Kultúra

Nagy port kavar a kormány az óvodai nevelést módosító alaprendeletének egyik kitétele, mely szerint az óvodai nevelésben tudatosan kerülni kell a nemi sztereotípiák erősítését, elő kell segíteni a nemek társadalmi egyenlőtlenségével kapcsolatos előítéletek lebontását. Ez az elhíresült mondat az alapprogramot készítő szakértő bizottság tudta nélkül került bele a jogszabályba. Az óvodapedagógusok többsége „nem tud mit kezdeni ezzel”, a rendelet semmilyen módszertant nem közöl ehhez az elváráshoz, így azt sem értik, milyen szituációkban avatkozzanak be az ovisok játékába: „ezt nem játszhatod gyermekem” felszólítással. Mások úgy vélik, nincs ezzel semmi baj, a félreértést a nemi identitás és a nemi sztereotípia fogalmának pontatlan értelmezése okozza.

Szakértők szerint az elv a gender – a társadalmi nem – ideológiájából táplálkozik. Dr. Harkány Éva pszichiátert, pszichoterapeutát elöljáróban a fogalom jelentéséről kérdeztük.

– A gender gyakorlatilag a pszichoszexualitást, a nemnek is megfelelő társas magatartást jelenti, amelyben egy adott kultúra és társadalom férfiaktól és nőktől elvárt viselkedésmódozatai is benne foglaltatnak.

– Az egyenlőség nevében újabban olyan társadalmi nemnek értelmezik a gendert, melyben tulajdonképpen nincsenek nemek (férfiak és nők). A szemlélet figyelmen kívül hagyja a biológiai nemiséget, és az egyénre bízza a döntést, hogy melyik nemhez tartozónak vallja magát. Mi a véleménye erről?

– Velünk született dolog a biológiai nemiség, hiszen már a fogantatás pillanatában eldől a nemünk. A magzati korban létrejövő petefészek- és hereszövetek hormontermelése következtében alakulnak ki a belső és külső nemi szervek, melyek a nők és férfiak testi különbözőségét mutatják. Ezekre a „jegyekre” épül a nemi szerepviselkedés, amit természetesen az a környezet is befolyásol, amelyben élünk.

Miután a személyiségfejlődésnek nagyon fontos eleme a pszichoszexualitás, a nemnek megfelelő társas viselkedés, melybe, ha sok bizonytalansági faktor épül be, akkor alapjaiban rendülhet meg az identitás. Az, hogy óvodában milyen játékokat játszanak a gyerekek, az óvónők mire erősítenek rá a nevelésben, ez azért is fontos kérdés, mert a nemi identitástudat 5–6 éves korra stabillá válik.

Ezért úgy vélem, egyáltalán nem baj, ha az óvónők továbbra is hagyják a lányokat babázni, a fiúkat pedig autózni, ha ehhez van kedvük. Nem gondolom ugyanis azt, hogy ezzel a nemi sztereotípiákat erősítenék meg a kisgyermekekben. Hiszen tény, hogy a biológiai (nemi) különbözőség miatt nem vagyunk egyformák, a lányok nyugodtabbak, érzelmektől jobban vezéreltek, a fiúk aktívabbak, felfedezőbbek és indulatosabbak is – ha a belső tulajdonságokat nézzük. Hozzátenném, általában, hiszen most nem a pszichiátriai magatartászavarokról beszélünk.

A nemi identitás és azonosságtudat terén ugyancsak érzékeny korosztály a serdülőké. Önkeresésük kapcsán példaképeket választanak, de manapság gyakorta nem szerencsés a választásuk. Nehéz is a dolguk méltó példaképek, értelmes célok és a stabil társas kapcsolatok hiányában. Ma a középiskolákban és főiskolákon a közösségek felbomlása figyelhető meg, a fiataloknak tulajdonképpen nincs kihez tartozni.

Emiatt sem az önazonosság-tudatuk, sem pedig a csoportöntudatuk nem tud megszilárdulni, ami a későbbiekben életvezetési problémák egész sorát veti fel. Az identitás egyébiránt nagyon komplex dolog, egyik összetevője a nemi jelleghez kapcsolódik, természetes dolog hát, hogy férfinak vagy nőnek tudjuk magunkat. Véleményem szerint az egyenlőség, egyenjogúság nem a nemek összemosását kell, hogy jelentse, hanem azt, hogy egymást, mint embert lássunk egyenlőnek, hangsúlyozta dr. Harkány Éva.

* * *
A rendelet értelmében most készítik az új nevelési programokat a zalaegerszegi óvodákban. Velkey Pétert, az önkormányzat művelődési és sportosztályának vezetőjét is kérdeztük, mi a véleménye arról, hogy kerülni kell az óvodai nevelés során a nemi sztereotípiák erősítését.
– Véleményem valószínűleg megegyezik a pedagógustársadalom többségének álláspontjával. Nem értem, miért kell felrúgni egy olyan természetes rendet, amely az emberiséggel egyidős. Miért kell beleavatkozni a természet rendjébe, hiszen az zavart okozhat a gyermekekben, ráadásul ebben a nagyon érzékeny életszakaszban. A szándék gyakorlati megvalósítására azonban, szerencsére nem sok esélyt látok, mondta Velkey Péter.

