Kultúra

A Maros megyei Hédrfán született 1905-ben Bordi András festőművész, művészpedagógus. 1989-ben bekövetkezett haláláig kizárólag festészettel foglalkozott. A marosvásárhelyi református kollégium után a budapesti képzőművészeti főiskolán végzett, ahol Réti István volt a mestere. Egy évet Párizsban töltött, 1949-től művészeti liceumi tanárként működött Marosvásárhelyen, ahol a Kultúrpalota igazgatója is volt a hetvenes évek elejéig. Igazgatása alatt a képtár állományát az induló 135-ről 1100 darab műtárgyra gyarapította.

A Hevesi Sándor Színház galériájában az elmúlt héten nyílt kamarakiállításán először dr. Hóbor Erzsébet, a Zalaegerszeg–Marosvásárhely Baráti Társaság nevében méltatta Bordi Andrást, akinek fontos volt a testvérvárosi kapcsolat Zalaegerszeggel.

Bordi Géza művészettörténész, a festőművész fia részletesen szólt apja életéről, munkásságáról. Mint elhangzott, Bordi András az 1960-as évek közepétől alakította ki jellegzetes akvarell stílusát, amelyet formai leegyszerűsítés és a fokozott színek harmóniája jellemez. Akvarellművészete népi tárgyú és szemléletű, valóságábrázolás.

Műveit Európától az Amerikai Egyesült Államokon, Kanadán át Ausztráliáig 12 ország magángyűjteményeiben és múzeumaiban őrzik. Életműve – mintegy 1800 festménye van – muzeális érték. Akvarelljeiért állami díjban, is részesült. Kiváló portréfestő volt.

Gyutai Csaba polgármester a művész munkásságának méltatása során életének egy-egy elemét elevenítette fel. Így szólt a Barabás Miklós Céh alelnökeként végzett munkáról. Ez a szervezet az erdélyi magyar képzőművészek egyesülete volt. Eredetileg az Erdélyi Helikon íróinak védnökségével 1929-ben hívták életre, és 1945-ig működött, majd 1994-ben alakult újjá. Bordi 1941–44 között volt a szervezet alelnöke. A Zalaegerszegen kiállított darabok döntő többsége a család tulajdonában van.

A szakma és a közönség körében minden esetben külön odafigyelést érdemelnek azok a színházi előadások – lett légyen szó drámairodalmunk klasszikus vagy kortárs darabjainak bemutatásáról –, amelyeken magyar szerző drámájának színpadra állításával találkozhatunk.

Minden bizonnyal ezért is számít „színházi csemegének”, hogy a zalai társulat legutóbbi premierjén Szigligeti Ede talán legismertebb, több mint másfél évszázada (1849) írott, és hamarosan annak ősbemutatóját is megtartott színdarabját, a Liliomfi című művét láthatta a közönség. (Színháztörténeti érdekesség, hogy 1990 őszén Vándorfi László rendezésében bemutatta a darabot az egerszegi színház, amelyben az ideihez hasonlóan Farkas Ignác ugyanabban a szerepben (Szellemfi, vándorszínész), Czegő Teréz más figura megformálásában (Szomszédasszony) szerepelt, illetve a koreográfiát mindkét előadásban Stefán Gábor készítette.)

Szigligeti Ede eredeti formájában társadalmi vígjáték műfaji megnevezést adta dramatikus szövegének, amelynek cselekménye többféle színpadi adaptáció mellett, kitűnő szereposztásban bemutatott filmfeldolgozásból is ismert.
A Hevesi Sándor Színház társulatának produkciójában szerencsésen ötvöződött a színház korhű miliőjének (bizonyos mértékben az előadás plakátja is tradicionális módon közöl információkat), a darab originális cselekményének visszaadására való törekvés, valamint annak „áthangszerelésére” irányuló rendezői szándék kettőssége.

Meggyőző bizonyossága ennek, hogy az egerszegi előadást vendégként rendező Pinczés István koncepciója a sztori és a szerkezeti tagolás vonatkozásában alapvetően a szerző darabjának eredetiségéhez igazodott, ám Mészöly Dezső szakértő átdolgozása és Várady Szabolcs frappáns versszövegei olyan „áthallásokat és frissítéseket” hordoztak, amelyek aktualizálták, napjaink befogadójának világához közelebb hozták a színpadon látottakat. Nem véletlen, hogy Szigligeti Liliomfijára vonatkozóan Pinczés rendezésében tartalmi és formai többletjelentésre utaló elemek megjelenítésével is találkozhatunk.

A rendező a szerző művéhez és a darab cselekményéhez hű, ugyanakkor újító szándékú rendezésének korrektsége meghatározta az előadás színvonalát. Rendezői koncepciójának tartalmi kivitelezése és a színpadi formanyelv érvényesítése – Szigligeti darabjának kisebb dramaturgiai hiányosságai ellenére – nem hagyott hiátust vagy logikátlanságot maga után. Munkáját nagymértékben segítették Szlávik Istvánnak dicséretes, a felvonások „tartalmához” igazodó, a színpadteret szimmetrikusan betöltő, illetve aszimmetrikus díszletei, valamint Szőke Juliannának a rendezői elképzeléshez és a díszlethez igazodó, karakterekre formált jelmeztervei.

