Kultúra

A németországi Marlból évente egyszer egészen biztosan érkezik turistacsoport néhány napra Zalaegerszegre. A kapcsolat, a barátság a két város között rendkívül jó, különösen azóta, amióta testvérvárosként is szerveznek programokat egymásnak. A közelmúltban marli polgárok egy ötven fős csoportja látogatott Zalaegerszegre, és a német város ajándékaként a magyarországi forradalmak emlékére az Ágoston Formáció vonósnégyes koncerttel kedveskedett az itt élőknek. A különleges ajándék összefügg azzal, hogy Essen (és vonzáskörzete) készül a 2010-es „Kultúra Fővárosa” programsorozatra, és ennek egyik darabját hozták el a zalai megyeszékhelyre. A vonósnégyes tagjai közül Ágoston András (Marl) Liszt-díjas hegedűművész, Miklós Dienes András brácsaművész, Botvay Károly csellóművész és Rónaszéki Tamás hegedűművész.

A koncert előtt a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben a németországi szervezőkkel a két város közti barátságról beszélgettünk. Margaret Ehrke tizenegyedik alkalommal kísért csoportot, többségük a Marl–Zalaegerszeg Egyesület tagja, de érkeztek egyéb hagyományőrző egyesületekből is.

– 1999-ben határoztuk el, hogy keresünk Magyarországon testvérvárost, már csak azért is, mert kiváló magyar zenészek vándoroltak ki hozzánk ’56-ban, és mi szívesen fogadtuk őket. Miért pont Zalaegerszeg? Egyesületünk elnökének kapcsolata volt a zalaegerszegi Szent Család Óvodával, többen ismerték a zalai várost, ezért esett Egerszegre a választás. Minden évben, általában ősszel utazunk Magyarországra, és látogatunk el Zalaegerszegre – mondja Margaret Ehrke.

Ágoston Andrásné a koncert szervezésében segített, és emlékeztetett arra, hogy tíz évvel ezelőtt Hubert Schulte Kemper (Magyarország tiszteletbeli konzulja) alapította azt a fesztivált, amely rengeteg koncertet szervez, nem csak Németországban, hanem egész Európában.

– A Ruhr-vidéki Európai Klasszikus Zenei Fesztivál keretében lép fel az Ágoston Formáció is, a vonósnégyes Zalaegerszeg után Pécsen és még több városban fog koncertet adni – mondja. Aztán sorolják, merre utaznak tovább a következő napokban. Úti céljuk között szerepel Pécs, Siklós Villány, a Balaton környéke, Budapest és a Duna-kanyar.

Wilfried Gross Marl város politikai vezetésének és a kulturális bizottságnak az üdvözletét hozta Zalaegerszegre.
– Többször jártam már az önök városában. A csoport nevében mondhatom, igazán látható fejlődésen megy keresztül Zalaegerszeg. Különösen tetszik a Mindszenty tér, a templom környéke, az esti világítás. Amin esetleg a jövőben változtatni lehetne, az a szállodák környéki közlekedés. Autóbusszal bizony nagyon nehéz... – mondja.

– Nekem nagyon tetszik, hogy a templom környékét, a teret elzárták a közlekedés elől. Csodálatos lett a Szentháromság-szobor. Évről évre szebb a város, és igényesebb – csatlakozik társához Margaret Ehrke.
S hogy mi vonzza őt Magyarországra és Zalaegerszegre? Azt mondja, hogy az emberek és a fények. Valahogy világosabbak, tisztábbak a nappalok, másképpen esnek a fények.
– Szerintem az egész Kárpát-medencének sajátos kisugárzása van – teszi hozzá.

Késő népvándorlás kori leletek kerültek elő a 74-es főút mellett végzett feltárás során. Frankovics Tibor, a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága régészeti projektjeinek technikai vezetője elmondta, hogy a 74-es főút – vagy ahogy a köznyelvben él, Kanizsai út – melletti déli ipari park területén alapinfrastruktúrát épít ki a beruházó.

A bekötőút, szennyvíz- és ivóvízrendszer megépítése előtt a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal próbafeltárást rendelt el, melynek eredménye pozitív lett. A szakemberek erre számítottak is, hiszen néhány évvel ezelőtt már volt feltárás a helyszínen, így ismert volt ez a lelőhely.

Straub Péter ásatásvezető régész ottjártunkkor elmondta, hogy szeptember vége óta dolgoznak a területen, s két korszakból kerültek elő leletek: a középső rézkorból és a késő népvándorláskorból. Rézkori objektumokban bővelkedik a megye, így az nem okozott meglepetést, a népvándorláskor „megjelenése” viszont igen.

Eddig Zalaegerszeg környékéről nem nagyon kerültek elő ebből a korszakból emlékek, mert a vándorlás hulláma elkerülte ezt a térséget. A központ Zalavár volt, ezenkívül még Kehidán, Söjtörön, Zalakomárban, valamint Nagykanizsa környékén, az autópálya-ásatások során találtak a 9. századból leleteket.

