Horizont

Hitről és hazaszeretetről beszélgettünk dr. Márfi Gyula veszprémi érsekkel, aki a fennállásának ezeréves évfordulóját ünneplő Zala megye tiszteletére tartott ökumenikus istentiszteleten prédikált. Az egyházi elöljáró „hazabeszélhetett”, hiszen zalai kötődéssel bír, pördeföldi születésű, és emellett a jubiláló megye bizonyos települései a veszprémi egyházmegyéhez tartoznak.

– A megyei vezetés kezdeményezte az egyházi ünnepséget. Örültem neki, és csodálkoztam is, mert manapság néhány európai országban az a tudathasadásos állapot tartja magát, hogy az államot és az egyházat szét kell választani. Pedig az egyház bent él a társadalomban, ahogy az ember belsejében, lelkében is együtt él a hívő ember és az állampolgár.

Azt szoktam mondani, ha belépek egy templomba, a sekrestyében nem vetem le az állampolgárságom, és amikor egy önkormányzati hivatalba megyek, a hitem sem vetem le a ruhatárban. Hanem mindenhol megmaradok hívő embernek, egy egyház tagjának és a haza polgárának. A kettő ugyan nem keverhető össze, de nem is választható szét.

– A többi érintett megye is Zalához hasonlóan ünnepelt?
– Veszprém, Fejér, a jelenlegi Pest és Zala (Colon) az utóda az eredeti megyéknek, melyek már ezer éve fennállnak. Közös ünnepet tartottunk a négy megye számára Sólyon. Itt is volt ökumenikus istentisztelet, és a megyék vezetői találkoztak. Tehát az állami és egyházi ünnep itt is összekapcsolódott.

– Mennyire kedvelt a közös istentisztelet?
– Nincs még nagy hagyománya. Az 1965-ben véget ért II. Vatikáni zsinat óta gyakorlat. Én szeretem, nagyon jó a kapcsolatom az evangélikus és református püspökökkel, szívesen teszünk tanúságot, imádkozunk együtt. Az időpont-egyeztetés a nehéz, amikor sikerül összehozni, az mindig a szervezők munkáját dicséri.

– Nagyon szép, ritkán látható címeres ruhában prédikált. Milyen alkalmakkor ölti ezt magára?
– 2000-ben készült ez a stólám, amikor a kettős (kereszténység és magyar állam), évfordulót ünnepeltünk. A ruha egyaránt kifejezi az egyház és a haza iránti szeretetet, különleges alkalmakkor veszem fel.

– Az idén a papság évét is ünnepli az egyház. Mi a helyzet velük napjainkban?
– Míg az egyház tagjainak száma a többi kontinensen lassan emelkedik, addig Európában lejtmenetben vagyunk. De a hívek száma, legalábbis a rendszerváltás óta, nagyjából stagnál.

– Az ünnepi prédikációjában utalt arra, hogy napjainkban az önös érdekek túlsúlya dúl.
– Mindig a túlzásokkal vagyok bajban. Én magam is liberális felfogású vagyok, de az ultraliberalizmust elvetem. Az olyan, mintha túl sok sót tennék a levesbe. Amikor túlságosan a személyre helyeződik a hangsúly, ha mindenki csak maga körül forog, a közösségek szétesnek.

Így esnek szét a világi és egyházi csoportok, a családok, a hazaszeretet is ezért gyengül meg. És a túlzó liberális szemlélet nemcsak térben, hanem időben is izoláltságot okoz. Az ember elveszíti a kapcsolatát a múltjával és a jövőjével is. Hol vannak ma olyan emberek, akik nekiállnának olyan gótikus templomot építeni, ami csak 200 év múlva lesz kész.

A középkorban voltak ilyenek, mert volt jövőképük. De a mostani ünnepség is mutatja, hogy azért van egy ellenkező irányú mozgás. Az ezeréves múltat ünnepeljük, és visszaemlékezünk Szent Istvánra és azokra a hősökre, akikre fel lehet tekinteni. Fontos, hogy a közösségek, a családok újra megerősödjenek. Ezért mi, amit tudunk, megteszünk. És imádkozunk.

Felseperni a tisztaszobát, felrázni a fosztott tollból készített dunyhákat – e két tevékenység is része az Egy nap dédinél programnak, mellyel a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága várja a tanév során jelentkező iskolai csoportokat a közelmúltban átadott zalalövői hajlított házban. A Göcseji Falumúzeumban tartott múzeumpedagógiai évnyitón a várható kínálatról és a szentendrei Múzeumi Oktatási és Képzési Központ képzési lehetőségeiről is információt kaptak a pedagógusok.

