Kaleidoszkóp

Szakál István nyugdíjas pedagógus sok egykori diákot tanított a szűkebb haza és a magyar nyelv tiszteletére, szeretetére. Sokadik kérésemre állt kötélnek, hogy beszélgessünk arról, milyen kincset tár fel. Néhány éve ugyanis szorgosan írja az általa meghatározott napi 30 soros ütemben Göcsej Táj- és Művelődéstörténeti Szótárát.

– Azt mondta, majd ha a „k” betűn túl lesz, akkor talán beszélgetünk..
– Még hátravan belőle, tízoldalnyi. A nyelvstatisztika kimutatta, hogy a magyar szavak egyhatoda „k” betűvel kezdődik. Ezért tudtam, hogy ez lesz a leghosszabb rész.

– Honnan jött az ötlet?
– 2002-ben megírtam szülőfalum, Zalabesenyő történetét. Akkor határoztam el, hogy a göcseji tájszavakat, szüleim, nagyszüleim nyelvét is papírra vetem. Annak idején röstelltük a szegénységünk és a beszédünk, de ma azt vallom, hogy a tájnyelv az igazi nyelv, mely a legtöbbet elmondja a használóiról.

– És milyen a göcseji ember?
– Ezt a könyvem első részében fejtem ki, amikoris a lelkivilágunkról, az egykori életmódról írok. Röviden csak annyit, hogy kópéságban csúcstartók voltak. A beszéd tekintetében az elvontat a kézzel foghatóval fejezték ki, és különösen ügyeltek arra, hogy a beszélőszerveket ne fárasszák.

Ezért a sok rövidülés „Hová mész?” helyett „Há mész?”. De gyakran elhagyja az l betűt (ződ, főd), vagy a szó eleji z betűt (zászló helyett ászló), mert így a nyelv zeneisége jobban megmaradt. Bár jellemzően Szeged környékén ö-znek, de a mi vidékünkön is előfordult (Pókaszepetk helyett Szöpötk).

Bizonyos magánhangzókat nem tudunk hosszan ejteni (búza helyett buza), használjuk a nyílt és zárt e hangot, és országosan egyedülállóan tudjuk négyféle értelmet adva ejteni a „mentek” szót. A beszédünkre jellemző a zártság, ahogy a földrajzi helyzetünk miatt az életmódunkra is sokáig igaz volt ez. A vendégmarasztaló sarat sokan elkerülték.

– Ha erős tájnyelvi környezetben nőtt fel, hogyan tanulta meg ilyen szépen a köznyelvet?
– Az iskolában. Az okos tanár nem marasztalt el, de fokozatosan nyelvváltásra tanított.

– Ez jó vagy rossz?
– Úgy lenne jó, ha mindkettő meglenne. A nyelv folyamatos szóvesztésen megy keresztül, a szókincs szegényedik, kikopnak bizonyos szavak, ugyanakkor újak jelennek meg. De nem mindegy, milyenek. Ha végigmegyünk a Kossuth utcán, borzasztó a sok idegen felirat. Száz évvel ezelőtt nem engedte ezt a város lakossága. Akkor kiharcolták, hogy csak magyar felirat lehessen az üzleteken. Én nem vagyok a délibábos elméletek híve, de sok minden nincs a helyén a nyelvünkkel kapcsolatban. És nem is a faekét sírom vissza, hanem a józan paraszti ész uralta világot.

– Hogyan közelíti meg ezt a nagy anyagot?
– Valódi tájszavak, köznyelvi szavak módosított formában, köznyelvi szavak más jelentéssel, szóláshasonlatok, időjárási megfigyelésekkel kapcsolatos kifejezések, hiedelmek, mondák, játékok és egyebek. A függelék részben az ‘50-es években keletkező szavakat tüntetem fel. A szövegek mellé az unokám, András készít majd rajzokat. De legfőbb segítőm a nővérem, gyakran megkérdezem, ő hogyan emlékszik egy-egy kifejezésre.

– Említette a nyelv zeneiségét, ez mit jelent?
– Az a nyelv dallamos, amely közel azonos magán- és mássalhangzót használ. A magyarban ez 41 és 59 százalék.

– A népdalokban kevésbé jellemző a tájszólás, talán kivétel a botfai darás mácsik. Ez mit is jelent?
– Az éneknek fegyelmező ereje volt, abban kevés a tájszólás. A mácsik metélt tésztát jelent, ha kocka alakúra vágták, akkor kockás mácsik.

