Horizont

A falakon szabászrajzok, régi fotók, a múltat idéző asztalkákon brigádnaplók és egyéb sárguló dokumentumok. Régi varrógépek, vasalók és egyéb kellékek a sarkokban, amelyekkel évtizedekkel ezelőtt dolgoztak a helyszínen, itt, a valamikori Colorban, a Mártírok útján. De azért a jelen is megmutatja magát a próbababákon. A nézelődő sóhajt is egy nagyot, jó lenne felpróbálni, belebújni néhány kiállított, igazán extra ruhába.

Horváth Viktor és Virágné dr. Móga Julianna.

A háromnapos Color Arts Fesztiválon, az egykori üzemben utoljára találkoztak az egykori munkatársak. Még Horváth Viktor igazgató (1972–1992) is elüldögélt a varrógép mellett, és mint mondta, örömmel emlékezik vissza a Colorban töltött két évtizedre.

– Végigcsináltuk a „hőskort”. Hogy ez mit jelent, jól látható ezen a kiállításon. Más termékeket készítettünk akkor, és mást gyártanak most az üzemben. Sok-sok boldog pillanatot tudnék felidézni, ezek közül a legemlékezetesebb az, amikor a 100 ezredik darabot legyártottuk a Szovjetuniónak a 80-as évek legelején.

Ekkora mennyiséget az országban nemigen gyártottak, azért volt olyan rendkívüli. Az emberek örömmel jöttek dolgozni, akkoriban a létszámunk megközelítette az ezer főt. A környező településekről érkező nőket foglalkoztattuk, elhelyezkedésük bizony nem volt egyszerű – mondja Horváth Viktor.

– Bátortalanok voltunk, babonából nem ünnepeltük meg a félévszázados születésnapunkat. A ruhagyár volt a szemünk előtt, ők tartottak egy partit az 50 éves évfordulón, és rá egy évre tönkrementek. A könnyűiparnak most nincs presztízse – mondja Virágné dr. Móga Julianna, a Color igazgatója, és megjegyzi: – Mi azért maradtunk talpon, mert neves divattervezőknek készítjük a kollekcióját, egyedi darabokat kísérletezünk ki. Nem gyártunk tömegterméket. A nagy multicégek az olcsó költségű gyártóhelyeket részesítik már régóta előnyben.

A ma már 53 éves gyár elődjét a Kötött és Kézműipari Vállalatot Zalaegerszeg városa alapította. Kezdetben a lakossági ellátás volt a fő profilja: ruhákat, ágyneműket, védőkötényeket, kesztyűket, sapkákat varrtak az asszonyok. A 70-es években a konfekcióipar Magyarországon komoly ágazat volt, nagy állami beruházások valósultak meg.

Akkoriban váltott a jelenlegi profiljára a Color: női felsőruházati gyártásra szakosodtak, és a gépparkjukat is ennek megfelelően alakították ki. A mostani Sport utcai telephelyén a Color Ruházati és Kereskedelmi Kft. közel 80 százalékban termel exportra: eljutnak termékeik Ausztriába, Németországba, Franciaországba, Olaszországba és Angliába.

– Lecsökkent a létszámunk. Tíz fős adminisztrációval dolgozunk, és 120 munkatársunk van az üzemben, ugyanakkor körülbelül 200 fős a bedolgozói létszám. Több külsősnek adunk munkát, mint ahányan a Colornál vagyunk – mondja Virágné dr. Móga Julianna.
Az egykori Mártírok útjai üzemcsarnok helyén a tervek szerint társasház épül a közeljövőben.

Sikeres volt a rendezvény, nagyon sok pozitív visszajelzést és biztatást kaptunk – értékelte a közelmúltban véget ért II. Color Arts Fesztivált Wettstein Tamás, a szervező ZAZEE Kulturális Egyesület elnöke.

A bontásra váró, egykori Mártírok úti gyár- és irodaépületben három napon keresztül összművészeti programok várták az érdeklődőket: könnyű- és komolyzenei koncertek, színház, mozi, irodalmi előadások, valamint képzőművészeti és gyártörténeti kiállítás. A rendezvényt számos cég és magánszemély, valamint a zalaegerszegi önkormányzat is támogatta.

A leglátogatottabbak idén is az esti koncertek – különösen a pénteki Pál Utcai Fiúk – voltak, ám telt ház előtt játszották a Hevesi Sándor Színház stúdiósai Csurka István Házmestersiratóját, csakúgy, mint a LőKoBeKi Csoport Tankred Dorst Szakadékát.

