Kultúra

A két éve elhunyt Borbás György művésztanárra emlékeztek az elmúlt héten a Zrínyi Miklós Gimnáziumban. Az iskola első emeleti galériája február elsejétől a pedagógus nevét viseli. Tiszteletére emlékkiállítás is nyílt grafikáiból; 25 alkotás díszíti a folyósó-galériát.

Németh János Munkácsy-díjas keramikusművész a kiállítást megnyitva elmondta: csupa emlék itt minden, és sajnos már Borbás György is csak az. De nem akármilyen emlék, hiszen az egykori barát és kolléga olyan ember volt, aki szívvel-lélekkel és szeretettel élt, s ugyanígy űzte hivatását, a tanítást is. A tanárokra nagy felelősség hárul, hiszen az ő feladatuk az, hogy felfedjék a növendékek tehetségét, akik ezáltal találhatnak rá önmagukra.

Borbás György ehhez maximálisan értett, komoly gondot fordított a tehetséggondozásra. Folyamatosan vezetett képzőművészeti szakköröket a gimnáziumban. Ezenkívül úgy tanított, hogy a kulturális és nemzeti hagyományokra építette a jelenkor értékeit; egyfajta összhangot teremtve múlt, jelen és jövő között.

A művész és pedagógus kulturális sokszínűsége a tanításon kívül a közművelődés más területein is megmutatkozott. Rendszeres szerzője és szerkesztője volt irodalmi folyóiratoknak, alapítója volt az Egervári Művésztelepnek. Lelkesen kutatta több neves zalai közéleti szereplő és művész életét. Kötetbe foglalta a hajdani főgimnáziumi tanár és lapszerkesztő, Borbély György munkásságát, valamint a monarchia vallás- és közoktatásügyi miniszterének, Wlassics Gyulának az életművét.

Igazi szenvedélye azonban a Zala György-életmű gondozása volt. A millennium jeles szobrászművészének munkásságát haláláig kutatta. A szobrász születésének 150. évfordulója alkalmából 2008-ban jeles közéleti személyiségek részvételével emlékbizottság alakult, melynek titkára Borbás György volt. Áldozatos szervezőmunkájának hatására országszerte tartottak emlékünnepségeket. Munkássága nyomán három film született a szobrászművészről, kettő létrejöttében maga is részt vett.

Ahogy Zala György írta magáról: „Én hittel dolgozom!” Ezt tette Borbás György is, s közben egész életében szerény és önzetlen ember maradt. Lírai érzékenységéről és művészi tehetségéről nemcsak írásai, hanem grafikái is tanúskodnak. A zalai táj szeretete folyamatosan jelen volt rajzain. A Zrínyi-gimnázium kiállítóterében tájképeit, illetve sajátos portrérajzait és önarcképeit is meg lehet tekinteni. A galériát felavatva nem véletlen mondta azt Németh János: Borbás György itt van velünk, és itt is marad!

Zala megye 2009-ben ünnepelte első írásos említésének 1000. évfordulóját, három másik megyéhez – Veszprém, Fejér, Pest – hasonlóan. 1009-re datálható ugyanis annak az oklevélnek a keletkezése, melyet I. (Szent) István adott ki, s melyben a Veszprémi Püspökségnek adományozott birtokokról rendelkezik.

A veszprémi püspök az uralkodó adományából megkapta Ősit, Kért, Berényt, Fülét és Marcalfőt. Az említett települések székhelye ekkor Kolon (Zala), Székesfehérvár, Veszprém és Visegrád várak, illetve városok voltak; vagyis a mai viszonyok között Zala, Fejér, Veszprém és Pest megyei területekről volt szó. Később, IV. Béla, Pál veszprémi püspök kérésére 1257-ben megerősítette az oklevél érvényességét.

Két évvel ezelőtt az említett megyék méltó módon megünnepelték az 1000 éves évfordulót. A történészek, levéltárosok 2009. szeptember 17–18-án Veszprémben egy tudományos emlékülésen foglalták össze a négy megye egyház- és igazgatástörténeti kutatásainak eredményeit. A konferencia anyagából könyv is született, melyet Zalában az elmúlt héten mutattak be a Göcseji Múzeumban.

A Hermann István és Karlinszky Balázs által szerkesztett „Megyetörténet – Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a Veszprémi Püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére” című kötetet Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.

Mint mondta, rengeteg új eredmény van a könyvben, ami akár a középiskolai oktatásba is beilleszthető. A konferencia is, és a könyv is hatalmas vállalkozás, és méltó zárása az évfordulóra rendezett ünnepségsorozatnak. A tanulmánykötet az államszervezés kezdetétől egészen napjainkig nyomon követi a megyék kialakulását és a „közigazgatás” történetét. Több, szellemes és olvasmányos cikkben tárgyalva a témát.

A tizenhét tanulmányból álló kiadvány két nagy részre osztható: a veszprémi egyházmegye történetét és a megyeszerveződés históriáját tárgyalja. A szerzők között ott találjuk Őriné dr. Bilkei Irén címzetes főlevéltárost (Zala Megyei Levéltár) is, aki a veszprémi egyházmegye területén lévő hiteles helyek történetéről írt tanulmányt.

Hermann István, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatója, a könyv egyik szerkesztője megköszönte a konferencia megszervezéséhez és a kötet kiadásához nyújtott zalai segítséget. Örömtelinek nevezte, hogy Pesttől Zaláig sikerült összefogniuk a megyéknek és az egyházmegyének egy közös cél érdekében. Mint mondta: minket már örökre összeköt ez az 1000 esztendő.