– Száz szónak is egy a vége, mikor foghatjuk kézbe a könyvet, hogy megtudjuk, mit jelentett a „fondorból köppögetni”, szekérrakáskor „fejet hajtani”, mire mondták „pockot vesz a gyerek” vagy hogy „ollam, mint a kertláb” milyen az „ághegyi” és a „kő még izü” bor, mire használták a „bürü”-t és a „gurgulá”-t ,s hogy hol keressük a „levidiki”-t és a „tullafelü”-t?
– Az egészségemtől is függ. Hetvenéves elmúltam és egyéb dolgaim is vannak. De ha a teremtő ad feladatot, talán segít, hogy be is fejezzem. Amiket már leírtam, az remélhetőleg fennmarad. Amikor nem tudok aludni, a régi nyelven gondolkodom, eszembe jutnak a szavak és olyan, mintha kincseket találnék.

Folytatódik a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban a Helyi járattal a Tejútra című csillagászati előadás-sorozat. A program második turnusának nyitóelőadására február 17-én került sor. A TIT Öveges József Ismeretterjesztő és Szakképző Egyesület és a könyvtár közös szervezésében már több mint egy éve zajlik a csillagászati program.

A könyvtár olvasótermében Bánfalvi Péter amatőr csillagász, a TIT helyi elnöke tart havonta előadást. A legutóbbi rendezvényen a Mars-kutatás legújabb eredményeiről számolt be az érdeklődőknek. Mint mondta: az utóbbi évtizedekben sok új tudományos eredmény született a vörös bolygóról, köszönhetően a ’70-es években indult kutatási programoknak. 1976-ban a Viking I–II. űrszondák álltak először a bolygó körüli pályára, majd a leszállóegységek talajt is értek. Szerves életre utaló jelet nem találtak.

Az azóta eltelt időben több űrszonda is figyelte a Mars felszínét. 2004-ben szállt le a Spirit, az első amerikai „robotgeológus” marsjáró, majd három héttel később célba ért a NASA, Opportunity névre hallgató robotszondája is. Üledékes kőzeteket kerestek, és találtak is a felszínen. És ha már a felszínnél tartunk: a bolygót vasoxiddal szennyezett por (homoksivatag) fedi, ezért látszik vörösnek. Ez a por liszt finomságú, s a légkörben is ez a vörös szemcse lebeg. A Marson ezért mindig piros az ég alja.

A bolygó fele akkora, mint a Föld, átlaghőmérséklete mínusz 65 Celsius-fok. Nap körüli keringési ideje 687 nap, forgási ideje (egy marsi nap) pedig 24 óra 27 perc. Két holdja van – a Phobosz és a Deimosz –, melyek szabálytalan alakú égitestek és nagyon kráteresek. Valószínű, hogy mindkettő a Mars tömegvonzása által befogott aszteroida.

Az előadáson szó esett a földönkívüliekről és a Mars-lakókról is. Bánfalvi Péter elmondta: bár gleccserek, bárányfelhők és boszorkányszél (forgószél) megfigyelhető a bolygón, Mars-lakókat még senki sem látott. És mivel a légnyomás nagyon alacsony, a marsi légkör jó része pedig szén-dioxid – szinte lehetetlen belélegezni – az is kizárt, hogy az emberiség a Marsra települjön.

A Zalai Civil Életért Közhasznú Egyesület fiataloknak szóló, színes programokra nyert támogatást a Társadalmi Megújulás Operatív Program egyik pályázatán. A TÁMOP 3.2.11/10-1-2010-0085 kódszámú „Világfa művészeti, hagyományőrző és természetvédelmi programok” című projektjének megvalósítására, 10 nevelési-oktatási intézménnyel kötött szerződést az egyesület.

A pályázat egyik kiemelt eleme a Keresztury ÁMK-ban működő diákújságíró műhely. Cserpes Attila – az intézmény igazgatóhelyettese – vezetésével 11 középiskolás diák, IFJÚJSÁG címmel havilapot szerkeszt. A műhelyvezető mellett Karáth Anita, a Zrínyi Miklós Gimnázium tanára is segíti a fiatalok munkáját.

