Kultúra

Világútlevél! Bűvös szó a ’80-as évek végéről; és aminek semmi értelme nincs manapság. Legalábbis, ami a konkrét szóösszetételt illeti. Hiszen akinek érvényes útlevele van, még szép, hogy mehet ahová akar. Minek a „világ” előtag?

A szimbolikus jelentése azonban jóval több: egy egész korszak elevenedik meg előttünk. Bécsből Gorenjét meg hifit, Oberwartból legót a gyereknek, Tarvisioból meg bőrdzsekit hozott a magyar. Álltak is hosszú sorokban a megpakolt keleti autócsodák az osztrák határokon.

A bevásárlóturizmus fellendülése csak egy része volt az eseményeknek. A rendszerváltozás környékén az egész idegenforgalom óriási átalakuláson ment keresztül. Az utazási irodáknak alkalmazkodniuk kellett a megváltozott helyzethez.

A szocializmus évei alatt monopolhelyzetbe került utazásszervezőknek meg ahhoz, hogy kinyílt a piac. Mi történt húsz évvel ezelőtt a turizmusban? Hová utaztunk a rendszerváltozás előtt és után, s kik jöttek Magyarországra? – kérdeztük Fentősné Belléncs Andreát, majd Tausz Rózsát.

„1972-től már volt némi enyhülés” – meséli Fentősné Belléncs Andrea, aki 1988-tól az Autotours idegenforgalmi referense volt, majd 1990 után a Volán Utazási Irodához került, később pedig a Paravion Travel – Malév partneriroda vezetőjeként dolgozott. Az enyhülés abban nyilvánult meg, hogy bevezették a piros és kék útlevelet. A piros a baráti, szocialista országokba szólt. Korlátozás és külön kiutazási engedély nélkül lehetett használni.

A kék útlevél ezzel szemben amolyan turista útlevél volt. A nyugat-európai országokba engedett beutazást, ám csak háromévenként lehetett igényelni. Kiváltásához szükség volt a Magyar Nemzeti Bank valutaígérvényére is. Az állami bank a turista ellátmányi valutakeretből biztosította az utazáshoz szükséges csekély összeget. Ez kezdetben 50, aztán 70, majd 100 dollár volt. „A kék útlevél kiváltása nem volt egyszerű, egy terjedelmes útlevélkérő lapot kellett kitölteni, melyet a munkáltatónak, párttitkárnak, szakszervezeti titkárnak is ellen kellett jegyezni.

A dokumentum önmagában semmit nem ért, egy úgynevezett ablak bepecsételtetésével még hitelesíteni kellett”. Egyébként az egykori Jugoszlávia is ebbe a kategóriába került. A szakember úgy látja, hogy a ’80-as évek második felétől a kiutazások korlátozásának már nem is annyira politikai, mint inkább gazdasági oka volt: a súlyos valutahiány.

Ami az idegenforgalmi irodákat illeti, a rendszerváltozás előtt csak néhány működött az országban: IBUSZ, Cooptourist, Expressz, Agrotours, valamint a megyei tanácsokhoz és Volán társaságokhoz tartozó irodák. Fő feladatuk a munkahelyi és iskolai kirándulások, SZOT-üdülések szervezése volt. A megyei idegenforgalmi hivatalok pedig a mai Tourinform-irodák tevékenységére jellemző feladatokat is elláttak.

A külföldi utak leginkább a népszerű szocialista üdülőhelyekre irányultak: bolgár tengerpart, Csehszlovákia, Szovjetunió, Lengyelország. Társas utak ekkoriban még nem nagyon szerveződtek. Ennek majd csak 1988. január 1. után, a világútlevél bevezetésével nő meg a jelentősége. Ekkortól felemelték a valutakeretet, enyhítettek a vámszabályokon, s évi egy alkalommal nyugati országokba is lehetett utazni.

„Az utazás liberalizálásának legfőbb oka a hiánygazdaság volt. Voltak termékek, amikhez Magyarországon nem lehetett hozzájutni, vagy csak nagyon drágán. Ezért is élénkült meg Csehszlovákia, Jugoszlávia és elsősorban az Ausztria felé irányuló bevásárló turizmus, főleg miután a családtagok összevonhatták valutakereteiket” – folytatta Belléncs Andrea.

Ezrek vonultak a határ mellé színes tévéért, hűtőszekrényért (Gorenje-láz), hifiért, játékokért, kozmetikumokért. „Az embereknek a hosszú évtizedes elzártság után kinyílt a szemük. Óriási élmény volt számukra egy-egy nyugat-európai üzletbe betérni. S általánosságban is elmondható, hogy mindenki látni akart, minél többet. Így érthető módon 1990 után a turizmus egyre nagyobb iparággá fejlődött”.

