Kultúra

Ebből a perspektívából még nem láttam a várost. Minden ismerős volt – a belvárosi házak, a csácsi és bozsoki dombok a távolban – de mintha mégsem Zalaegerszegen járna az ember.

Mert tulajdonképpen nem is ott voltunk, hanem felette: a „napfénytetőn”. A Tüttőssy utcában az 5. emeleten műhelylakások sorakoznak. Németh Klára festőművész két éve pályázott az egyik önkormányzati tetőtéri lakásra, mely azóta kedvelt alkotóhelye lett. Lányával – a szintén képzőművész – Fischer Judittal azt gondolták, hogy egy szép őszi vasárnap délutánon megmutatják ezt a kis műhelyt a barátoknak, ismerősöknek, néhány új munkával együtt. Csak úgy. Hogy aki eljön, jól érezze magát. És ennyi apropó bőven elég.

Itt el lehet tűnni, ki lehet szakadni a városi forgatagból. Más szemmel lehet nézni környéket. Például, mert a lakás ablakán át csak egy lépés a háztető, amiből hangulatos tetőterasz formálható. A panoráma adott, és ha a képbe még egy zenekart is „betolunk”, akkor egy igazi performance kerekedik ebből a műhelylátogatásból. A zrínyis lányokból álló AZÉRT formáció a ZegaSztárban tűnt fel (és valószínű eszükbe sem jutott, hogy egyszer egy háztetőn lépnek majd fel).

Amit játszanak, az viszont halványan se „sztárzene”; szerencsére. Néhány Noir Desire- nóta és A.E. Bizottság-szám (Köpni kell) átírva hegedűre, csellóra, gitárra éppen jól esett. „Olyan franciás ez a hangulat; vagy inkább mintha New York valamelyik művésznegyedében járnánk” – hasonlítgatták valami filmbeli élményhez a hangulatot a vendégek.

Németh Klára, ha feljön ide, tényleg úgy érzi, mintha nem is Egerszegen lenne, egy külön világ ez számára, mindent ki tud zárni, az ajtón kívül hagyni. Igazi szabadságérzetet ad ez a kis lakás. Van, amit viszont mégse hozott fel: a kemence bizony Hahóton maradt. A tűzzománcok a szülőfaluban formálódnak. Ez is jelzi azt a kettősséget, ami művészetét jellemzi.

Míg a tűzzománcokon inkább természeti motívumok, vagy éppen figurák (bohócok, emberpárok) lelhetők fel, addig az akvarellek nonfiguratívak. Csak a színek kavalkádja közös. Ami a művész egész egyéniségéből is árad, sőt még az ételekből is, amiket az alkalomra készített. Nem tagadja, anya és lánya hatnak egymásra. A színek hasonlósága, a lágy, ám egyáltalán nem bátortalan vonalvezetés is rokon.

Fischer Judit viszont mindig csak egy dolgot (egyszerű hétköznapi tárgyat, vagy ennivalót: negrót, linzert) állít fókuszba a fehér felületen. Mindenféle körítés vagy mellébeszélés nélkül. Németh Klára ezzel szemben akvarelljein játszik a csigavonalakkal, hullámokkal, görbületekkel.

Néha konstruktív elemekből építve fel mozgalmas, varázslatos mesevilágát. Mindez jól látszik a műhely falain. A festményeket erre az alkalomra válogatták. A térből pedig nem hiányozhattak Fischer György szobrászművész plasztikái sem. És ha már műhely, bárki kézbe vehette a polcokon sorjázó még keretezetlen festményeket.

Mi is lehetne egy ilyen este fénypontja? Egy ráadás szám a zenekartól? Akár. Egy jó pohár bor vagy pezsgő? Persze-persze. De ha egy 30 négyzetméteres térben két Fischer is van, mindenképpen valami groteszkebb, ironikusabb dolgot kell elképzelni. Mondjuk egy Macskaalom-tortát, amit Judit készített. A látvány bizarr. Tényleg, mintha tálcán kínálnák fel azt, amibe a macska belerondított. De ne ítélj elsőre! Ez csokoládépuding, piskóta és puffasztott rizs harmonikus elegye.

