Környezetkultúra

Ki ne szeretne emeleti lakásának ablakából egy hangulatos tetőteraszra nézni, s kiülni néha egy pohár italra. A városban sétálva is kellemes látványt nyújt a házak emeletét, oldalát vagy éppen tetejét díszítő növényzet. Már ha egyáltalán van ilyen. A zöldtető és a tetőkert egyre népszerűbb fogalmak. Kérdés viszont, hogy mi áll mindennek hátterében: ökológiai gondolkodás, divathullám vagy egyéb gazdasági és építés-szabályozási tényezők.

A témáról és annak zalaegerszegi vonatkozásáról Horváth Zsuzsannával, a Városgazdálkodási Kft. tájépítészével, valamint Agg Ferenc és Inkovics László okleveles építészmérnökökkel beszélgettünk.

A díszes teraszok kialakítása szinte egyidős az emberiséggel. A 20. század nagyra nőtt városaiban, aztán a sűrűn lakott területeken egyre inkább háttérbe szorult a földfelszíni zöldfelület, ezt próbálták és próbálják az építtetők és tervezők a magasban pótolni. Persze a helyzet ennél bonyolultabb; annál is inkább, mert a vidéki városokban egyelőre kevés az efféle megoldás. A megrendelői kör szűk, az építés költségei pedig magasak. Legalábbis első ránézésre.

Vannak zöld „foltjaink”

Zalaegerszegen a 90-es évek közepén vetődött fel először az az ötlet, hogy a Csipkeház tetejét teraszosítsák. Inkovics László, a város akkori főépítésze úgy emlékszik, hogy a Csipkeház tetejének kihasználatlansága szülte a gondolatot. Korábban május elsejei felvonulásokat nézhetett onnan az ünneplő közönség.

Később viszont a lakók megelégelték, hogy a tetőre bárki bármikor felmehet, ezért a lépcsőket lezárták. A tető parkosításáról készültek látványtervek, ám az ötletekből végül nem lett semmi. Az építész ma úgy látja, nem volt elég kiforrott az elképzelés, s az akarat sem volt erős. A lehetőség viszont még ma is él.

Agg Ferenc a zalaegerszegi zöldtetőkkel kapcsolatban úgy vélekedik: egyelőre csak foltok vannak. Az elmúlt évtizedben az Eötvös utcában, a Dél Hercegnője társasházban és a Parkolóház esetében alakítottak ki zöldtetőt. Az első kettő nem klasszikus tető, hiszen nem az épület tetején van a zöldfelület, hanem a lakószinten. Az esztétikum és a használhatóság itt egyaránt fontos, míg a konkrét tetőbeépítésnél a biológiai aktivitás is előtérbe kerül.

A zöldtető ugyanis kiváló párologtató és hűtő hatással bír. Nyáron sokkal kevésbé engedi be a forróságot, a hűvösebb idő beálltával pedig tovább megőrzi a meleget. A növények ezenkívül képesek megkötni a levegőben szálló port, csapadékos időben pedig egy bizonyos mennyiségig magukba szívják az esővizet.

Mitől intenzív a tető?

A tájépítészek megkülönböztetnek extenzív és intenzív zöldtetőket – mondja Horváth Zsuzsanna. Az előbbi minimum 20 centiméteres talajréteget jelent, melyet egyszerű pozsgás növényekkel telepítenek be. Az ilyen tető nem igényel különösebb gondozást, a természet elvégzi a szelekciót. Viszont ezekre a teraszokra nem lehet kiülni, hiszen nincs akkora teherbíró képességük. Amit pihenésre és közösségi célra hasznosítani lehet, az az intenzív zöldtető.

Erre megfelelő, gyökérálló szigetelés és alátámasztás után minimum egy méter vastagságú földréteg kerül, majd fákkal, cserjékkel, évelő növényekkel és fűvel építik be a területet. A földet és a növényeket daruval emelik a magasba. A zöldtető eztán ugyanolyan gondozást igényel, mint bármelyik kert. Vannak persze még megválaszolatlan kérdések: azt még például nem tudni, hogy hogyan lehet a tetőn elöregedő fákat kivágni.

Abban mindhárom szakember egyetért, hogy ezeknek a teraszoknak csak akkor van igazán értelmük, ha a szépségen túl funkcionálnak is, vagyis folyamatosan „kapcsolatban vannak” a lakókkal. Középületek esetében pedig valamilyen szórakoztató vagy egyéb üzleti funkcióval célszerű összekötni az esztétikumot, hogy az emberek felmenjenek a tetőre, és használják is azt.

Agg Ferenc hozzátette: manapság nemcsak zöldtetőről, hanem zöldfalú épületekről is érdemes beszélni. Ilyen esetben a falakat is növények (futónövények) borítják. A Parkolóháznál például láthatjuk ezt a megoldást. Itt is az a lényeg, hogy hűtse az épületet és fogja a port.

Divat és jogi „kiskapu”

A tetőkertek terjedésének több oka is van. Agg Ferenc szerint a piac sajátossága, hogy mindig többet és szebbet kínál a vevőknek, s akinek lehetősége van rá, az megveszi a terméket. Ehhez persze társulhat a szintén népszerűsödő ökológiai szemlélet is. Aki tehetős és modern gondolkodású, az olyan házat építtet, melynek tetőterasza is van.

Ez azonban Magyarországon egyelőre inkább csak a fővárosra jellemző. Ott is egy igényesebb, tőkeerősebb beruházói körre. Pedig nem biztos, hogy a zöldtető miatti többletköltség a lakókat terheli. Előfordul, hogy a társasház alatti üzletek vagy parkolók fizetik meg a tető árát.