Ötvennyolc mazurka, tizenkilenc keringő, huszonegy noktürn, huszonhat prelűd és még megannyi, jórészt zongorára írt darab. A tájékozott zenekedvelők talán már ennyiből is kitalálják, hogy e páratlanul gazdag életmű, ám nem túl hosszú élet (39 év) Frédéric Chopiné.

A lengyel származású, francia zeneszerző 200 éve, 1810 márciusában született, az idei esztendőt ezért nemzetközi Chopin-évnek nyilvánították, melyhez Magyarország is csatlakozott. Többé-kevésbé, hiszen a programok jó része a fővárosban van.

A Kölcsey Ferenc Gimnázium énektanára, Varga Miklósné viszont gondolt egyet, s az elmúlt héten egy Chopin-minikoncertet szervezett az iskola aulájába, ahol három diák lépett fel. Kósa Ruben egy keringőt, Mogyorósi Alexandra egy noktürnt, Farkas Levente pedig egy mazurkát adott elő zongorán. Az emlékév alkalmából beszélgettünk Varga Miklósnéval komolyzenéről és zenetanításról.

– Nem szeretem a komolyzene kifejezést, illetve a komoly- és könnyűzene kategóriákat. Szerintem csak jó és rossz zene van, és ezt az óráimon is szoktam hangsúlyozni. Chopin azért jó, mert viszonylag korán ad élményt. Ez vonatkozik a hallgatókra is, ám azokra talán még inkább, akik zeneiskolába járnak, és zongorázni tanulnak.

– Az emlékév egy lehetőség, hogy ne csak tanórákon találkozzanak a diákok a klasszikus zenével?
– Remélem, hogy igen. Szeretnénk a jövőben ennek a gyakorlatát kialakítani, bemutatókkal, vetélkedőkkel. Év végén Erkel-, jövőre pedig Liszt-emlékév lesz. Koncertekre nem járnak a fiatalok, ezért az efféle minibemutatók pont arra jók, hogy megmutassuk, ilyen is van! Fontos, hogy megérezzék: a klasszikuszene-hallgatásnak is van miliője, varázsa. A művészek, fiatal tehetséges előadók pedig lehetnek példaképek, minták. Nyilván nem számítunk arra, hogy ezután tömegesen járnak majd hangversenyekre, ám egyfajta szemléletet lehet adni, ami hosszú távon fejtheti majd ki a hatását.

– Az énekórákat mennyire szokás ma komolyan venni? Még mindig egy laza órának veszik a fiatalok, ahol lehet matekházit írni?
– Ha nem vigyázunk, könnyen kialakulhat ez a gyakorlat. Meg kell küzdeni a fegyelemért! Azonban hiszem, hogy igenis fel lehet kelteni az érdeklődést, fel lehet csigázni a gyerekeket. Ehhez persze kell egy hiteles, felkészült pedagógus is, akin látszik, hogy szereti, amit csinál. Be lehet vonni az oktatásba a társművészeteket is: irodalmat, festészetet. A rajz, ének és tánc összekapcsolható egymással, és egy átfogó képet ad a művészetekről. A korral is haladni kell, ma már elképzelhetetlen egy óra képek és hangok nélkül. A legnagyobb baj talán az, hogy a zeneoktatás valahol megbicsaklott. A II. világháborút követően inkább úri passziónak tartották, mert régen a polgári neveltetés része volt a zenei műveltség elsajátítása. Ezen kellene ma változtatni.

– A világzene jelensége, a klasszikus, népi és modern hangzások keveredése mennyire járható út a nevelésben? Egyáltalán popularizálható a komolyzene?
– Vannak erre kísérletek a kortárs komolyzenében, elég, ha csak például Szentpéteri Csilla vagy Horgas Eszter fuvola- és zongoraművészekre gondolunk. A szakma, a művészvilág azonban nem szereti ezeket az „elkalandozásokat”. Véleményem szerint viszont nincs ezekkel probléma, ha valaki teljes mértékben elsajátította az alapokat, és minőségi zenét játszik, vagy szerez. Sok kortárs előadónak egyfajta cél is, hogy a komolyzenét átültessék egy könnyedebb ritmus- és dallamvilágra. Összességében azt gondolom, hogy nincs különbség klasszikus és kortárs között, ha a zene minőségi. A lényeg a zenei alapokon, tudáson, technikán, átélésen van.

Fischer György Munkácsy-díjas szobrászművész grafikáiból látható kiállítás a Kölcsey Ferenc Gimnázium aulájában. A szobrász az iskola városi képzőművészeket bemutató sorozatának volt a vendége. A diákok Monok Balázs rajztanár szerkesztésében egy kisfilmet is megnézhettek a művész munkásságáról.

Fischer György alkotásaival legközelebb a Keresztury ÁMK Hangverseny- és Kiállítótermében találkozhat a közönség. Április 23-án nyílik meg ugyanis szobrait, kisplasztikáit és grafikáit bemutató tárlata.