Sport

Nemrég a Zala Megyei Testnevelő Tanárok Egyesülete három kiváló egerszegi kollégát búcsúztatott, nyugdíjba vonulásuk alkalmából. Fenyvesi József, Hersics László, Choma Balázs sok tanulóval kedveltette meg a mozgást, mellette egy-egy sportágban is letették a névjegyüket.

– Kisterenyén kezdtem a pályafutásomat, az itt eltöltött évek nagyon jó tanulóidőszaknak számítottak – kezdte a múlt felidézését Fenyvesi József. – Mátraverebélyen már egy teljesen más közeg fogadott. A tanulók 70 százaléka roma származású volt. A testnevelés mellett egyéb higiénés dolgokat is kellett oktatnom, de semmi gondom nem volt a gyerekekkel.

A nagy ugrást Zánkára kerülésem jelentette. Itt turisztikával kezdtem foglalkozni, de később az egész település sportfelelőse lettem. Feleségemet megismerve kerültem Zalába. Először Pókaszepetkre kerültem, nagyon szerettem ott dolgozni. Nem is akartam Egerszegre bejönni, de felsőbb utasítása nem volt más választásom. A Dózsa-iskolában remek kollektívába kerültem, 1986-ban hívott az Apáczai ÁMK-ba Oroszi igazgató úr, mentem. Innen vonultam nyugdíjba.

– A testnevelés mellett a kézilabdában is maradandót alkotott.
– A megyeiből indulva az NB I B-ig vezettem a Caola női kézilabdacsapatát. Pass Sándor hívott az együtteshez. A magasabb osztályokban már főállású edzők irányították a munkát. Később még Horváth József idején visszakerültem az utánpótlásvonalra egy rövid ideig. A férfivonalon a Z. Dózsával még visszajutottunk az NB II-be, aztán rövidesen megszűnt a szakosztály.

– Nyugdíjasként mégis itt vár önre feladat.
– Tamás Tamással igyekszünk feltámasztani a sportágat a városban. A nemrég alakult klubban elnökségi tag vagyok, és az utánpótlással foglalkozom.

– Nagykanizsán 1973-ban a Zrínyiben kezdtem a pályámat, ide jártam általános iskolába – folytatta Hersics László. – Egy év után a kosárlabda révén kerültem feleségemmel Zalaegerszegre. A ZTE szakágvezetője lettem, és három éven át tanítottam a Zrínyi-gimnáziumban. Egyéves Csány-időszak következett, majd a Munkácsyban dolgoztam. Nyugdíjazásomig a Kölcsey-gimnáziumban tanítottam.

– A kosárlabda már szóba került, itt is sikerült nagyot alkotnia.
– Valamennyi intézményben jó csapatom volt. Több, később az NB I-ben játszó játékos szerepelt nálam. A teljesség igénye nélkül pár nevet említve; Kalamár Zsuzsa, Molnár Anita, a fiúvonalról Gáll Tamás, Bencze Tamás, Simon Balázs. A pályafutásom során javarészt az utánpótlásvonalon és a diáksportban ténykedtem.

Arra vagyok a legbüszkébb, amikor 2000-ben, négy kölcseys csapatom bejutott az országos döntőbe. Az V. korcsoportos lányok 3.-ak lettek, ugyanitt a fiúk ezüstérmet szereztek. A VI. korcsoportban a lányok 5. a fiúk a 3. helyen zártak. Szép sikerünket kitüntetéssel ismerték el az illetékesek.

– A dolgos évek után jön a pihenés?
– Nem az a típus vagyok, aki otthon ül. Az iskolai DSE-ben várnak rám feladatok. A lányom is a Kölcseyben dolgozik, igyekszem átadni neki a tapasztalataimat. A ZTE férficsapatánál a picikkel foglakozom. A megyei diáksport szövetségben is akad számomra munka bőven. Nem unatkozom majd.

– Kollégáimmal ellentétben testnevelői pályafutásom során egy intézményben dolgoztam, a Ganz Gépészeti Szakközépiskolában – hangoztatta Choma Balázs. – Nagyon szép élményeket nyújtott nekem a testnevelői pálya. Hét évig ténykedtem atlétikában az élsportban a Zalaegerszegi Építőknél. Diákolimpiai csapataimmal több országos rekordot állítottunk fel, számos érmes helyezést szereztünk. Volt egy felnőttválogatott versenyzőm, Lázárné Sopuch Margit, akivel készültünk a moszkvai olimpiára.

Sajnos, sérülés miatt nem jutott ki az ötkarikás játékokra, pedig nagyszerű gerelyhajító volt. A ZTE–Építők fúziót követően felhagytam az versenysportolók felkészítésével, ezért a másik kedvenc sportágam, a kosárlabda felé fordultam. Huszonnyolcszor szerveztem meg a Ganz Kupa régiós tornát, amelyen olyan játékosok tűntek fel, mint Földesi Attila, Farkas László, de a körmendi középiskolás csapatból is lett több élvonalbeli játékos.

A kanizsai Cserháti-iskolával közösen megrendeztük a két város közötti váltó futóbajnokságot. 15 éven át működött a rendszer. Kollégáimmal közösen megalakítottuk 1999-ben a DSE-t a Ganzban. Sajnos, az anyagi források csökkenése miatt az elmúlt év végén megszűnt a sportegyesület. A városi DSB elnökeként is igyekeztem sokat tenni a diáksportért.

– Pihenés, vagy munka vár önre?
– Amennyire egészségem engedi, dolgozom tovább. Vezetem az iskola röplabdacsapatának edzéseit. Részt veszünk a vegyes tornákon. Ha igaz, ifjúsági védelmisként is vár rám feladat még a Ganzban. Annak örülök, hogy a gyerekeimet is sikerült megfertőzni a sport szeretetével. Igaz, nem lett belőlük élsportoló, de mozgást szerető ember igen.

Zárásként mindhárman elmondták, hogy a család megértése nélkül nem sikerült volna ilyen tartalmas pályát befutniuk, ők is segítették a három kiváló testnevelő, edző munkáját.