Kultúra

n A zalai megyeszékhely vendége volt Jaszuda Kunyihiko, Japán budapesti nagykövetségének kulturális attaséja. A vendégeket, köztük dr. Vihar Juditot, a Magyar–Japán Baráti Társaság elnökét először Gyutai Csaba polgármester köszöntötte a városházán, majd ezt követően sajtótájékoztató keretében a város kulturális életének vezetőivel találkoztak.

A rövid eszmecserén elhangzott, hogy a jövőben milyen közös kulturális programokra kerül sor. Mindez nyitánya annak, hogy a közeljövőben Zalaegerszegen is megalakul a két ország baráti társaságának helyi tagozata. (Magyarországon közel 700 baráti kör működik.)

A találkozón Horváth Károly, a Griff Bábszínház igazgatója arról tájékoztatott, hogy Petőfi Sándor: János vitéz című bábszínházi változatát Pinczés István rendezésében – melynek zalaegerszegi bemutatójára február 11-én került sor, és amelyet a japán vendég is megnézett – Toyama városában, 2012-ben egy ottani nemzetközi fesztiválon bemutatják, és több városban is láthatja majd a közönség.

Szabó József, a Hevesi Sándor Színház gazdasági igazgatója emlékeztetett: Petőfi számos darabját lefordították japánra, ezért választották a Helység kalapácsa című darabot, mely a teátrum direktora, Besenczi Árpád előadásában kerül Japánban színpadra. Péntek Imre, a Pannon Tükör főszerkesztője jelezte: a kulturális folyóirat külön számmal jelentkezik, melyben a japán irodalmat és képzőművészetet mutatják be.

A Városi Hangverseny- és Kiállítóterem kétnapos japán fesztivált tervez, a részletekről Farkasi Csilla igazgató számolt be. A tervek szerint a hagyományos japán tárlaton jelmezek, kimonók, legyezők, álarcok és egyéb színházi jelmezek, valamint különféle edények láthatók majd szeptember második hetétől.

Gyutai Csaba polgármester hangsúlyozta a magyar–japán kapcsolatok erősítésének fontosságát, és örömét fejezte ki, hogy Zalaegerszegen is a közeljövőben létrejön egy baráti társaság.
Jaszuda Kunyihiko pedig magyarul köszönte meg a vendéglátást, és sok sikert kívánt az előadásokhoz és a felkészüléshez.

171,5 centiméter magas. Zalaegerszegen született. Fontos számára az őszinteség. Körforgalomban még bizonytalanul vezet. Kőfaragó, de képeket is fest, sőt szobrokat is készít. Főleg grafittal és tussal dolgozik. Képarányai furcsának tűnnek a kerethez képest, de a mű ezzel együtt válik teljes egésszé.

Rozmán Balázsról szólnak a fenti állítások, melyek a Martonosi Galériában hangzottak el a minap egy kiállításmegnyitón. Tóth Norbert képzőművész-rajztanár olyan beszédet szeretett volna mondani barátai tárlatán, melynek legalább egy-egy mondatára emlékeznek a hallgatók/látogatók. A szöveget ezért papírcsíkokra vágta, s mondatonként megkapták a jelenlévők.

A „12 hónap a kultúráért és a művészetért” programsorozat keretében a galéria minden hónapban két-két fiatal helyi alkotót mutat be. Rozmán Balázs mellett most Gyerák Petra állította ki festményeit. Ő is zalaegerszegi. Az ízlése rendkívüli. Kiváló képkeretező. Jelenleg várandós. Régen táncos akart lenni vagy cipőkészítő. Színes rajzai, festményei ihletett állapotban, gyorsan készülnek. Nem szereti, ha sokat beszélnek alkotásairól.

A papírcsíkok így gyorsan elfogytak. „A kiállítást megnyitom” – tépte le az utolsó darabot Tóth Norbert. (Ez a kézzel írott papírdarab e sorok írójánál megtekinthető.)

