lenne is hová fejlődnünk...
– A hazai gazdasági helyzet még nem jutott el arra a szintre, hogy támogassa a formatervezést. A finneknél például ez nem kérdés. Viszont Európa is veszélyben van, mert nagyon jönnek a keleti „kistigrisek”, Kína és Dél-Korea akik az évtized végére design-nagyhatalmakká akarnak válni. Elnézve a gazdasági erejüket és technológiájukat, sikerülhet is nekik.

– Akkor már nemcsak ruhával árasztanak el minket, hanem tárgyakkal is?
– Elektronikában már eddig is jók voltak. De azért van még remény, hiszen a francia és a skandináv design-nak még mindig nagyon jó neve van. És egy keleti ember szemlélete és kultúrája annyira más, mint egy európaié, vagy magyaré, hogy nem tudják mindig kitalálni, hogy mi kell nekünk. Szép és egyedi tervezésű tárgyakat meg azért minden korban vásároltak az emberek, s valószínű, hogy ez így is marad...

Decemberben számos érdekes és szórakoztató program várja az Apáczai ÁMK-ba látogatókat. Ebben az esztendőben is megrendezik az alsós diákok körében nagy népszerűségnek örvendő Huncutfesztivált, szerveznek alkohol- és drogmentes éjszakát, míg a zenekedvelők Köves Dóra és Hajdú Sándor közös zenés estjét láthatják.

A tavalyi esztendő után, második alkalommal rendezik meg a Huncutfesztivált az intézményben, ahol különböző műfajokban alsó tagozatos tanulók lépnek a közönség elé. Kántor Dóra, az Apáczai ÁMK művelődésszervezője elmondta, szeretnének bemutatkozási lehetőséget nyújtani azoknak a gyerekeknek, akiknek máshol nem nyílik alkalmuk erre, így nehezen jutnak sikerélményhez.

A vers-, és mesemondó, valamint a további versenyekre várják a félénk kisdiákokat, a „rosszcsontokat”, valamint a lámpalázas nebulókat. A 2006. december 1-i rendezvényre még lehet jelentkezni, ahol mindenkit emléklappal, és egy kis vendéglátással jutalmaznak. December 1-én folytatódik a Tiszta éjszaka elnevezésű programsorozat is, melynek legfőbb célja, hogy a hétvégén utcán csellengő fiatalok számára értelmes időtöltést kínáljanak.

Az Apáczai ÁMK ezeken az estéken kinyitja kapuit, azaz az intézményben szívesen látnak minden olyan ifjoncot, aki szeretne csocsózni, pingpongozni, vagy éppen csak egy meleg teát kíván elfogyasztani. 2006. november 17-én szerveztek már ilyet a ÁMK-ban, akkor 20–25 fiatal töltötte itt az estét. A tervek szerint kéthetente rendezik meg ezeket a nyitott éjszakákat, és januárban, illetve februárban is szeretnék megtartani az összejöveteleket.

December 8-án 19 órától a zenekedvelőket várják az Apáczai ÁMK-ban. Köves Dóra és Hajdú Sándor „Gyűrött viszonyok – Sanzonok és songok” címmel közös zenés estje bizonyára sok műfajkedvelőnek nyújt majd maradandó élményt.

Decemberben szerveznek angol és német nyelvi „Ki mit tud?”-ot, a játszóházi sorozat keretében pedig a mézeskalácssütés kulisszatitkaiba kóstolhatnak bele a bátrabb fiatalok. December 16-án iskolások és családok részére hirdetnek karácsonyfa-díszítő versenyt, ahol számos érdekes trükkel gazdagodhatnak a résztvevők az ünnepek előtt. A téli szünetben – december 27-én és 28-án – a sporté lesz a főszerep az ÁMK-ban, ekkor ugyanis focitornát és pingpongversenyt rendeznek.