A darab figuráit megformáló színészi teljesítményekkel összességében nincs kifogásunk: a meghatározó szerepeket alakító színészek játékával általában elégedettek lehetünk. Valóságos és szimbolikus karmesteri alakításáért érdemes odafigyelnünk Farkas Ignác (Szellemfi, vándorszínész) játékára, aki az előadás egyenletes teljesítményt nyújtó, markáns egyénisége. A címszerepet játszó Mihály Péter (Liliomfi, vándorszínész) – különböző színvonalon több más szerepben bizonyította színészi képességét – a darabban azonban változó teljesítményt nyújtott. Elsősorban azért, mert Liliomfi szerepének eljátszása rendkívül erőteljes és professzionalista színészi munkát igényel.

Ennek hiányában a színész érezhetően a figura „összetettségének”, a karakter apró, de jelentős árnyalatainak megjelenítésével még adós maradt. Nádházy Péter (Professzor Szilvai Tódor) szerepében nem nyújtott maradandó élményt jelentő teljesítményt, miként Czegő Teréz (Kamilla kisasszony), Kálóczi Orsolya (Mariska, árva leány) és Misurák Tünde (Erzsi, a fogadós leánya) alakítása is középszerűre sikeredett. Mellettük azonban mindenképpen érdemes a nézőnek megjegyeznie Bálint Péter (Kányai fogadós) valósághű, Bot Gábor (Gyuri pincér) hiteles és kommunikációgazdag, Szakály Aurél (ifjú Schwartz) szórakozató és figyelemfelkeltő, valamint Balogh Tamás (Schwartz fogadós) életszerű, nyelvi leleményben is kifejeződő hatásos játékát.

Szigligeti Ede Pinczés István rendezésében bemutatott Liliomfi című művének színpadra vitele nem jelentett átütő erejű, tartalom- és formabontó előadást. A darabhoz történő aktualizáló rendezői és színészi hozzáállás alázatát és színpadi kivitelezésének minőségét azonban mindenképpen szükséges elismernünk.

2010. december 31-én zárul a Zalai Civil Életért Egyesület ZEG-ZUG ifjúsági szolgáltatás projektje. Két évig tartott az európai uniós pályázati támogatás. A pályázat keretében fejlesztettük az Ifjúsági Iroda szolgáltatásait, a kommunikációs formákat, új programokat vezettünk be, új együttmködéseket alakítottunk ki.

Egyesületünk 2004 óta foglalkozik ifjúsági szolgáltatásokkal. Az utolsó két év fejlesztései, programjai a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében nyertek támogatást.
2011-től tervezzük a program fenntartását és további fejlesztését is. Köszönhetően a TÁMOP-program újabb pályázati felhívásának, az elmúlt idszak tapasztalatait és egy igényfelmérés eredményeit beépítve tervezzük a folytatást. Szolgáltatások közül a legnépszerűbbek az internet-használat, a mentálhigiénés és munkaerő-piaci tanácsadás voltak.

A lelki tanácsadást elsősorban középiskolás diákok vették igénybe. A szolgáltatás iránti igény elsősorban az iskolákból érkezett. A munkaerő-piaci és pályaválasztási tanácsadást elsősorban az iskolarendszerből már kikerült, munkát kereső fiatalok keresték. Fontos, hogy a nálunk működő tanácsadás nagyban különbözik a hivatali jellegű ügyfélszolgálattól. A szükséges információk birtokában a fiatalok igényeit figyelembe véve elsősorban az útkeresést kívánjuk támogatni.

Természetesen a jelenlegi feszült munkaerő-piaci helyzetben a pályakezdő fiatalok elsődleges célja, hogy munkát találjanak, és egy idő után már ,,bármilyen” munkát elvállalnának. 2011-től a tanácsadások a megújult honlapon online, „szakember válaszol” formában is működni fog.

2009-ben indult a diákújság-író műhely. A projekt végére 12 lapszámot ért meg a diákmagazin, ami teljes egészében diákok tollából születik. Az újság immár új címmel folytatja pályafutását. A kezdeti újságírócsapat által választott „Cím nélkül” címet az új gárda „Ifjúság”-ra változtatta. 2011-ben új címmel, és új A/5-ös kivitelben jelenik meg az újság.
Folytatni kívánjuk a 2009-ben és 2010-ben megrendezett Szünidőindító Fesztivált. A június elején szervezett rendezvény célja a nyári vakációra való felkészülés segítése „bulis” köntösbe bújtatva.

A kulturális programok, koncertek mellett információs börzét szervezünk a nyári táborokról, munkalehetőségekről, nyelvtanulásról, fesztiválokról, egyben felhívjuk a figyelmet a nyári veszélyekre, vízi- és közlekedési balesetekre. Az eddig megvalósult két rendezvény széles együttműködő csapatot hozott össze, hiszen a rendőrség, tűzoltók, mentők, katasztrófavédők mellett, több standon bemutatkoztak az autósiskolák, nyelviskolák, civil szervezetek, oktatási intézmények.
Továbbra is várjuk a fiatalokat az Ifjúsági Irodába, tavasztól megújult formában még több programmal!