Az ingyenes kiadvány olyan témákat dolgoz fel, melyek befolyásolják a gyerekek mindennapi életét. Az a cél, hogy a diákok olyan dolgokról, eseményekről írjanak, amiket személyesen is átéltek. A műhelyfoglalkozásnak nem az a feladata, hogy újságírókat képezzen, hanem hogy megismertesse a gyerekeket a médiumok működésével, az egyes társadalmi jelenségekkel és a manipulációs technikákkal. Ez utóbbiak elsajátításával ők már kevésbé lesznek manipulálhatók; észreveszik az egyes médiumok „trükkjeit”.

Az IFJÚJSÁG tematikája széles: könyv-, film-, zeneajánló, művészeti rovat, interjúk egyaránt megtalálhatók benne. A lap ezenkívül felvet olyan – fiatalokat érintő – jelenségeket is, mint például a tetoválás, piercing, „plázázás”, vagy épp a szerelmi csalódás, plasztikai sebészet kérdése.

A műhelyfoglalkozás résztvevői hétfőnként találkoznak a Keresztury ÁMK-ban, s a szerkesztőségi órákon elsajátíthatják az újságkészítés és -tervezés fortélyait. Ezenkívül megtanulják a helyes mondatszerkesztést, illetve, hogy gondolataikat, kritikai észrevételeiket hogyan ültethetik át a nyilvánosság „nyelvére”.

A program nem titkolt szándéka az is, hogy felfedezze a tehetséges diákokat, legyen szó versekről, novellákról vagy fotózásról. A „Blende-Monda” rovatban bemutatkozhatnak fiatal költők és novellisták, az írásokhoz pedig Nagy Linda diákfotós készít művészi illusztrációkat.

A projekt vezetői úgy látják, hogy a diákújságíró műhelybe olyan fiatalok járnak, akik kortársaiknál kicsit érzékenyebben reagálnak a körülöttük zajló eseményekre. Nyitottabbak, fogékonyabbak és kritikusabbak, mint a többség, s észrevételeiket meg is tudják fogalmazni.

A TÁMOP-program lehetőséget ad arra, hogy a csapat havonta 500 példányban kiadjon egy A/5-ös méretű, színes borítóval ellátott, igényes és ingyenes újságot. A fiatalok a szerkesztés során a Keresztury ÁMK technikai eszközeit használják.

A nyomdai költségeket szintén a pályázati pénzből fedezik. Az egyre népszerűbbé váló lapot a diákok terjesztik az iskolákban. A projekt összesen 10 lapszám megjelentetését teszi lehetővé, így a műhelyfoglalkozások (a nyarat kivéve) 2011 őszéig tartanak.

A pályázó civil szervezet a nagy sikerre való tekintettel gondolkodik azon is, hogy később egy fiataloknak szóló internetes portált is létrehoz, a Zeg-Zug Ifjúsági Iroda megújuló honlapjának keretében. Az újságíráshoz kedvet érzők jelentkezését pedig továbbra is várják az info@zalacivil.hu, illetve a zegzug@zalacivil.hu email címeken.

A zalaegerszegi Fejtő Ferenc Olvasókör és Internet-klub megalakulásának első évfordulóján Vitányi Ivánt, az MSZP Demokratikus Koalíció Platformjának alelnökét, a Szociáldemokrata Értékműhely vezetőjét köszöntötték a zalai megyeszékhely Ady úti pártszékházában. A dr. Balogh Miklós vezette olvasókör az idei év első foglalkozását tartotta február
17-én, a téma „A fordulat éve 2010?"

A fórumot megelőzően Vitányi Iván sajtótájékoztatón beszélt aktuális belpolitikai kérdésekről. „Magyarország zsákutcában van, gazdasági fejlődése elmarad Nyugat-Európához képest. A lassú fejlődés oka a feketegazdaság, a munkanélküliség emelkedése, ami azt vonja maga után, hogy kevesebben adóznak" – fogalmazott.

A politikus szerint nincs nyugodt középosztály Magyarországon, a társadalom jelentős része veszélyeztetett helyzetben van. Úgy véli, hogy előrejutni csak a demokrácia útján lehet, a társadalom problémáit nem lehet felülről megoldani. Szerinte 1990 után a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek, a pártoknak pedig csak a választások megnyerése volt a legfontosabb. Tudomásul kell venni, hogy előrelépni csak a társadalom többségének igazi támogatásával lehet. .