Sokféle csoportterápiával igyekeznek segíteni a gyerekek problémáin a zalaegerszegi Mentálhigiénés Központ szakemberei. Az intézménnyel szorosan együttműködő Zalai Mentálhigiénés Egyesület az Új Európa Alapítványhoz benyújtott sikeres pályázata révén mindez művészetterápiás foglalkozásokkal is bővülhetett az idén immár harmadik alkalommal. A szorongást oldó, kiscsoportos együttlétek dr. Babrik Zsuzsanna pszichiáter szakmai vezetésével zajlanak.

– Szorongásos, krónikus betegségben szenvedő, vagy pszichiátriai gondozóban kezelt gyerekeknek ajánljuk fel ezt a lehetőséget, illetve a jó tapasztalatok alapján előfordul, hogy a szülők kérik mindezt. A foglalkozás lényege az alkotás öröme és a csoport összefogó ereje. Nincs minősítés, csak a közös munka, a kibontakozás lehetősége, és egy kis közös játék is. A tapasztalatok, melyeket az utánkövetés megerősít, nagyon jók, de mivel jelentős az eszközigény, csak pályázati támogatás esetén tudjuk mindezt megvalósítani – mondja dr. Babrik Zsuzsanna.

– A közösségben találkozik a gyerek azzal, hogy nemcsak neki van problémája, hanem másnak is. Ezzel erősödik egy kicsit, saját másságát jobban el tudja fogadni, és ez erőt ad az iskolai közösségben való léthez – teszik hozzá a kollégák. – Ma a családi és társadalmi problémáknak nagyon sok rétege van, ezek mind a legkisebbeknél, a legkiszolgáltatottabbaknál, a gyerekeknél is lecsapódnak. Sajnos, kevés az empátia, a pedagógus vagy nem érti a problémát, vagy nem tudja tolerálni, ha egy kicsit is eltér valaki az átlagtól.

– Van átlagos gyerek? Vagy ezalatt a jól irányítható, saját vélemény nélküli, megfelelni vágyó diákokat kell érteni?
– Valóban átlagos gyerek csak a pedagógusmérce szerint van. De szorongók és magatartás problémások biztosan vannak – veszi vissza a szót a doktornő. – A magatartás-problémást könnyebb észrevenni, ő feltűnőbb módon keresi a kiutat a saját szorongató valóságából. A „csendes” szorongóknál is azonban fel kell, hogy tűnjön néhány dolog, akár testi tünetek (fej- és gyomorfájás a leggyakoribb), akár az, ha nem tudja elfogadni a négyest, a 92 százalékot, csak az ötöst és a 100 százalékot.

– Önöknél a foglalkozásokon jól érzik magukat a gyerekek, de mi lesz azután?
– Itt egyfajta eszközt kapnak, élményeket. Örökké nem járhatnak ide, nem is ez a megoldás, hanem a kapaszkodó, amit itt megismernek. Van, aki mindezt megkapja a családban is: a minél több, szabadon, elvárások nélkül együtt töltött időt. Ahol fel lehet oldódni, el lehet lazulni. Hogy ne kelljen állandóan szabályoknak megfelelni. Ne mindig a fejlesztőjáték, hanem csak valami spontán öröm legyen. Ebben nagy a szülő felelőssége, mert a gyerekvállalással együtt ez a felelősség is vele jár. Persze, ha a szülő állandóan a számítógép előtt ül, akkor a gyereke is ezt fogja utánozni.

– Az iskolai rajzórákon is festenek, rajzolnak, gyurmáznak a gyerekek, segítene, ha ennek nagyobb lenne az óraszáma?
– Az a baj, hogy az ottani órák vége mindig minősítés. Tehát a megfelelés nélküli alkotás és önkifejezés nem tud megvalósulni.

– A szülők véleménye?
– Számukra külön is szervezünk kétszer kétórás együttlétet – ismerteti Zaleczky Elza, a terápia felelőse. – Ők is szembesülnek egymás problémáival, ezzel a saját gondjaikhoz való viszonyulásuk is változik. Segítenek egymásnak, praktikus, kipróbált és már bevált ötleteket osztanak meg. És amikor a testvért is hozni akarják, az egy jó mutató a munkánkra nézve.

Ha Kubára gondolunk, csak sztereotípiák ugranak be: rum, szivar, Fidel Castro, banán és talán néhány sportoló. De hogy milyen Kuba valójában, hogyan élnek ott az emberek, arról keveset tudunk – fogalmazott Oroszy Csaba festőművész Cuba című kiállításának megnyitóján dr. Kostyál László művészettörténész.

Hozzátette: a tárlatnak köszönhetően most változik a kép, hiszen megjelenik egy panoráma Kubáról, a zárt világról, ahol jókedvű, mosolygós emberekkel találkozni, akik az utcákon táncolnak, énekelnek, elfogadják a rendszer „szorítását”, élik mindennapjaikat. Kuba színességét csak a posztmodern kavalkáddal lehet bemutatni, nem véletlen, hogy Oroszy Csaba sokféle felfogásban és alkotásmódban rukkolt elő a kiállításán, ahol a múlt és a jelen látható és a határtalan optimizmus.

A festőművész két hetet töltött Kubában, élményeit örökítette meg a bemutatott mintegy száz alkotáson: festményeken, rajzokon, fotókon, melyeken sok-sok portrét és a legszebb tájakat látni. A kiállításon szerepel több olyan tárgy és derűs alkotás is, mint például egy szandál, mellyel Oroszy a szigetországot járta, és később indiánjeleket festett rá. Úgy érzi, olyan hangulatot kellett teremtenie a bemutatón, hogy a közönség érezze a kubai világot.

A kiállítást február 25-ig lehet megtekinteni a Zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben.


Szívvel-lélekkel dolgozott Galéria borbás györgy emlékére