Varázsital a hosszú élethez

Zöld útra tért a művész

Vándorkiállítás a polgárosodásról

Zumba- és Freestyler-őrület


Varázsital a hosszú élethez

Előadás a teaivás ceremóniájáról

  Lehetetlen elfelejteni azt a teát, amit az ember gyerekkorában kapott az óvodában a reggeli mellé. Langyos víz, sok cukor, citrompótló, meg némi teafilter, de csak óvatosan. Valahol érthető: a felnőttek nyilván nem akarták, hogy a kölykök végigpörögjék a délutáni csendespihenőt.

Ennél sokkal szomorúbb, hogy ilyen „ovisteával” rendszeresen lehet találkozni tömegrendezvényeken, vásárokon és minden olyan büfében, ahol lángost és palacsintát sütnek. Ezt az innivalót bűn teának hívni, úgyhogy vagy nevezzük át, vagy felejtsük el örökre. Azzal a téves elgondolással együtt, hogy teát csak akkor kell inni, ha betegek vagyunk. A keleti kultúrák szerint ez épp fordítva van: teát mindig kell inni, és akkor nem leszünk betegek!

De honnan is ered a teázás szokása, s hogyan illik egy igazi kínai vagy japán teát elkészíteni és szervírozni? Sági Attila, a Magyar–Japán Baráti Társaság országos elnökségének tagja a Városi Hangverseny és Kiállítóteremben megrendezett Japán Fesztiválon tartott előadást a teázási szokásokról.

A tea felfedezéséről több legenda is kering a Távol-Keleten. A legismertebb elmélet szerint az egyik kínai császár i. e. 2737-ben ivott egy csésze forró vizet, melybe előtte szárított növényt tettek. Az ital annyira ízlett a császárnak, hogy utána rendszeresen fogyasztotta. Akárhogy is volt, tény, hogy Kínában a Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) idején a császár és környezete már rendszeresen fogyasztott teát, Japánba pedig a IX. század körül került át a teaivás szokása.

A tea nem más, mint a teanövény forrázata. Három kategóriája van, a zöld, a fekete és az oolong. Mindhárom típus ugyanabból a növényből készül, csak a feldolgozás módja más: a fekete teát hosszabb, az oolongot rövidebb ideig, a zöldteát pedig egyáltalán nem fermentálják (erjesztik, füllesztik).

Sági Attila a japán szokásokkal kapcsolatban elmondta: a szigetországban a teát szellemi és fizikai orvosságnak tartják. „Varázsital a hoszszú élethez.” Élénkít, frissít, méregtelenít, erősíti a szívet, csökkenti a vérnyomást és a vércukorszintet, és baktériumölő hatása is van.

A teaivás ceremóniája az 1500-as évek körül alakult ki. A japánok főleg zöldteát fogyasztanak, aminek több fajtája (erősebb, ízesített, rizsszemekkel kevert stb.) ismert. Mivel a teázás a gasztronómia és a társasági, családi élet fontos része, ezért az elkészítésnek szigorú szabályrendszere van. A forró nedű a teaszobában készül, és ott is fogyasztják el.

A teafőzés egy lassú folyamat; a teamester vagy teafőző gésa aprólékos, rituális mozdulatokkal készíti el az italt. A szertartás a tisztítási rituáléval kezdődik. A mester kiforrázza, majd kitörli a csészét, aztán kerülhet bele a teapor, majd rá a forró víz. Ezt a keverés különböző fázisai követik.

Van olyan teaivási szertartás, mikor mindenki egy csészéből iszik, s körbejár a forrázat, máskor mindenkinek külön csészéje van. Az ivást sem lehet elsietni: lassan kell kortyolni, ugyanakkor nem szabad megvárni azt sem, míg kihűl az ital. Teázás közben a japánok ételt is fogyasztanak: sütemények, párolt, grillezett falatkák és savanyúság kerül az asztalra.
A tea a XVI. században hittérítők révén jutott el Európába (először Portugáliába). A legnagyobb népszerűségnek aztán Angliában örvendett.

Magyarországon a tea a XVIII. században még luxuscikknek számított, ma viszont a fent említett ovis-változatot leszámítva reneszánszát éli. A Japán Fesztiválon részt vevő Slezák Anikó, az egyik zalaegerszegi kávé- és teaház üzletvezetője érdeklődésünkre elmondta: egyre nő a kereslet a minőségi teák iránt, bár a helyiek lassabban szoktak hozzá ahhoz, hogy délutánonként nemcsak kávét lehet fogyasztani.

