Fesztivál1

A szombathelyi püspökség történetén keresztül nyerhetünk bepillantást Zalaegerszeg 18–19. századi életébe, illetve a város egyházmegyében betöltött szerepébe. Az Egerszeg Fesztivál keretében mutatták be a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban Cselenkó Borbála levéltáros (a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár vezetője) Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777–1848 című kötetét.

A könyv a Zalaegerszegi Füzetek kiadványsorozat tizenkettedik számaként jelent meg. Kapiller Imre levéltáros (Zala Megyei Levéltár), a sorozat szerkesztője elmondta: 1997-ben, Zalaegerszeg első írásos említésének 750. évfordulóján merült fel, hogy jó lenne, ha készülne egy várostörténeti monográfia. Igen ám, de akkoriban még hiányoztak az ehhez szükséges alapkutatások.

Ekkor jött az ötlet, hogy indítsák újra a Zalaegerszegi Füzetek helytörténeti sorozatot, melynek korábban már négy száma megjelent. Azóta immár tizenkét tanulmánykötettel büszkélkedhetnek, melyek vagy egy-egy rövid időszakot tárgyalnak, vagy konferenciák anyagából készültek. A sorozat tulajdonképpen elindított egy folyamatot is, hiszen a „füzeteken” kívül rengeteg helytörténeti kiadvány látott napvilágot az elmúlt évtizedben.

Köszönhetően többek között a Millecentenáriumi Közalapítvány támogatásának.
Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója a szerzőt és a megjelenteket köszöntve elmondta: a mostani könyv két nagy részből áll. Az első a püspöki uradalom történetét mutatja be, a másik pedig egy eredeti dokumentumokból álló, részletes forrásanyag, melynek segítségével bepillanthatunk a korabeli hétköznapokba.

Arra a kérdésre, hogy Zalaegerszeg pontosan milyen szerepet játszott a szombathelyi püspökség életében, Cselenkó Borbála válaszolt. Kifejtette: a történet 1777-ben kezdődik, ekkor jött létre ugyanis a Szombathelyi Egyházmegye, mely azonban gyengén javadalmazott. Három gazdasága volt, a szombathelyi, a zalaegerszegi és a novai (ez utóbbit gyakran az egerszegivel együtt említették). Az új egyházmegyének se központja, se épületei, se méltó templomai nem voltak, így ezek kiépítése volt az elsődleges cél.

Ehhez rengeteg bevételre volt szükség, így az egyházmegye a saját gazdaságaiból próbálta kitermelni a hiányzó pénzösszegeket. Zalaegerszeg sorsa ezzel megpecsételődött: az egyházmegye első püspöke, Szily János minden lehetőséget kihasznált, sőt olyan gazdasági intézkedéseket vezetett be, melyek nem feltétlen nyerték el a lakosság tetszését. A „megszorításokat” azonban karitatív illetve főpásztori tevékenységekkel kompenzálta.

Néhány intézkedése következtében fejlődésnek indult a város. Ilyen volt például a zsidó kereskedők betelepítése. A püspök ugyan magas bérleti díjakat követelt tőlük, ám a 18. század végére fellendült Zalaegerszeg kereskedelme, olyannyira, hogy a környék kézműves- és piacközpontja lett.

További ilyen engedmény volt, hogy az izraelita vallás miatt Szily püspök azt is engedélyezte, hogy szombat helyett vasárnap legyen a vásári nap; persze ezért külön „díjat” számolt fel. Hasonló bevételeket jelentett az egyházmegye számára a kocsmák, mészárszékek, boltok után járó – valamint az erdők haszonbavételéből származó jövedelem, és a hídvám is.

Cselenkó Borbála elmondta: a negatív gazdasági intézkedések hosszú távon segítettek a városnak. Később a reformkor idején pedig a szellemiség is változásnak indult.