A mostani zalaegerszegi feltárás során 8-9. századi edénytöredékeket, fazékmaradványokat, kemencetöredéket találtak a Göcseji Múzeum munkatársai. Az ásatásvezető szerint az edényekről jól leolvasható a késő népvándorláskor jellegzetes díszítési technikája: hullámvonalak, vonalkötegek láthatók több sorban. Házhelyre utaló nyomokat nem találtak, aminek több oka is lehet.

Lejjebb, a mocsarasabb részeken kellene azokat keresni, ám a feltárási terület addig nem terjed ki, vagy – ami elképzelhető – nem is földbe mélyített, hanem felszíni házakban éltek az emberek, ilyenek még a 9. században is előfordultak.
A 74-es főút kettészeli a lelőhelyet, így mint most kiderült, az út alatt is régészeti objektumok vannak.

„Az Európai Unió által képviselt éthoszba is bekerült a női egyenjogúság olyan formában való értelmezése, ami akár eljuthat a közös politika szintjére is. Ezért indult el mintegy három éve egy olyan úttörő vállalkozás, amelyben nagyon eltérő városok fogalmazhatják meg a témával kapcsolatos álláspontjukat, ami később egy kialakítandó összeurópai nőpolitika alapját képezheti” – fogalmazott előszavában Gyutai Csaba. Bari, Milánó, a spanyol Grenada tartomány és a London környéki régió mellett Zalaegerszeg városa is részt vesz a munkában.

„Mi zalaiak úgy véljük, hogy a közös álláspontba sajátosan magyar ízt, és a mi polgári-konzervatív szemléletünket is bevihetjük. A gyesről, gyedről munkába visszatérő nők, az 50 év felettiek, a roma nők kérdéskörét értelmezzük úgy, hogy mindezek mellett és fölött elsődlegesnek tartjuk a család megerősödését, a családon belül a nők kitüntetett szerepének kiemelését...” – olvasható a beköszöntőben.

Ennek a számnak az élén két költőnő versei olvashatóak: Saáry Éváé és Karáth Anitáé. Bár korban nagy a különbség kettőjük között, mindkettőjükben munkál az örök vágyakozás a szerelemre, a beteljesülésre. Tunyogi Csapó Gábor esszéjében az ősi bibliai történetből vezeti le gondolatmenetét, miszerint két nőtípus van a történelemben: Lilith és Éva. Az egyik – Lilith, a férfivel egyenrangú, a másik, Éva, a férfinak alávetett. S felhívja a figyelmet arra: míg Lilith az egyenrangúság képviselője, addig Éva utódainak, a feministáknak a harca a jogi egyenlőségéért nem az igazi megoldás. A nők „természettől kijáró rangját” semmi sem pótolja, ahogy a szerző írja.

Olvashatók még a versek Zágorec-Csuka Judittól, aki a női lélek ünnepeit és kételyeit szólaltatja meg, s két érdekes novella két fiatal prózaírótól: Turbuly Lillától és Varga Virágtól. Varga Virág morbid történetet ad elő, mely az öngyilkosság körül forog, s a sikertelen kísérlet téríti vissza az életbe a főhősnőt. Turbuly Lilla az angol novellisztika hagyományait idéző, gondosan felépített írása a női gondolkodás, észjárás kiszámíthatatlanságának bravúros megjelenítése.

A férfi szerzők (Kerék Imre, Sütő Csaba András, Szálinger Balázs, Lackfi János, László Zsolt) versei hódolatok a nő, a társ, a feleség, az anya előtt. Ebből a szempontból különösen izgalmas Selmeci György Nelly-ciklusa, aki feleségével való bensőséges kapcsolatát, gyermekeik születésének misztériumát a kozmikus körforgás dimenzióiba képes emelni.

A tanulmány, kritikák rovatban kizárólagosan női alkotók műveiről találunk érékelést, elemzést. Tandori Dezső, Kossuth-díjas író, műfordító két személyes élményét, „szakmai vallomását” adja közre: Virigina Woolfról és Nemes Nagy Ágnesről.

Kritikát olvashatunk a Tüskés Tibor tollából Pécsi Gabriella válogatott verskötetéről, Fábián László pedig Varga Virág első regényét veszi bonckés alá. Végül Somogyi Zoltán – maga is pályakezdő író, kritikus – a Tisza Kata-jelenséget veszi szemügyre. Az ifjú hölgy az utóbbi években regényeivel és novelláival robbant be az irodalmi „köztudatba”, de a közönség egy része is „kegyeibe fogadta”.

Jól kiegészíti az elméleti anyagot az a négy interjú, amely különböző szakterületen dolgozó értelmiségi nőkkel készült. Ferencz e. Győző Zalaegerszegen talált sikeres női életpályákat, olyan hölgyeket, akik szakmai felkészültségükkel ellensúlyozni tudták a fellelhető, nőkkel kapcsolatos előítéleteket. Horváth Attila pedig Kalányos Terézia, egy roma művelődésszervező, műfordító, mesegyűjtő küzdelmeivel ismertet meg, aki három diplomája ellenére nem talált megfelelő állást.