Kultúra

„Lépni kellene, újat kellene hozni, ami jövedelmező és a város közönségének jobb kiszolgálását eredményezi” – nyilatkozta 1989-ben az Egerszeg újságnak Lang József, az Ady Filmcentrum akkori vezetője. „Mert mi volt eddig?” – hangzott a riporteri kérdés... Hát a kötelezőt kevesen szerették, vetíteni mégis muszáj volt. Az aktuális kultúrpolitika ezt kívánta. Nem a kötelező olvasmányok filmes adaptációiról van szó, hanem arról az „arányrendszerről”, mely évtizedekig uralta a honi filmszínházak mindennapjait.

A moziszakma akkor dolgozott jól, ha negyven százalék volt a „tőkés” és hatvan százalék a szocialista (népi demokratikus) országokból származó filmek aránya. Szó szerint számolni kellett, hogy hány szovjet, hány magyar filmet vetíthetnek, és mennyit hozhatnak be a nyugati országokból. Ezenkívül minden évben november 7. alkalmából szovjet filmheteket szerveztek országszerte.

A tartalom sem volt mindegy. Gyakran előfordult, hogy a pártbizottság hátráltatta egy-egy film magyarországi vetítését, vagy hazai film forgalmazását. Spielberg Cápája például késett, sokáig nem is engedték bemutatni, mert túl durvának találták. Hasonló sorsra jutott Bacsó Péter A tanú című filmje is, amit csak jó egy évtizeddel később mutattak be a nagyközönségnek. Persze KISZ-klubokban és más „zártkörű” vetítéseken a kiváltságosok megnézhették.

„Az előválogatás után Magyarországra kerülő filmeket a budapesti MOKÉP-vetítőben nézte a pártvezetés. Aczél György ezeken szinte mindig részt vett, de köztudott, hogy Kádár János is nagy filmnéző volt” – meséli immár a ZalaEgerszeG kérdésére Lang József. Ha a pártbizottság rábólintott egy-egy filmre, az mehetett a nagyközönség elé. A volt igazgató úgy emlékszik, hogy az itteni pártbizottságon is rendeztek néha zártkörű vetítéseket. Ezeket többnyire nem is a moziban tartották, hanem saját épületük nagytermében (ma ZTV-stúdió), nehogy valaki beszivárogjon.

Szovjet film ide vagy oda, az ’50-60-as években a mozi mindenekfelett állt, más szórakozás nemigen volt. Évente ez az Ady moziban 700 ezres forgalmat jelentett. Csak a televíziózás lassú, majd egyre gyorsabb terjedésével kezdett csökkeni a nézőszám, bár a hétvégi családi, baráti programok még sokáig kötődtek a mozihoz. A 60-as évek közepétől már látszott, hogy a közönség kevéssé kedveli a szovjet szféra propagandisztikus alkotásait.

Kivételek persze itt is akadtak: a szovjet „gyártmányú”, kétrészes Csendesek a hajnalok című nagyjátékfilmre már elővételben elkelt a jegyek nagy része. Köszönhetően egyrészt az ügyes szakszervezeti szervezésnek, illetve leginkább annak, hogy ebben a filmben volt először meztelenkedés. Öt lány szaunázott... A szocialista filmek összességében nem hoztak jelentős bevételt, szinte bármelyik amerikai vagy „nyugati” film gazdaságosabb lett volna. A hiányt viszont kompenzálta az állam.

1987-ben aztán megszűnt a kultúrpolitikai beavatkozás, nem kellett kötelező filmeket vetíteni, és megindult egyfajta átalakulás a szakmán belül. 1989 novemberétől magántársasággá alakultak az addigi megyei irányítás alatt álló helyi mozik. Lang József így a zalaegerszegi Edison Mozi Kft. ügyvezető igazgatója lett. „Ránk zúdult minden. Megszűnt a cenzúra, több forgalmazó lett, és megjelent itthon is az olcsó, kommersz amerikai filmek áradata. Ebből egy-két évig tudtak a mozik profitálni. Utána megkezdődött a jegyárak emelkedése és a látogatók számának rohamos visszaesése”.