Az új kötetet üdvözölte Fekete Szabolcs Benedek, a Szombathelyi Egyházmegye Püspöki Irodájának igazgatója is. Mint mondta, mindig fontosnak érezték, hogy az egyházmegye múltját kutassák, s megőrizzék az emlékeket. A mostani tanulmány érdekessége, hogy az egyházmegyét és különösen Szily János püspököt szokatlanul mutatja be a szerző; nem mint lelkipásztor, hanem mint világi földesúr jelenik meg. Cselenkó Borbála munkája emiatt is fontos gazdasági és társadalomtörténeti alapmű.

A marosvásárhelyi Gheorghe Sincai Iskolaközpont diákjai vendégeskednek a napokban a Ganz–Munkácsy Szakközépiskolában. A testvérkapcsolat a két hasonló oktatási profilú intézmény között 15 éve jött létre zalaegerszegi kezdeményezésre. Azóta évente-kétévente ellátogatnak egymáshoz a diákok és tanárok képviselői, szakmai és kulturális épülés céljából. Az idén ez utóbbira bőséges a kínálat az Egerszeg Fesztivál révén.

Az egyhetes itt-tartózkodás egyik csúcspontja volt, amikor a diákok tartottak egymásnak bemutatót ének-zene, tánc és szakmai tudásukból. A népviseletbe öltözött marosvásárhelyiek nyitották a sort, majd a házigazdák álltak színpadra. A szokásos produkciókat divat- és frizurabemutatóval egészítették ki, nagy sikert aratva.

Szintén elámultak a vendégek „fiaink” legényes táncán, igyekeztek is ellesni néhány lépést, díszítő motívumot. A végén a közös néptánc oldotta a nyelvi nehézségeket, hiszen a vendégek egy része nem beszél magyarul (az iskolájuk is vegyes nyelvhasználatra ad lehetőséget).

Az Egerszeg Fesztivál alkalmával több helyszínen is találkozhattak a gyerek és felnőtt olvasók Nagy Bandó András író-költővel, aki szavalat és irodalmi élmények megosztása közepette sem zárta fiókba humorát. Az első író-olvasó találkozóra a József Attila Városi Könyvtár gyerekrészlegének rendezésében került sor, a kisiskolások számára immár ötödik éve kiírásra kerülő „Olvasó Manó” verseny eredményhirdetésével egybekötve.

Nagy Bandó András versekkel, dalokkal, játékosan, sok humorral állt zsengekorú közönsége elé. Elmondta, a gyerekeknek szánt vers valójában a felnőtteknek szól, hiszen ha az ő tetszésüket elnyeri, akkor fogják azt a kicsiknek továbbadni. Aztán a diákokkal közösen összegyűjtötték a versek jellemzőit, és ezekre szórakoztató példákat is kínált a humorista, és mint kiderült, egyben lelkes nagypapa.

S mint saját unokájának, olyan közvetlenül igyekezett mind több információt átadni közönségének. Közben bevonta őket nyelvtörőnek is beillő költeményei előadásába. Elárulta milyen a nagypapa pocakja, hogyan szavaljunk az anyukánknak, mit gondolnak a kutyák és cicák, s miért nincs légy a paplak ablakában.

Végül közreműködött az „Olvasó Manó” verseny díjkiosztóján, ahol részvételben és eredményességben az Izsák ÁMK és a Liszt-tagiskola diáksága emelkedett ki a sorból.

Filmekkel, régi képeslapokkal, képzőművészeti alkotásokkal és nem utolsósorban kiváló cseh sörökkel érkeztek az Egerszeg Fesztiválra a Cseh Köztársaság Nagykövetségének képviselői. Az úgynevezett Cseh Napok keretében immár a tizennegyedik állomáshelyen mutatkoztak be, hogy végigjárva Magyarország megyéit, népszerűsítsék a cseh kultúrát.

