Krónika

A tavaly február 15-ével bevezetett vizitdíj és napidíj éves szinten több mint 100 millió forintos bevételt jelentett a Zala Megyei Kórház számára. Április 1-jével elapadt ez a bevételi forrás, pótlásáról pedig egyelőre nem gondoskodott a kormány. A jelenlegi gazdasági helyzetről, a kórház pénzügyi nehézségeiről váltottunk szót dr. Csidei Irén főigazgatóval.

– Elöljáróban fontosnak tartom leszögezni, hogy bár több mint 100 millió forintos bevétele származott a kórháznak a vizit- és napidíjból, finanszírozásunk hiánya többszöröse ennek az összegnek. A vizitdíj és a napidíj közel sem volt elegendő működési költségeink fedezésére – hangsúlyozza a főigazgató. – Tudni kell azt is, hogy óriási adminisztrációs munkával járt a 300 forintok elszámolása, nem beszélve a kapcsolódó szervezési feladatokról. A vizit- és napidíj eltörlésével megszabadultunk tehát egy óriási tehertől.

– És mellette egy bevételi forrástól! Mivel lehet pótolni ezt a kieső összeget?
– A finanszírozásban semmiféle változás nem történt – tájékoztat dr. Csidei Irén. – Minden évben áprilisban változtatja a minisztérium a súlyszám forintértéket – közelítve az inflációs mértékhez –, idén ez is elmaradt. Nincs tehát vizitdíj és napidíj, és nincs semmi a pótlásukra. Kompenzációról egyelőre nincsenek híreink. Megmondom őszintén, jómagam nem a vizitdíj és a napidíj pótlását remélem a tárcától – fogalmaz a főigazgató.

– Azt szeretném, ha egy tisztességes finanszírozással élhetnénk. Évtizedes problémáról van szó, hiszen a finanszírozás struktúrája 15 éve változatlan. Emelések, súlyszám-átcsoportosítások történtek, de maga a rendszer nem változott. Hatvanezer forintot kapunk például egy mandulaműtétért, költségünk ezzel szemben 80 ezer forint körül van. Tisztességes költségstruktúrára lenne szükség betegségenként, ami magába foglalja a diagnosztikát, a béreket, a terápiás költségeket és az összes állandó költséget, ami fennáll egy ilyen intézményben.

– Milyen gazdasági helyzetben van jelenleg a zalaegerszegi kórház?
– Lejárt szállítói tartozásunk egyelőre minimális. Amennyiben azonban nem változtatnak a jelenlegi finanszírozási metóduson, mi is súlyos helyzetbe kerülhetünk. Most a túlélés a cél. A szállítói elmaradások ugyanis veszélyeztetik a betegellátást.

– Lehet még valahol megtakarítani?
– Létezik egy nagyon kemény intézkedési tervünk arra vonatkozóan, hogy lehetőség szerint ne haladják meg költségeink a bevételeinket. Azt is tudni kell azonban, hogy tevékenységünk folytatásához biztosítani kell az eszközöket. Azt az összeget, amit ebben a hónapban eszközök beszerzésére fordítunk, csak két hónap múlva kapjuk meg az OEP-től. Két hónapos csúszás van a finanszírozásban, így nagyon nehéz összhangba hozni a kiadásokat és a bevételeket. Ahol egyébként lehet, spórolunk. Pályáztatjuk beszerzéseinket. A gyengélkedő forint azonban ránk nézve is rossz hatással van. És akkor nem beszéltünk még az energiaárak folyamatos emelkedéséről, ami ugyancsak növeli kiadásainkat.

A legnagyobb kiadást egyébként a bérek jelentik intézetünkben – árulja el dr. Csidei Irén. – Létszámot azonban már nem tudunk csökkenteni. Tavaly 111 dolgozónk munkahelye szűnt meg, idén további 14 főtől váltunk meg. A jelenleginél kisebb létszámmal már nem lennénk képesek ellátni feladatainkat. Pénzügyileg stabilak vagyunk még ebben a hónapban, a munkatársak bérezése viszont óriási gondot jelent. Segítséget pedig csak a minisztériumtól remélhetünk, a fenntartó ugyanis hasonlóan nehéz helyzetben van, mint mi.