A kukorica meg a boszorkányok mindenütt ott voltak. No, meg persze Jancsi, Iluska, a zsiványok, a huszárok és az eredeti elbeszélő költemény többi szereplője is a helyén volt. A Griff Bábszínház János vitéz című előadásán bizonyára nem botránkoznak meg a konzervatív ítészek, hiszen Kukorica Jancsi kalandos történetét úgy kísérheti figyelemmel a közönség, ahogy azt Petőfi Sándor 167 évvel ezelőtt megírta.

Tömöry Péter bábszínpadra írt zenés mesejátéka azonban a tradíciókövetés ellenére nagyon is modern, vagyis inkább mai darab. A dramaturgia Petőfi verselésén, valamint a népdalok és a népmesék világán alapul, a Pinczés István által rendezett bábjáték ugyanakkor mégsem csúszik el egyfajta túlzó népieskedés felé.

Bepillantást nyújt a nézőknek/gyerekeknek a paraszti élet mindennapjaiba (tengerihántás), a huszárok életébe, ám a lényeg a kalandon, a tanulságokon és magán a csodán van. Nem véletlenül kapta a színpadi adaptáció a „Kukorica Jancsi csodálatos kalandjai és boldogulása” alcímet.

A történetben pedig – a cselekményen átívelő szimbólumként – tényleg végig jelen van a kukorica (csutkástól és szemestől egyaránt) meg a boszorkányok, mint a gonosz mostoha (B. Szolnok Ágnes) örökké figyelő és tettre kész segítői. Jancsi (Szilinyi Arnold), akit gyermekkorában a kukorica között leltek meg, sosem felejti el, hogy honnan jött, mint ahogy sosem felejti el Iluskáját (Megyesi Anna) sem.

Bárhová is sodorja az élet, mindig hűséges, becsületes, bátor és szerény marad. Nem száll a fejébe a dicsőség, mikor János vitéz lesz a neve, s nemet tud mondani a francia királynak (Balázs László), mikor az lányát (Benkő Zsuzsa), s trónját kínálja neki. Kukorica Jancsi sarkában folyamatosan ott jár a gonosz, és útja során sok szenvedés, megpróbáltatás éri, mégis kitart amellett, hogy halottnak hitt Iluskájával még boldog lesz egyszer. Ha máshol nem, hát a Tündérországban bizonyosan.

Petőfi műve szerkezetileg két részre osztható, hiszen Jancsi hazatéréséig (amikor megtudja, hogy szerelme halott) a történet – bár érezzük meseszerűségét – kevéssé szürreális. A csodákkal, képzeletbeli tájakkal, népmesékre jellemző kemény próbatételekkel és különös lényekkel átszőtt kalandos út, csak ez után kezdődik.

A Griff Bábszínház előadásán ezt a kettősséget kevésbé érezni, ám ez egyáltalán nem hátrány. A varázslat – köszönhetően a boszorkányoknak – az első perctől kezdve jelen van. Az elvonatkoztatás, a hagyományápolás, a játékosság és a humor együtt alkot harmonikus egységet.

A már említett modern szemlélet pedig nem másban, mint magában a díszletben és a bábokban (na meg az ezekkel való játékban) jelenik meg nagyon hangsúlyosan. Tihanyi Ildikó báb-, díszlet- és jelmeztervező jóvoltából tréfás, ötletes, karakteres figurákat és káprázatos helyszíneket láthatunk.

A rendező pedig gondoskodott arról, hogy pörgős cselekménnyel, gyorsan átalakuló, ám mégis állandó (kukoricacsutka és -cső) díszletekkel végig igalomban tartsa a nézőt. Annál is inkább, mert a játéktér benyúlik a nézőtérre is, így a szereplők – akik időről időre bábból élő emberré alakulnak – hol előttünk, hol mellettünk, néha meg a fejünk felett játszanak.

Kukorica Jancsi csodálatos utazása végül olyan jól sikerül, hogy mindannyian Tündérország lakói leszünk, és boldogon élünk, anélkül, hogy meghalnánk.

Lapunk január 25-i számában megjelent „Együtt az autistákkal” című írásunkra kívánt reagálni az Eötvös Székhelyiskola. Az alábbiakban a pedagógusok mondják el véleményüket.

