Kultúra

A hazai képzőművészek ismét hallattak magukról. Több kiállításon is szép sikert értek el, vagy színvonalas műveikkel öregbítették a város jó hírét. Június végén – a szlovéniai magyar nagykövetség felkérésére, egy közép-európai tanácskozáshoz kapcsolódóan – a maribori Gaberi Galériában hat zalai–zalaegerszegi művész mutatkozott be.

Három szobrász: Fischer György, Farkas Ferenc és Béres János, valamint három festő: Nemes László, Budaházi Tibor és Szentgróti Dávid. A megnyitón dr. Czukor József nagykövet és Gyutai Csaba alpolgármester mondott köszöntőt, méltatva a kiegyensúlyozott szlovén–magyar viszonyt, a sokoldalú kulturális kapcsolatokat. Az alpolgármester úr hangsúlyozta, két olyan szomszédos országról van szó, amelynek polgárai szívesen látogatnak el egymáshoz.

S eddig jobbára a határvidéken folyt a kulturális ismerkedés és bemutatkozás, most nagy lehetőség, hogy Szlovénia második legnagyobb városának rangos galériájában rendezhetnek tárlatot a zalai művészek alkotásaiból. Megnyitója végén annak a reményének adott kifejezést, hogy a közeljövőben maribori művészek alkotásait tekintheti meg a zalaegerszegi közönség.

A tágas, nyitott terekkel rendelkező galériában jól érvényesültek Fischer György jellegzetes kisplasztikái, mint a Lépcső vagy az Auróra, Farkas Ferenc művész portéri (Frans Hals, Dűrer), Béres János groteszk, szürreális lényei, mint a Csellnő.

Nemes László kedves témájának (zene és hegedű) bravúros színvariánsait állította ki, Budaházi Tibor fekete-fehér festményein az ősi-modern jelek rendeződtek ősi-modern felületté, míg a fiatal Szentgróti Dávid friss, dinamikus formakompozícióival érzékeltette: máris nemzedéke legjobbjai közé számíthatjuk.

Összességében és hangulatában a zalai művészek kollekciója európai pillanatokkal ajándékozta meg a nézőket, bizonyítva, hogy itt Zalában is szinkronban vagyunk a nemzetközi képzőművészet legizgalmasabb áramlataival.

Sopronban, a Lábasházban pedig egy hete nyílt meg a XVI. Országos Érembiennálé. Ezen Farkas Ferenc a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének díját kapta a legszebb emlékérem tervezéséért. Kiállított művei közt a Rodin-érem hozta meg neki a sikert.

De a szobrász szakma rangos szemléjén – ahova bejutni csak szigorú zsűrizést követően lehetett – szerepeltek Horváth László és Koplár Katalin művei is. Végül Pécsett, a POSZT „Festői versenyén” részt vett Tánczos György is, akinek munkája bekerült a színvonalas katalógusba.

Hogyan lesz egy paksi születésű, pécsi kötődésű ifjú költő(nő)ből „göcseji tulipán”? Nos, erre a kérdésre is választ ad Pécsi Gabriella nemrég megjelent Tollászkodom fellegen című, válogatott verskötete. Sokan ismerték és szerették a városban, a megyében az egerszegivé vált poetrinát, de most mégis, más fénytörésben látjuk, olvassuk verseit. Már az nagy dolog, hogy együtt van a termés java, hozzáférhető, s hál‘ istennek, az országos sajtó is felfigyelt rá.

Köszönhető ez a Szerencsejáték Zrt. és a fogadott város támogatásának, s mindazoknak, akik hittek abban: a szerző távozásával költészete, hagyatéka „nem hal meg egészen”... Van benne annyi „jobb rész”, fluidum, amely a kortárs irodalom szerves részévé avatja ezt a korán befejezett költészetet. Az újraolvasás új élményeket ad, új szempontokat kínál. Ismét felfedezzük: női költészet ez, különös érzékenységekkel és öntudattal.

„Ez a különös vadvirág/...lila-fehér kockás harangjaival/ őshonos és rokontalan.../ az embervilág óvodájában ez a jelem” – írja a Göcseji tulipán című versében. Azonosulásának szép és szinte megható fogalmazása ez választott tájhazájával. Nőiességének tudatos vállalása is gyakran felbukkan verseiben: „Fiatal asszony vagyok/ és mindenfélét tudok ám/ a világról és szerelemről...”, olvashatjuk a Hencegőben. S ugyanitt fogalmazódik meg a női mivoltának mássága és különössége: „nem félek senkitől,/ ugyan ki merészelne/ letaposni egy harangvirágot?!”.

Készült arra, hogy beteljesüljön az, amire hivatott: anya legyen, gyermeket ringasson a karjaiban. Az otthonlét meghittségéből ez hiányzott, a Táj, asszonyhangon ezt a várakozást fogalmazza meg: „Gazdag vagyok és termő, otthoni/ gyümölcsfákkal virágos.” Az élet azonban éppen ezt tagadta meg tőle: fájdalmának megrendítő versekben adott hangot.

