Kultúra

Októberben, a látás hónapján középpontba került szemünk egészsége. Lapunk most egy olyan zalaegerszegi fiatal lányt keresett fel, aki mindössze négyéves koráig látott, és immár 23 éve vakként küzd a létért, örök támasza, édesapja oldalán. Annak köszönhetően, hogy megtanulta a Braille-írást, fontos feladatot is bíztak rá. Ő ellenőrzi az országos terjesztésű gyógyszerdobozokon a pontírás helyességét, ezzel segítve sorstársai mindennapját.

Bár a Braille-írást a vakok és gyengénlátók csupán 10 százaléka ismeri, az akadálymentesítés okán egyre több helyen tűnik fel a mindennapokban. Ennek az írásmódnak az elsajátítása nem könynyű, hat pont kombinációja adja a felhasznált kódokat. Tünde azonban gyorsan megbirkózott a dekódolással, és szorgalmasan olvas is és ír is e módszerrel.

– Meglepődtem, amikor felkértek a gyógyszerdobozok ellenőrzésére, és nagyon szívesen végzem ezt a munkát. Úgy tudom, az országban én csinálom egyedül. Egyéb helyeken, például hivatalos dokumentumokon, flakonokon is találkoztam már pontírással, viszont a pénzekről eltűnt – mondja Varga Tünde, aki betegsége miatt a látásproblémáján kívül egyéb érzékszervi betegségekkel is küzd. A keze finom érzékelésére ezért különösen ügyel a család, hiszen számára ez a külvilággal való kapcsolat fontos része. Ezért a házi munkáknak csak egy részébe vonják be, amit kellő biztonsággal el tud végezni.

– Hogyan kell elképzelni az önök mindennapjait? – kérdezzük az édesapát.
– Tünde sok mindenben önellátó, a lakáson belül és a lépcsőházban (negyedik emeleten laknak) biztonsággal közlekedik egyedül. Azon túl csak együtt megyünk bárhova is. Persze nálunk nem lehet lerúgott cipő, elöl hagyott tárgy, éles sarok, naponta lakásátrendezés. Csak akkor teszünk odébb valamit, ha azt előre megbeszéljük.

– Olyan hétköznapi dolgokat, mint az étkezés, hogyan oldják meg? Aztán az öltözködés és egyéb női szeszélyek…
– Ha étterembe megyünk, elmondom, hogy a tányér melyik oldalán van a hús vagy a köret, és így tud önállóan enni. Minden ruháját tapintás alapján ismer, azt is tudja, hogy azok milyen színűek, tehát tud választani. Sőt az én ruháimat is ugyanígy ismeri, a teregetésben besegít, és akkor tanulta meg ezeket megkülönböztetni. Sőt, ha egy ruhán kidomborodó felirat van, akkor azt is el tudja olvasni, ismeri ugyanis a latin ABC-t is.

– Mivel tölti Tünde a szabadidejét?
– Szeret filmet „nézni”. Ez részben jelent eseményeket kommentáló vakbarát filmeket, többségében a normál műsorokat hallgatja, ahogy zenét is sokat hallgat. Jelekkel ellátott kirakós játéka van, bűvös kocka, ördöglakat, építőjáték, dominó, sőt a magyar kártyát is megírta pontírással, így kártyázni is tud.

Szeret olvasni, bár egy-egy normál könyvnyi pontírásos szöveget egyedül nem tudna megemelni. Ezen írások az eredetinél hosszabb terjedelemben vethetők csak papírra. Biztos meg tudna tanulni mondjuk kötni is, de mivel balkezes, én ezt nem tudom megtanítani.

– És mit kell tudni az írásodról – fordulok Tündéhez.
– Van egy speciális írógépem, amivel a pontírás lehetséges. Illetve egy lyuktábla segítségével tudok kézzel írni, csak ügyelni kell, hogy minden számot és betűt fordítva üssek ki, mert a domborulata így lesz majd megfelelő. Ez azért egyszerűbb, mert kis helyen elfér a tábla, könnyen lehet vinni mindenhová.

Tünde végig mosolyog, készségesen magyarázza a Braille-írás rejtelmeit, sőt le is írja emlékül a nevem. Kikaptam tőle egy kártyacsatában, örömmel idézte fel a videót hallgatva a nyaralás epizódjait, és büszkén mutatta be beszélő telefonját és a csengő hangot: „Várj, míg felkel majd a nap”.

A két éve indult „Régi adysok” programsorozat keretében Fischer Judit festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás az Ady-iskola galériájában. A fiatal művész öt éve végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő és tanár szakán.

2005-ben társával, Mécs Miklós médiaművésszel (aki főleg fotókat, videókat és installációkat készít) létrehozták a Szájjal és Aggyal Festők Világszövetségét (SZAF), mely többek között a tartalmatlan és középszerű művészeti alkotások létjogosultsága ellen küzd. Szerintük ugyanis „a képzőművészetben tevékenykedők kapcsolata magával a művészettel egyre őszintétlenebbé és gondolatszegényebbé válik”.

Fischer Judit leginkább akvarelleket fest, ahol a hétköznapi élet és a gyermekkor tárgyai jelennek meg. Ráadásul régi stílusú, kidobásra váró nyomtatópapírokon. A jelentéktelennek vagy inkább túlságosan is természetesnek gondolt tárgyak (például szívószál, lufi, negró, csavarok, Maci méz, szotyi, régi játékok) nem kapnak új értelmet a képeken. Épp ellenkezőleg; a fehér papíron, környezetüktől és pillanatnyi használatuktól megfosztva őket, teljes valójukban kerülnek a szemünk elé. Így nem maguk a tárgyak változnak, hanem a mi perspektívánk.

