Címlap

„Szép hagyománnyá vált a rendezvény, aki hajnalig kitart, sok öröme lesz” – mondta dr. Vándor László igazgató a múzeum lépcsőjén állva. A Nemzeti dalt ugyan nem szavalta el, mégis nagyszámú és lelkes tömeg gyűlt össze az alkalmi múzeumkertben.

Érdeklődő gyerekek a Múzeumok éjszakáján.

Harmadik alkalommal csatlakozott a Göcseji Múzeum az országszerte megrendezésre került Múzeumok éjszakája programsorozathoz. Az előző évekhez hasonlóan, ismét volt játszóház; arcfestéssel, agyagozással, nemezeléssel, Zóka Gyula aktív közreműködésével most is lehetett jelmezekben fényképezkedni.

A „Meg is mosakodjál” – higiénia a 20. századi falun című időszaki tárlathoz kapcsolódva pedig rajzversenyt hirdettek óvodások és iskolások részére, melynek legjobbjaiból kiállítás nyílt a folyosón.

A múzeum idén először komoly meglepetéssel is készült: egy Munkácsy-festmény, és a művész néhány személyes tárgya került átmenetileg Zalaegerszegre. Kostyál László igazgatóhelyettes-művészettörténész elmondta, hogy az első Múzeumok éjszakáján a látogatókkal kérdőíveket töltettek ki, hogy milyen programokat látnának a későbbiekben szívesen.

A legtöbben akkor Munkácsy-kiállítást írtak a papírra. Ez nem is csoda, hiszen az elmúlt évek egyik legnagyobb látogatottságú anyaga az a Munkácsy-gyűjtemény volt, mely az ország több városába is eljutott. Zalaegerszegre sajnos technikai akadályok miatt nem.

A Megyei Múzeumok Igazgatóságának Szövetsége által meghirdetett „Cseréljünk műtárgyat” akció segítségével viszont sikerült egy hétre a városba hozni Munkácsy Zongoralecke című alkotását, melyet az első emeleti folyosón állítottak ki.

A kép mellé érkezett néhány ecset, családi fotó, címeres szivartárca és vázlatfüzet grafikákkal.
Munkácsy mellől egyenes út vezetett a Központok a Zala mentén állandó tárlathoz, mely hajnali kettőig nyitva állt a közönség előtt. Béres Katalin történész és Straub Péter régész felváltva kalauzolta a látogatókat.

Ottjártunkkor Béres Katalin már a 60–80-as évek helyi történéseinél tartott, majd az egyik harminc évvel ezelőtt készült fotón segített eligazodni egy kertvárosi családnak, akik utcájukat keresték.

Mindeközben gyerekek csodálták a piros-fehér Panni robogót, és a szomszédságában lévő (ma már retro) szobabelsőt. Mígnem az egyik kisfiút el nem ráncigálta onnan anyukája, mondván „ilyen van még a nagyinál is”.

A restaurátorok sem pihentek az éjjel. A fém- és farestaurátor műhelyekben állandó volt a tömeg. Varju András műtárgyvédelmi osztályvezető szinte megállás nélkül a tárgytisztításról beszélt, különösen a fémfelületek mechanikus tisztításáról és annak eszközeiről. „A restaurátornak tudnia kell, hogy meddig lehet egy felületen dolgozni. A túlzott tisztítás rizikós, lyukadáshoz vezethet. A kellemes középutat célszerű megtalálni” – hallatszott a nyitott ajtón át.

Az udvaron közben folyamatosan szólt a zene: Takács Ferenc ütős hangszeres koncertje után a Hétrét játszott, majd Horváth Károly népzenei koncertje következett. Podhorszky Gábor klasszikusgitár-művész Farkas Ignác színművész estjéhez adott zenei aláfestést.

Az éjszaka a hagyományokhoz híven táncházzal folytatódott és zárult.
Jövőre, ha sikerülne a Falumúzeumban fényt varázsolni – mondta Vándor László még kora este ott a lépcsőn állva – akkor az egész várost átfogó Múzeumok éjszakáján ünnepelhetnénk Szent Iván napját.

Lehullott a lepel: napvilágra kerültek a koalíciós pártok által elképzelt több-biztosítós modell alapelemei. A nemzetközi szinten is ismeretlen új egészségbiztosítás – a tervek szerint – megtartaná a kötelező biztosítás rendszerét, ám a jelenlegi egy helyett, öt-hét egészségbiztosítási pénztár alakulna.

A tervek szerint a pénztárak 51 százalékban állami tulajdonban lesznek, de szerepet kapnak bennük a magánbiztosítók is, amelyek a megalakulásukat követő 6–12 hónapos átmeneti időszakban gyűjthetik ügyfeleiket. Ezt követően egy-egy régió egészségügyi ellátásához rendelik – sorsolással – a pénztárakat. Azokat az állampolgárokat, akik egy biztosítóval sem szerződnek az első egy év során, a régióban illetékes pénztárhoz sorolják.

Egyelőre ennyit lehet tudni a több-biztosítós tervezetéről. Dr. Csidei Irént, a megyei kórház főigazgatóját és dr. Gergye Ferenc szakfelügyelő főorvost arról kérdeztünk, mit szólnak a körvonalazódó új egészségbiztosítási rendszerhez.