Az átalakulással kapcsolatban Tausz Rózsa, az IBUSZ megyei kirendeltségének egykori igazgatóhelyettese (ma már nyugdíjas utazásszervező) elmondta: 1990 után nemcsak a bevásárlóturizmus, hanem az úgynevezett vallási turizmus is megélénkült. „A hívők szabadabban kinyilváníthatták érzelmeiket, ezért nagyon kedveltek lettek az európai zarándokhelyekre irányuló csoportos utazások, például a Vatikánba, a boszniai Medjugorjébe, vagy a portugáliai Fatimában lévő Mária-kegyhelyre.

Megugrott továbbá a távoli, egzotikus országokba utazók száma is”. Tunézia, Egyiptom, Jordánia korábban elérhetetlennek tűnt, 1990 után viszont nemcsak szabad volt menni, hanem nagyon kedvező – bevezető – áron lehetett repülőjegyet és szállást foglalni. Az új magyar idegenforgalmi szektor nyitni akart a távol-keleti piacok felé. A régi és új utazási irodáknak ezenkívül gyorsan ki kellett építeniük a nyugat-európai hálózataikat is.

Tausz Rózsa úgy emlékszik, hogy a hazai ágazat gyorsan reagált a megváltozott helyzetre, rövid idő alatt új szolgáltatások jelentek meg. A versenyhelyzet pedig célirányos marketingstratégiát is kívánt.
A Magyarország felé irányuló idegenforgalommal kapcsolatban a két szakember egyértelműen a Balaton uralmát említette. A rendszerváltozás előtt ennek azért volt nagy jelentősége, mert ide mindenki utazhatott, így például a kettéosztott Németország elszakított családtagjainak kedvelt találkozóhelye lett. A rendszerváltozás után pedig inkább a wellness- és termálturizmus indult fejlődésnek. Régi SZOT-üdülőket is próbálták átalakítani az igényeknek megfelelően.

Hogy a magyar turisták mentalitása változott-e az elmúlt években? Tausz Rózsa szerint kicsit igen, bár a magyarok, ha külföldre mennek, még mindig leginkább az üzleteket és az árakat nézik. Főleg az olyan szálláshelyeket – apartmanokat – kedvelik, ahol meg lehet melegíteni, el lehet készíteni az otthonról vitt ételt. Sokan még mindig idegenkednek más kultúrák ételeitől.

Részben a spórolás, részben meg a szokás- neveltetés miatt. Persze azért vannak érdeklődőbb, kíváncsibb természetűek is, akik az élményszerzés, feltöltődés miatt utaznak. A többség azonban még mindig nem tud igazán pihenni, kikapcsolódni. Az utazást is sokan stresszként élik meg. Bár azért e téren is van pozitív változás.
Úgy látszik, hiába a szabadság, a világútlevél. Nyaralni, pihenni is meg kell tanulni.

A projekt keretében 7 Egészség vásár kerül megrendezésre, melyek közül 4 már sikeresen megvalósult Egervár, Zalalövő, Zalaegerszeg és Becsvölgye helyszíneken. Vásárainkon az érdeklődők megismerkedhetnek 7 alprogramunkkal (Szív- és érrendszeri betegségek megelőzése, Daganatos megbetegedések megelőzése, Túlsúlyosgyermek-program, Szájhigiéné, Porci Berci, Egészséges táplálkozás, Nordic Walking).

A program keretében a legkisebbeket a TÁMASZ Alapszolgáltatási Intézmény szervezésében játszóház várja, az iskoláskorúak elsajátíthatják a helyes szájápolás technikáit, szemléltető eszközök segítségével megismerhetik a helyes testtartást és az ennek hiányában fellépő egészségkárosodás következményeit.

Kerékpáros stafétán vehetnek részt, és felmérethetik saját egészségi állapotukat, terhelhetőségüket. A Szombathelyről érkező Logo Mobil számos érdekes szabadtéri játékkal kecsegtet, melyet minden gyerek és fiatal kipróbálhat.

Ételkóstoló, vérnyomásmérés, tanácsadások színesítik vásári programunkat felnőtteknek és gyermekek számára egyaránt. A résztvevők egy rövid séta keretében megismerkedhetnek a hazánkban egyre népszerűbbé váló Nordic Walkinggal, és kipróbálhatják a tájfutást is.

