Kultúra

Egykor szakadásig hallgattuk, másoltuk, borítót szerkesztettünk hozzá. Terjedt államilag és „underground”. Volt hozzá sétálómagnónk és kétkazettás lejátszónk. Idegbajt kaptunk, ha feltekeredett, vagy ha a Lada típusú személygépjármű rádiósmagnója becsípte.

A magnókazettát 1963-ban szabadalmaztatta a Philips gyár, és az új találmány villámgyorsan véget vetett az orsós magnók piacának, sőt a bakelitnek is komoly vetélytársa lett. Nem csoda, hiszen kisebb, könnyebb és kezelhetőbb volt. A másolás és demo-felvétel készítés lehetőségéről nem is beszélve.

Az előző rendszerben számos olyan zenekar akadt, akik csak illegális formában juttathatták el dalaikat a közönséghez, mert a hanglemezkiadók (szerencsére) nem tartották őket méltónak a szerződéskötésre. A ’90-es évektől aztán egyre inkább terjedt a CD, a kazettavásárlás, -hallgatás háttérbe szorult.

Ma már a diskmannek is lőttek (pedig CD-t azért még vásárolunk), az MP3 sőt MP4 lejátszók idejét éljük. Mert sok zene kis helyen is elfér. És nyakba is akasztható. De mi van a kazettákkal: gyártják még, vesszük még? Vagy dobjuk a kukába! Esetleg vigyük múzeumba?

„A magnó- és a videokazetta is leáldozóban van” – mondja Zwickl László, az egyik belvárosi elektronikai üzlet vezetője. „Az átállás megtörtént, a vásárlók többsége inkább CD-t, illetve MP3 lejátszókat vesz. Ettől függetlenül árulunk üres magnó- és videokazettákat, a szükséges mértékben. Körülbelül a felére esett vissza a kereslet e termékek iránt. Vannak viszont olyan cégek, akik még mindig hagyományos diktafont használnak adatrögzítésre, többnyire ők keresnek nagyobb mennyiségben kazettákat.

A videomagnók és -kazetták kicsit lassabban kopnak ki a piacról. Két gyártó két terméke még kapható.” Az üzletvezető szerint maximum másfél-két év, és a kazetták teljesen eltűnnek a polcokról, hiszen még a bakelitlemezek és a lemezjátszók iránt is nagyobb az érdeklődés.

Hasonló a helyzet a „műsoros” kazettákkal is: „Tökéletesen kihaltak” – válaszol kérdésünkre Turkolyné Tüske Gabriella, az egyik belvárosi könyvesbolt üzletvezetője. „A kiadók már régóta nem jelentetik meg a zenekarok hanganyagát kazettán, így maximum a régebbi slágerek és a mulatós muzsikák kerülnek ki a polcokra.

Ezeket főleg az idősebb korosztály keresi, akik nem szoktak át a CD-lejátszóra. Érdekes azonban, hogy a nyelvkazetták megmaradtak. Sok olyan nyelvkönyv van a piacon, melyhez a hanganyagot még ilyen hagyományos módon mellékelik, annak ellenére, hogy sok fiatalnak már nincs is magnója”.

„Mikor hallgattál kazettát utoljára?” – leptük meg Lukács Sándor énekes-zeneszerző-dalszövegírót kérdésünkkel. „Hűha, már lejátszóm sincs hozzá. Egyáltalán nem hallgatok kazettát. Sajnos. Pedig szerettem.” Sőt, adott is ki néhányat szerzői kiadásban még tíz-tizenöt évvel ezelőtt. De az már régen volt.

„Nincs értelme magnózni, walkmanezni, hiszen nem praktikus. A szalag minősége és élettartama messze elmarad a CD-től, ezenkívül túl nagy egy MP3 vagy MP4 lejátszóhoz képest, ami zsebben is elfér. Nosztalgia biztos van a kazetták irányába, még sokan vannak olyanok, akik örülnek, ha ajándékba kapnak egy-egy régi darabot”.

