FARMEREK A GÖCSEJI MÚZEUMBAN
Egy farmernadrág 29 műveleten keresztül s körülbelül 12 perc alatt készül el a varrodában. A nadrág később a mosodába kerül, ahol többféle kikészítési eljáráson esik át, s ilyenkor alakul ki épp a trendnek megfelelő szín vagy koptatás. |
Merthogy
feketét, indigó színűt, pirosat, márványkoptatottat, világoskéket, szűket,
trapézt vagy párhuzamos szárút viselünk-e, az a divattól függ. Vagy a
szubkultúrától? Miben is rejlik a farmer „igazisága”, mitikus volta.
A Göcseji Múzeum „Az örökéletű farmer” című kiállítással a világ legnépszerűbb
ruhadarabjának egyetemes és hazai történetét, szimbolikus jelentőségét igyekszik
vázolni. Az anyag a MaDok-program keretében és a Pápai Kékfestő Múzeum
jóvoltából került a Néprajzi Múzeum után Zalaegerszegre.
Bár a farmer örök, a viselet funkcióját tekintve, már nem a régi. Először ugyanis munkásruha volt. Egy nevadai asszony keresett favágó férjének jó minőségű nadrágot. Jacob Davis szabómester erős, fehér pamutanyagot választott erre a célra, s mikor a zsebeket készítette, megakadt a szeme egy halom szegecsen. Ezzel rögzítette őket, s így sikerült egy igazán tartós darabot készítenie. A mester méteráru-ellátójának, Levi Straussnak megtetszett az ötlet, 1872-ben el is indította vállalkozását, 1890-ben pedig a piacra került az első 501-es.
A farmert azóta sokféle célra használták, és több társadalmi csoport is szimbólumává emelte: a ’30-as években a cowboyok viselete volt, a ’40-es években háborús igényeket elégített ki, Közép-kelet-Európában a kommunizmus éveiben az ellenállás, a szabadság, valamint a beat- és rockzenét hallgató „nagy generáció” szimbóluma lett. De miért?
A tárlat látványos installációkkal, s ma már igazi kuriózumnak számító darabokkal mutatja be a farmer történetét, gyártását, a különböző korszakok színeit, szabásait, díszítéseit, s a magyarországi előállítás mozzanatait. Nem vitrinbe rakva a ruhadarabokat, hanem szabadon belógatva a térbe; hogy meg lehessen tapintani, le lehessen emelni, magunkhoz próbálni őket.
A két fontos kérdéssel – „hogyan”, és „miért” – azonban mintha adós maradna a kiállítás. Hogy ez a bizonyos „cucc” – ahogyan a tárlatot megnyitó Hammer Ferenc szociológus (ELTE) nevezte – miért lett Igazi, Valódi farmer, és szimbolikus öltözék egy korszak fiataljai számára.
A tárlaton túlságosan egyszerű és gondtalan az átmenet favágóruhából „rocker szerkóba”. Van ugyan rengeteg fotó régi koncertekről, videóbejátszás, ahol a Lord együttes tagjai mesélnek és zenélnek, és sok-sok kabátra, nadrágra varrható címke. Láthatunk motoros rockert is teljes menetfelszerelésben. De valahogy hiányzik az ellenállás és a vágyakozás, becsempészés, megszerzés gyönyöre.
Nem jelenik meg, hogy mihez képest és kihez képest öltözködtek, viselkedtek máshogy a rockerek, beatnikek annak idején, pedig a szubkulturális szimbólumok csak az „átlaggal” összehasonlítva nyerik el jelentésüket. Nem derül ki, hogy a magyar márka (Trapper) a rockerek számára cikinek – ahogy ma mondjuk gáznak – számított. Azt ugyanis a hatalom hozta létre, hogy legyen a vasfüggönyön innen is farmernadrág, s ne az „aljas imperialista” világmárkákat hozzák be titokban. Pedig az volt az igazi, de még a külföldi gatya sem volt tökéletes. Formálni kellett.
Hammer előadásában bőven szólt erről: „a friss farmer nem farmer, a többit hozzá kellett csinálni”. Kádba ülni, koptatni drótkefével, szabdalni, rojtozni, ráírni, no és őrizni, nehogy élt vasaljanak bele. Személyre kellett szabni. Beavatni: nemcsak magát az anyagot, mint más textileket szokás, hanem „az Én farmeromat” a viselővel együtt.
Farmerban az ember feljogosítva érezte magát, hogy csajozzon, vagy hogy
leüljön a földre, míg a szocialista társadalom tisztes tagja, rendes ruhában ezt
nem tette meg. Itt kezdődik a nagy különbség. Ami még elfért volna a
kiállítótérben a Trapper-gyártás és a rockszínpad között valahol.
A folytatás viszont teljes: farmertárgyak, iparművészeti remekek, gyerekholmik.