– Iskolánk régóta foglalkozik sajátos nevelési igényű gyerekekkel, közülük legnagyobb kihívást az Asperger-szindrómával küzdők jelentik – mondta Németh Ottóné igazgatóhelyettes. – Jelenleg öt ilyen tanulónk van, legtöbbjük első osztályos korától jár hozzánk. A fogadásukra fel kellett készülni, folyamatosan olvassuk a szakirodalmat, konzultálunk a gyógypedagógusokkal, akik rendszeresen ellátogatnak az iskolánkba. Egyénre szabott fejlesztő- és taneszközöket vásároltunk. Három tanuló mellett folyamatosan gyógypedagógiai asszisztens dolgozik.

Segítségükre egyes autistáknak inkább a tanítási órán van szüksége, másoknak a szabadidőben. A gyerekek délelőtt nálunk tanulnak, egyikük félig magántanulóként. Normál tanterv szerint haladnak, egyes tárgyakból kiemelkedő teljesítményt képesek nyújtani. A nagyobb problémát a kommunikáció, a beilleszkedés, az alkalmazkodás, a tájékozódás jelenti.

A hét négy napján délután a Nyitott Ház Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézet foglalkozásaira járnak. Ennek az intézménynek a közelsége nagyon szerencsés. Tennivalónk még akad, legfontosabb egy pihenőszoba kialakítása, ahova szükség esetén elvonulhatnak ezek a diákok. Ennek megvalósítását a Nyitott Házzal közösen, pályázati támogatásból kívánjuk megoldani, remélhetőleg a következő tanévben.

– Nagyon fontos a pedagógus elfogadó hozzáállása, mert ezt másolja a többi gyerek – mondta Horváthné Sümegi Mária, aki immár második ciklusban (öt éve) tanít Asperger-szindrómás gyerekeket. – Sokat segített a gyógypedagógusok, a jelenlevő gyógypedagógiai asszisztens és fejlesztő pedagógus kolléganőnk számos gyakorlati tanácsa.

Az osztályunkban már sok éve humanisztikus kooperatív módszerrel dolgozunk, melynek alapja, hogy a közösen hozott szabályok szerint, egymást meghallgatva, elfogadva tanítunk, a problémamegoldás lépéseit és a pozitív gondolkodást is igyekszünk átadni. Ezek mankók lehetnek az autistáknak. A lényeg, hogy megértsük a világukat. Amikor a budapesti konferencián elmondtuk, hogy nálunk mi valósult meg az autisták integrációját illetően, azt mondták, fényévekre vagyunk az átlagtól – mondta végül Horváthné Sümegi Mária.

Dr. Szalay Tamásné, aki már húsz éve motorja az autistákkal való foglalkozásnak, szakmai véleményét mondja el.
– Egy szakértői bizottság dönt arról, hogy egy autista gyerek integrálható-e. Ezután egy hallgatólagos próbaidő indul az iskolában, hogy bírja-e a tanuló, és meddig. Az ideális befogadó osztály kis létszámú lenne, 10–12 fővel. Ilyen jelenleg a városban nincs.

Ezenkívül nagyon fontos a külön szoba biztosítása vész esetére, és a problémásabb gyerekek mellé asszisztens biztosítása. Ha mégsem bírja a gyerek, akkor a magántanulói státus jöhet szóba, mert a Nyitott Házban csak a nagyon súlyos tanulókkal foglalkozunk, speciális tanterv szerint.
S hogy külön autistaiskola megoldás lenne-e? A szakember szerint nem.

– Mert éppen azokat a szociális készségeket nem tudná megtanítani, amit csak a többségi iskola nyújthat. De hangsúlyozom, ideálisan kis létszámú osztályban, elvonulási lehetőséggel. A délelőtti órákat a törvény által előírt rehabilitációs foglalkozásokon egészítjük ki délutánonként.

Ez speciális fejlesztés, mely a szociális kommunikációt, a mozgást, finom motorikát, önálló életvitelt tanítja szervezett szabadidővel. Önálló tanulásra, időbeosztásra is szoktatunk, mert az autisták számára az idő nehezen érzékelhető, akárcsak a térbeli tájékozódás.