A hajdan volt tárgyaink előbb-utóbb a múzeumban kötnek ki; a kazettával sincs ez másképp. Annál is inkább, mert a retro kultúra a közgyűjteményekbe is beszivárgott: a muzeológia korban hozzánk egyre közelebb eső periódusokat dolgoz fel, s előtérbe kerültek az életmód-kutatások is.

„Vannak magnókazetták a történeti raktárban, ám még nem estek át a feldolgozás folyamatán” – mondja Béres Katalin történész-muzeológus, a Göcseji Múzeum munkatársa. „Az egykori párt, KISZ és munkásőrség dokumentumaival együtt érkeztek, s nagy részük amolyan ideológiai nevelést célzó oktatóanyag. Zenével és szöveggel együtt.

Az még a jövő kérdése, hogy mi lesz ezeknek a kazettáknak a sorsa? Mennyire lesznek felhasználhatók, s lesz-e alkalmas eszköz a lejátszásukra, s audiovizuális bemutatásukra. Előfordulhat, hogy ők sem kerülik el a digitalizálást.” Ami a szórakoztató célzatú kazettákat illeti, természetesen a 60-as, 70-es évekből is rendelkeznek orsósmagnóval, lemezjátszóval, bakelittel és kisebb számban régi kazettákkal.

Ezeket hamarosan egy, a 60-as évek történetét, életmódját bemutató kiállításon láthatja a közönség. „Előbb-utóbb a közelmúlt tárgyai is a múzeumok gyűjteményeibe kerülnek, ez egy elkerülhetetlen folyamat. Ugyanakkor komoly feladat is, hiszen a begyűjtésük, leltározásuk, elhelyezésük, rendszerezésük tudománytörténeti feldolgozásuk, bemutatásuk nagy munkát igényel”.

Mindezek után, ha valaki arra vetemedne, hogy megszabadul egykori kazettagyűjteményétől, ne feledje: nem egyszerű háztartási hulladékról van szó. És még csak nem is a műanyaggyűjtő kukában van a helye. Tanácsért bátran forduljunk az elektronikai szaküzletekbe, hátha egyszer a régi kazettát is begyűjtik, úgy, mint a lemerült laposelemet. Bár ennél sokkal viccesebb előkeresni régi walkmant, kazettát, és végigsétálni a főúton. Amerikában ugyanis ez az új alternatív kultúra, s (az Origo hírportál egyik cikke szerint) számos olyan underground kiadó van, mely kifejezetten kazettákra szakosodott...

A világfájdalom kifejezésére szolgáló zenei- és öltözködési irányzat. Van, aki szerint divat, van, aki szerint szubkultúra, mások a megtestesült gonoszt látják benne. A legrosszabb, amikor új irányzatként, a tizenévesek új zenei és öltözködési hóbortjaként aposztrofálják. Pedig nem is új.

A szó az angol emotional (azaz emócionális), vagyis az érzelmes, érzelgős kifejezésből ered. A zene eredetileg a hardcore punk egyik ága, és megjelenése a ’80-as évek közepére tehető; terjedni Washingtonból kezdett. Aztán a ’90-es években keveredett mindenféle indie-rock zenei stílusokkal, így dallamai lágyultak. A köztudatba az évtized végétől került be a kifejezés, a zenei irányzat is innentől lett felkapott. Így vannak igazi emosok és divatemosok.

Az emo állítólag azért veszélyes a mostani fiatalokra, mert a képviselői feketében járnak, nem lehet pontosan eldönteni, hogy ki fiú, és ki lány, depresszívek, és néha pengéhez nyúlnak. Akik ezt állítják, bizonyára nem tudják, hogy a ’70-es évek végétől folyamatosan vannak olyan zenei, szubkulturális, vagy stílusirányzatok (dark, goth, new wave, glam, indie stb.) ahol a fiatalok feketében járnak, érzékenyebbek az átlagnál, a fiúk kicsit androgün jellegűek, és néha vagdossák az ereiket. És, akkor mi van. De ők legalább szomorúak, tehát, gondolkodnak. Néha alkotnak is, meg lázadnak, és időnként összekapcsolódnak más művészeti irányzatokkal. Ami jó.

