Címlap

A nagyvárosokhoz képest nálunk nem olyan rossz a közlekedési helyzet. Zalában szabálykövetőbbek az emberek, kevesebbszer szereplünk az országos híradásokban. Mindezek ellenére itt is sok a baleset – mondja Novák Rudolf, a Zalaegerszegi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának vezetője, akivel veszélyes csomópontokról, közlekedési morálról beszélgettünk.

Tavaly 207, sérüléssel járó baleset volt a kapitányság területén, ami annyit jelent, hogy a megyeszékhely és több mint hetven település adatairól van szó. Összesen 600 balesetről tudnak, ha azonban nincs sérülés, nem kötelező rendőrt hívni. Így az osztályvezető szerint ez a szám valamivel magasabb volt. Zalaegerszeg közlekedéséről általánosságban elmondható, hogy olyan kiemelten veszélyes gócpont nincs a városban, ahol naponta történne baleset, de vannak olyan kereszteződések, melyek fokozott figyelmet követelnek az autósoktól, gyalogosoktól, kerékpárosoktól.

Ilyen például a Kovács Károly tér, a Széchenyi tér, a Kazinczy tér, a Stadion–Berzsenyi úti kereszteződés, az Interspar előtti csomópont, valamint a Berzsenyi–Kosztolányi úti gyalogátkelőhely. Az előző évben összesen 17 kerékpáros- és 19 gyalogosbaleset történt a kapitánysághoz tartozó területen. „Fontos megemlíteni, hogy ritka az, hogy csak az egyik fél a hibás. Mert például ugyan a KRESZ pontosan előírja, hogy gyalogátkelőhelyhez érve az autósnak mennyire kell lassítania, ám ha nem teszi meg, s ezt a gyalogos látja, nem kéne lelépnie. A közlekedésben mindenkinek partnernek kell lennie!”

A városon belül a legtöbb probléma a figyelmetlenség miatt van. „Sokan rutinból közlekednek, azt hiszik, hogy becsukott szemmel is odatalálnak egy-egy megszokott helyre, de azért ez nem így van. Ha az emberek csak egy ici-picivel jobban figyelnének, fele annyi baleset történne. Bár, az utóbbi időben azért elindult némi pozitív irányú változás.” – véli az osztályvezető.

Hozzátéve: a másik veszélyforrás az ittas vezetés vagy kerékpározás, aminek a megyében sajnos „hagyománya” van, hiszen szinte minden családnak van pincéje. Így különösen a falvak környékén érződik ez a negatív hatás. Jó lenne, ha a kerékpárosok is alkalmazkodnának a jogszabályokhoz, hiszen 30–60 ezer forintos bírságra számíthat ma már az, aki ittasan biciklire ül.

Novák Rudolf szerint a közlekedési morál javulóban van, bár az, hogy mennyire türelmesek az emberek, függ az időjárástól és a napszaktól is. Reggel mindenki frissebb, a délutánról ez már kevésbé mondható el; ekkor nő a balesetek valószínűsége. Talán furcsán hangzik, de a szép idő is egyfajta veszélyforrást jelent, mert a száraz úton, jó látási viszonyok mellett bátrabban nyomják a gázt az autósok. Ha viszont front érkezik, szintén nő a figyelmetlenség, s vele a balesetek száma. Télen ugyanakkor, ha leesik hó, javul a statisztika, mert a bizonytalan autós inkább a tömegközlekedést választja, s aki kimerészkedik az utakra, az is sokkal lassabban vezet.

„Gondot jelent még az is, hogy manapság a fiatalok friss jogosítvánnyal a kezükben mindenféle rutin nélkül indulnak útnak. Régen volt egy átmenet: kerékpárról ültek motorra, majd onnan az autóba, így már szereztek egyfajta közlekedési gyakorlatot. Ráadásul annak idején kezdetben inkább felnőtt kísérő mellett ültek a fiatalok volán mögé. Most ez gyakran elmarad, pedig az új sofőröknek különösen körültekintőnek kellene lenniük”.

Tavasz közeledtével minden évben fel kell hívni a figyelmet a motorosok és a kerékpárosok növekvő számára is. A közlekedési osztály vezetője ezzel kapcsolatban úgy vélekedik: nem az a jó motoros, aki ha kijön a jó idő, egyből felül a motorra és száguldozni kezd, hanem aki szép fokozatosan szerzi vissza a rutinját. A bicikliseknél pedig még mindig gond a nem megfelelő világítás, és a láthatósági mellény hiánya. „Azt szoktuk mondani, hogy ha valaki egy villogót és első lámpát használ, már az is sokat tett a láthatósága érdekében! A legtöbb probléma ezzel kapcsolatban változatlanul a falvakban van.”

