Sport

Az Amerikai Egyesült Államokban manapság már a labdarúgás is a kedveltebb sportágak közé tartozik. Persze a foci még nem oly népszerű, mint a kosárlabda és a jégkorong. Egykor magyar játékosok is tettek azért, hogy a labdarúgás gyökeret eresszen az USA-ban. Kántor József (Öcsi), aki Egerszegen él, képzeletbeli időutazásra hívott meg bennünket. Az 1956-os forradalom bukását követően sok magyar sportoló lelt otthonra az USA-ban. Kántor József egy Amerikában megjelent könyvet mutat, amelyet Csávossy Leó szerkesztett.

Zsidó Domonkos, a New York-i Hungária mezében.

A kiadványban a New York-i Hungária labdarúgócsapatában feltűnik egy egerszegi fiatalember is. Zsidó Domonkos, aki több sportolóval együtt 1956-ban hagyta el Magyarországot.

Az 1926-ban született játékos 1946–48 között a Kinizsi csapatában játszott, majd a Bázakerettye, a Maort együttesei következtek. Újabb váltás után a Nagykanizsai Olajbányász, 1953-tól a Zalaegerszegi Vörös Meteor, majd ismét az Olajbányász.

Távozását követően 1957-től játszott a New York-i Hungária csapatában. Az egykori egerszegi labdarúgó hosszú időn át volt a csapat centerhalfja és csapatkapitánya, öt éven át egyetlen mérkőzésről sem hiányzott. A sportszerűség, a megbízhatóság példaképe volt. Így emlékszik meg róla az Amerikában megjelent kiadvány.

A csapatnak kapusa volt az a Henni Géza, aki itthon Grosics Gyula mögött második számú kapusnak számított a magyar válogatottban. Az együttes az akkori amerikai első osztályban 5 bajnoki címet és több kupagyőzelmet is begyűjtött.

A csapat hosszú időn át élcsapatnak számított az amerikai bajnokságban. A hajdani magyar játékosok kiöregedésével fokozatosan esett vissza. Érdekesség, hogy jó pár évvel ezelőtt amerikai kinttartózkodása idején az együttes edzője volt Tornyi Barnabás, aki szakvezetője volt a ZTE csapatának. Mára a gárda az amerikai bajnokság negyedik vonalában szerepel.

A labdarúgás mellett a társasági élet is fontos volt a kint élő magyarok számára. Ők a csapatról elkeresztelt futballbárban jöttek össze, amelyet az egerszegi játékos egykori felesége Kántor Éva üzemeltetett. Itt megfordult többek között Puskás Öcsi, Papp László is. Kántor József még elmondja, hogy kinttartózkodása idején még ő is kiszolgálta a nagy legendákat.

Szakály István, a Zalaszám ZAC ügyvezetője szerint a klub legsokoldalúbb atlétája Demeter Klaudia, aki két éve igazolt Keszthelyről Egerszegre. A zalai utánpótlás-nevelés egyik legtehetségesebb sportolója. Mint minden egyéni sportágat űző versenyzőnek, neki is az olimpiai szereplés az álma.

– Már óvodáskoromban látszott, hogy mozgékonyabb vagyok az átlagosnál – így Demeter Klaudia. – Az általános iskolai sorversenyeken, majd az ötpróbaversenyeken jó eredményeket értem el, itt figyelt fel rám a nevelőedzőm, Csikós József tanár úr, aki ezután hét évig volt a trénerem.

– Az első lépéseket Keszthelyen tette meg.
– A Keszthelyi Városi Diáksport Egyesületben sportoltam. Hét évet voltam az egyesület versenyzője. Idén második évemet töltöm a Zalaszám ZAC-nál, ahol edzőm Kámán Ferenc, a speciális edzésmunkában Gyulai Gyula és Kustán Róbert segít.

– A jobb feltételek miatt váltott klubot?
– A Balaton partján salakos pálya volt, Egerszegen rekortán borítású a pálya, és futófolyosó is van. Itt jobbak a tárgyi feltételek, és az új környezetemben adottak a fejlődésem egyéb lehetőségei is.

– Az atlétikában az egyéni vagy az összetett számok a kedveltebbek?
– Azt hiszem, a legnagyobb kihívást és összpontosítást a hétpróba igényli. Hétpróbában két nap alatt kell teljesíteni a versenyszámokat. Első nap: 100 m gátfutás, magasugrás, súlylökés, 200 m, másnap: távolugrás, gerelyhajítás, 800 m. Az utóbbi nagyon megterhelő számomra.

Tudom a nemzetközi szintű összetett eredményhez még sokat kell javulnom. Legjobban a 100 m gátfutást, távolugrást kedvelem, amiben korosztályos országos bajnok vagyok. Magasugrásban, súlylökésben második helyezett, gerelyhajításban harmadik voltam az utánpótlás OB-n 2008-ban.

– Tervek?
– Minden sportoló álma az olimpiai részvétel, de 2012-ig még nagyon sokat kell tennem, hogy a londoni ötkarikás játékokon részt vehessek.

– Ehhez további fejlődésre lenne szüksége, amit úgy tudom, egy amerikai ösztöndíj is biztosítana.
– Intenzíven tanulom az angolt. Marokkóban a világbajnokságon vettem részt, ahol jól szerepeltem 100 m gátfutásban. Ezután kaptam az Amerikai Egyesült Államokból, Kasnas egyeteméről ösztöndíjat. 2009 őszétől itt folytatom egyetemi tanulmányaimat és sportolói pályafutásomat.

– Teljesen megszűnne a kapcsolata a Zalaszám ZAC-cal?
– Nem. Az országos bajnokságra hazajönnék, és továbbra is egerszegi színekben versenyeznék.

– Ha meg kellene tippelnie, hogy mekkora az esélye, hogy ott lesz Londonban, hány százalékot mondana?
– Százalékot nem mondanék, de bizakodok abban, hogy részt veszek az ötkarikás játékokon. Ennek érdekében minden tőlem telhetőt meg is teszek.

Harmadik éve a gyermek korcsoportok részére is rendez országos bajnokságot a Magyar Atlétikai Szövetség. A Zalaszám Sportiskola fiataljai a 11–12 évesek versenyében az idei OB-t megnyerték.

Bella Attila, a Zalaszám Sportiskola szakágvezetője nagyon boldog volt: „Tudtuk, hogy jók vagyunk, és a gyerekek is nagyon ügyesek, edzőink sokat foglalkoztak velük. Köszönöm Csiszár Attilának, Cseh Ferencnek, Csikós Sándornak, Bartók Margitnak, Bacsa Istvánnénak a munkáját. A győzelem, az országos bajnoki cím gyerekeknek, szülőknek, edzőknek, az elnökségnek további lökést ad a munkához.”

A csapat tagjai voltak: Ferenczi Melinda, Hári Anna, Molnár Jázmin, Takács Nikoletta, Gaál Zsófia, Rozmann Dorina, Végh Krisztofer, Köcse Richárd, Németh Péter, Kámán Bálint, Aczél Norbert, Mónok Péter.
A 8–10 évesek csapata a Landorhegyi-iskola színeiben 7. helyen végzett az OB-n.