Kultúra

Hatvanegy éves korában elhunyt a zalaegerszegi születésű rocklegenda, Tunyogi Péter. A hőskorszaknak számító 60-as évek ismert egerszegi zenekarai után elsősorban a P.Mobil együttesben, a Tunyogi Rock Band-ben valamint a Mobilmánia formációban lépett fel. Nevét számos nagylemez és egyéb hanghordozó, valamint élő koncertek százai őrzik.

Az egyébként is súlyos betegségben szenvedő énekest november elsején szerencsétlen baleset érte egy koncert helyszínén, ahol elájult, leesett a lépcsőn, aminek következtében súlyos fejsérülést szenvedett. Napokon át tartották mesterséges kómában, de már nem tudták megmenteni. Az alábbiakban Tunyónak állítunk emléket.

Boncz Barnabás, az egykori barát, a Cyklon együttes hajdani menedzsere így emlékszik.
– Nagyon megrázott a hír, az országos média is napokig foglalkozott Tunyogi Péter balesetével, énekesi pályafutásával, de sajnálatos módon arról egy szó sem esett, hogy hol kezdődött Tunyó pályafutása, és mit jelentett neki az egerszegi Cyklon zenekar a 60-as években.

Szülei színészek voltak Győrben, egyéves korától nagynénje nevelte. A Petőfi Általános Iskolában már mandolinozott, több, későbbi cyklonos társával együtt már akkor zenéltek, sőt még hangszereket is készítettek. Együtt töltöttük a kamaszkorunkat, később még közös albérletben is éltünk egy ideig. Peti 1970-ig élt Zalaegerszegen, de utána is gyakran látogatott a városba – meséli Boncz Barnabás.

S hogy milyen volt Tunyogi Péter, a rocksztár?
– Szép férfi volt, megőrültek érte a nők, emberileg pedig egy fantasztikusan jó srác, csupa szív, csupa lélek. És mindene a zene volt... Sokáig csak dobolt és énekelt, később kezdett gitározni, aztán megint csak énekelt. Ő egy igazi rocklegenda, csodálatos hanggal, ami, ahogy mentek előre az évek, egyre dögösebb lett... Budapest legszebb lányát vette feleségül, három gyermekük született, ők is előadóművészek. Úgy tudom, már három unokája is van. Tunyó büszke volt a családjára, lányaira.

Szövegkoktél, búcsúzóul: Mentél az út másik felén, ahol úgy inflálódott a kétforintos dal, hogy szinte semmit sem vesztett az értékéből. Mert várt rád a Pókláberdő, ahol az ágak között szállt az utolsó cigaretta füstje. A zászló nem különösebben lobogott már a városok tornyán, s Miskolc sem volt feltétlenül 180 kilométer. A vonat azonban egyre inkább a pokolba tartott. Gyere, állj elém, és lőj rám, mondtad lazán a halálnak. Mert a bajban bizony nem segít a szó, főleg akkor, ha varjú vagy. Ne sajnáld, hogy varjú vagy. A lemez évek óta serceg Peti, mert akik rocktóberben születtek, állandóan felteszik. Tudják, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére, a rock örök és elpusztíthatatlan...

Szépművészeti Szállodába gyűltek a város képzőművészei. Legalábbis a virtuális térben. A világhálón már lassan egy éve látogatható a www.finearthotel.hu oldal, ám a művészeti katalógus most kezd igazán bővülni, „feltöltődni”.

Tóth Norbert tanár, alkotóművész, a honlap szellemi atyja és szerkesztője érdeklődésünkre elárulta, mivel régóta húzódik a képtár-kérdés Zalaegerszegen, többekben felvetődött egy virtuális képtár ötlete. Ezenkívül sok helyi képzőművésznek nincs saját honlapja, így nehéz „rájuk keresni” a neten, az új portál ezt a hiányosságot is szeretné kiküszöbölni.

„A finearthotel ötletével először megkerestük a városi és a megyei önkormányzatot, hogy segítsenek a portál beindításánál, ám válasz nem érkezett. Így ezután azt szerettük volna, ha üzleti alapon működik a weboldal. Ez sem váltotta be azonban a hozzá fűzött reményeket.” – mesélte a szerkesztő. Végül nonprofit vállalkozás lett a kezdeményezésből. Wettstein Tamás a ZaZeE Kulturális Egyesület elnöke vállalta a honlap támogatását és technikai koordinálását.

„A lényeg, hogy mindenkinek legyen saját galériája a hotelben. Itt aztán megtalálható a képzőművészek életrajza, fontosabb kiállításaik, díjaik, a róluk szóló újságcikkek, hírek és természetesen a műveik. Ezek folyamatosan frissülnek; mindig az kerül fel, amit az adott alkotó éppen aktuálisnak tart”.