A fesztiválnak több látogatója volt, mint tavaly, s beváltak a párhuzamosan „futó” programok is. Az elnök úgy érzi, hogy jót tett a terek jobb kihasználtsága és a helyszínek praktikusabb elrendezése. A kocsmától, a kerthelyiségen át az emeleti kávéházig mindenki megtalálhatta a számára kedves közösségi teret.

Az udvaron kialakított pódiumszínpad két hangulatos akusztikus koncertnek is színhelye volt. Takáts Eszter dalszerző-énekes ezúttal egy pécsi kollégájával Szalay (Figura) Zoli szaxofonossal lépett fel. Podhorszky Gábor klasszikusgitár-művész pedig olyan sikeres koncertet adott a szabadtéren, hogy mindjárt utána a színházteremben is játszott egy órát, szintén telt ház előtt.

Örömteli, hogy az Irodalmi Lépegető vendégei – Hazai Attila író, majd Toroczkay András, Horváth László Imre, Simon Márton költők – nem mentek haza a műsor után, így az olvasók éjszakába nyúlóan beszélgethettek a szerzőkkel.

Külön érdekesség, hogy a ZTV KultúrRandevú című műsora a pénteki napon élőben jelentkezett a helyszínről. Az udvaron berendezett stúdió vendégei a szervezőkön kívül Hazai Attila, valamint Borbás Helga és Szentgróti Dávid képzőművészek és Petrényi Viktor, (a Tape Underground énekese) voltak.

Wettstein Tamás elmondta, hogy az egyesület – mely idén még más kulturális akciókkal is jelentkezik – jövőre is szeretné megrendezni a fesztivált. Mivel a Mártírok úti épületet hamarosan lebontják, új helyszín után kell nézniük, ám több olyan terület is van a városban, ami számításba jöhet.

A legnagyobb sikernek azt tartják, hogy a ZAZEE kezdeményezésére összeállt egy körülbelül húsz fős csapat, akik szabadidejükben, pusztán kedvtelésből, lelkesedésből, „térítésmentesen” immár másodszor hoztak össze egy háromnapos fesztivált.

A Color Arts Fesztivál vendége volt Hazai Attila író, műfordító, akinek 2000 óta nem jelent meg új könyve. Az Irodalmi lépegetőben Molnár Zsófi esztéta kérdezgette erről, meg esetleges Ellis „hasonmásságáról”.

Karácsonyra elvileg elkészül és megjelenik a Zsuzsa. Az új regényen öt-hat éve dolgozik a szerző, ám még nem elégedett vele. Van is min finomítani, hiszen Hazai készülő könyvében – Mészöly után szabadon – női szemmel tekint a világra.

Beleképzeli magát női lélekbe, szerepbe, s a történet társadalomkritikája, humora mind ebből adódik. Meg amúgy is, a nők sokkal jobban megtartják, stabilizálják, konzerválják a világot.

A Zsuzsa egyszerre regény és műtárgy: a dizájn és a grafikai megoldások – ahogy azt már korábbi műveiben is láthattuk – szerves részei a könyvnek. A kép, csakúgy, mint a film és a zene, nélkülözhetetlen számára.

A kritikusok szerint minimalista stílus jellemzi Hazai Attilát, és gyakran Bret Easton Ellis magyar hasonmásának tartják. Pedig Ellis nem is mestere, legalábbis „úgy” nem. De tény; megszédült tőle, megtetszett neki. A Budapesti skizó valóban úgy íródott, hogy a szerző már olvasta az Amerikai pszichót.

Hazai számára a regény nem feltétlen azt jelenti, hogy híreket üzenjen a világnak. Fontos, hogy megtalálja a közönséget, mert szeretne egy érdekes személyiség lenni az olvasó számára. A regényeiben vázoltakkal ellentétben próbál mindig optimista lenni, mert örül a létezésnek. A könyvekben viszont mindent kiad: indulatot, bánatot.
Bár a legnagyobb probléma most leginkább a környezetszennyezés...

A női esélyegyenlőség megteremtése és fejlesztése érdekében Zalaegerszeg önkormányzata 2004 tavaszán sikeresen pályázott más európai városokkal – London, Milano, Bari és a spanyol Granada – közösen egy nemzetközi konzorcium tagjaként az Interreg III.C Lead közösségi kezdeményezés forrásaira. Főleg annak érdekében, hogy a nők társadalomban betöltött szerepével és lehetőségeivel kapcsolatban tapasztalatokat szerezzen más uniós országok városainak önkormányzataitól.