A fesztivál nyitónapján a Hevesi Sándor Színház nézőtéri galériájában régi képeslapokból nyílt tárlat. Az egyedi kollekció a cseh történelmet elevenítette fel a legendák világától egészen a II. világháborúig. Lukács Ladislav, a Cseh Köztársaság Nagykövetségének politikai főtitkára a kiállítást megnyitva elmondta: a 19. századból származó képeslapok 20 tablón mesélik el az ország történetének főbb állomásait.

A kezdetek egészen a legendákig nyúlnak vissza. Az első tabló pedig megemlékezik a leányháborúk és a nőuralom éveiről is. A magyarok és csehek históriája több ponton összekapcsolódik; ilyen például a Luxemburgiak, később Mátyás király uralkodása, valamint a Jagellók vagy éppen a Habsburgok kora.

A Dísz téri rendezvénysátorban a fesztivál idején cseh sörnapok várták a vendégeket. Köztudott, hogy Csehország a sörfőzés tradicionális bölcsője, itthon azonban csak kivételes alkalmakkor kóstolhatunk a ritkaságokból. Az egyhetes rendezvényre hat cseh sörfőzde hozta el aranyló italát. Összesen egy tucatnyi sörfélét (világost, barnát, félbarnát és feketét) lehetett vásárolni, ezenkívül gyomorkeserűk, párlatok és sörkorcsolyák színesítették a kínálatot.

Ízelítőt kaphattunk a cseh filmgyártás remekeiből is. Elsőként a tavalyi CinePécs filmszemle fődíjas alkotását, „A védelmező”-t nézhették meg az érdeklődők. A film a II. világháború Prágájába kalauzolja el a nézőt, egy házaspár drámáján keresztül. A cseh filmnapok alatt az Art Moziban a nyitófilmen kívül még három alkotást (Őfelsége pincére voltam, a Kisvakond kalandjai és a Nem félünk a farkastól) láthatott a közönség.

Concordia2010 címmel csehországi magyar képzőművészek kiállítása is várta a fesztiválozókat. A Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben nyíló tárlatot Helena Bambasová, a Cseh Köztársaság magyarországi nagykövete nyitotta meg. Mint mondta, az első Concordia-kiállításra 2000-ben került sor a Prágai Magyar Kulturális Központban. Akkor hat művész vett részt a projektben, akik Magyarországon és Szlovákiában is bemutatkoztak.

A tavalyi kiállításon – melynek anyaga került most Zalaegerszegre – már tizenegy Csehországban élő magyar alkotó állította ki képeit. A művészek különböző stílusban és műfajban dolgoznak, az eltérő gondolkodásmód ez esetben viszont erősítette egymást.
A nagykövet megköszönte a fesztivál szervezőinek, hogy egy szép és méltó kiállítóteret választottak a tárlat bemutatására.– Azokban,

A Zalaegerszegi és a Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség között tavaly született együttműködési megállapodás, melynek keretében az egerszegiek már ellátogattak Erdélybe.

Az idei Egerszeg Fesztiválra viszont tizenketten érkeztek a marosvásárhelyi hitközségből, köztük Dub László karikaturista, akinek alkotásait a Móricz Művelődési Házban láthatta az érdeklődő közönség.

A kiállításmegnyitón Gyutai Csaba polgármester köszöntőjében felelevenítette a két testvérváros kapcsolatát, és mint fogalmazott, már hosszú évek óta többről van szó, minthogy politikusok ellátogatnak egymáshoz. Zalaegerszeg és Marosvásárhely között igazi barátság alakult ki, amit igazol, hogy a két város kulturális és egyéb civil szervezetei között is nagyon jó a kapcsolat.

Dub Laciról és a kiállított karikatúrákról Árvai József, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség elöljárósági tagja szólt, aki fontosnak tartja, hogy időnként torz tükröt állítsunk magunk elé. A karikatúrák akkor jók, ha megmosolyogtatnak bennünket, és az itt látható rajzok ilyenek – fogalmazott. Dub László karikatúrái ismertek a világban is, hiszen Magyarországon kívül Belgiumban, Kanadában is láthatták már.