Pozitívum viszont, hogy egyre több a városban a kerékpárút és a körforgalom, mellyel biztonságosabb a közlekedés. A körforgalmas csomópontoknál érezhetően kevesebb a gond. „Bár az előfordul, hogy valaki túl gyorsan hajt be a körforgalomba, majd panaszkodik: nem jó az ív, és szűk a hely. Ami nyilván nem igaz, csak lassabb ütemre tervezték az ideális ívet.”

S, hogy miért van az, hogy egy Zalaegerszeg méretű városban ilyen sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy autóval közlekedjenek? Novák Rudolf úgy látja, hogy itt még csak most kezdik felismerni az emberek, hogy a belvárosban gyalog vagy kerékpárral sok esetben gyorsabban és biztonságosabban lehet haladni, mint autóval. Szemléletváltásra van szükség, bár szerencsére látni már a változás jeleit – mondja. Jó lenne, ha az autósok részéről minél többen felismernék, hogy a lassító fékezés többet ér a hirtelen blokkolásnál, és ha a gyalogosok nem a kerékpárúton közlekednének, s a biciklisek is a számukra kijelölt útvonalon mennének.
„Az emberek törékenyek, nem éri meg kockázatni! Jobb, ha megtanulunk odafigyelni egymásra!”

Az idei évet a magyar katolikus egyház a 120 évvel ezelőtt született Mindszenty József érsek, bíboros, hercegprímás emlékének szenteli. Zalaegerszegen március 17–30. között zajlanak az ünnepi programok.

A hercegprímás két évig, mint hitoktató, majd 25 évig, mint plébános végezte munkáját Zalaegerszegen és a csatolt községekben. Valójában szabad életének nagy része a zalai megyeszékhelyhez köti, hangzott el a témában tartott sajtótájékoztató alkalmával, utalva a helyi megemlékezés fontosságára. Az ezzel kapcsolatos programok között gyalogos zarándoklat, konferenciák, ünnepi szentmise, koszorúzás, kiállítás, színdarab bemutató szerepel.
A sort gyalogos zarándoklat nyitja március 17-én. A Mindszenty-iskola udvaráról indulnak a résztvevők, hogy közel 30 kilométeres távot megtéve a bíboros csehimindszenti szülőházánál róják le tiszteletüket.

Az önkormányzat támogatásával tudományos emlékülés zajlik majd a város dísztermében március 28-án. Levéltárosok, könyvtárosok, muzeológusok, teológusok beszélnek majd többek között Mindszenty életútjáról, politikai közéletéről, zalaegerszegi építkezéseiről, a város kulturális életben való részvételéről, a nyilasokkal és kommunistákkal szembeni küzdelmeiről, tájékoztatott Gyutai Csaba polgármester.

Március 29-én (a születési évforduló napján) életrajzi kiállítás nyílik a Mindszenty-iskolában, 30-án pedig püspöki koncelebrációs szentmise lesz a Mária Magdolna plébániatemplomban, majd dr. Veres András megyés püspök koszorúzza meg a bíboros szobrát, a róla elnevezett téren.

Ugyanezen a napon lelkipásztori munkásságra helyezve a hangsúlyt zajlik az a nyilvános konferencia, melynek szintén a Mindszenty-iskola adja a helyszínt, és vendégül várják a Zalaegerszegen nevelkedett és szentelt papokat is. A nap zárásaként a Hevesi Sándor Színház társulata adja elő a zárdakápolnában a Péntek Imre által írt zenés dokumentumjátékot, mely a bíboros életének néhány mozzanatát adja vissza, sorolta Stróber László apátplébános.

Az önkormányzat és az egyház képviselői a város nevében részt vesznek a március 31-én Szombathelyen tartandó ünnepi szentmisén és koszorúzáson is. A Mindszenty-iskola pedig országos pályázatot tett közzé március
6-án, melyben a középiskolás diákokat szólítanak meg a bíborossal kapcsolatos pályaművek elkészítésére. Az írások beadási határideje október elseje, elbírálás e hónap végén lesz, mondta Csordás Róbert iskolaigazgató.

A megyeszékhely két világháború közötti társadalmi és politikai életéről ad átfogó képet a Zalaegerszegi Füzetek könyvsorozat legújabb száma, mely dr. Paksy Zoltán történész, levéltáros (Zala Megyei Levéltár) kutatásainak eredményét tárja az olvasó elé.

