Panoráma

A mozi előtt fordítva parkol a taxi. A bejáratnál zöld „megállítótábla” hirdeti a matiné előadást: Kati és a vadmacska. Az épület homlokzatán virít az „Ady Filmszínház” neonfelirat. A 2. teremben világít az összes lámpa.

„Csakhogy az még nem a kettes terem volt, hanem a mozi régi dohányzója és büféje, amolyan közösségi tér.” A fénykép, amit nézünk, a 70-es évek elejéről való, a Széchenyi térről örökíti meg az épületet. Akkor még kétirányú volt a Kossuth utca forgalmi rendje (úgyhogy a taxi nem is áll fordítva) s az Ady mozi a fénykorát élte.

A mozi idén ötvenéves, Gaál Jánosné gazdasági és forgalmazási előadó, majd vezető negyven éve az intézmény munkatársa. A közelmúltban Farkas Ferenc szobrászművész emlékplakettjével jutalmazták munkáját. Vele beszélgettünk a régi idők zalaegerszegi mozijáról, s az elmúlt négy évtized rövid „statisztikájáról”.

„Ahány évtized, annyi igazgató, ezenkívül több tulajdonos- és névváltozás is történt. Volt Zala Megyei Moziüzemi Vállalat, Helikon Filmforgalmazó és Moziüzemi Vállalat, majd miután megszűnt a megyei funkciója, cégek alakultak. Így lett az egerszegi részleg üzemeltetője az Edison Kft. Majd a mozi a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, tavaly pedig a Keresztury Dezső ÁMK egysége lett. Mindeközben Ady Mozinak hívták, néhány évvel ezelőtt megkaptuk az Art Mozi nevet, s ezzel együtt az art mozi besorolást is.”

Ez annyit jelent, hogy többségében magyar, és „art” – azaz európai vagy egyéb külföldi rendezésű művész – filmeket kell vetíteniük, legalább napi egyet az „Ady” és egyet az „Art” teremben. Gaál Jánosné szerint ez olyan szempontból előnyös, hogy a plázamoziknak ezekre a filmekre nincs vetítési előjoguk. A kópia viszont kevés belőlük, így az ország art mozijai „verekednek” a filmekért.

A régi képeket tovább nézegetve kiderül, hogy a nagyteremnek is volt néhány korszaka: natúr fa, zöld, lila, bordó. A dizájntól és a kárpit színétől függően. Az üléshuzat alatt azonban a szék még a régi, s nem változott az előtér járóburkolata sem: híres süttői márvány, amire még most is büszkék a mozisok.

„Kezdetben csak a nagyterem volt, napi három előadással, de előfordultak délelőtti vetítések is. A kettes terem csak később alakult ki a régi büfé helyén, az alagsori, néhai 3. terem pedig először szivattyúház volt, majd amolyan KISZ-szoba lett, s csak később alakult át vetítőhellyé.”

A korabeli statisztikákat, műsorajánlókat böngészve viszont jól látszik, hogy film az volt bőven. Méghozzá három kategóriában (A, B, C). Ebből az A volt a „kiemelten forgalmazandó”, vagyis ezeket támogatta leginkább az állam (szovjet, csehszlovák, jugoszláv és NDK propagandacélú történetek), a C amolyan kommerszfilmeket jelentett. (1982-ben például a Kojak Budapesten csak „C”-t kapott, A Pogány Madonna „B”-t, a Mephisto I–II. „A”-t.)

„Akadtak több ezer, vagy tízezer látogatót vonzó közönségfilmek is, igaz az iskolák, vállalatok, üzemek gondot fordítottak arra, hogy a diákok, dolgozók moziba járjanak. Ez részben a rendszerváltozás, részben pedig a videó és házimozi terjedése miatt megszűnt. Manapság már az oktatási intézményekben is van DVD-lejátszó, így a fontosabb filmeket az iskolában is be tudják mutatni a gyerekeknek. Utoljára a 90-es években, a Titanic film vetítésekor volt telt ház”.