A terv a rendszerváltozást követően az volt, hogy mind a három termet használja ki a mozi a közönség legkülönfélébb igényeinek megfelelően. Könnyed amerikai szórakoztató, valamint akció és horrorfilmek éppúgy műsorra kerültek, mint a kifinomultabb lelkeknek való európai, vagy távol-keleti művészfilmek. Ez utóbbiak sokáig a hármas teremben futottak.

1989 júliusában például az egyes teremben a Rendőrakadémia 2., a Coctail, a Beverly Hills-i zsaru és a James Bond, a magányos ügynök volt műsoron. A kettes terem ezzel párhuzamosan a Szellemirtókat, A rátóti legényanyát és A légy című filmet; a hármas – art-terem pedig a Csók anyut, az Élethalálharcot és a Brodway, Danny Rose-t játszotta. Ekkor még működött a Kertmozi is az akkori Kilián György-iskola udvarán: itt olyan, ma már klasszikusnak számító sikerfilmek mentek, mint a Szörnyecskék, a Három férfi és egy bébi, A bolygó neve: Halál, vagy a Halálosztó.

Lang József szerint bármilyen hihetetlen, de a Kertmozi lassú sorvadását többek között a nyári időszámítás bevezetése okozta. „Mivel este 9-kor sötétedett, csak ekkor lehetett a vetítéseket elkezdeni. Ha másfél-két órás filmekkel számolunk, egy átlag polgár éjjel fél12 előtt nemigen ért haza a vetítésről. Ez egy Egerszeg szintű kisvárosban megtizedelte a közönséget. Ráadásul a Kertmozit korábban szívesen látogatták diákok, akiknek viszont az előző rendszerben késő este már nem volt szabad az utcán tartózkodniuk. A szigorúbb szülők ezt be is tartatták velük”.

A mozik hanyatlásához a 90-es évektől hozzájárult az otthoni videókultúra terjedése is. A rendszerváltozás környékén az emberek nemcsak Gorenjéért jártak a szomszédos osztrák városokba, hanem videómagnóért is. Sorra nyíltak a tékák, ahol már egyre több volt a szinkronizált film. A „hangalámondásos” rémségekkel ellentétben már jobban megérte ezeket kölcsönözni, mint mozijegyet váltani. És a multiplexek is szépen elterjedtek, elorozva a sikerfilmek vetítési előjogát. Az állam nyújt ugyan valami támogatást az Art moziknak, ám most mintha megint olyan időket élnénk, hogy „lépni kellene, és valami újat hozni”.

A ház nem mindig az, aminek kívülről látszik. A benne lévő helyiségeknek az a természete, hogy időről időre funkciót váltanak. A használótól vagy épp az enyészettől függően.

Dohos, hideg, elhanyagolt pincét mindenki látott már, ami maximum földesáruraktárnak jó. De ha a régi krumplisládákat félredobáljuk, és kicsit kitakarítunk, akár kiváló kiállítótér is lehet belőle.
Ez történt a Kosztolányi út 47. szám alatt, ahol április 4-én egy híján húsz zalaegerszegi képzőművész munkáiból nyílt tárlat. „Könyörgöm akasszuk fel” – immár harmadszor szervezték meg ezzel a jelszóval a fiatal alkotók saját bemutatójukat.

2007-ben egy képkeretező műhely, tavaly egy Radnóti utcai régi családi ház, idén pedig a néhai Kosztolányi Kávéház adott otthont az eseménynek. A lényeg valami olyasmi, hogy „igenis, állítsuk ki”. Legalábbis az elmúlt években többek között ez motiválta az ifjú művészeket. Ha már a városban nem sikerül egy tisztességes kortárs képtárat „leakasztani”. Kiállítás márpedig addig is lesz, üres helyet mindig lehet találni hozzá, a közösség meg adott.