És maga az egész kezdeményezés, hogy kutassuk és mutassuk be a kortárs kultúrát
itt Zalában is.
A napokban zárultak azok a József Attila Városi Könyvtár által meghirdetett versenyek, melyeket a városi és városkörnyéki kisdiákok számára hirdettek. Az „Olvasó manók” program résztvevői abban versengtek év eleje óta, hogy ki tud több könyvet elolvasni. |
Mint azt Horváth Anikó gyermekkönyvtáros elmondta, az idén második alkalommal hirdették meg ezt a versenyt a 3–4. osztályos korosztálynak. Összegzésként megjegyezte, míg tavaly több résztvevő akadt, de azok kevesebb könyvet olvastak el, addig az idén a kevesebb résztvevő több könyvélménnyel lett gazdagabb. Többségében lányok vettek részt a végül három részre szakadt mezőnyben.
Az élen végzők 20-nál több könyvet olvastak (Doffkay Eszter és Doffkay Réka, Liszt-iskola), a középmezőnyösök nyolcat, illetve a sort zárók 1–2 könyvet. A választható irodalomban vegyesen volt a fiúk és lányok számára érdekes olvasmány magyar és külföldi szerzőtől. A legnépszerűbb írók között volt Bálint Ágnes, Csukás István, Lázár Ervin, illetve a Durrbele Dorka sorozat kötetei.
Ez utóbbi egyike adta az ötletet a 3–6. osztályosok számára áprilisban
meghirdetett „Ez vagyok én” című montázsversenyre. A diákok különböző technikák
alkalmazásával mutathatták be magukat. A legszínesebb alkotások tulajdonosai,
akárcsak az olvasó manók, könyvjutalomban részesültek.
A díjátadó ünnepségen részt vett Sándor Csilla, a Csodaceruza című folyóirat
főszerkesztője, aki egy könyvekkel kapcsolatos vetélkedőre invitálta a
gyerekeket.
LOKÁLPATRIÓTA BÁL, TIZEDSZER
Tizedik alkalommal várta jótékonysági báljára a jó szándékú zalaegerszegieket az Együtt Zalaegerszegért Egyesület. Az est ezúttal is jó hangulatban telt az Arany Bárány Hotel télikertjében. Műsorával szórakoztatta a bálozókat a Landorhegyi-iskola kötélugró csapata, a Helikon Táncklub, ifjú színészek pedig ismert operettslágerekkel érkeztek. |
Az est fénypontja idén is a Lokálpatrióta-díj átadása volt. Az évforduló apropóján két elismerés odaítéléséről döntött az EZE tagsága, jelentette be dr. Ribiczey Pál elnök. Elsőként a 160 éves Zala Megyei Kórház főigazgatójának nyújtotta át az oklevelet, valamint Németh János és Béres János közös alkotását. Dr. Csidei Irén meghatódva mondott köszönetet a civil szervezet figyelmességéért.
– Nagyon büszke vagyok kórházunk dolgozói nevében. Számos elismerést, különféle díjakat kaptunk az elmúlt években de a helyi elismerés valahogy mindig elmaradt. Egy-egy munkatársunk megbecsülése, kitüntetése folyamatos, ám azt, hogy ez az intézmény itt van a városban, és teszi a dolgát, eddig senki sem tartotta fontosnak megköszönni. Ezért különösen nagy jelentőségű számunkra az Együtt Zalaegerszegért Egyesület elismerése – hangsúlyozta a főigazgató.
Ugyancsak Lokálpatrióta-díjat vehetett át Takács László, a ZTK FMVas Tekeklub elnöke. Takács László a közelmúltban érte el a legnagyobb sikert csapatával, a magyar bajnoki cím megszerzése mellett megnyerték tekézőink a Bajnokok Ligáját is.
– Nagyon hosszú munka eredménye volt ez a siker. Körülbelül tíz év kellett ahhoz, hogy felérjünk a csúcsra, én is tíz éve vagyok a csapat elnöke. Ennek ellenére nem vártam az elismerést, meglepetésként ért a civil szervezet díja. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik úgy ítélték meg, hogy érdemes vagyok erre az elismerésre – fogalmazott Takács László.
– Úgy gondolom, nem lehet készülni a sikerre. Valahonnan a bölcsőből hozza magával az ember ezt a képességet. Vagy benne van a génjeiben, vagy nem. Mindenki teszi a dolgát, van, aki több, van, aki kevesebb sikerrel. Nekem szerencsém volt. Olyan csapattal dolgozhatom, akikkel közösen sikerült feljutnunk a csúcsra.
A 10. lokálpatrióta bál bevételét jótékonysági célra, elsősorban az immár hagyományos Egerszegi búcsú megszervezésére fordítja az egyesület.