Mert itt minden a harmóniáról, meg a színekről szólt; és hogy semmi sem az, aminek elsőre látszik. A szétszórt konfettik egyik oldalon óriásira nőttek, a csipkeházi tetőlakás egy napfényes mesebeli toronyszobára emlékeztetett. És a város ott a mélyben sem a megszokott képét mutatta. Biztos az a sok idegen tető, meg sosem látott homlokzat tehet róla. Pedig lent, még Zalaegerszeg egyik utcájáról léptünk be a házba. Fent az 5. emeleten viszont valami megváltozott. Egy másik helyszínre kerültünk, ami nincs is a térképen.

Negyedik alkalommal rendezte meg a ZaZeE Kulturális Egyesület a Color Arts Fesztivált. Az összművészeti programsorozatnak ezúttal a Cantoni Köbtex gyártelep használaton kívüli egységei adtak otthont.

Pénteken és szombaton képzőművészek, zenészek, építészek költöztek a falak közé. De természetesen filmvetítések és színházi produkció is várta az érdeklődőket. Idén a celldömölki Soltis Lajos Színház mutatta be Álomevők című mozgásprodukcióját, melyet nagy érdeklődés kísért.

A fesztiválon idén bővült a tárlatok kínálata. Négy bemutató is várta a látogatókat. Képlet címmel helyi képzőművészek mutatkoztak be; a Panelkatedrális építészeti folyosón egy tucat zalai születésű, frissen végzett építész mutatta be a diplomamunkáit. A tervek egy része jellegzetes zalaegerszegi épületek, intézmények (Ady iskola, Pálóczi Horváth Ádám Zeneiskola, vasútállomás) továbbfejlesztéséről szól. Két napra a Color fesztivál helyszínére költözött a fővárosi Boulevard és Brezsnyev Galéria, amely egyedülálló zseblámpás kiállítással várta a közönséget.

Az összművészeti program keretében mutatta be először nagy nyilvánosság előtt a Városrehabilitácós Kft. a piacrekonstrukcióra vonatkozó látványterveit. Ami a zenei programokat illeti pénteken a Korai Öröm, szombat este pedig Takáts Eszter és a GumiZsuzsi szórakoztatta a közönséget, de a két nap alatt színpadra lépett többek között Dévényi Ádám, az EZ Basic és a zalaegerszegi AZÉRT is.

A Göcseji Falumúzeum idén is megrendezte hagyományos őszi kavalkádját, a Szüreti vigadalmat. A szombati program keretében felavatásra került a skanzen egyik felújított épülete, a Zalalövői hajlított ház és a hozzá tartozó porta.

Dr. Vándor László múzeumigazgató elmondta: fontos állomásához érkezett falumúzeum, hiszen a hajlított ház és a hozzá tartozó épületek megújításával közönségbaráttá vált a porta. A látogatók ezután szó szerint birtokba vehetik a házat a maga valóságában, hiszen ez lesz a skanzen egyetlen olyan háza, melybe beléphetnek a vendégek. Megtekintve (megtapintva) a hagyományos paraszti életmód jellegzetes vonásait.

A tervek szerint a hajlított házat a jövőben elsősorban múzeumpedagógiai célokra használják majd, bemutatva a tanulóknak a század eleji falusi életet, különös hangsúlyt fektetve a gasztronómiára, viseletre, gazdálkodásra. Az igazgató úgy látja, hogy a zalalövői ház már régóta kereste a funkcióját, s nagy öröm, hogy ezentúl a falumúzeum egyik interaktív állomása lehet, mely alkalmas más rendezvények (esküvők) befogadására is.

A hajlított ház, és a hozzá tartozó porta (a Nagykutasi torkospajtával és két felújított kemencével) az ALFA pályázati program keretében valósult meg, melyhez az önrészt a fenntartó Zala Megyei Önkormányzat biztosította. A portát Manninger Jenő, a megyei közgyűlés elnöke és dr. Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára avatta fel.