Sokan már nyáron is teáznak, sőt a legtöbb teafűből jeges italt is lehet készíteni. S bár a zöldteák közül még mindig inkább az ízesített fajtákat (japán cseresznye, eperkert) a kedveli a közönség, azért akadnak igazi ínyencek is, akik a keserűbb, erősebb aromájú fajtákat is szívesen isszák.

(A japán teázási szertartásról a Pannon Tükör legfrissebb – a Japán Fesztiválra megjelent – számában olvashatnak bővebben.)

vissza az elejére


Zöld útra tért a művész

Nemes-tárlat a gönczi galériában

  Csak ennyi Nemes László festőművész új tárlatának címe, mely a múlt héten nyílt a Keresztury ÁMK Gönczi Galériájában. Hogy mennyi mindenre asszociálhatunk a cím, no meg a képek láttán, azt előbb Gyutai Csaba polgármester, majd Péntek Imre költő, főszerkesztő elemezte a tárlatnyitón.

A polgármester szerint a zalai emberek többsége minden bizonynyal az erdőkre gondol a zöld szó hallatán vagy Nemes festményeit szemlélve. A művésznek mintha kihajtott, életre kelt volna az ecsete, zöldre festette a keze ügyébe akadó fehér felületeket. A zöld színnel kapcsolatban a természeten kívül rengeteg más dolog is eszünkbe juthat. A szín az újjászületést és a reménységet is szimbolizálja.

Ugyanakkor jelentheti azt is, hogy valami még éretlen, vagy ennél is rosszabb: romlott, mérgező. Nemes László művészetére persze ez utóbbiak közül egyik sem jellemző, annál is inkább, mert nagyon is érett és sokszínű a festő eddigi munkássága. Csupán arról van szó, hogy az üvegképek, mezítelen nők, fák időszaka után most „zöld korszakába” lépett.

Péntek Imre szerint a zöldről manapság leggyakrabban a környezetvédelem jut eszünkbe, mely divatos fogalommá vált. A festőművész pedig új dimenziókat nyit mostani kezdeményezésével. Buja, elementáris energiák kelnek életre a képeket nézve.

Művei egyszerre misztikusak és szakrálisak, ugyanakkor eddigi munkásságához hasonlóan most is a tér és a forma viszonya izgatja. Első ránézésre talán túl homogénnek tűnik az anyag, de ha alaposabban szemléljük az egyes képeket, akkor szembetűnnek a variációk: néhol piros foltok, másutt barna vagy épp fehér árnyalatok tűnnek fel a zöld kavalkádban. Annyi bizonyos, hogy harmóniáról és „életzöld” energiákról van szó.

A megnyitón persze nem hangzott el minden lehetőség a zölddel kapcsolatban. Asszociálhatnánk akár a Fradira is, ha nem „zetések” lennénk. Sok politikusnak meg talán pont egy új zöldmezős beruházás ugrik be a képbe. A szlengben a zöld pedig egyértelműen a marihuánát jelenti. Még kész szerencse, hogy a művészetben az alkotás maga a tudatmódosító szer, így ilyen illegális dimenziókba fölösleges is eltévelyednünk. És hát így ősz elején, volt akinek az egészről a parlagfű és az allergia jutott eszébe. A képek azonban garantáltan pollenmenetesek!

Nemes László megköszönve a kedves szavakat és a kritikákat, a szabad asszociációkhoz csak annyit fűzött hozzá, hogy a most kiállított anyagot egy képként és alkotásként szemléljék a látogatók.
Mindehhez már csak annyit lehet hozzátenni, hogy aki teheti, a nagy zöld térbe piros ruhába lépjen, mert egy kis komplementer mindig jót tesz az összhatásnak.

vissza az elejére


Vándorkiállítás a polgárosodásról

„Lehetőségek országa” a múzeumban

  Több mint egy évvel ezelőtt indult útjára az a vándorkiállítás, mely szeptember 30-án érkezik zalaegerszegi állomáshelyére, a Göcseji Múzeumba. A Nemzeti Kulturális Alap 2010-ben egy kétéves programot indított „Felemelő század” címmel, mely a 19. század művészeti, kulturális és társadalmi értékeit kívánja bemutatni.

Ennek része „A lehetőségek országa – Polgárosodás a 19. századi Magyarországon” című vándorkiállítás, mely hat városban (Salgótarján, Nagycenk, Békéscsaba, Nyíregyháza, Kassa, Zalaegerszeg) kerül bemutatásra úgy, hogy minden helyszínen az adott város emlékeivel is bővül az anyag.