Hogy hogyan viselték a mozi munkatársai a „hanyatlás időszakát”? Nehezen. Ahogy Gaál Jánosné meséli, régen szinte minden héten volt közönségtalálkozó; színészekkel, rendezőkkel lehetett beszélgetni, működtek filmklubok, filmhetek.

Az előadások előtt már a mozi sarkánál állomásozó szotyola- és tökmagárus bódéjánál kígyózó sor állt. (Míg a nagyterem fölé ki nem került a tábla: „A nézőtéren szotyolát és tökmagot fogyasztani tilos!” Később pedig ilyen tiltólistára került az esernyő is).

Manapság viszont annyira kevesen járnak moziba, hogy a hármas terem évekkel ezelőtt megszűnt, a négyórás előadást levették a műsorról, s már nem sikk páholyból sem előadást nézni. A közönség egy szűk körre redukálódott, iskolások helyett inkább óvodás csoportok járnak, de legalább mi még elmondhatjuk, hogy van saját mozink.

„Az is igaz, hogy lenne mit fejleszteni, javítani. A nagyterem felújításra szorul, s új funkcióval is bővíteni kellene, s elavultak a vetítőgépek is. De azért történtek örömteli események: pályázati pénzből megújult a kettes terem, a vizesblokk, s mozgáskorlátozottak számára is megközelíthető és használható az intézmény. Pályázni továbbra is szeretnénk, ám sok más mozi verseng az elosztható szűkös keretre, de reméljük, hogy sikerül folytatni az átalakításokat”.

Tavasszal, az ötvenéves évforduló alkalmából számos programmal készül majd az intézmény. Szeretnék felidézni a régi korok hangulatát, s ezzel kicsit visszacsalogatni a nézőket a „moziba be”.

Friss pékárut kíván fogyasztani, és mellé esetleg meginna egy csésze finom olasz cappuccinót, forró csokit, vagy egy teát? A Zalaco Zrt.-nél gondoltak erre is. A sütőipari vállalkozás Nagykanizsán már megnyitotta, Zalaegerszegen pedig február végére tervezi a korábbiaknál is igényesebb szaküzletét a Kossuth Lajos utcai Dél Hercegnője lakóházban, ahol kellemes környezetben üldögélve új értelmet nyer a pékáruszaküzlet fogalma.

Már a belső teret alakítják ki a felújított Petőfi utcai üzletben, ahol hamarosan széles termékválasztékkal várják a vásárlókat.

– Ausztriában és Németországban tett látogatásaink során figyeltünk fel a számunkra újdonságot jelentő pékáruszaküzletekre, amelyekben az eladótér mellett hangulatosan berendezett presszórésszel is várják a vásárlókat, lehetőséget adva számukra pék- és cukrászsütemények, valamint kávé, tea nyugodt elfogyasztására. Gondoltuk, az ott látottakat itthon is megvalósítjuk, és még barátságosabbá tesszük újonnan kialakítandó szaküzleteinket.

Elhatároztuk, újszerűségüket méretükben és elhelyezkedésükben is hangsúlyozzuk, vagyis az eddigi boltokhoz képest a nagyobb alapterületű, mintegy 100–150 négyzetméteres üzleteket egy-egy település belvárosában, sétálóutcájában alakítjuk ki – avat a részletekbe Ibránszki György, a Zalaco Zrt. vezérigazgató-helyettese. – Ezt tettük az elmúlt évben Tapolcán és Veszprémben, majd idén Nagykanizsán, ahol február 4-én nyitottuk meg az első kávézó jellegű Zala megyei üzletünket a volt Muskátli cukrászda helyén.

Az újszerű szakboltok létesítését elsősorban nem az üzleti érdek, hanem sokkal inkább az elhivatottság vezérli. Mindez számunkra egyfajta lehetőséget jelent, mellyel közelebb kerülhetünk a vásárlóhoz. Ebben az újfajta szemléletben úttörők kívánunk lenni a régióban és talán az országban, ezért újabb hasonló szaküzletek nyitását tervezzük. Nagykanizsát követően Zalaegerszegen, a Kossuth Lajos utcai Dél Hercegnője lakóházban várhatóan február végén a volt csemege helyén nyitjuk meg új szaküzletünket.