Dr. Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház főigazgatója:
– Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nagyon kevés az az információ, ami egyelőre rendelkezésünkre áll a több-biztosítós modellel kapcsolatban. Én magam biztosítottként, illetve kórházvezetőként is nagy izgalommal várom a fejleményeket – fogalmaz dr. Csidei Irén.

– A kórházak akkor járnának jól, ha az általuk nyújtott tényleges szolgáltatást befogadná a biztosító, szerződést kötne az adott szolgáltatásra. Jelenleg is így működik a rendszer, csak nincsenek mellérendelve költségtényezők. Bizonyos szolgáltatásokra vonatkozóan most is aláírjuk a szerződést a biztosítóval, amely aztán annyit fizet, amennyit tud, vagy amennyit akar. Nem függenek tehát tőlünk az összegek, nem szerepel a szerződésben, hogy bizonyos szolgáltatást mennyi pénzből tud nyújtani a kórház, jogszabály határozza meg az egyes beavatkozások után járó összeget.

Nem vagyok biztos abban, hogy a több-biztosítós modell életbe lépését követően változna ez az eljárásmód. Kizárólag akkor tudna változni a jelenlegi helyzet, ha a biztosítók – akár egy, akár több – egy pontos protokoll alapján felülvizsgálnák a kórházak tevékenységét, és kifizetnék a szolgáltatás tényleges díját. Mindez nem függ attól, hogy egy, vagy több biztosító van-e a rendszerben! Azt szeretnénk, ha megfizetnék azt a színvonalas gyógyító munkát, amit végzünk.

Aggályaim biztosítottként is vannak a tervezettel kapcsolatban. Az alapcsomag ugye mindenkinek jár majd. Az viszont nincsen kizárva, hogy az egyik biztosítóhoz csak az egészséges, fiatal, jól kereső emberek tartozzanak, a másik pedig csak a nyugdíjasok után járó befizetéseket kapja, és tönkremegy. Fontos szem előtt tartani, hogy mindenkinek joga van az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére.

Dr. Gergye Ferenc, a Zala megyei háziorvosok szakfelügyelő főorvosa:
– Véleményem szerint, egy kellően át nem gondolt, le nem modellezett elképzelésről van szó. A legnagyobb problémát abban látom, hogy nagy valószínűséggel az átalakítást követően sem bővülnek az egészségügyre fordítandó források, sőt, várhatóan tovább csökken a betegellátásra szánt összeg. Gondoljunk csak bele! Nem kevésbe kerül egy hat-hét új biztosítóból álló rendszer létrehozása.

Én személy szerint nem tartom szerencsésnek a több-biztosítós modell bevezetését – szögezi le a főorvos. – Az egészségügy átalakításával egyetértenék, ám a megoldást nem a több-biztosítós rendszerben, inkább a jelenlegi egészségbiztosítás átalakításában, javításában, a meglévő párhuzamosságok kiiktatásában látom. Ahhoz, amit most csinálni akarnak, egy óriási apparátusra van szükség.

Márpedig, ha a járulékokat nem emelik, honnan veszik el a pénzt a vezetők bérére? Természetesen onnan, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, a betegellátástól! Mitől lesz akkor költségtakarékosabb az új rendszer a jelenleginél? – teszi fel a kérdést dr. Gergye Ferenc.

Ugyancsak problémásnak tartom a háromtagúra bővülő: orvos-beteg-biztosító kapcsolatrendszert. A biztosító abban érdekelt, hogy minél kevesebb pénzből történjen meg a gyógyítás, és erre ösztönzik majd az orvosokat is.

Amennyiben viszont az orvos mindig a legolcsóbb megoldást választja a gyógyításban, nem biztos, hogy azt kapja a beteg, amit szeretne, illetve ami a legjobb neki. A profitorientált biztosítót azonban nem érdekli mindez! Természetes, hogy azzal az orvossal köt szívesen szerződést, aki a legköltségtakarékosabban dolgozik.

Az Első Magyar–Dán Termelő Iskola Alapítvány 2006 májusában indította a „Kiút a hátrányos helyzetből” című projektjét, melynek keretében három szakmában (szerkezetlakatos, kőműves, ABC-áruházi eladó) 36 fiatal 13 hónapos képzését és foglalkoztatását, valamint a munkaerőpiacon történő elhelyezését és hat hónapos utógondozását vállalta. A képzési szakasz június 15-én lezárult, valamennyien sikeresen befejezték tanulmányaikat.

Az alapítvány 1993-ban azzal a céllal jött létre, hogy a Zalában élő 16–26 éves, többszörösen hátrányos helyzetű, ugyanakkor szellemileg ép, de alulképzett, szakmával nem rendelkező munkanélküliek felzárkóztatását, szakképzését dán pedagógiai elvek alapján szervezze. A termelőiskola olyan iskolarendszeren kívüli képzést valósít meg, amely integrálja a személyiségfejlesztést és életvitelt, az elméleti képzést és a gyakorlati termelőtevékenységet.

A 13 hónapos képzésben részt vevőknek a szociális helyzetük miatt rendszeres jövedelemszerzést biztosítottak, velük az alapítvány munkaviszonyt létesített. A foglalkoztatás során, a tanult szakmában folyamatosan termelőmunkát végeztek a fiatalok.
A projekt eredményeképpen nőtt Zalaegerszegen és vonzáskörzetében a munkaerőpiacon is igényelt szakképzettséggel rendelkező fiatalok száma.