A kiállítássorozat – mint az a projekt sajtóanyagából kiderül – a „polgár” fogalmat helyezi középpontba. Azaz a tárlat arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként alakult ki a polgárság iparban, kereskedelemben, kultúrában, tudományban és közéletben betöltött nélkülözhetetlen szerepe. A folyamatot hat család történetén keresztül mutatja be a kiállítás, ehhez kapcsolódnak hozzá az egyes városok helytörténeti dokumentumai.

Megyeri Anna muzeológus (Göcseji Múzeum), a program helyi koordinátora érdeklődésünkre elmondta, hogy a prezentáció két zalai család életét és munkásságát mutatja majd be a tárlat „törzsanyagán” túl. Az Olaszországból származó iparos Morandiniak, ezen belül is a Zalaegerszegen működő Morandini Tamás pályafutását, akinek építészként meghatározó szerepe volt a városkép kialakításában.

Többek között olyan kivitelezési munkákkal bízták meg a 19. és 20. század fordulóján, mint a gimnázium, a csendőrlaktanya, a zsinagóga és a polgári leányiskola megépítése. A kiállítás másik zalai szereplője a kanizsai születésű Weiser József gépgyáros (Weiser Gépgyár és Vasöntöde) lesz, aki jelentős figurája volt Nagykanizsa közéletének is. A cégük 1900-ban a párizsi világkiállításról ezüstéremmel tért haza.

A szeptember 30-án, pénteken nyíló tárlat interaktív elemekkel is bővelkedik: hang- és képanyagok teszik még izgalmasabbá a bemutatót. A kiállításhoz egy impozáns katalógus is készült, melybe a Morandini-családról Megyeri Anna, a Weiser-családról pedig Kunics Zsuzsa muzeológus (Thúry György Múzeum) írt rövid leírást.

vissza az elejére


Zumba- és Freestyler-őrület

Új órarend a vénusz fitnessben

  Elkezdődött az őszi szezon a Vénusz Fitness- és Egészségcentrumban (Kosztolányi tér 6., volt SZMK). Szeptember közepétől új órarend várja a sportolni és kikapcsolódni vágyókat.

Veszprémi Borbála Zsófia gyógytornász, jógaoktató, az egészségcentrum szakmai vezetője elmondta: még mindig tart a Zumba- és a Freestyler-őrület, így az őszi órarendet is ennek megfelelően alakították ki. A vérpezsdítő, minden testrészt megmozgató Zumba-órákat hetente háromszor lehet látogatni.

A latin-amerikai táncokon alapuló mozgásformát egy vérbeli brazil táncos, Marcelo vezetésével sajátíthatják el korosztálytól, életkortól és tánctudástól függetlenül a vendégek. A hatás garantált, hiszen az óra nemcsak a testet mozgatja át és frissíti fel, hanem 24 órás jókedvet is biztosít.

„A másik népszerű edzésforma, a Freestyler, mely már heti hat alkalommal szerepel az órarendben. A nagy érdeklődésre való tekintettel szerdánként bevezettünk egy reggeli edzést is.” – folytatta a fitneszklub vezetője.

A Freestyler egy dinamikus, többirányú, funkcionális mozgáson alapuló sport, melyet speciális eszköz („deszka és gumikötelek) segítségével végeznek. Nemcsak erősít, szálkásít, kondicionál, hanem rehabilitációra is alkalmas, ezért olyanoknak is ajánlott, akiknek mozgásszervi panaszaik vannak.

A Vénusz repertoárjában természetesen maradnak a korábbi óratípusok is. Új időpontokban, ám a megszokott színvonalon zajlik sokak kedvence a spinning, valamint a 24 órás zsírégető hatással rendelkező Hot Iron. Ez utóbbiból kezdő, haladó és ultra haladó (cross training) edzéseket lehet választani. Akik pedig kemény izmokra, feszes hasfalra, széles vállakra és kitűnő állóképességre vágynak, azoknak továbbra is az Iron-Box (illetve ennek cross változata) ajánlott.

 „Nevével ellentétben nemcsak boxról van szó, hanem klasszikus, ám kemény gimnasztikai elemekről is, melyeket kevés eszközzel, leginkább saját testsúllyal végzünk. Az edzés – bár nem könnyű, s ezt az »iron« szó is jelzi – változatos, jó hangulatú és nagyon hatékony!” Az egészségcentrumban mindezeken túl október 8-tól nyolchetes, kezdő jógatanfolyam is indul.

A Vénusz Fitness- és Egészségcentrum új órarendjéről és az egyes edzéstípusokról Veszprémi Borbála Zsófia szakmai vezetőnél lehet érdeklődni. Telefon és bejelentkezés: (06)30/234-7501.

vissza az elejére