A nők számára számos tényező nehezíti a döntési folyamatokban való részvételt, ezért a pályázat egy átfogó szemléletet kíván kialakítani az esélyegyenlőségi politikához, bemutatva a nők szerepét a helyi folyamatokban. Az Európai Unió már a projekt kezdetén tudatosan választotta ki a résztvevő országokat, így a fejlettebb észak-olasz és egy angol város mellett bevontak a programba kevésbé fejlett településeket is. Hazánkat egyedül Zalaegerszeg képviseli a projektben.

A zalai megyeszékhely fontosnak tartja a nemek közötti egyenjogúságot, amit bizonyít az is, hogy a városi közgyűlésnek önálló esélyegyenlőségi bizottsága van. A projekt célkitűzései között szerepel még a kiegyensúlyozott és fenntartható helyi fejlődés elérése a nők nagyobb részvétele által, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból a gazdasági, politikai és szociális életben. Az egerszegi önkormányzat fontosnak tartja még a család szerepének hangsúlyozását, a családi értékvilág megerősítését.

Négy fontos területen kell nagyobb hangsúlyt fektetni a női esélyegyenlőségre. Ezek között van a GYES-ről és GYED-ről munkába visszatérő anyák lehetőségei az elhelyezkedést illetően. Megoldást kell találni arra, hogy ismét dolgozhassanak azok, akik gyermekeket szültek, és így néhány évig otthagyták a munka világát.

Ugyancsak megoldást sürget az 50 év feletti nők sorsa, akik az átalakuló világban nehezebben találnak munkát. Az 50-en túli generáció itthon alacsonyabb iskolázottságú, nem beszél nyelveket, hiányoznak számítógépes ismereteik. A munkaadók számára viszont a szakmai tudás az elsődleges, ezért ezek hiánya jelenti a legnagyobb problémát az elhelyezkedéskor.

A nyugdíjas korhoz közeledő korosztály nem csak Magyarországon van nehéz helyzetben a munkaerőpiacon, hanem általában az EU-ban is. Ezért fontos átfogó, központi programokkal segíteni ennek a rétegnek az újra-elhelyezkedését. A korcsoport versenyképességének hiánya abból is adódik Magyarországon, hogy néhány évtizede még ritka volt a munkahelyváltás, emiatt soha nem készültek tudatosan állásvesztésre, vagy munkahelyváltásra.

Bőven van még tennivaló a roma nők esélyegyenlőségének javítása terén is. Noha mindenkit érhet diszkrimináció munkahelyen és civil élete során egyaránt, a legtöbb atrocitásnak a roma származásúak vannak kitéve, állítják a különböző felmérések.

Bár Magyarország folyamatosan erőfeszítéseket tett a halmozottan hátrányos helyzetűek, a kirekesztettek segítésére különböző akcióprogramokkal, törvényekkel, de ha nincs a gazdaságban annyi erő, hogy csökkenjenek a társadalmi különbségek, csökkenjen a szegénység, a jogi háttér nem oldja meg a gondokat. Szükség van tehát a civil szervezetek egyensúlyteremtő munkájára a cigány kisebbségi szervezetekkel karöltve.

Milyen ma egy nő médiaképe a magyar sajtóban és az elektronikus médiában? Meglehetősen egysíkú. Többnyire két-három szerepben látjuk: önfeláldozó anyaként, névtelen feleségként, ritkábban a családon belüli erőszak áldozataként, avagy kifestett, szexi, nem túl okos cicababa-szerepben. Ezen túl a reklámokban érhetjük tetten a nőt, mint fogyasztót.

A nemzetközi és hazai felmérések is igazolják, hogy a média konzerválja a társadalmi nemekkel kapcsolatos sztereotípiákat, erősíti a közéletben és a gazdaságban megnyilvánuló esélyegyenlőtlenségeket. Itt lenne az ideje annak is, hogy a kialakult torz nőképeken érdemben változtassanak.

Zalaegerszeg a projektben megfogalmazott célok megvalósításában vállal szerepet. A Zalai Civilházban jövőre kezdi meg működését a helyi esélyegyenlőségi ügynökség, amely koordinálja a feladatokat.


Hőskori darabok.