– A zalalövői hajlított ház egy mindenki számára látogatható nyitott létesítmény a falumúzeumban, melynek nagy szerepet szánunk a múzeumpedagógiai oktatásban – tájékoztatott dr. Vándor László megyei múzeumigazgató. – Az épületegyüttes és portája a maga valóságában mutatja be a 20. század eleji falusi miliőt, ahol nemcsak nézelődni, hanem kézbe fogni és használni is lehet a korabeli népi munka- és egyéb eszközöket.

Az autentikus környezetben végzett tevékenység, foglalkozás „élővé” teszi a múzeumpedagógiai tanórákat, ezért számítunk a városi és környékbeli pedagógusok és diákok érdeklődésére. Hasonló céllal nyitottuk meg 2003-ban a foglalkoztatóházat, amely számos programnak adott már helyet.

Az évnyitón bemutatkozott a szentendrei Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, mely uniós pályázatot nyert a múzeumok oktatási és képzési szerepének erősítése témakörben. Nagy Zsuzsanna koordinátori referens elmondta, a múzeumok hármas funkciójában kiemelt szerepet szánnak a bemutatásnak, a látogatóbarát múzeumok kialakításának.

Küldetésüknek érzik a hazai múzeumok megújítását módszertani fejlesztésekkel és képzésekkel, a kompetenciafejlesztő közoktatás támogatásában ugyancsak elkötelezettek; képzésekkel várják a múzeumpedagógiai oktatásra, nevelésre vállalkozó óvónőket, tanítókat, tanárokat.

Molnárné Raposa Irén, PR osztályvezető, múzeumpedagógus elmondta, a hajlított ház élő környezete lehetőséget kínál korabeli eszközökkel végzett munkára, kézműves-mesterségek gyakorlására. A konyhában hagyományos göcseji ételek készíthetők, a gyerekek illetve a látogatók a régi falusi élet napi teendőibe is beleélhetik magukat. A gyerekeknek szóló kínálatot két fő részre osztják, múzeumi tanórákat a nagyobb diákoknak, míg a múzeumpedagógiai gyermekfoglalkozásokat az óvodásoknak és kisiskolásoknak ajánlják.

Kissné Kovács Ágnes, a megyei múzeum MOKK-koordinátora bemutatta az új foglalkoztató
füzetet, ami remek segédanyag. A jelenlévő pedagógusok ezt követően megtekintették a felújított portát, ahol részt vettek egy foglalkozáson, majd a program zárásaként megkóstolták a kemencében pirított dödöllét.
A múzeumpedagógiai foglakozások tavasszal indulnak, melyről részletes tájékoztatót kapnak az érdekeltek.

Az országos könyvtári napok keretében Zalaegerszegen, az Apáczai és az Öveges ÁMK-ban tartott író-olvasó találkozót Sohonyai Edit, számos ifjúsági regény szerzője. A humort, közvetlen hangvételt, empátiát nem nélkülöző előadása „Úristen, kamasz lettem!” címmel szólította meg a 14–15 éveseket.

Bőröndnyi saját könyvvel, az első személyi igazolványa „ma már nem fáj” fotójával és számos, saját életéből vett, az egykori félénk – fiús kamaszlányt bemutató sztorival érkezett országjáró túrájának egyik állomásaként a városba.

Mivel az írónő erősen érdeklődik a viselkedés, a metakommunikációs jelzések iránt, ezekből is néhányat megosztott hallgatóságával, felvértezve őket a helyes kiállás alapelemeivel munkahelykeresés, szerelmi vagy baráti kapcsolatok kialakítása esetére. Az oldott légkörben nem volt tabu a nemek egymásról kialakított véleménye, a belénk nevelt és torzító elvárások, az első csók és az óvszerhasználat sem.

– A felvilágosításnak, a róluk szóló sok-sok beszélgetésnek nagyon fontos szerepe van a kamaszok életében – mondta az írónő. – A médiából olyan sokféle és összevissza információ árad feléjük, amit muszáj volna a felnőtteknek rendezni és rendszerezni a fejükben.

A felvilágosításnak, melyet már sokan a zászlójukra tűztek, jó lenne országos programot készíteni. Megvannak ennek a hivatalos formái is, csak markánsabban kéne csinálni. Az iskolákban a drámapedagógusoknak, illetve ha lehet, külső személynek, mint a nőgyógyász vagy a védőnő.

– Az előadásában azt mondta, saját erőből húzta ki magát a kamaszos mélypontból.
– Sokat foglalkoztam önfejlesztéssel, olvastam pszichológiai tárgyú könyveket.
– Akkor biztathatjuk erre az önerőre a gyerekeket?
– Igen, próbálkozzanak. És beszélgessenek sok emberrel, sokféléről!