A „dark” műfaj semmivel sem követelt több halálos áldozatot, mint „Az ifjú Werther szenvedései”, (illetve az azt követő öngyilkoshullám) vagy bármilyen egyéb társadalmi jelenség, személyes kudarc. Emoból is lesz nagyapó, mindenki meglássa! Különben is örüljünk, hogy vannak „nem diszkósok” is a Földön.

A Göcseji Múzeum és a falumúzeum őszi programjairól számolt be sajtótájékoztató keretében dr. Vándor László, az intézmény igazgatója.

A skanzenban a már megszokott hagyományőrző programokkal – Szüreti vigadalommal és Márton-napi mulatsággal – várják az érdeklődőket szeptember és november folyamán.
A múzeum munkatársai számára az ősz nagy vállalkozása a szeptember 19-én délután nyíló „Mátyás országa” című vándorkiállítás lesz. A tatai múzeum tárlata az időszaki kiállítóteremben látható majd. Az igazgató elmondta, hogy az izgalmas anyag ismét 21. századi módon mutatja be a múltat, interaktív elemekkel gazdagítva. Lesz apródavató videojáték, filmbemutató, felvehető fegyverzet, s ki lehet próbálni a számszeríjat is.

A kiállítás nem konkrétan a reneszánsszal foglalkozik, hanem azzal, hogyan élték az emberek hétköznapi életüket Mátyás alatt. Az udvarral ellentétben ugyanis a városokban, falvakban ekkor még nem terjed a reneszánsz kultúra. A tárlat így az életmódot; a valóságot mutatja be, úgy, mintha Mátyás álruhában járná végig a szabad királyi városokat, mezővárosokat, kisebb településeket.

Gazdag régészeti és művészettörténeti anyag kerül a látogatók elé, makettekkel és közönségbarát installációkkal színesítve a leleteket. A páratlan dokumentumok és tárgyak több múzeum gyűjteményéből érkeznek Zalaegerszegre. Az egyházi élet bemutatásához Pannonhalma adott anyagot, a szabad királyi városok és az udvar anyagi kultúráját pedig többek között a Bártfáról származó 16. századi gyertyatartók és a híres ólomüveg kehely jeleníti meg.

A kiállításmegnyitó napja reneszánsz nap is lesz egyben, hiszen már reggel kilenc órától vásárosok, gyógyfűárusok és mutatványosok népesítik be a nagytemplom előtti Mindszenty teret. A fél ötkor kezdődő tárlatnyitóra pedig Mátyás és Beatrix invitálja majd a nézőket. A napot a hévízi Musica Antiqua együttes koncertje zárja.

Vándor László úgy véli, hogy egy-egy kiállításmegnyitó kapcsán jobban kell nyitni a közönség felé, ehhez ad jó alkalmat a reneszánsz év, hiszen jól kapcsolhatók hozzá műsorszámok, vásári forgatagok. A Göcseji Múzeumnak ez lesz az első kezdeményezése, hogy egy országos jelentőségű tárlatnyitó köré egy egész napos, figyelemfelkeltő programot is szervez.

Bár ami a látogatók számát illeti, idén egyáltalán nincs okuk panaszra. A nyár végére rekordot ért el a nézőszám, a sikeres tatárjárás-kiállításnak és a Múzeumok éjszakája rendezvénynek köszönhetően jóval többen váltottak belépőt, mint az előző években bármikor. Szeretnék, ha a Mátyás országa kiállítással még tovább emelkedne ez a szám.