A „hiábavirágzás” sorai lírájának legszebb, legmegrendítőbb vonulata. Néha „kisvárosi bűvész-művésznek” látta magát, valóban az volt: a város hangulatait, évszakait örökítette meg. A szépség „provokátoraként” olykor szembetalálta magát közönnyel, kicsinyességgel, de a „viráglépő lány” túlemelkedett ezen.

A legnagyobbaknak volt szellemi társa, Jeszenyinnek, Bloknak, Francis Jammes-nak, Sylvia Plath-nak, mintegy bizonyítva: a Pannon vidék égboltja alól is meg lehet érinteni az egyetemes horizontot. Gyönyörű versekben őrizte mestereinek, Kormos Istvánnak és Nagy Lászlónak az emlékét, a kortárs irdalom megbecsült és számon tartott alkotója volt. Élete végén betegségek gyötörték, bénították meg tollát.

„Már sosem leszek többé/ napsugár kisasszony/ keserves hallgatásaim közt/ nagy bátran válogatok” – írja a Csöndjeim című versében. Ebben a csöndben azért megszülettek anagramma-versei, melyek jó tíz év után szintén megjelentek. Egyik kötetének ezt a címet adta: Fogadjatok örökbe. Azt hiszem, ez a legkevesebb: gazdag, sokszínű és ma is modern költészetét nem csak az olvasók, a magyar irodalom is „örökébe fogadja”.

A korábbi évekhez hasonlóan alakult a Parkoló Gazda Kft., bevétele az év első hat hónapjában. A társaság bízik az eredményes folytatásban. Manesz Istvánt a belvárosi parkolás lehetőségeiről kérdeztük, illetve arról, hogy a közmű-rekonstrukciós munkálatok miatt mit ajánl a gépkocsivezetőknek?

– A belvárosban – a postától a Petőfi utcáig – nem lehet parkolni, ahol pedig lehet, ott telítettség van. A gépkocsivezetők a belvárostól egy kicsit távolabb lévő utcákban tudják hagyni járműveiket – mondja a társaság ügyvezetője és hozzáteszi: – a zsinagóga melletti parkolót nem a Parkoló Gazda Kft. üzemelteti, hanem egy magánvállalkozás, így erre a területre más bérlet és jegy érvényes.

Manesz István azt mondja, forgalomszervezési szempontból is azt szeretnék, ha a belvárosban kevesebb autót tárolnának. Példaként említi, hogy a Mártírok útjáról is nyílik egy nagyobb parkoló, melyet januárban adtak át, ott általában találni szabad helyet.

– Egyébként a Kossuth utca a jövőben csökkentett forgalmú lesz, tehát meg kell szokniuk az autósoknak, hogy máshol keressenek parkolóhelyet. Jelenleg több körzetet nem vonunk be a fizetőparkoló övezetbe, az utolsó a Kelemen utca sarkán kialakított 15–20 férőhelyes parkoló volt a közelmúltban. Ez a piacra járók kényelmét szolgálja a közelség miatt, éppen ezért a legolcsóbb (sárga övezet) tarifával, 80 forintos óránkénti díjjal számolunk ezen a helyen.

Közel 3 ezer parkolóhelyet üzemeltet a Parkoló Gazda Kft. a városban. A társaság ügyvezetője szerint egyre több az autó, sok család rendelkezik már két személyautóval. A parkolási gondokat enyhíteni kell, megoldást kell találni. Többféle javaslatról is tárgyal az önkormányzat, többek között mélygarázsok építéséről, és a kórház közelében egy nagyobb parkolóhely kialakításáról. Az autósok elvárása mindenképpen az, hogy lehetőleg közel tudjanak megállni a belvároshoz.

– Én például el tudnék képzelni egy amerikai típusú nyitott parkolóházat a börtön épületével szemben, a Budai Nagy Antal utca környékén. Automatás rendszerrel, mert a tapasztalataink szerint a sorompós beléptető- rendszertől idegenkednek az autósok. Egyébként nehezen szokják meg azt is, hogy a járműveiket például a sportcsarnok környékén, vagy a volt Ganz-gyár előtt (mindkét helyen ingyenes a parkolás) hagyják. Több nagyobb városban már nem okoz gondot, ha ilyen távolságról közelítik meg a belvárost.

A társaság végzi a felújításokat is, a területek felfestését, a táblák cseréjét. Céljuk, hogy minél esztétikusabb legyen a város parkolóövezete. Ugyanakkor sajnálatosnak tartják, hogy a Stadion út 1. és a Berzsenyi út 26. közötti parkolóban kihelyezett automatát változatlanul rongálják, festékkel lefújják. Hiába hozzák rendbe, hiába takarítják. Manesz István szerint ez nem a cég szégyene. Kéri az ott lakókat, legyenek résen, és próbálják megakadályozni a rongálást.

Az ügyvezető felhívja még a figyelmet arra, hogy a rendelet értelmében, ha valaki egy óra időtartamra vált jegyet, de fél órával, vagy akár 50 perccel később érkezik vissza a kocsijához, és a felszólító csomagot már a szélvédőjén találja, csak az időbeni különbözetet kell megfizetnie. Az illető az ügyfélszolgálati irodában rendezi a fizetést, és ilyenkor nem bírságolnak. Ez a lehetőség csak Zalaegerszegen van.