A 125 négyzetméteres alapterületen a helyben fogyasztás és az árusítás ezen újszerű módját szeretnénk majd a zalaegerszegiekkel is megismertetni.
Ibránszki György jelezte, mindkét üzlet esetében számítanak arra is, hogy kedvező belvárosi elhelyezkedésüknek köszönhetően mihamarabb ismertté és kedveltté válnak a vásárlók körében.

– A valamikori híres Bajer, majd a Makoviczky cukrászdát Nagykanizsán nem kell bemutatni. Sem a Muskátli cukrászdát, mely megszűnéséig megőrizte nagy elődjei közkedveltségét. Mi ezt a múltat szeretnénk feleleveníteni, például azzal is, hogy a szecessziós jegyeket képviselő épülethez illően alakítottuk ki az üzlet belső miliőjét. A Dél Hercegnője szaküzlet szintén a neki otthont adó épület stílusát követi.

Így annak belső kialakítása, berendezése modern és fiatalos lesz Zalaegerszeg legkülönlegesebb lakóházának mediterrán stílusjegyeiből adódóan.
A helyben fogyasztás kényelmét a kanizsai és a zalaegerszegi üzletben egyaránt a vendégfogadó rész meghittsége szolgálja, a kellemes vásárlást pedig az eladótér tágas kialakítása, aminek köszönhetően valamennyi termék jól látható lesz. A helyre szükség is van, hiszen sütőipari vállalkozásunk ma már több mint háromszázféle terméket állít elő.

A vezérigazgató-helyettes tájékoztatott arról, hamarosan újból megnyitják saját üzemeltetésben Zalaegerszegen a Petőfi utcai üzletet, ahol már megkezdték a teljes átalakítást. Szándékuk ezzel az, hogy meglévő szaküzleteikhez hasonló színvonalas környezetben, széles termékválasztékkal tudják fogadni vásárlóikat.

Valódi kovásszal készítik a kenyereket a Zalacónál.

A kínálat nagy részét a hagyományos magyar kemencés termékek adják, de emellett számos reform pékárut és cukrászsüteményt is árusítanak. Újdonságként a tejcsapból friss házi tejet és kultúrát is kínálnak majd a betérőknek. A vásárlók nyolcéves hűségét pedig megköszönve, itt még kedvezőbb áron fogják árusítani hagyományos termékeiket.

– Felhívnám a figyelmet arra, hogy valamennyi kenyerünket valódi kovásszal és kézi feldolgozással készítjük. Így gyártási technológiájuk is más, mint az ipari vagy műkovászos kenyereké. A nagypékségek közül egyet sem ismerek, amelyek rajtunk kívül ezzel a hagyományos „módszerrel” dolgoznának. A tradíciók visszaállítására, és a valódi alapanyagok – kovász és tej – használatára törekszünk más termékeinknél is.

Nálunk például a tejes kifli már valóban tejes, mert 4 százalékos valódi házi tejjel készítjük. Húsvét előtt a böjti időszakra szokásunkhoz híven újabb reformtermékekkel rukkolunk elő, de az ünnepekre kalácskülönlegesség is szerepel majd újdonságaink között.

A közeljövőben Pápán, Körmenden, Sárváron és Szombathelyen nyitnak szaküzletet, amelyekkel az első negyedév végére harmincra nő a Zalaco Zrt. saját boltjainak száma. Ezen egységekben foglalkoztatottak létszáma pedig várhatóan 130 főre, mely jelentős növekedés a két évvel ezelőtti 40 főhöz képest.

Színvonalas üzletek nyitása és hagyományos receptúrák alkalmazása útján kívánnak haladni a jövőben. Erre kötelezi őket a Zalaco Zrt. küldetése is, miszerint a vásárlói igényeknek a lehető legmagasabb színvonalon feleljenek meg, hangsúlyozta végezetül Ibránszki György.