Kultúra

Terek, utcák átépítéséről, épületek bontásáról vagy felújításáról gyakran esik szó a városrehabilitáció kapcsán. De vajon figyelünk a részetekre is? Mondjuk a reklámtáblák, cégfeliratok minőségére, hirdetőoszlopokra, házak között megbúvó kis terekre. Orbán Ildikó szerint ezek az apró részletek adják a város arculatát, összképét.

Az alkalmazott grafikus szerint néhány szép épületrész, vagy ötletes, jól tervezett felirat vizuális gyönyört okoz, ám ennek ellenpontjaként vizuális környezetszennyezésről beszélhetünk. A grafikus a ’80-as évek végétől – feliratok, logók, Zalaegerszegről szóló könyvek tervezésével – aktívan részt vesz a város arculatának alakításában. Tizenegy évig pedig az Ady-iskola kirakatrendezőit is oktatta alkalmazott grafikára.

Mint mondja, szakmájából adódóan és elkötelezett lokálpatriótaként igyekszik nyitott szemmel sétálni a városban, sőt egyfajta kívülálló „stratégiát” is alkalmaz. Kíváncsi, hogy egy turista vajon hogyan látja a várost. Ezt maga is gyakran megkérdezi idelátogató ismerőseitől.

„A válasz nagyon gyakran pozitív. Legutóbb például egy osztrák kisvároshoz hasonlították Zalaegerszeget” – mondja. „Ennek örülnünk kell, azonban, ha ez tényleg így van, akkor ennek meg is kell felelni. Nem mehetünk el a részletek, gyakran apróságnak tűnő jelenségek mellett. A cégtáblák, hirdetőoszlopok ugyanúgy az arculat részei, mint a zöldterületek vagy maguk az épületek.”

A reklámfeliratok, cégtáblák kialakítása hűen tükrözi az adott kor technikai kivitelezési lehetőségeit. Ez jól látható abban is, hogy például a századelőn az üzlettulajdonosok, iparosok nagy gondot fordítottak cégéreikre, felirataikra és kirakataikra. Ekkoriban még címfestők dolgoztak, akik egyszerű, szépen kivitelezett, zománcozott vagy fából készült táblákat festettek. Ezek időtállók voltak.

Az államosítás után, a szocializmus évtizedeiben a neonfeliratok hódítottak. Ezeknek is megvolt a saját stílusa és hangulata. A ’80-as évektől a neon mellett már nemes anyagokat – fém, bronz, kerámia, fa – is használtak. Ezekből készültek a cégérek, a plasztikus betűkből összeálló feliratok.

Orbán Ildikó szerint manapság a látvány kaotikus. Ennek egyik oka lehet a szinte korlátlan technikai lehetőség, amely nem szab egészséges gátat a megoldási lehetőségeknek. Egymást túlkiabáló színű és stílusú, jellegtelen anyagból készült feliratok láthatók az üzletek felett, a kirakatokon és a leginkább közlekedési akadályt képező megállítótáblákon.

„A cégtáblákat az épülethez kellene igazítani, hiszen ezek egymást erősítő dolgok. Egy igénytelen kiírás vagy egy ottfelejtett felirat a legszebb ház összképét is tönkreteheti. Ugyanúgy, ahogy egy gondozatlan, szemetes tér látványa ront a környezetében lévő esztétikus épület vagy szobor értékén.

Persze sok esetben az üzlettulajdonosok pénzhiányra hivatkozva spórolnak a feliraton vagy a környezetük rendbetételén. Tény, hogy a gazdasági helyzet miatt senki nem mer hosszú távra tervezni; üzletek nyílnak, majd villámgyorsan eltűnnek. Ennek ellenére is úgy érzem azonban, hogy nem minden pénzkérdés. Kevesebből is lehet igényesen formálni, és civil gondolkodással pedig szebbé, ötletesebbé, tisztábbá tehetnénk tereinket.”

Akadnak azért jó példák: a posta épületén a kerámiafelirat, illetve a bankok többsége kifejezetten igényes és épülethez illő cégtáblákat készíttet, és egy-két belvárosi utcában (Ady, Sütő) is látni esztétikus feliratot kisebb üzleteken. És hogy mitől rossz, a rossz? Nos, leginkább az anyaghasználattól, az átgondolatlanságtól, az oda nem illő színtől vagy grafikától.

Az alkalmazott grafikus – bár híve az önkifejezésnek – nem tartaná rossznak, ha a ’80-as évekhez hasonlóan ismét szabályoznák valamilyen helyi rendelettel azt, hogy milyen épületre milyen módon lehessen a cégfeliratokat elhelyezni.
Ezen a ponton kapcsolódott be a beszélgetésbe Agg Ferenc építész, aki a fenti elgondolással nem teljesen ért egyet. Szerinte ugyanis a szabályozás – mint sok más esetben – nem hozná meg a kívánt eredményt. Arról nem is beszélve, hogy fölösleges költséggel és bürokratikus eljárással járna.