A kiállítást tréfásan őszintén és őszintén tréfásan Mécs Miklós nyitotta meg. Ahogy mondta, most kivételesen nem valamilyen látványos akcióval, hanem „komoly” – életről és művészetről szóló – beszéddel.
A tárlaton az akvarellek mellett legújabb közös alkotásuk, a „kőműves dekoltázs-sorozat egy részlete is látható. A nadrágból kivillanó férfi és női fenekekről már több mint félszáz felvétel készült szerte Európában. A kiállítás november 21-ig látogatható.

Idén ünnepli fennállásának 170. évfordulóját a Bugát Pál alapította Természettudományi és Ismeretterjesztő Társulat (TIT). A közel két évszázadban sok minden történt, az alapvető cél azonban ugyanaz maradt. Ez pedig a tudományos ismeretek és eredmények közzététele, közvetítése – állapították meg szónokok a TIT Öveges József Ismeretterjesztő és Szakképző Egyesület jubileumi rendezvényén, melyen a névadó fizikaprofeszszor születésének 116. évfordulójáról is megemlékeztek.

Székházukban tartott ünnepség előtt elhelyezték a tisztelet virágait Öveges József valamint a másfél éve elhunyt Felházi György sírjánál a Göcsej úti temetőben.

– A társulat minden politikai változást és viszontagságot kiállt, mert mindvégig bizonyította: tevékenységére nagy szükség van, ahogy a mai kor társadalmának is – hangsúlyozta Bánfalvi Péter. Az egyesület elnöke az ünneplés szerepéről szólva úgy fogalmazott, hogy a lelket is ápolni kell időnként. Ugyanakkor a gondolkodás is fontos, hiszen egy ilyen ünnepi alkalom visszatekintés és megerősítés is egyben.

Piróth Eszter, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat igazgatója kiemelte, 170 éves folyamatos tevékenység páratlan teljesítmény, melyet kevés kivétellel csak a TIT tudhat magáénak.
Az igazgató Bugát Pál alapító mellett beszélt Szily Kálmánról, aki szerkesztője volt az 1868-ban megjelentetett Természettudományi Közlönynek. A társulat negyvenéves születésnapjára írt tanulmányában a polihisztor kifejtette, hogy a megmaradás útja az ismeretek minél érthetőbb és minél szélesebb körben való terjesztése.

– A 1990-ben megalakult TIT-egyesületek az elmúlt húsz évben részesei voltak az informatikai forradalomnak, valamint az oktatás és a képzés tömegessé válásának. A TIT helyt tudott állni ezen a piacon, hiszen az elmúlt 20 évben emberek tízezreit képezte ki. Sikerrel vette azt a kihívást is, amit a pályázatok, projektek világa jelentett – hangozatta Piróth Eszter.

Dr. Pálfi Dénes, a TIT 1990–2005 közötti elnöke közel ötven éven át segítette munkájával a zalai egyesületet. Visszaemlékezett azokra az időkre, amikor a növényvédő állomás munkatársaként más kollégákkal együtt járta a falvakat előadásokat tartani. Sajnálatát fejezte ki, hogy húsz évvel ezelőtt az állam kivonult az egyesületek fenntartásából. Beszédében méltatta Felházi György tevékenységét, aki „megértve az idők szavát” sokat tett vezetése alatt az egyesület megmaradásáért.

– Nemcsak mások örömére adtunk át ismereteket, hanem mások javára is, hiszen a szakképzéssel esélyt adtunk a munkapiaci elhelyezkedésre – mondta végül dr. Pálfi Dénes.

Gazsó Sándor, a TIT zalai egyesületének ügyvezető igazgatója is visszaemlékezett Felházi György munkásságára. Mint mondta, büszke arra, hogy a korábbi igazgató 2004-ben alkalmasnak tartotta utódjának. Ezt alátámasztják sikereik, nevezetesen, hogy szervezetük megőrizve országos pozícióját, eredményei alapján a Társulat egyik legsikeresebb egyesülete Az ünnepi megemlékezés elismerések átadásával zárult.

„Kiváló Ismeretterjesztésért” társulati kitüntetésben részesítették Lelkes András erdőmérnököt, a Balaton-felvidéi Nemzeti Park természeti felügyelőjét. „TIT Aranykoszorús Jelvény” társulati kitüntetést adományoztak Gaál László gépészmérnöknek, munkabiztonsági szakértőnek. „Ismeretterjesztő Munkáért Öveges József Emlékplakett” egyesületi kitüntetést vehetett át Albrecht Ervin, a keszthelyi iroda nyugdíjas munkatársa, valamint dr. Szinku Mihály állatorvos, aki 40 éve tagja a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak.

Az „Elnökség Dicsérő Oklevelében” részesítették Busa Lászlót, a Zala Volán anyaggazdálkodási főosztályvezetőjét, Hadászi Ágnes középiskolai tanárt, Kovács Ferencné közgazdász vállalkozót, valamint Pintér Lászlót, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályvezetőjét.
A kitüntetéseket Bánfalvi Péter, Gazsó Sándor és Rózsás Csaba adta át.