A pontgyűjtő programok mellett színes kulturális műsor fogadja az érdeklődőket, így például jóga- és fittball-bemutató a Vitalady Mozgásstúdió vezénylésével, valamint a Zalaegerszegi Hastánc Egyesület hastáncbemutatója, melyekbe a vállalkozó kedvű résztvevők szép számban be is kapcsolódhatnak. A Speed Kötélugró Klub fiataljai fergeteges bemutatóval szórakoztatják a vendégeket.

Délután 17.00–19.00 óráig a táncház teremt jó hangulatot.
A programokon való aktív részvétellel egészségpontokat gyűjthet a minden háztartáshoz és iskolába eljuttatott pontgyűjtő füzetbe, amit a helyszínen is igényelhet információs pultunknál.
A 2009. október havi sorsoláson értékes nyereményeket sorsolunk ki!

FŐDÍJ:
– Családok versenyében: wellness-hétvége Norvégiában 2 fő részére teljes ellátással
– Osztályok versenyében: 5 napos lovastábor 25 fő részére

Müller Péter Sziámi azt írta a könyv elé, hogy ez városi folklór: őszinte, egyszerű, egyenes beszéd. A szerző mindig is élőbeszéd-szerű volt, ha énekelt, ha beszélt, ha írt.

Dolgos Péter Dodó, akit a legtöbben a Bazooka együttes frontembereként ismernek a városban, a minap mutatta be első verses (vagy inkább dalos) kötetét „Csak semmi pánik” címmel. A Champs Kávéház teraszán nem felolvasott, hanem inkább énekelt; négy verset a könyvből. Sipos Zsolt majd Polgár Péter kísérték gitáron.

„Követhetetlen ritmus/Tarthatatlan tempó!/Nincs kenyér, van cirkusz!/Középszerű retró” – szól a 20. század című dal. E négy sor jellemzi a többi 35 vers hangulatát is. A témaválasztása Müller szerint az, amiről mi is mindig beszélünk: „Mitől élhetetlen a világ?”, „Miért szemetek a csajok?”, „Miért szaródunk el mi is?”

A kötet szerkesztésében segédkező Lákics Zsolt rendezvényszervező – aki baráti felkérésre a közönség figyelmébe ajánlotta a kiadványt – úgy látja, Dodó versei a tragikum, az irónia és a játékosság egyvelegei. A szövegek tömör politikai és morális ítéletek, fűszerezve némi magyarságszeretettel, s diktatúraellenességgel.

De egy eredendő gyengédség és szakrális nyugalom is árad a sorokból. Mindez egy mozgalmas, eseménygazdag életutat, s egy nyitott, nem befeléforduló, nem homályból építkező lelkivilágot tár az olvasó elé. Mindehhez tökéletesen passzolnak Kalmár János „Kukás” (tetoválóművész) grafikái.

„Most akkor vers, vagy dal?” – kérdeztük a szerzőt a kötetbemutatót követően. „Ez is, az is” – érkezett a válasz. Dodó ugyanis úgy ír, hogy a fejében megjelenik egy hangulat, amiből szöveg lesz, ám alapvetően mindig zenével képzeli el.

Persze mindenből nem lesz nóta – legalábbis egyből – de a lehetőség ott van. Akár rock, akár lírai dal is kerekedhet belőle, miután átadja a kész szöveget a zeneszerzőknek. Müller Péter meg azért írt előszót, mert az URH-s, Kontroll Csoportos években Dodó szemében ő volt a „félisten”.

Később aztán, mikor Sziámi Zalába költözött, barátok lettek, s a kapcsolat azóta is tart. A versek írója amúgy teljesen egyetért az előszó szerzőjével: ő a város gyereke, de zalai, göcseji is egyben. Ebből a kettősségből táplálkozik. Ezért a városi népköltészet jó megfogalmazás. Müller meg amúgy is helyén tudja kezelni a dolgokat.

Dolgos Péter az utószóban azt írja, hogy legfőképpen azoknak köszön mindent, akik gáncsoskodni próbáltak az elmúlt években, mert a legtöbb energiát a versek megírásához ők adták. Persze azért voltak baráti segítők is: Tolvaj Márta önkormányzati képviselő, a Zsinórpadlás Művészeti és Kulturális Egyesület és Gura Béla. Aki miatt a kötet pont olyan lett, amilyennek azt a szerző elképzelte: mintha pergamenre írták volna cirádás betűkkel. Mert Dodó konzervatív is; nem klaviatúrát püföl, mikor ír, hanem tényleg tollat ragad.