Úgy látja, hogy a kirakatok, reklámtáblák esetében is a divatipar mechanizmusát kellene alkalmazni. Azt, hogy mi az aktuális ruha- vagy frizuratrend, onnan tudják az emberek, hogy folyamatosan megmutatják nekik. Előbb-utóbb mindenki valami hasonlót szeretne, hiszen senki sem szeret lemaradni másoktól. Valami ilyesmire lenne szükség a város arculatánál is: meg kellene mutatni, hogy mi a jó, szép, rendezett, esztétikus, s szakmai kritikával illetni azt, amelyik nem az.

Abban egyetértenek, hogy mindehhez szükséges a helyi sajtó nagyobb szerepvállalása is. Annál is inkább, mert a médiának óriási jelentősége van a tudatformálásban. Jó lenne megtalálni annak a módját, hogy hogyan lehetne a sajtón keresztül folyamatosan napirenden tartani a kérdést.

Díszlet nélküli „beszűkült” játéktér, két alak párhuzamosan messzibe révedő tekintete és a közöttük percekig beállt kommunikációs csönd együttesen teremt színpad és nézőtér között feszült atmoszférát Axel Hellstenius, kortárs norvég színpadi szerző és forgatókönyvíró Minden jót, Elling! (Domsa Zsófi fordítása) címmel bemutatott darabjának nyitójelenetében.

Pedig a két figura sorsa csak látszólagosan paralel, valójában szétválaszthatatlan, hiszen – bár más-más okból kerültek oda – az elmegyógyintézetből történő elbocsáttatásukat követően életútjuk sorsszerűen összefonódik: közösen igyekeznek visszatérni a valós világ „normális életvitelébe”. Éppen ezért a darab sztorijának egzotikumát „szocializációjuk” jelenetekbe sűrített etapjainak megélése (a két szereplő különböző hétköznapi helyzetekre való reakciói), illetve a civil világ mindennapi történéseire történő cselekedetük minősége adja.

A habitusában két különböző figura, Elling és Kjell Bjarne az elmegyógyintézetben eltöltött időszakot követően ismételten esélyt kap az élet újrakezdésére. A „lakásukban” általuk kialakítható „kisvilágukat” azonban (az ágyak szimmetrikus elhelyezése, az asztal, az éjjeliszekrény) az intézeti miliő tükörképére rendezik be.

Szüntelenül igyekeznek szabadulni a múltbéli emlékektől, törekednek a tudatos életvitelre: az élet mindennapi dolgainak intézésére azonban minimális képességekkel rendelkeznek, minduntalan egyfajta „infantilitás” csapdájába kerülnek, amely ellen Elling racionálisabb világszemlélete sem nyújt védelmet.

A darab üzenetét mégsem a nem túl bonyolult tett-váltásokból összeálló történésekben/eseményekben kell keresnünk, sokkal inkább alakjainak morális értéket képviselő magatartásának a megértésében fedezhetjük fel, amely két, az élet perifériájára szorult, egymásra utalt embernek a másik iránti felelősségében artikulálódik.

Elling és Kjell Bjarne sorsának története Sztarenki Pál rendezésében, Schnell Ádám és Besenczi Árpád alakításában került bemutatásra a Hevesi Sándor Színházban. Miután a színpadi művek kivitelezésében összeszokott alkotói hármas érett produkcióját láthattuk, „csapatmunkájukban” ezúttal sem kellett csalódnunk.

Sztarenki rendezői koncepcióját alapvetően értelmezhetőnek, szándékát egyértelműnek érezhettük: amennyiben a szerző dramaturgiailag jól felépített darabjának színpadra állításában a jelenetekre tagolt történetet másodlagosnak tartotta, és a két főszereplő belső attitűdjének kivetítésével adott tartalmilag egységes ívet az előadásnak.

Mindenképpen a rendezés előnyére vált, hogy az összességében mégiscsak marginális emberi problémát nem dramatizálta túl, a történet „tragikussága” mellett a szereplők sorsában és magatartásában felfedezte, és elénk tárta a tragikomédiát hordozó ironikus/önironikus motívumokat is.

A rendező filozófiájának megvalósítását nem csupán a sűrített atmoszférát teremtő kamaraszínpadi feltételek segítették: jelentősen hozzájárultak Pilinyi Mártának a tartalomhoz adekvát, realisztikus, a köznapi létezés szintjére lecsupaszított, hatásos díszletelemei és a szereplők egyéniségéhez tervezett találó jelmezei.

A Minden jót, Elling! című darab kulcsszerepét Schnell Ádám (Elling) és Besenczi Árpád ( Kjell Bjarne) alakította. A két ember személyisége, noha sorsuk azonos, fizikumban és habitusban azonban rendkívül különböző (egymás ellentétének tűnő, ám ezáltal a másikat kiegészítő) figura. Kettejük közül Elling a zárkózottabb, a bizalmatlanabb, intellektuálisan és érzelmileg érzékenyebb, szorongóbb, testileg fejletlenebb alkat, vele ellentétben Kjell Bjarne az élet köznapi dolgaira nyitottabb, fizikálisan erősebb, „mackósabb”, ám az adott szituációban hasonlóan esendő embertípus.

