Kultúra

Az elmúlt fél évben három önálló kiállítással állt a közönség elé Vollein Ferenc, vagy ahogy jobban ismerik, Vollein Ferike. Merthogy mindössze 11 éves kisfiúról van szó, aki önmagát főként rajzokon és festményeken keresztül igyekszik kifejezni.

Ferike az Eötvös-iskola negyedik osztályosa, részben magántanuló, speciális betegsége okán. Tehetségét és fáradhatatlan alkotókedvét látva két éve különórákat ad számára Budaházi Tibor festőművész, művésztanár. Mint fő mentora, édesapja elmondta, mostanság vetődött fel a dilemma, hol van a határ, ahol egy veleszületett eredeti látás- és kifejezésmódot tanítással terelgetni érdemes. Meddig tart a fejlesztés, és mikor gátol.

Amíg ez a mezsgye tisztázódik, addig is Ferike szívesen fogadja „Tibi bácsi” tanácsait. Egyébként állandó útkeresés jellemzi a kisfiút, mind a témák, mind a színek, mind a formák világában. Kedvenc és visszatérő témája a „ház”. De készített már versillusztrációt, illetve a Zabszalma együttes lemezborító tervére is pályázott egy rajzzal.

De országos és nemzetközi kiírásokon is ért már el sikereket. Így a Mosolyvarázs Alapítvány által meghirdetett rajzpályázaton 12 ezer alkotás közül a kiválasztott 40 mű közé került az „Egy jó szokás” című vers illusztrációja. Helyileg az Apáczai ÁMK Boszorkányok hava rajzpályázaton nyert különdíjat.

Ősszel a Teleki-kollégiumban volt kiállítása, majd a közelmúltban Keszthelyen a Balaton Színházban mutatta be 42 képét. Balatonfüreden, szülővárosában pedig jelenleg is várja a látogatókat 33 alkotása (köztük a méteres méretű Füredi majális). Aztán alighogy innét hazaérkeznek a képek, a kicsomagolással nem sokat kell bajlódni, mert május 10-én már Nagykanizsán mutatkozik be.

Miközben mindezeket édesapja elmeséli, Ferike már kéri, hadd rajzolhasson. Leül a képeivel telerakott falú szoba íróasztalához, ahol körülveszik az alkotásai. A kedvemért tulipánokat rajzol. Egyébként kedvenc virága a napraforgó, és kedves játékai a csavaros pályán futó vonatok is szerepelnek képein. Szárnypróbálgató alkotásai közül néhány gyönyörűséges színvilágával, másik néhány baljósságával nyűgözi le nézelődőt.

A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével tüntették ki a közelmúltban Farkasné Perlaki Editet, a Zrínyi-gimnázium nyugdíjas énektanárát, karnagyát, aki 1973 óta tanított a gimnáziumban. Az énekórák mellett vezette az iskolai kórust, valamint 1991–1996 között a Városi Vegyeskart. Emellett öt évig töltötte be a megyei szaktanácsadó posztot, sok jó programot szervezve a kollégáknak. Mint mondja, jókor volt jó helyen, és csupán tette a dolgát.

– Más világba születtem, mint a mai. Jókor születtem, jókor töltöttem az életemet a pedagógus pályán, akkor még divat volt ezt választani, jó iskolákba járhattam, jó képzést kaptam. A pályám végén váratlanul ért a kitüntetés, nem számítottam rá, de hangsúlyozni szeretném, hogy ez az elismerés szól a munkát támogató iskolavezetésnek, a kollégáknak és a gyerekeknek. A pályaválasztásomat meghatározta Büki Gyuláné, Adélka, egykori énektanárom személyisége.

Sokszor eszembe jutott, és amikor kórust vezettem, napi kapcsolatban álltam vele tanácsát kérve. De mindenhol tanáregyéniségek vettek körül. Az első zenetagozatos általános iskolai osztályba jártam és az első orosz tagozatos gimnáziumba. Amikor egykori iskolámban, a Zrínyiben kezdtem, még óvónőképző is működött ott, ők alkották a kórust. Amikor másik iskolába kerültek, elment a kórus is. Újra kellett kezdeni mindent. A későbbiek során sikerült 100-fős énekkart összehozni.

Ehhez alapjában jó kapcsolat kellett a gyerekekkel, mert ha nem tudom elérni, hogy a próbákon jól érezzék magukat, hogy a szereplések élményt jelentsenek számukra, akkor nem hoznak áldozatot a szabadidő terhére. Ez nekem sikerült. Kötelezővé soha nem tettem az énekkart, sem az órai egyedüli éneklést. Hisz az ének–zene készségtárgy, és a sors nem mindenkinek ad énekhangot. Számomra fontos volt, hogy a fegyelem megtartása mellett a gyerekek szabaduljanak fel az órán, és el tudjam fogadtatni, hogy a zene érték, a műveltség része.