Az alapötlet Fischer György szobrászművésztől származik – derült ki a megnyitón, melyet Bálizs Andrej prezentált. A szervezők a szobrász-tanár szakkörének tagjai, s ott terveltek ki mindent, még évekkel ezelőtt. Egy jó ötletből némi odafigyeléssel könnyen hagyomány lehet; valószínű, hogy lesz negyedik „Könyörgöm” is.

Aki a házba betér, ne csak a kávézó légterében nézze meg a képeket. Keresse meg azt a bizonyos pincét. Az út az egykori étterem konyháján át vezet. Nincs most séf, aki ezért dühöngene. Ottjártunkkor is csupán néhány száz zsíros kenyér készült; „magánkiadásban”.

A műalkotások sokfélék: a figurálistól az absztraktig, a miniatűrtől a monumentálisig, az aktoktól az arc nélküli arcképig; stílusok és technikák egész tárházát láthatjuk. Némi színes-kontrasztos térinstallációt is, meg mezítelen női testet ülőpárnán.

„Mi a közös bennük?” – vetődik fel mindig a kérdés csoportos tárlatokon. És, ha semmi? (Vagy csak a gesztus, ami a kész művet odaadta, vagy az évtized, ami szülte. Képet? Alkotót? Mindegy.)

Egyrészt az angol feel, feeling szavak hatására terjedt el a magyar fordítás a köznyelvben. Másrészt viszont a reklámipar hangzatos szlogenjei miatt lett egyre kedveltebb divatszó.

Az „érzelmeket” azonban több csoportra lehet osztani: lehet mindenekelőtt negatív és pozitív. Érezhetünk valamit konkrétan magunkra vonatkozóan, ám mások is felhívhatják figyelmünket valamilyen rajtunk kívül álló szenzitív dologra (személyre, tárgyra, fogalomra).

Ugye érzed, hogy mennyivel frissebb, lágyabb, jobb lettél valamelyik kozmetikumtól. Érzed, hogy az energiaitaltól vagy az új müzlisszelettől csak úgy feszülnek az izmaid, telve vagy új energiákkal. És azt is érzed, hogy a könnyű joghurt milyen gyorsan kifejti jótékony hatását a bélflórádra. Érezhetjük még, hogy kedvenc kutyusunk csak úgy száll a finom és ízletes tápszer hatására. Amit nyilván ő is érez, így együtt érezve örülünk egymásnak.

De azér’ érzed a különbséget közted és köztem? (Feel the difference!) Érzed, hogy az én autóm mennyivel jobban tép; hogy az én gépem mennyivel többet tud? Érzed, mi van?! „Megütlek, mer’ szemeztél; vagy mer’ nem fizettél”.
Hasonló érzete meg „fílingje” szinte bárminek lehet: „Válság van, érzed?” „Azér’ csak megbukott, érzed...?”

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium, valamint az ESZA Kht. támogatásával, 800 ezer forint pályázati pénzből a Zalaegerszegi Városi Rendőrkapitányság Bűnmegelőzési Csoportja és a megyeszékhelyi CKÖ közös programot hirdetett a drogellenesség jegyében.

A cél, hogy a kistérségben élő fiatalok ismereteket szerezzenek a kábítószer veszélyeiről, alternatívát lássanak a szabadidő hasznos eltöltésére, illetve képesek legyenek visszautasítani a narkotikumokat. A program helyszínei: Zalalövő, Söjtör, Bocfölde (már lezajlott az esemény), Becsvölgye (április 18.) és Zalaegerszeg (május 9.). Ez utóbbi településen az Apáczai ÁMK lesz a házigazda, és a szokásos programok, a rajzkiállítás, ismeretterjesztő előadások és sportversenyek mellett kulturális bemutatót is tartanak, melyre április végéig lehet jelentkezni a CKÖ-irodában, tájékoztatott Baksa Tamásné programfelelős.