A „Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919–1939” című kötetet a közelmúltban mutatták be a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. A szerzővel Kiss Gábor, a könyvtár igazgatója beszélgetett.
A szerző elmondta: a megyeszékhely az első világháború után „Göcsej fővárosaként” egy néhány ezer fős település volt. Nem voltak emeletes épületei, nagyüzemei, csupán földszintes sorházai. Nem emelkedett ki élesen abból a falusias környezetből sem, mely körülvette, s melynek piacközpontjául szolgált.

Mindezek ellenére – vagy épp a társadalmi-demográfiai, gazdasági jellemzők miatt – a kisváros a Horthy-korszakban többször is az országos politika fókuszába került. Köszönhetően annak, hogy az uralkodó irányzattól eltérő politikai erőviszonyok alakultak ki. Országos szinten létezett egyrészt a kormányzó, jobboldali, konzervatív irányzat, ez volt a Bethlen-féle Egységes Párt. Ellenzéke balról a szociáldemokrata és polgári liberális, jobb oldalról pedig a szélsőjobb volt.

Ezenkívül volt egy keresztényszocialista, katolikus néppárti vonulat is, mely Egerszegen már a 19. század végén elég határozottan megjelent. Ráadásul ők a Habsburg legitimáció oldalán álltak, s Horthyt nem ismerték el. Ezt az álláspontot képviselte az ekkoriban Zalaegerszegre kerülő Pehm (Mindszenty) József is. A városban a ’20-as években gyakorlatilag a konzervatív és a keresztényszocialista politikai irányzat versengett egymással, bár a konszolidáció hatására a két párt küzdelme tompult, s az 1926-os választáson már közös jelöltet állítottak.

A csatározásoknak azonban nem lett ezzel vége, ugyanis egy jól képzett helyi politikus, Farkas Tibor, függetlenként indult a közös konzervatív jelölttel, Kray Istvánnal szemben. Kray kevéssel ugyan, de nyert, Farkas viszont megtámadta az eredményt, melynek hatására új választást írtak ki a zalaegerszegi választókerületben. Emiatt 1927-ben Bethlen István a városba érkezett, hogy jelenlétével erősítse a koalíciós jelöltet. Ami sikerült is, hiszen Kray ismét nyert.

A ’30-as években szintén kétpólusúvá váltak az erőviszonyok a városban, csak most azáltal, hogy erőre kapott a nyilas mozgalom (mely alatt még nem a Szálasi-félét kell érteni). A szélsőséges, radikális irányzat 1934–35 körül szerveződött párttá a megyében, s szintén egy jómódú, népszerű, helyi politikus, Eitner Sándor lett a vezetője.

Az 1935-ös választásokon így a Gömbös-féle kormányzópárt, a helyi nyilas vezető és az újjáalakult keresztényszocialista párt jelöltje versengett a parlamenti mandátumért. Ez utóbbi szervezet a korábbi független jelöltet, Farkas Tibort indította. Végül a küzdelemből a kormányzati erők kerültek ki győztesen, ám a falvakban meglepően jól szerepeltek a nyilasok. Az agrárnépesség körében ugyanis – főleg a földreform ígéretével – sikerült jelentős számú hívet toborozniuk.

Paksy Zoltán könyvéből kiderül, hogy mindeközben sokat változott a városkép. A ’20-as évektől ugyanis jelentős építkezések kezdődtek. Felépült a postapalota, a ferences templom, a tűzoltólaktanya, a vármegyeháza, a Notre Dame zárda, s a mai ügyészség épülete is. Köszönhető volt mindez egyrészt Pehm József apátplébános munkásságának, másrészt pedig a várost 1919-től vezető Czobor Mátyás polgármesternek, na meg némi állami forrásnak.

A fejlődés ellenére azonban a társadalom szerkezete és maga a szemléletmód csak kevéssé változott. Zalaegerszeg életét a hagyományok és alapvetően a konzervatív, katolikus szemlélet határozta meg. Az értelmiség (akik főleg orvosokból, ügyvédekből, hivatalnokokból álltak) és a jómódú polgárok száma más városokéhoz képest kevés volt. Az iparosok alatt – nagyüzem nem lévén – pedig a kisiparosokat kellett érteni. Az újító gondolatok így kevéssé jutottak el e zárt közösségbe.

Czobor Mátyás polgármester, aki reformer szemléletű volt, kifogásolta is a túlzott konzervativizmust. 1927-ben, egy előadásában keményen ostorozta a várost maradi nézeteiért, ami miatt Egerszeg elmaradottá vált, s még a vasúti fejlesztés sem történhetett meg. Összességében a túlzott konzervativizmus volt az az ár, melyet a tradicionális értékek megőrzéséért fizetni kellett. Erre a struktúrára telepedett rá a második világháború után a kommunizmus, mely egy merőben más életstílust, szokást, magatartást és kultúrát honosított meg.