A sikerélmény motivál, felszabadulttá tesz, a kudarc viszont görcsössé, kedvetlenné. Komoly feladatot jelentett a nem zenei tagozatos gimnáziumban a különböző ünnepségekre, a meghitt karácsonyi koncertekre és a Helikonon a zsűri előtti megmérettetésre való felkészülés. A szép eredményekre, élményekre visszagondolva, érdemes volt – emlékezik vissza.

– A nyolcosztályos képzés volt a szívem csücske. Most volt az érettségi találkozója az első ilyen osztálynak. Heti három énekóránk volt, az egy csoda volt. A gyerekekkel együtt nagyon élveztem. A pályától is egy ilyen csodálatos osztály osztályfőnökeként köszöntem el – mondta.

A jelennel és a jövővel kapcsolatban már kevésbé bizakodó hangon beszél.
– A pályára készülők száma elszomorító – mondja. – Lecsökkent az óraszám, nem egy elismert és megfizetett foglalkozás. Féltem a jövő nemzedékét, hogy ki fogja tanítani őket. Nehéz a diákoknak is. Sok az elfoglaltság, a terhelés. Most lesznek a Helikoni ünnepségek.

A napokban hallgattam meg a kórus helikoni programját, hisz még javarészt azok a tanulók jelentik az énekkar magját, akik nálam énekeltek. Nem szakadtam el az iskolától, jó a kapcsolatom az utódommal, a gyerekekkel, személyesen fogok értük szorítani Keszthelyen a szép szereplésért. Boldog embernek mondhatom magam az aktív tanári pályám végén, van mire visszaemlékezni, van miből töltekezni a nyugdíjasévek során.

Rekordszámú pályamű érkezett a VI. Göcsej Filmszemlére. Az április 23–24-e között megrendezett mozimaratonon 83 filmet vetítettek a Zalaegerszegi Televízió stúdiójában.

Idén koncertek és kulturális beszélgetések is színesítették a fesztivál programját. Mint azt Lovass Tibor szervező, a ZTV ügyvezetője érdeklődésünkre elmondta: várakozáson felüli volt a szemle szakmai része, s meglepetésként érte őket az a nagyarányú érdeklődés, mely a nevezések számában érhető tetten.

Ennek oka a stúdióvezető szerint összetett. Egyrészt szakmai körökben egyre ismertebbé válik határokon innen és túl a Göcsej Filmszemle, hiszen immár hatodik alkalommal sikerült megrendezni a találkozót. Egyre kevesebb viszont az országban a „félprofi” illetve amatőr filmszemlék száma, így a zalaegerszegi találkozó vonzó lehet azoknak, akik ki szeretnék próbálni tudásukat egy ilyen megmérettetésen.

A kétnapos szemlére ezúttal is dokumentumfilm, természetfilm és kisjátékfilm kategóriában lehetett nevezni. Nagyon jó filmek születtek, a zsűrinek – Horváth János televíziós személyiség, Halmy György filmrendező és Murai András, a Nyugat-magyarországi Egyetem médiatudományi tanszékének vezetője – nem volt könnyű dolga. Kisjátékfilm kategóriában például nem is osztottak ki első díjat, mert az a vélemény alakult ki, hogy vagy több film kapja meg osztottan, vagy egy se.

A zsűri elégedettségét jelzi viszont, hogy 13 különdíjast választottak, köztük a ZTV két munkatársának, Vörös Nándornak és Novák Gábornak „Szolgálunk és félünk – nyilatkozni” című dokumentumfilmjét. Természetfilm kategóriában Kotnyek István két kisfilmjét – Az eperfa lombja, A mester időnként átfesti a tájat – díjazta első helyezéssel a zsűri. A dokumentumfilmek közül pedig Szabó Attila: A szent hegy című alkotása nyert.

Lovass Tibor a filmszemle jövőjével kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a továbbiakban inkább szakmai irányban kívánnak építkezni. A közönségnek ugyanis csak egy szűk rétege kíváncsi az itt bemutatott amatőr filmekre. Jövőre a kulturális kísérőprogramok helyett inkább olyan filmes szakembereket szeretnének meghívni, akik egy-egy előadás kapcsán beszélnének a vágástechnikákról, a filmekhez kötődő megfelelő zenék kiválasztásáról, vagy akár a dokumentumfilmek esetében az alkotáshoz illeszkedő narráció fontosságáról.

Efféle kritikák ugyanis megfogalmazódtak néhány művel kapcsolatban. A cél mindenképpen az, hogy a pályázó filmesek, tévések tudását bővítsék, speciális látásmódjukat még inkább fejleszteni tudják a szakmai találkozó tapasztalatai által.