Jelenleg tizennégy festő- és szobrászművész (Borbás Helga, Dobribán Fatime, Farkas Ferenc, Fischer György, Fischer Judit, Frimmel Gyula, Gazdag Ágnes, Horváth Csaba Árpád, Kammerlohr-Kováts László, Kiss Ágnes Katinka, Molnár Dániel, Nagy Szilvia, Palatinus Dóra, Tánczos György) lakja a szállót, ám a névsor bővül. A közeljövőben Dienes Gyula, Gábriel József, Monok Balázs és Szentgróti Dávid lesznek az új „belépők”.

„A lényeg, hogy olyan alkotók kerüljenek a katalógusba, akiknek van valamilyen helyi kötődésük, s felsőfokú művészeti vagy rajztanári végzettséggel rendelkeznek. A stílus nem számít, hiszen nagyon különböző művészekről és iskolákról van szó”. A honlap maga visszafogott dizájnt, semleges hátteret kapott, mert a hangsúly a műveken van.

A finearthotel – ahogy egy rendes szállóhoz illik – igyekszik interaktív és változatos lenni: várja a jövő-menő, benéző látogatókat, cserélődő alkotásokat, véleményeket és a nemzetközi kapcsolatokat. Ami a virtuális térben portás nélkül is könnyen lebonyolítható.

Néhány éve idegen nyelvi tanulóközpont működik az Apáczai ÁMK-ban, mely több sikeres pályázatnak köszönhetően egyre aktívabb tevékenységet fejt ki.

Ez a munka túl mutat az intézmény és lassan a város keretein is, tudtuk meg József Attilától, az idegen nyelvi munkaközösség vezetőjétől. A szaktárca felügyelete alatt működő Tempus Közalapítvány támogatásával valósítják meg terveik jelentős részét, a tanulási-tanítási folyamatot segítő állománybővítést követően egyre több programot szerveznek, mely egyrészt a nyelvtanulásra, másrészt a tanulóközpont mind gyakoribb használatára ösztönöz. Ennek érdekében hirdette meg az iskola nyelvi munkaközössége a „Könyvmoly” Tanulóközpont használói versenyt a városi diákok számára. Ennek írásbeli és szóbeli fordulója egyaránt novemberben zajlik.

Emellett gazdag rendezvénysorozatot állítottak össze a nyelvtanárok, tette hozzá József Attila. Ezek közül kiemelkedik az Idegen Nyelvi Fesztivál, melyre immár 10. alkalommal kerül sor december elején. Ezzel a programmal pályáztak az Európai nyelvi díj 2008. címre is, az elbírálás folyamatban van. Nem szokványos az iskolában oktatott négy nyelv (angol, német, francia, olasz) számára a Da Vinci, Gothe, Balsac és Shakespeare-nap sem, melyeken filmbemutatók, kvízjátékok, ételkóstolók, képregényrajzoló verseny várják a résztvevőket.

Amíg csak a cukrászdát és a különböző színekben pompázó cukorkákat becézték így, addig volt jó világ. Aztán a jelentés nemcsak bővült, hanem torzult is: elment a rózsaszín világba. Ahol minden olyan „édi-bédi”.

Ha a történet megállt volna azon a ponton, hogy minden kisbaba, kiscica, kiskutyus és megannyi újszülött földi halandó cuki (cukorfalat), mert édes; hát legyen. A köznyelv egész gyorsan magába szívta a cuki jelzőt.
De ma már cukiság uralkodik! Az interneten külön oldalak gyűjtik a cuki dolgokat: (élő és plüss) házi kedvencek fotóit, aranyos kislányok képeit, lifegő, giccses, rózsaszín csecsebecséket, csinosnak mondott műanyag dísz- és használati tárgyakat.

És a világháló termelte ki magát Cukit is, a cukiság első popsztárját, aki kezdetben még csak „édi” volt, de megváltozott, és egyenesen „cuki” lett. Hát ez fantasztikus! De legalább – ahogy énekli – „szeretik a nagyok”, a „bigyi-bogyós fülcsijével” együtt. Vajon a cukrosbácsira gondol? Mert erre a rózsaszínes, pubertás-pornóra maximum ők mozdulnak rá. De Cuki azon biztos felháborodna, hát még az apukája...

Mert mi is a cuki valójában? Minden, ami nyálas, giccses, gejl. Undorítóan és eröltetetten „rózsaszínkislányos” és játékmackós, ám mégis szexi; a maga tinédzser módján. Szóval a cukiság valami nagy-nagy pszichológiai defekt. Mert ki az a normális tizenéves, aki aranyos és édes akar lenni? A kamaszoknak nem az a dolguk: nyugodtan legyenek undokok, szóljanak be. Ha van elég eszük hozzá, abból még jó dolgok is születhetnek.
A beparfümözött pudlit meg szorongassák a felcicomázott, ránctalanított, masnit hajukba tűző öreglányok. Az is nagyon cuki. És rájuk már a pedofílok se kíváncsiak.