Horváth Zsuzsanna úgy véli, hogy van más ok is, ami miatt felfelé terjeszkednek a kertek: a beruházók és tulajdonosok igyekeznek minden lehetséges helyet beépíteni és kihasználni a földfelszínen, ám a zöldfelület mennyiségére az épülő házak esetében vannak bizonyos helyi építési szabályok. Vagyis amit valaki lent elvesz egy zöldfelületből az épület javára, azt fent „kénytelen” pótolni. Hosszú távon azonban mindenképpen megtérül a beruházás, a baj csak az, hogy hazánkban még nem szokás évtizedekkel előre gondolkodni.

Inkovics László úgy érzi, hogy nemcsak egy rövid távú divathullámról van szó. Szerinte a jövő a zöldtetőké. Zsúfolt belvárosokban üdítő látványt nyújtanak. Több olyan előző rendszerben épült lapos tetős épület is van (iskolák, hivatalok), melyek rövidesen felújításra szorulnak, s ez egyfajta megoldás lehet.

Abban mindhárman egyetértenek, hogy az önkormányzat lehet egyfajta ösztönző, hiszen saját tulajdonában lévő épületek esetében mutathat példát. A pénzen túl leginkább akarat és elhatározás kérdése, hogy kitaláljuk, mitől lesz szép és élhető egy város. Az esztétikum és használhatóság egészséges arányát kell tehát megtalálni.

A város esztétikus arculatáról nemcsak az illetékesek, azaz az önkormányzat és a Városgazdálkodási Kft. gondoskodik, hanem jó néhány növényt kedvelő városlakó, kisebb-nagyobb közösségek is. Vannak, akik versenyen kívül teszik ezt, mások a „Virágos Zalaegerszegért” pályázat immár hetedik éve zajló szakértő zsűrijének megmérettetésébe is bekapcsolódva. A 2010-ben legjobbnak ítélt hobbikertészeknek és a különdíjasoknak a közelmúltban adták át a jutalmakat, összesen 800 ezer forint értékben (az Önkormányzati Környezetvédelmi Alap terhére). A nyertesek növényvásárlási utalványban vagy ajándékcsomagban részesültek.

Az idén a tavalyinál több, 46 pályázó részvételével zajlott a verseny, kereskedelmi és ipari telephelyek, közintézmények, családi és társasházak kategóriában. A legtöbb nevező ez utóbbi körből került ki. Újdonság volt, hogy ez évben az óvodák mellett néhány iskola is bekapcsolódott a pályázatba. Az ipari területek kategória győztese, az Archi Metal Kft. a nyereményt teljes összegben felajánlotta a vállalat közelében lévő körforgalom virágosítására.

A többi kategória legjobbjai voltak: a társasházak közül a Landorhegyi utca 34. közössége, intézményeknél a Szent László Utcai Tagóvoda, családi házak esetében pedig az Arany János utca 49. lakói. Versenyen kívül díjazták az Erzsébet-fogadó munkatársait a környezetszépítésért. A díjakat dr. Gyimesi Endre polgármester és Nagy András, a Városgazdálkodási Kft. ügyvezetője adta át, miközben köszönetüket fejezték ki a lakosság aktív hozzáállásáért.

Gyimesi Endre ismertette az önkormányzat fentiekkel megegyező célú idei munkáját is. Ezek szerint a Kossuth utcában 350 négyzetméteren új cserjefelületet alakítottak ki, a keleti városkapu megszépült, nagyméretű dézsás leandereket helyeztek ki a belváros több pontjára, és a közgyűlés elfogadta a Zalaegerszeg zöldfelületi stratégiáját, mely látványos zöldfelület-fejlesztéseket helyez kilátásba.

A Zala megye 7 csodája verseny egyik győztese természeti érték kategóriában a zalaegerszegi Azáleás-völgy. A közelmúltban ismerték el ezért a fenntartó Zalaerdő Zrt.-t. Ezen apropóból, valamint a növények jelentős megfiatalítása miatt ejtsünk néhány szót e kellemes kirándulóhelyről.

Az 1973-ban telepített gyűjtemény az elmúlt ősszel 200, alacsony növésű tővel gyarapodott. Ezek közül néhány már megmutatta virágát a látogatóknak.

– Kezdetektől folyamatosan pótoltuk a növényeket. Az elmúlt 37 évben 3000 darab rhododendron került ki a két hektárnyi területre – mondta Nagy László, a Zalaerdő Zrt. zalaegerszegi erdészeti igazgatója. – Az azáleák egyébként hosszú életűek, és az eredeti telepítésből is díszlenek még. Tavaly ősszel nagyobb számban törpefajokat ültettünk, hogy a terület alacsonyabb és magasabb szintjein egyaránt legyenek virágok. Az idén ősszel különleges fajtákkal tervezzük a bővítést.

Nagy látogatottságú a völgy, mely Magyarországon egyedülálló ilyen formában, bár havasszépe gyűjtemény több helyen is található hazánkban. Az itteni mikroklíma egyedi; párás, hűvös a levegő, savanyú a talaj. Mindez a rhododendronok igényeinek megfelelő. Szín szerint vegyes a telepítés, legtöbb a Törökországból származó sárga, ezt követi a piros, a rózsaszín és a fehér virágú fajta.

S bár a látogatók többsége tiszteletben tartja ezen mutatós növényeket, melyek a kínai kultúrában a szépség és gazdagság szimbólumai, az erdőgazdaság őrzi a területet. De nemcsak ők fordítanak ide különleges figyelmet, hanem a város vezetése is, mely 1994-ben védetté nyilvánította az azáleást.