Schnell Ádám és Besenczi Árpád játéka profán természetességében „varázsolja” elénk a két karakter hiteles alakmását. Szerepformálásuk nem csupán egymás színpadi teljesítményét erősíti, de professzionális alakításuk nagymértékben hozzájárult Kovács Olga (Gunn, Nordsletten Reidun), Bellus Attila (Frank Asli) és Pete Zsuzsanna (Johanne) szereppel történő azonosulásának minőségéhez is.

Örvendetes, hogy a zalai színház házi színpada ismételten unikumnak számító bemutató színhelyévé válhatott. Különösen azért, mert az előadás a nézőket a rendezés és a színészi teljesítmények együttes hatásának különleges élményével ajándékozta meg.

Beatles-kiállítással és John Lennon-emlékesttel tiszteleg az Art Mozi a máig híres zenekar és annak frontembere előtt – tájékoztatta szerkesztőségünket Drávecz Szabolcs, a mozi vezetője. Éppen harminc esztendeje, 1980. december 8-án gyilkolták meg ugyanis John Lennont.

Az Ady-moziban szerdától egy hónapon keresztül látogatható az az ingyenes kiállítás, mely egy kaposvári gyűjtő és Beatles-rajongó (Fehér Attila) becses szerzeményeiből válogat. A tárlat hivatalos megnyitójára – melyen Velkey Péter művelődési osztályvezető mond beszédet – december 8-án 17 órakor kerül sor.

December 11-én szintén a moziban kerül sor a sokak által várt John Lennon-emlékestre. Este hét órától felcsendülnek a zenész legismertebb dalai Hertelendy Attila színművész és a Lorenzo zenekar közreműködésével.
Belépőjegyek korlátozott számban még vásárolhatók a Keresztury ÁMK-ban és az Art Moziban.

„Kalandárium” címmel a hétvégén jelent meg a Zabszalma együttes új albuma. A 12 dalból álló CD egyfajta „hónapsoroló” is, mivel az évszakok váltakozásainak színes és dallamos világába kalauzolja el a gyerekeket.

Illetve nem is csak a gyerekeket, hiszen ahogy azt Nyakas Péter gitáros, a zenekar vezetője érdeklődésünkre elárulta: több komolyabb, sőt komorabb szám is szerepel az albumon, így a mostani lemez „felnőttesebbre” sikerült, mint az előző (Égvilággá dalolom). Nem is gyereklemez ez – fűzte hozzá Kanta Judit dalszerző, énekes, hanem amolyan családi album; minden korosztály megtalálhatja a maga kedvencét.

A dalszövegek Kovács András Ferenc költő 2007-ben megjelent „Hajnali csillag peremén” című kötetéből valók. Az akkori kritikák szerint KAF (ahogy irodalmi körökben hívják a szerzőt) a magyar gyerekvers Weöres Sándor-i hagyományait követi, hozzáfűzve mindehhez sajátos stílusát és játékos nyelvezetét.

A Zabszalma együttes ezekre a szövegekre írt hol melankolikusabb, hol pedig pattogósabb, ritmikusabb dalokat, fűszerezve mindezt népi motívumokkal és egy kis keleti hangulattal; vagyis hanghatással. A lemezen a zenekar tagjain – Kanta Judit, Jandovics Viktória, Magyar Réka, Nyakas Péter, Salamon Attila, Kozma Ádám – kívül több vendégzenész is szerepel. Hír Mihály például zongorán, ifj. Horváth Károly népzenész pedig tekerőn, brácsán és furulyán játszik. További érdekesség, hogy míg az előző albumon Magyar Réka csak ütőhangszereken játszott, most hegedül is.

Unikumnak számít az album borítója is. Egy határokon átnyúló gyermekrajzpályázat győztesének rajza került a címlapra. A pályázatra olyan műveket kellett beküldeniük a gyerekeknek, melyek a négy évszakot szimbolizálják. Ezerötszáz rajzból végül a budapesti Csilik Zsófia alkotását választotta a háromtagú (Magyar Réka, Hír Mihály és Koller László) zsűri.

A Zabszalma együttes december 22-én 18 órától az SZMK nagytermében tartja „Csillagcsengő” című, jótékonysági esttel egybekötött adventi műsorát. A bevételt és az adományokat a féléves Balázs Dorka gyógykezelésére ajánlják fel. A koncerten hallhatók lesznek már a „Kalandárium” dalai, bár a hivatalos lemezbemutató koncertre majd csak január végén kerül sor. A CD – mely kiváló karácsonyi ajándék kicsiknek és nagyoknak – megvásárolható az antikváriumban. A lemez megjelenését támogatta a Millecentenáriumi Közalapítvány és a város kulturális bizottsága.