– Bevételi forrásként jelöli meg a minisztérium, a szakrendelést beutaló nélkül felkereső betegektől szedhető forintokat. Mekkora bevétel származhat a részleges térítési díjakból?
– Valóban érvényben van az a jogszabály, hogy ha valaki beutaló nélkül keresi fel a szakrendelést, részleges térítési díjat köteles fizetni, mint az is, aki nem a területileg illetékes helyen vesz igénybe ellátást, vagy orvost választ. Nagyon nehéz azonban érvényesíteni ezeket a díjakat, hiszen ahhoz, hogy bevételeink teljesüljenek, betegforgalomra van szükség. Ellenérdekeltség van tehát itt. Egyik oldalon szükségünk lenne a 2000 forintokra, másrészt örülünk, ha a tervezett betegforgalom megjelenik intézetünkben.

A központi betegfelvételi irodában természetesen nem szednek vizitdíjat és napidíjat április 1-je óta, maga az iroda azonban megmaradt, tudtuk meg a főigazgatótól. Továbbra is ott kell jelentkezniük a felvételre váró betegeknek, minden papírmunkát és adminisztratív teendőt ellátnak az ott dolgozók. A korábban vizit- és napidíjat szedő munkatársakat pedig az egyes osztályokra helyezték, melyeken ugyancsak akad adminisztráció bőven.

Kossuth Lajos utca

A város egyik legrégibb utcája. 1761-ben Fehérképi utca, 1787-ben Öreg utca, 1816-ban Hosszú utca, 1822-ben Nagy utca neveken szerepelt. A Fehérképi nevet az utca végén álló Fehérkép-szoborról kapta, melyet később a plébániatemplom barokk kerítésében, majd utána magában a templomban helyeztek el.
A Fehérképi utca a mai Széchenyi teret és a Kossuth utcát jelentette, míg az „Öreg” és a „Nagy” utcák magukba foglalták a Batthyány utca elejét is, körülbelül a Kölcsey út torkolatáig, északi irányban tehát ezek az utcák hosszabbak voltak a mainál.

A Kossuth Lajos utcából 1888-ban választották le a – mai Széchenyi tér helyén – Vármegyeház teret, így az utcának a templomtól északra nyúló szakasza átkerült a Zala (ma Batthyány) utcához.
Az utca megjelölésére még a következő elnevezéseket használták: 1817-ben Kálváriához járó Öreg utca, 1819-ben Öreg utca parochiális templom előtt, 1822-ben Fehérképi Öreg utca, 1825-ben Kaszaháza felé vezető Nagy utca, 1827-ben Fehérkép felé vezető Nagy utca, 1846-ban Kanizsai utca és 1886-tól Kossuth Lajos utca.

Az utca elnevezésének használata nem egyértelmű; egyaránt használták a Fehérképi, Öreg és Kanizsa elnevezéseket. Ezek közül leginkább a Fehérkép elnevezés dominált egészen 1895-ig, s csak ezután vált általánossá a Kossuth Lajos utca. A helybéliek azonban gyakran hívták egyszerűen Fő utcának is; még 1964-ben, a földrajzi névgyűjtés alkalmával is akadt erre példa.

Mozi köz

1828-ban Óh Patika utca, 1849-ben Rózsa utca, 1903-ban Madách Imre utcaként szerepelt.1974 óta Mozi köz. Az utca első elnevezése azzal kapcsolatos, hogy a Zalaegerszegen 1768-ban létesített első gyógyszertár ebben az utcában volt.

Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején végrehajtott városrendezés során utcajellegét elveszítette, s így az egyik oldalán lévő épülettömbről, ahol az Ady mozi is van, Mozi köznek nevezték el.
Madách Imréről, az Ember tragédiájának írójáról ezt követően a Landorhegyen, a Kispest és a Paizs Dezső utcák szomszédságában neveztek el 1974-ben utcát.